Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-01-27 / 4. szám
VÁCI hl I KL AH a r — Váci Hirlap melláklapj a. — Vác. 1 cS95. Január hó 27. A szőlész talajisméje. (Rácz Sándor szabad előadásai nyomán.) Ha a szőlőgazda sikeres munkát akar végezni, érteni kell neki mindenek előtt a talajisméhez. A szőlész nem úgy foglalkozik a talaj fürkészetével, mint a geológus, nem puhatolja annak képződményét, lerakodásait és elemi összetételeit, hanem mindenek előtt csak azt tekinti, vájjon filoxeramentes a talaj vagy pedig kötött, melyben a filok- xera pusztításai feltartózhatatlanok. Immunis filoxeramentes az olyan talaj melyben legalább is 75 százalék kvarc tartalom van. Ezen alól már megkezdődik a filokszera pusztításán, itt már a kötött talajoknak mesgyéje nyílik meg, hol csak is amerikai alanyokkal biztos a küzdelem. A gazdag kvarcos talajban azért nem bir megélni a filokszera, mert a lazahomoknak nagy a felszívó képessége, a légköri le- csapodásnk iránt. Altalajában vizek képződnek, a viz pedig engesztelhetetlen ellensége a filoxerának. Hozzá járul még, hogy az apró, összeomló és egy másra simuló homokszemek között, nem képződnek hézagok, nincsenek benne közlekedési rétegek, itt a filoxerának pusztulnia kell. A kötött talajnál ismét azt kell fürkésznie a szőlősgazdának vájjon meszes tartalmú e vagy sem. Mivel a gazdagon meszes tartalomnál, az az már akkort mikor a talaj tartalmában a mész a tizedrészt felülmúlja az amerikai alanyok, többé nem diszlenek. Az ilyen meszes talajok ojtványok felvállalására és dajkálására képtelenek. Avval is tisztában kell lenni a szőlősgazdának, vájjon talaja nedves, hideg termé- .szetü-e vagy pedig meleg. Hideg, vizes talajok a szőlő felvételére és ápolására nem alkalmasok Ezekben a szőlőtenyészete kihal. A meleg természetű talajban pedig óvakodnia kell a meleg trágyázástól, mivel ez kiszárítja a fűidet, kiégeti a szőlőgyökereit. Ezért ily talajban csak a korhadt és érett trágyázásnak alkalmazása engedhető meg. Figyelemmel szemlélje meg továbbá szőlőültető, vájjon talaja fehér szinü-e vagy fekete. Ha azt látja, hogy a szőlőtalajának a színe szürke vagy pláne fehér, akkor tisztában lehet, hogy, annak hő foka igen alacsony, a nap sugárzásának felvételre alkalmatlan, minélfogva nem rendelkezik annyi meleggel mennyit a szőlő tenyészete megkíván. Ha tehát nem esik módjában a szőlőtalajban válogatni és fehér földön kell a munkáját megkezdeni és folytatni, úgy hordja meg szőlőföldjét szén porral, vagy vastörmelék porával, vagy akármily fekete szinü anyagokkal, hogy az ekképen megfestett földben a hő felfogás megtörténhessen. A feketeszinü talaj ha, máskülönben nem vizes, elsőrendűen alkalmas a légköri meleg lerak tározására. Amely talajban azonban a vizek oly magasan vannak, hogy már 30 — 40 centiméterre talajvízre bukkanunk ott a szőlészetet űzni lehetetlen. A szőlősgazdának számolni kell továbbá a szőlötalajának emelkedésével is. A hol a fekvés 25 foknál hirtelenebb meredélylyel bir, ott a rigolirozást, a felforgatást, a meleg trágyázást űzni nem lehet A felforgatást azért nem, mert a záporok a meglazított földet lesodorják, a meleg trágyázást pedig azért sem, mert a tüzősugarak a talajt rendkívül kiszárítják. Ha tehát oly fekvés mellett is a porha- nyitásra akarunk dolgozni, közbeesőleg terászt vagy rigoliro/atlan részeket kell hagyni, hogy a hordalékokat felfoghassa. A keleti fekvésű könnyen fagy. A déli kitünően érlel. A talaj fekvése tehát igen fontos, II. A talajkezelésröl. Az újabb kornak van egy gyümölcsöző, megbecsülhetetlen tudománya. Ez a tek- nologia. A teknologia az anyagkezelésre tanítja meg a mestert. A kovács is, lakatos is, bádogos is, gépész is, máskép és máskép bánik el a vassal. Az a jó mester, ki saját mesterségének megfelelőleg érti az anyag kezelést. A szíjgyártó, meg a csizmadia is bőrből dolgozik. De a szíjgyártó is máskép kezeli, meg a csizmadia is a bőrt. A szőlészet legfőbb teknologiája a talajkezelésben áll nagyon pontos az anyag ismerete, a melylyel el kell bánnia, ha ehhez nem ért, úgy a vele versenyzők által eltipor tátik . A talajkezelésnél azon törje a gazda a fejét, hogy talajának nedvfelszivó képességét készítse elő. A talajok nedvfelszivó képességei igen különbözők, mig a homok csak alig 25 részt szív fel magába a légköri csapadékból, addig egyes talajok képesek 110 egész 200 részt felszívni a levegőből. Ezen felszívó képesség két tulajdonságból függ. Először a ?neglazitdstól, azért tehát első parancscsa a szőlészetnek kapálj minél mélyebben, de természetesen vigyázva. Másodszor a humozitástól, vagyis a talaj trágyázásától. Az igy előkészített talajban meleg, levegő nedvesség egyformán munkál közre, hogy a tenyészet benne meginduljon és viruljon. Lazítani, porhanyitani és javítani ez a kulcsa az okszerű szőlöszeti talajkezelésnek. III. Fajmegválasztás. Hübele Balázs módjára, vakon megfontolatlanul nem lehet szőlőt ültetni. Mert a ki józan számítás nálkül fog ilyen költséges munkához az előbb vagy utóbb de bizonyosan megkeserüli. Fajválasztásnál mindenek előtt azon kell törni a fejünket, hogy a lehető legjobb fajokat válasszuk. Jó fajta a szőlő, ha jó gyümölcsöt, elegendő mennyiségben terem. Mérsékelt igényeket kell táplálnunk. Túltermelésre ne számítsunk. A sok, de rósz bor, ma holnap a kutyának sem fog kelleni. A franciák már oda jutottak, hogy 3 frt 50 krajcáron sem képesek borukon túl adni. Most már ők is irtják a tultermőket Iparkodjunk e pontnál mindenek előtt abban megállapodni vájjon borfajtákra, vagy csemegefajokra akarunk dolgozni. Ha borfajtákra dolgozunk. Különbséget tegyünk a veres meg a fehér fajok között. Ma fehér fajtákbhn exportra nem számíthatunk. Jó fehér bort ad a margit, ezerjó, olasz- rizling, fehérdinka, zöld szilván, furmintt, szemillon. Ami a veresbort illeti, itt első helyen áll a merlót, nagy burgundi, karbe- net. — Jó esztendőkben a kadarka a király, mely a világ minden szőlejét fölülmúlja. Festőanyagot szolgáltat a tentürié és tribu- sié. Ha pedig csemege fajokra akarunk dolgozni, akkor jól nyissuk ki a szemünket, hogy a legszebb kiépítésű fürtöket, egyenletes szép bogyókat és vastag hajú gyümölcsöt szolgáltató fajokat válogassuk. Ezernyolcszázat meghaladja a csemege szőlőfajok száma. Van ezek között jobbnál jobb, szebbnél szebb. A margit ma már világpiaccal bir, remek fajok a saszlák, különösen a krokánt, piros és a napoleon, úgy az avignon, kiválóan keresett a hamburgi fekete muskotály. — Budapest piacán most a kecskecsöcsök hódítanak. A vörös kecskecs igen tartós állásban márciusban szokott megérni. E téren a verseny óriási. IV. A szaporítás módjai. Ha a szőlősgazda a szőlő élettanával a talajismével és a talajkezelés módjaival megismerkedett akkor emelje fel kezét a szőlőszaporitásához. A szőlőket pedig szaporítani lehet. V. Magról. Magról a szőlőt akként szaporítjuk, hogy a szőlőmagot előre meghúzott barázdákban megporhanyitott földbe elvetjük és megöntözzük. Szőlőt magról ültetni nem ajánlatos. Nem pedig azért, mert az elvetett magnak több mint nyolcvan százalék a korcs gyümölcsöt terem. Alig 5 százaléka az anyagyümölcs- csel egyenlő értékűt. Aki tehát magról nevel az sok mindenféle esélynek van kitéve, csak annak nem, hogy jó szőlőt bírjon előállítani. Az ilyen szőlők rendesen keveset és hozzá meg rosszat teremnek. Ha valaki azonban még is magról akarna egy, vagy más célból szőlőt szaporítani, úgy hagyja meg a legnemesebb tőkéjét ághajtásra, futassa fel valamely közellevő fára, vagy magas karóra és hagyja vadjára. Az ily vadjára hagyott szőlőtőke lassan de nagy magokra dolgozik. Ezek közöl is aztán rostával vagy egyébb móddal válassza ki az ember a legnagyoob és legérettebb magokat, igy valamelyes eredményt még is elerhet. Leg.szokottabb módja azonban a szőlő- termelésnek a dugványozás. B) A dugványozásról. A dugványozás leggyakoribb módja a szőlő szaporításnak. A dugványozásnál leszedjük a tőke venyigéit. Még pedig úgy hogy 25 — 30 szántiméternyi csapokat hagyunk a tőkén, Az ekként lemetszett venyigéket 50 szántiméter darabokra felme- jéljük mert ekkor a dugvány untig elegendő hosszú.
