Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-09-15 / 37. szám
Váci Hirlap melláklapja. — Vác, 1S95. Szeptember Tió 15. A szőlő lisztharmat betegsége. — Folytatás — Mint minden betegséggel szemben, úgy az Oidium Tuckeri-vel szemben (már most még, mint megszokottak, az Uncinula spirális helyett ezt a nevet használom) is a különböző szőlőfajták különböző ellentállást tanúsítanak. Már czikkem elején magam is megjelöltem néhány fajtát, melyeket idei utamban erősen megtámadva találtam. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a nálunk is ismert fajták közül nagyon erősen támadta meg a lisztharmat a Chasselas-okat, a Muskatályokat, a zöld Szilvánit, mig a kék Burgundi a rajnai Rizling ás a Tramini szőlők meglehetős ellentállást tanúsítanak, s általában, kogy a keményebb héjú fajták jobban kiállják a betegséget, mint a vékonyabb héjuak. Az amerikai szőlőfajták a legkevesebbet szoktak szenvedni a lisztharmat támadása alatt. Valamint a szőlő peronoszeporája csak a szőlőt, úgy a szőlő lisztharmata szintén • csakis a szőlőt támadja meg, legalább eddig e két betegséget más növényeken nem észlelték. Ezt azért tartottam szükségesnek különösen megemlíteni, mert alig van kultivált növényünk, a melyen valami lisztnarmat- gomba ne élősködnék. S lehet, hogy ha szőlőmüvelöink czikkem által a szőlőliszt- harmatra figyelmessé téve e betegséget csakugyan észlelni fogják szőlőjükön (a mit nem kívánok senkinek!) megeshetik, hogy gyümölcsfáikon s talán a szőlő aljában termelt dinnyén, uborkán vagy babon is észlelnek hasonló jelenséget, s ijedve fogják konstatálni, hogy a szőlőről már mennyi mindenféle növényre átment a liszt- harmat. S hogy ilyesféle dolog beállhat, arra nézve vannak tapasztalataim. Kétéve például dinnye- és uborkaleveleket küldtek be nekem (a szőlő aljban termett növényekről) azzal, hogy íme a szőlő peroncsporája ezekre is átment. A beküldött növényeket nem is valami peronoszpora gomba, hanem egy lisztharmat gomba a Sphaerotheca Castagnei Lév. támadta meg. Tavai pedig azon ijedtek meg Egerben, hogy a szőlő peronosz- porája egy a szőlőkben gyakori gyomra a . cigányparéjra (Amarantus Blitum L) át ment. Küldtek is M.-Óvárra az ilyen paréj- ból, s kitűnt, hogy ezen egy már rég ismeretes Cystopus Bliti De By. nevű gomka élősködik. No de ez a gomba, ha nem is valami nagyon közeli, de legalább roko- ságban van a peronosporával. Utoljára hagytam a gazdáinkra nézve legfontosabb kérdés tárgyalását, azt, vájjon lehet-e és hogyan védekezni a szőlő lisztharmat betegsége ellen ? Erre nézve hála Istennek megnyugtató felelet adhetó. Az Oidium Tuckeri ellen sokkal könnyebben, habár némely esetben kissé drágábban, lehet védekezni, mint a Peronospora viticola ellen. — Folytatása következik. — Az ojtvány visszaesésének okáról. Legtöbben azt állítják, hogy a legtöbb visszaesés a zöldojtványoknál történik. Innen van azon sokak által hangoztatott állitás, miszerint zöldojtással nem érdemes telepíteni. Viszont vannak igen sokan, akik azt állítják, hogy egyedül a zöldojtás ad állandó és biztos sikert. Az ily két egymással ellentétességben levő állítást midőn felvetjük s azokról értekezni kívánunk, ki kell terjeszkednünk arra első sorban, hogy a zöldojtásnál a forradás tökéletes-e? Hogyha tökéletes, melyek azon okok, melyek mégis előidézik azt, hogy a zöldojtással eszközölt telepítésnél sok helyütt oly nagy és tömeges visszaesések vannak ? Legkevésbé sem lehet csudálkozni a felett hogy a jól összeforrott zöldojtásoknál általában nagyobb a visszaesés, mint a jól összeforrott fásojtásoknál, ha tekintetben vesszük a következőket: Ha a zöldcjtás alanya nem érik jól be, ott a zöldojtás is értéktelen, mert habár látszólag jó is, de kiültetve rövid életű. Ha a zöldojtás nemes része különösen a tőke képzésre hivatott alsó rügy teljesen be nem érik : a zöldojtás értéktelen, mert az éretlen fejezet életképtelen. Ezen két eset a fásojtásnál már ki van zárva. Tehát a zöldojtás visszaesésnél már ezen két ok különösen ahol reá kellő figyelmet nem fordítanak, előidézi a zöldojtás visszaesését. Ezen két okon kívül még egy harmadik ok is és pedig nagy számban fordul elő, amely a zöldojtás tömeges elhalását idézi elő, melyet azonban legtöbben máig sem tudnak. Ezen ok a következő : Mikor a zöldojtás az uj szőlőkultura terén helyt foglalt, az illetők azt ajánlották, hogy az ojtáshoz oly nemes gallyat alkalmazzak a melyik nem fás, a melyik nem katyma vagyis túl gyenge. így eszközölték a zöldojtást a régi időkben is. Az 1850-es években egy úrnő jött Baranya megyéből Pestre lakni, ki is a szőlészettel foglalkozván : a zöldojtást eszközöltette. Az ugyan ezen időben megjelent hírlapi cikkben, — melyet alkalmilag annak bebizonyítására, hogy a zöldojtás régi keletű, egész terjedelmében közlünk, — szintén azt mondja, hogy úgy az alany azon helye, ahol az ojtás eszközöltetik, úgy az ejtó gally, mely használtatik : fás ne, de ruganyos legyen. Munkásaink azonban, akik nehéz és gyakorlatlan kezükkel a zöldojtást kezdetben sikeresen keresztül vinni nem bírták, s miután legtöbb nemes gally, különösen a nagy hőségben azonnal elhervadt, azt állapították meg, ha olyan nemes gallyacskát alkalmaznak, melyek a hőséggel tovább dacolni bírnak, azaz nem hervadnak el oly gyorsan : akkor a siker nagyobb lesz. S igy lassan-lassan a dolog oda terelődött, hogy legtöbben a zöldojtásnál többé nem ruganyos, de kissé kemény azaz kissé fásodó, sőt némelyek pláne jobban fásult gallyat is alkalmaznak az ojtáshoz Ennek azután megvan a nagyon káros utókövetkezménye, mely abból áll, hogy a fásodó nem gallyacska, igaz ugyan hogy tovább dacol a nap hősége ellen, mint a ruganyos, és nem hervadván el nagyobb százalékot ad, de az is igaz, hogy a legtöbb esetben mielőtt a forradás beállana, a a fás részecskékből a nedv részben elpárolog, s Így a vessző belső szervezetében némi összehúzódás áll be. Ez azonban nem akadályozza a forraoás beállását s annak következtében a nemes kifakadását. Sőt nemcsak összeforr, de sokszor erősen ki is hajt, mindamellett a halál csiráját már magában hordja, mely őt azután évek múlva megöli. Midőn a forradó nemes galy a nedvesség részbeni elpárolgása folytán alig láthatólag, de összehuzódik ez úgy történik, hogy a nemes galy azon részén, mely a hajtással ellenkező oldalon van, hosszában egy kis csatorna képződik, s miután a nedvkeringés az ellenkező oldalon lévő fakadás fői ton ugyanazon oldalon folytattatik erősebben a mondott kis csatornácska mindinkább nagyobb lesz, mig végre őszre egész tisztán látható. Ha most már őszszel ezen csatornácskát hosszában késsel végig metszük, úgy találjuk, hogy a csatornácska alatt a vessző, bár vékonyan, de el van halva, egy cérna vagy spárga vastagságú vonal látható. Ez az ojtvány halál csirája. Ha az ilyen ojtvány a földbe jön, él, sőt dúsan is fejlődik és nagy termést is hoz. Ámde a fásodó vonal nem szűnik meg, sőt mindinkább nagyobb tért ölt a nemes részen. Amily mértékben halad a fásodás területe melyet azután mi fenésedésnek nevezünk, oly mértékben esik vissza az ojtvány fejlődése, mig azután végtére az egész tőke nyakát körül futván, a tőke halálát idézi elő. Az elmondottak után azután tisztában lehetünk, hogy mi okozza azt, hogy a zöldojtásoknál néhol áráuylag oly nagy a visz- szaesés. Tehát aki a zöldojtást akarja sikeresen alkalmazni, a mondott következő körülményekkel lágyén tisztába és pedig : 1- ször, hogy a zöldojtás alanya teljesen beérjen, 2- szor, hogy a zöldojtás nemes része teljesen beérjen és 3- szor hogy a nemes galy, valamint az alany azon része ahol az ojtás eszközöltetik: a nemes részszel egyenlően ruganyos, de fás ne legyen.
