Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-09-22 / 38. szám
VÁCI HÍRLAP o Vác, 189ó. A szőlő lisztharmat betegsége. [Folytatás és vége.] Mint minden növénybetegség ellen, úgy a lisztharmat ellen is sok minden-féle ellenszert ajánlottak már. de ezek között leghatásosabbnak a kénpor bizonyult, a mely- lyel a szőlő zöld részejt be szokták hinteni. A kénport legelőször egy Kyle nevű angol kertész alkalmazta már 1846-ban e betegség ellen, s Francziaországban 1850-ben kezték a szőlőket kénezni. a hol ez a védekezés 1857-ben már általános használatban volt. Mindenüt, a hol a kénezéssel védekezni kezdtek az Oidium Tuckeri ellen, kivéve a nedves fekvésű szőlőket, e hol nem győzik a kénezést ismételni, a betegség megszűnt félelmes betegség lenni. A kénezésne.t az a nagy előnye van, hogy nemcsak megóvja a betegségtől a szőlőt, hanem idejekorán alkalmazva, meg is gyógyitja a betegséget. Ezért monható a lisztharmat elleni védekezés sokkal köny- nyebbnek a peronoszpóra elleni védekezésnél, mert ez utóbbit gyógyitani nem, csak ebene óvakodni lehet. A kénezésnél födolog, hogy a kénpor minden zöld részét egyenletesen bevonjon. Ott mint 'Dél-E'ranczíaország több helyén s Dél-Tirólban, a hol az Oidium álandó vendég, rendesen már tavaszkor, mikor a hajtások úgy 15 cm.-nyi hosszúságot érnek el, kéneznek először, nem várva be a gomba jelentkezését; másodszor azután a virágzás előtt, 3-szor virágzás után s erre még a gomba jelentkezése s az időjárás szerint 4-szer 5-ször. A hol a Oidium Tuckeri nem rendesen s nem hevesen jelentkezik, az olyan helyeken bevárja mindig u gomba jelentkezését — a mit a peronoszspóránál tenni a legnagyobb hibba volna — s csak azután kéneznek ; az ilyen helyeken néha az egy-kétszeri kénezés is elegendő. A kénezést mindig száraz, lehetőleg napos időben kell végezni, s ha a kénpor az eső lemosta volna, az eső felszáradása után, s ha állandó derült időre van kilátás, azt megkell ismételni. A kénpor elhintésére sokféle készülék szolgál, a legáltalánosabban e czélra s bojtos kénezők és a kénporfujtatók használtatnak. A bojtos kénezők legegyszerűbb alakjukban egy bádogszelenczéből állanak, melyek felső részében kénpor helyeztetik be, a mely két átlyukasztott lemezen lassanként szóródik ki, a szelencze aljára alkalmazott gyapot bojtok közé. Tirolban leginkább az ilyen készüléket alkalmazzák. A kénporfuvó egy kis kézi fúvó, melynek végén a kénpor felvételére egy tartó alkalmaztatik ; ez ismét egy hosszú esőbe vezet, melynek végnyilésát finoman átlyuk- kasztott lemez zárja el. E'ujtatésnál a kéntartóból a kénpor a csőbe fut, melynek átlyukasztott lemezén, finoman elosztódva szóródik ki. Végül használtatnak Franciaországban a kénezésre nagyobb, háton hordozható kénezők is, a milyen például a Vermorel által — Váci Hirlap mellsklapja. — gyártott porlasztó (ezeket a franciák torpille- nek nevezik), mely egy fajtából s a porzásra szolgáló csőből áll. Minnél tisztább és fiinomabb a kénpor annál jobb a hatása. A mi a szüksége.? kén- pormenyiséget illeti, erre nézve az adatok eltérők. Tirolban 60 —100 klg. kénport használnak egy hektár szőlő behintésére a biztos kénezőt alkalmazva. Természetesen a szükséges kénpor menyiség a müvelésmódtól (vájjon lombosabb vagy kevésbé lombos a szőlő) , a kénező készüléktől, s első sorban attól függ, vájjon hányszor szükséges a kénezést alkalmazni. Marés szerint Hérault qepartementban, hakénpcrfujtatót alkalmaznak, egy hektára háromszori kénezésnél a következő menyi- ségü kén használtatik fel ; Az 1-ső kénezóshez, májnsban, 15 kgr. A 2-ik „ júniusban, 30 „ A 3-ik ,, júliusban, 40 „ Összesen : 85 kgr.; ha ellenben bojtos kénezőt alkalmaznak a kénezéshez, úgy egy hekrárnyi türeletre 250 kgr. kénpor szükséges. A mi a hazánkban szükséges védekezést illeti, mivel a lisztharmat ellen akkor is hatásos a védekezés ha, azt már észrevettük, ha csak egyes vidéken a betegség nagyobb mérveket nem ölt, elégséges lesz a vidéke- zést megkezdeni, midőn a betegség már jelentkezet, s valószínű, hogy a védekezésre nálunk tavasszal a legtöbbször szükség nem lesz, inkább csak már a virágzás után (július, augusztus). Igaz ugyan, hogy a kénpor drága anyag, métermázsája kürülbelül 20 forintba kerül, de tekintve, hogy (ha az előbb közölt adatokat számításunk alapjául vesszük) hazánkban, mert a betegség általánosan veszélyes jelleget eddig nem öltött, kát, holdanként tán 30—40 kgr-nál többet használni szükséges nem lesz, az a körülbelül 10 forintnyi költség (a munkát is beleszámítva) nem olyan sok, hogy azt sajnálni kellene olyankor, midőn ezzel az öszeeggel a termésben sokkal többett menthetünk meg. A borkiállítás érdekében. Az utóbbi évtizedek történetében nagyobb nemzeti veszedelem nem érte Magyarországot mint szőleink tönkremenetele. És sajnos, hogy a vész terjedésével nem egyenlő arányokban kelt a jelszó, a 1 el - kesedás, az akarat erő, helyreállítani, visszaszerezni az elveszett nemzeti kincset. Pedig azt még feltalálhatjuk. Lehet és . . . kell is. Nem mond igazat, aki a magyar szőlő- és bortermelést elveszettnek hirdeti ; nem mond igazat, aki a magyar bortermelésre reáfogja a halált, mert az él és élni fog. És akkor, amikor az ezredéves ünnepségeken, az ezredéves országos kiállításon, a nemzeti élet, a nemzeti termelés minden egyes ága bemutatkozik az ország és a nagy világ előtt, legkevésbbé szabad elmaradnia bortermelésünknek. V Szeptember lió 22. Ezt az alkalmat kell felhasználnunk, hogy megadjuk a legerősebb lökést a cselekvésre. Be kell mutatnunk, mi volt az ország bortarmelése, mi a jelene, hogy megtanulhassuk, mi lehet a jövő. Felhívjuk tehát Magyarország szőlőtermelőit és borkereskedőit arra, hogy készüljenek valamennyien a kiállításra; vegyenek részt a tulajdonképeni kiállításban, mint az azzal kapcsolatos borkóstoló csarnokban, a mely utóbbi hivatva lesz terményeink közvetlen értékesítésére. A résztvétel annyi áldozatokba nem kerül és csak hasznára lehet minden bortermelőnek és borkereskedőnek. A borkiállítás szabályzata. 1. A borkiállításban kiállítható minden hazai bortermény, tekintet nélkül a termés idejére (az évre, melyben termett). 2. A kiállítás két főrésze osztatik be; melynek egyikében a kiállítók „saját termésű“, másikába a „nem saját termésű“ borai soroztainak. E két főbeosztás keretében a már megállapított és Magyarország borászati térképén látható borvidék szerint fognak a kiállított termékek csoportosíttatni. 3. Az egyes borvidékek termékei ismét három főrészre osztatnak, u. m. : „Hegyi borok“, az „Immunis homokterületen termett borok“ és „Amerikai direkt-termök“ borai faj szerint. E három csoportban a kiállított termékek 'a következőleg osztályoztatnak: a) könnyű (közöns.) asztali borok, b) könnyebb palack- és fajborok, c) nehezebb pecsengeborok, d) aszú és eszencia. 4 Az egyes borfajok kiállítását illetőleg a következő szabályok tartandók szem előtt: a) minden borfajból 4 palack küldendő a kiállítási bizottság címére; b) fehér borok és pádig úgy a könnyebb palack és fajborok, mint a nehezebb pecsenyeborok is zöld rajnai 0’7 literes üvegekben állitaudók ki ; c) veres borok, mindenféle fajta, barna bordeaux 0'7 literes üvegekben állítandó ki , d) aszú és eszencia fehér félliteres üvegekbe helyezendők. 5. Valamennyi alosztályra nézve megjegyeztetik, hogy azok a palackkülönlegességek. melyek a világpiacon ismeretesek és tekintélyre vergődtek, a fenti szabályok alól kivétetnek. 6. Mindezen termékek üvegei szabályszerűen dugaszolandók ; fehér (cin) kupakkal ellátandók; ezen cinkupak viselheti azon domborfeliratot, a mely az üveg felírásán leend, vagy esetleg a termelő által választott jegyet. A címlapokon elő leend tüntetendő a borvidék, a termelési hely, a termelő neve s lehetőleg a termelés évszáma 7. A beküldött borok a jury Ítélete előtt vegyi vizsgálatnak vettetnek alá. 8. A kiállított borok palackja után 50 kr. térdij fizetendő. 9. Saját állványon nem lehet kiállítani.
