Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-08-18 / 33. szám
Kilencedik évfolyam. 33. szám. Vác, 1895. évi augusztus 18. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak : Égési, évre ..........................6 frt — krFélévre......................................3 frt — kr. Negyedévre ...........................1 frt 50 kr. EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. TÁRSADALMI ES KÖZGAZDASAGI HETILAP. Szerkesztési iroda és kiadóhivatal: F'elelős szerkesztő és laptulajdonos D r. KISS J Ó Z S E K VÁC, Mária- Terézia-rakpart, Dr. Kiss- féle ház, I. emelet. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Iíyilt-tér sora 30 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajczár. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Megjelenik minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK j-á/tá/n-yosa-xs. eszközöltetnek. Kéziratok vissza nem adatnak. keragit tranquil la potestas, quae violenta nequit. „Emlékezzünk régiekről.“ Az egyén becsét legközvetlenebbül a a családi érzések értékelik le. A jóravaló, derék ember igaz, hamisítatlan érzésekkel fűződik övéihez. Igaz boldogságot nem a külvilágban, hanem saját tűzhelye melegénél keres. Mig a léha, kicsapongó lelkének és szivének ürességét a világi zajok között iparkodik eltemetni. De az igaz családi érzés, a nemes férfiúi jellem előtt nemcsak a családi tűzhely legbecsesebb, hanem kegyeletének szent tárgyait képezi mindaz, ami családi hagyományaira vonatkozik. Mint az idők viharainak csak azok a sudarak állanak legbizlossabban ellent, melyek gyökreikkel miné1 mélyebbre ragaszkodnak be a föld rétegeibe : az ember jelleme és annál szilárdabb és nemesebb, mennyivel inkább feljik ki családja történelmi hagyományaiból. A melyik hitványul tagadja meg családja történetét az megsemmisítette saját jövőjét. A medve. Irta : Gyarmathyné, Kiss EllaA szolgabiró még a nyúl börököt is a handlétól veszi, s csak a száját jártatja, hogy ő lőtte ! Az őrnagy egy gyufából iparkodott fog- piszkálót faragni, s nagyon komolyan mondta: No hát ami a szolgabirót illeti, az ugyan öcsém elmondhatja magáról, hogy a nyulak amikre vadászott, s az élcek amikre halászott, mindanyian élnek még. De ami a medve vadászati vágyadat illeti, azt ugyan kielégítheted, ha van szusz benned, mert a vár bástyára csapott poszt, éppen az éjjel látott egyet a nyiresből lejönni s már többektől hallom, hogy minden éjjel a bástya körül csavarog. Azt meglessük, mondta fontos hideg arccal a Krőzus ! [V Azt lelőjjük, hősködött Lulu. Majd meglássuk ! Lsipkelődzött az őrnagy. Én pedig szivem lovag-gomul fogadom a hőst. .Szavalt komikus páthoszszal Lóra. De miként a család egyesekből: úgy a nemzet családokból forr össze. Amely törvények érvényesülnek az egyes életében, azok uralkodnak a családok egyetemén, a nemzetek felett is. Minél hüebben ragaszkodik valamely nemzet történelmi fejlődéséhez, minél fé- tékenyebben fűződik ősi hagyományaihoz; annál szilárdabban áll az évszázadok mállasztó hatása alatt. Apáinknak dicső virtusa volt : kegyelettel függni a haza történelmi emlékein. Atyáink ajkai zengették több, mint nyolc zázadon keresztül: Hol vagy István király Téged magyar kíván ? ! Apáink szivei rebegtek a dicsőséges jobb kézhez közel egy ezred év viszontagságai között És e kegyeletes érzéseknek tudhatjuk be, hogy ezred év után is: Megfogyva bár, de törve nem Él nemzet e hazán. Azért, midőn holnap este 8 órakor a Roskoványi-harang mély zengésű basszusa hullám csapásokat log verni a levegőAztán mikora papa, a Rrőzus nagybácsi meg Lila tánt a szalonba ferbliztek. Lóra álmodozva mondta Lulunak künn, a kosárhintánál a kertben. Tudja-e pajtás, hogy én csak olyan emberbe tudnék bele szeretni, a ki nekem annak a medvének a bőrét a lábam elé rakná, amit c*z őr az éjjel a nyires körül látott. Lulu magasra lökte félkézzel a hintát, a i másikkal a szivarját fogta, s mind amellett tudott valami ünnepélyes állást adni a testének, mikor azt mondta, tréfálva : Ne menjen le a te országod határán a nap mig a nyiresbeli medvének a bőrét lábai elé nem helyezem imádott Lórámnak. Jól van ! Majd csak akkor lesz úgy, ha a medve bőrt elhozta. Érti ? ! . . . E szerint hát nem iszunk előre a medve bőrére. ITallja mindjárt hivom apát, ha szemte- lenkedik. De hiszen semmit se mondtam. III. Llogy mert ön az éjjel jelentés nélkül átjönni a várfokon ? LIm ! ? — corpo di baccó pattogott legszelídebb hangján Kartách őrnagy. — Anion ben a Nászúi homlokzatától le a Rákos csobogó vizéig; Holnap este 8 órakor, midőn Magyar- ország összes katholikus templomaiban felzendül az Ave Mária sz. István király tiszteletére: ekkor e hangulatteljes pillanatokban mindnyájan, a kik igaz magyarok vagytok! . . . katholikusok. és nem katholikusok egyaránt emeljük fel emlékezetünket a dicsőséges Jobb kézhez. Igen a lelki kegyelet minden megújító szent érzelmeiben boruljunk le azon di- csösséges szent Jobbra : mely a nomád, csatangoló magyarságot a nyugati polgárisodás mezejére beterelte . . . mely a zsákmánylás és hadi harcok helyett apáinkat a béke, kitartó polgári munkára vezette ... mely a szilaj erkölcsöket a kereszténység tisztitó tüzében megnemesitette . . . mely oltárokat és templomokat emelt, melynek csarnokaiban a tiszta kereszténység erkölcsöket átidomitó igéi buzognak fel állandólag és elcsitithatlanul . . . hadnagyra, még pedig azért a legszelideb- biken, mert Amon Leó családi fája, egy valóságos belső titkos tanácsost, aki egyúttal altábornagy is volt — tartott számon a fiai közt. Jelentem alázatosan, mondta Amon hadnagy, az őrszem nem kiáltott, következéskép nem vett észre s igy akadály nélkül jutottam át a rondellán. Rendre utasítom a laidinánt urat a közbeszólásai miatt, corpo di baccó, egyébképen az ügyet átteszem a hadbírósághoz. Annak a kutya kölyöknek pedig aki a vártán elalszik, kitaposom a lelkét, — corpó Majd megmutatom én nekik, hogy még a saját anyjukat is lelövik, ha az én kezem alatt lesznek. Aztán az aznapi gyakorlatnál pattogott a kardlap, hulltak az átkok, pofonokkal vegyest kurta vas, hosszú vas, egynapos éhkopp csak úgy esőstül hullottak a szegény puszták és berkek nehézkes fiaira, mint a nyári zápor. Lóra nem mert lejönni az ebédhez az nap. Mert éppen, mikor a folyosón keresztül jött, látott gyors egymásutánban egy le- vesestálat, meg a Neue Freie Presse egy régi számát szapora korpó di baccók #ÄiE©Ä9
