Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-09-15 / 37. szám
VÁCI HIHLAF koznak. Az an tiszociali.sták álláspontja a-zonba-n, tisztán közgazdasági szempontból birálva a dolgokat, valljuk be őszintén, hogy sokkal zavarossabb. A minek oka különben az is, hogy maga a szocialista-prog- ramm meglehetősen betetőzetlen. Nem csoda tehát, hogy határozatlan mivoltu iránynak en bloc ellenzése még inkább ködbe vész. Mindez azonban munkásaink csekély képzettségénél fogva annál inkább is természetes, mert tapasztaljuk, hogy szocializmus alatt a műveltebb közönség is általában olyas valamit ért, a miről kilencven százalék bajosan tudná megmondani, hogy micsoda. A levegő telitve van abstrakt ideákkal. A szocializmus és a szocialisták alatt is a nagy publikum jó részben nem lát egyebet, mint egy felforgató elemet, amelyet az államhatalomnak gyökerében meg kell semmisíteni. A jó nyárspolgár e jelszó hallatára elképzel egy csomó f'elpállinkázott gyármunkást, vagy dologkerülő parasztott, a kik fel akarják osztani mások fáradságosan szerzett vagyonát, hogy azután addig, mig abban tart, heverhessenek. Ha elfogy, majd megint osztozzanak azon, a mit mások addig szereznek. Hogy a magát internacionális szocialistának valló ember mit ért szocializmus alatt? Miért tagadja meg hazáját és nemzetét ? Mi törhette meg paraszt-szocialista lelkében azt a kiirthatat- lannak vélt ragaszkodást, amelylyel a mezőgazda béresével, napszámosaival együtt az áldott anyaföld iránt viseltetik? Avagy a haza földjét nem tagadják meg, csak magát a modern államot ? E kérdések fölvetése nem egyébb, mint a szocializmus talajának analízise. A civilizáció történe azt mutatja, hogy a megélhetésért való küzdelem az oka minden haladásnak. Égető, praktikus kérdések megoldása vetett világot az elméleti tudományok országában vezető utak egy-egy pontjára. A létért való küzdelem az oka annak, hogy a kapitalisztikus gazdasági rendszeren alapuló társadalom kebegősség, semmit mondó felületesség, a mit köztük láttam. Magamba zárkózott, gondolkodó lettem. A mit felfogtam lelkem- mel ott künn a zajban, azt itthon a csendben izekre boncolfem, a saladtól megtisztultam. A reakció, mely kifejlett bennem óvatossá tett és odáig jutottam, hogy nem tudtam hinni ott sem az őszinte szónak, a hol akartam volna s ha valaki hatni tudott rám, annak szavait, tetteit analizáltam, mérlegeltem és nem birtam szeretetet látni a nyájas arc mögött, hanem arról győzött meg hitem, hogy az ha tőlem elfordul — gúnyosra vál. Kénytelen voltam eldobni magamtól azt, a mihez ragaszkodtam, hogy zavartalan élvezhessem egyedüliségemet. A lelkem finomult, érzékenységem fokozódott s lassanként valami jóleső zsibbadtság fogott el. Mit tudtam én. hogy ez már természetellenes állapot. Hogyan tudhattam volna, hogy ez az első fok, mely idáig viszen ? Oh, hogy szerettem a csendet, s hogy irtózom most tőle ! Milyen rémes hangok kelnek körülöttem, a mikor mégis magam vagyok. Félek, remegek, letérdepelek és imád-ózni kezdek: Üdvözlégy . . . Üdvöz- légy . . . Csak ennyi jut eszembe, a többi nem ! Megerőltetem agyamat, ismétlem tiz- szer, húszszor, de nem tudom tovább ! lében megélni nem képes ember, avagy egy másik, a kinek érző szive ember társa nyomorúságát megindulás nélkül nem nézhette, a baj radikális orvoslásán kezdett gondolkodni. Kiindulási pontul mintegy önként kínálkozott a vagyonkülömbség miértjének felvetése, s a proletár igazságtalannak találta a mai magán jogot, a mely az egyik embert épp oly érdemetlenül örökségéhez juttatja, mint a mily érdemetlenül a másik nem kap semmit. A magán jognak vitatott igazságtalansága azonban csak panasz Követeléssé akkor válik a többi emberrel szemben, ha oly mozzanatokra bukkan, amelyeken mint próbaköveken átmérve általában az egész emberi társadalom szempontjából helytelennek, czélszerüllennek bizonyul be. Ez volt életcélja különössen Marx-nak és Lassale-nak. Mind a kettő főleg a destrukcióban nagy. Borotvaélö kritikájuk nem irgalmaz a kapitalizmusnak, a rendszer minden tökéletlenségét és fogyatékosságát erős világításban állítja közszemlére. Rámutat arra a kirívó visszaságra, hogy a szabad verseny cégére alatt a munkásnak éppen nem áll módjában a munkaadóval alkudozni, hanem ha éhen nem akar halni, kénytelen zsenge gyermekségétől kezdve késő vénségéig dolgozni annyiért, amennyit éppen kap. Hogy a vagyonos osztály egy része egész életét henyéléssel tölti, tehát abból él, amit mások produkálnak, azaz — mükifejezés- sel — mások munkájának eredményét kisajátítja. Mindez azonban csak a beteg társadalmi szervezet diagnózisa, még pedig igy nem is tökéletes diagnózis. Amiről különben meg vannak győződve a szocialisták is, mert nem csupán a társadalom gazdasági szerkezetének tulajdonítanak minden bajt, hanem egyéb okoknak is, de a melyekről azt hiszik, hogy a gazdasági kérdés megoldásával tüstént a javulás útjára fordulnak. Társadalmunk e szembeötlő kórtünetei tagadhatatlanok, s nem csupán a mi töprengésünk tárgyai, hanem az egész civilizált világot közösen érdeklő problémák. És nem Kacagni volna kedvem kínomban . . . Igazam van nekem, mennem kell. Bolon- ditjuk egymást, ők engem, hogy szói akozni visznek ; én őket, hogy ezt elhiszem nekik. Mintha nem tudnám, hova megyek ! De nem ellenkezem. Jól van. Én jövök. Nagyon sokat, nagyon mélyen éreztem, ez ölt meg. Érzem a lelkem haldoklását s tudom, mire elhull a lombhullaró ősz, mire jéggé dermed az ég könyje s az utcák kis verebeinek szivéhez ér a fagy, én sem leszek többé az, aki vagyok“ . . . * * * Eddig a kézirat. A többi értelmetlen, kusza betűkkel megirt zűrzavaros sorok. Ez még szánalmat kelt, a többi már mosolyt. Egy küzködő szerencsétlen lélek végső erőfeszítése, megadása; a világosság harca a sötétséggel. Mig szomorúan hajtom össze a papirt, úgy érzem, mintha a megőrzött szegfű illatában itt volna mellettem a lelke. Az a csodálatos, mysztikus lélek, mely azokban a fekete szemekben tükröződött vissza s a melynek emléke, szomorú tekintettel gyász- szál szórja be az én szivemet is . . . Margit. csupán a szamaritánus érzés szólal meg bennünk, midőn az égető kérdések felett tépe- lödünk, hanem az a józan önérdek, hogy mindnyájunkra nézve jobb volna, ha e vészes fellegek békésen elvonulnának fejünk felett. Mert mindnyájan elválhatatlan molekulái vagyunk e beteg organizmusnak; az emberi társas együttlétnek búcsút nem mondhatunk, azon kívül meg nem élhetünk. S igy nagyon ;s közelről érint minden fluktuációja e legnagyobb élő szervezetnek. Az állam in concreto nem létezik egyébként, mint tagjaiban Tudatának, akaratának, ere1 jének kutforrása nem képzelhető egyebütt, mint tagjainak a közösségi célokra fordítható tudatában, akaratában és erejében. Nagyon is érdekében áll tehát a polgárok jóléte. Azaz az államnak is azok sorában kell még pedig első helyen állania, a kik a kapitalizmusnak tulajdonított bajok panaceá- ját fürkészik. (Folyt. kőY.) Helyi és vidéki hírek. — Meghívó. A megye főispánja a következő meghívót bocsátotta ki: Felhívom a vármegye összes anyakönyvvezetőit és helyettes anyakönyvvezetőit, hogy f. hó 15-én Budapesten a vármegye székházának nagy termében délelőtt 10 órára okvetlenül megjelenni szíveskedjenek. Tárgyak : 1. A tiszti esküt nem tett anyakönyvvezetők, illetve helyettesek felesketése. 2.) Az anyakönyvi felügyelő bemutatása. 3.) Az 1894-ik évi XXXI, XXXII.. és XXXIII. t.-cikkek, nemkülönben az ezen törvényekben kiadott utasításoknak az anyakönyvvi felügyelő részéről való ismertetése céljából I az előadások helyei és idejének mdgálla| pitása. Ezen meghívó folytán a polgármester, mint városi anyakönyvvezető az értekezletre mai napon leutazott. — Értekezlet a városi kövezetvám kérdésében. Dr. Freysinger, mint a pénz; ügyi bizottság elnöke vasárnap délelőtt J]2 11 órára a polgárság zöméből a városháza nagy tanácstermében értekezletet hitt egybe, hogy a teendőket e kérdésben kör- vonalozza és az eszméket tisztázza. Megjelentek a polgármesteren kívül : Alberty Ferenc, Almásy János, Dr. Csányi János, Csereklye István, Intzédy Sámuel, Kemény Gusztáv, Dr. Kiss József, Korpás Márton, Krakker Kálmán. Krezsák József, Kátay Ferens, Lencsó Sándor, Marosy Ferenc, Pécs Sándor, Reizer Béla, Reizer Henrik, Szekeres István, Schimdt Ferenc, Vitt Manó Az értekezleten legelőször is azon kérdés lett szellőztetve, hogy vajon ajánlatos volna-e az eddigi bérlőkkel az általuk beterjesztett utóajánlat értelmében újabb szerződés megkötésére lépni, vagy pedig a város ezen bérletet házilag kezelje. Az értekezlet általános nagy többsége a házi kezelés mellett nyilatkozott, hogy a piaclátogató közönség minden elidenegitő zaklatástól megkímélve legyen. A házi kezelés foganatja szempontjából szükségesnek mutatkozott, hogy gazdasági tanácsi állás legyen szervezve, kinek hatás és működési körébe a gazdasági ügyek egyátalán, különösen pedig a vám és helypénzszedési ügyek vezetése tartozzand Az értekezlet egyhangúlag megállapodott abban is, hogy a kövezetvám szedési jog, melynek engedélyezési ideje lejárt a minisztériumtól újból kérelmeztessék, egyúttal a vizi jármüvek után szedendő kövezetvám illetékekre nézve azon tarifát fogadta el, mely Győrvárosá-
