Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-08-11 / 32. szám
Vác, lö9c>. Augusztus lió 11. — Váci Hirlap mellsklapja. — Évi általános munkálatok az amerikai ojtvány szőlőkben. Második kapálás. Már egy Ízben volt alkalmunk a szőlősgazdáknak lelkére kötnünk, bogy a szőlő- mivelés édes anyjául a jó kapálást tekintsék. A jó kapa adja meg a szőlőnek a nedvességet, meleget, levegőt. Tehát azt a három éltető dolgot, mely nélkül a szőlő tenyészni nem szeret. Míg az első kapálásnak az a rendeltetése, hogy általa raktározzuk le a nedvességet, és nyitunk utat a levegőnek, addig a második kapálással két dolgot akarunk elérni. Először eszközül szolgál a meleg áthatolására és lerakodására, ami egyik fő éltető eleme a szőlőnek. Másodszor vele kell megóvnunk a fiatal szőlők nyakait a kiszáradástól. E végett tehát a második kapálásnak úgy kell meg történni, hogy minél simább lapot öltsön, hasonlóan a tükörlapjához; mivel a meleg sugarak beömlése csak igy eszközölhető legjobban. Mig az első kapálásnál a nedvesség gyűjtése végett tanácsos a hepehupás, gödrözött kapálás, mely az eső tömegét legjobban felfogja. A második kapálással már a szőlő földjét nem vágjuk fel a kapával mélyre, hanem inkább szép, egyenletesre elsimítjuk. Másodszor pedig arra törekszünk, hogy a tőkék nyakaitól a földet el ne huzzuk, sőt inkább a magas nyakú tőkék szárait földdel bevonjuk, hogy a kánikula égető sugarai a szőlőf elbörét, epidermisét túlságosan ki ne szárítsák. A második kapálásnak a kánikula kezdete előtt okvetlenül be kell végződni, hogy a mennyire csak lehetséges a nagy hőség idején és fürtök zsendülése első korszakában a munkások ne igen járjanak a szőlők között, mert száradást idéznek elő az áltatuk ne talán érintett fürtökön. A gyümölcs eltartásáról. A legutóbbi időkig kétfélekép tartották ■el a gyümölcsöket: vagy világos szellős helyen, vagy yedig sötét, a légtől jól elzárt helyiségben. A tudomány azt tanitja, hogy a világosság és a levegő a gyümölcsöt csakhamar megérleli, a tapasztalás pe- dig, hogy a légvonat a gyümölcsöt raeg- ráncositja és igy ez jelentékenyen vészit piaci értékéből. Még nagyobb véleménykülönbség uralkodik a felett, vájjon a gyümölcsöt (a csontár magvut) a lerázás után kupacba kell-e rakni és flanellposztóval letörölni, vagy csak az elsőnek szabad történnie és az utóbbinak nem, vagy pedig mindkettő mellőzendő. De mily nagy nézetkülönbség van még csak a gyümölcseltartásánál a rothadást megakadályozó eszközök avagy eljárások ttkintetében. Menynyit vitatkoznak még e felett. Ha a legkitűnőbb gyümölcseltartási módot megakarjuk ismerni, akkor az angolok eljárását kell megtekintenünk, kik; még eddig' e tekintetben a legnagyobb haladást képesek felmutatni. A lehető legrövidebben akarom előadni az angolok eljárását a gyümölcseltartást illetőleg, de mindenek előtt egy pár szót akarok' mondani a gyümölcs leszedés felől, szem előtt tartva a világ legkitűnőbb gyümölcsészeteit. Legelőször is azt mondom, hogy a gyümölcsöt csakis tiszta száraz időjárásnál szabad szedni és soha sem rázni. Az kéL oly követelmény a mely a gyümölcseltartásnál igen sokat nyom a latban. Kitűnő asztali gyümölcsöt még azelőtt kell szedni, mielőtt a nap a harmatot leszáritotta volna róla, mert igy megmarad teljes zamatja, üde kinézése. A gyümölcsnek érett volta igen fontos de e tekintetben az almának és körtének érettségi foka különfélekép lesz megitélve. Ha igen korán lesznek leszedve, akkor a piaci értékük és tartósságuk csökken. Ez az oka a héj összezsugorodásádanak és a kora elromlásnak. Azonban a fán sem maradhatnak sokáig, mert ez is kora elromlást okoz. A legjobb időpont a leszedésre az, a mikor az alma fél elforditásnál (a mi azzonban minden nagyobb erőlködés nélkül történjék) már leszakad a fáról. Későn érő téli almát a fagynak bekövetkeztéig hagyjuk a fán s csak akkor szedjük le. Ennél nem határoz semmit, ha vájjon nehezen vagy könnyen szakad-e le a fáról. A körtét pedig akkor szedjük le, és ezt nem lehet eléggé ajánlani, a mikor a magvak hegyei feketedni kezdenek és mivel még akkor a gyümölcs erősen függ a fán és a gyümölcsrügyekre is igen vigyázni kell, a leszedés csak ollóval történjék. Ezen eljárással annyira nyernek kinézésben és zamatban, hogy különben harmadik osztályba sorozott körték az első osztályban kapnak helyet. A franciák a körték ez utóérését jól ismerik és hirnevük bizonyára nem volna oly nagy, ha a fentebbi eljárást nem alkalmaznák. Nemcsak a francia égalj, hanem a gyapjukendőkben való utóérés hozza létre a kitűnő körtéket. Rendesen a gyümölcskasokba gyapjukendőt terítenek, mely az egész kas fenekét befedi, Három, egész négy hétig ily kasokban maradnak a körték és csak azután lesznek szétküldve. Egy amerikai gyümölcsésznél, a kitűnő asztali körtét termesztett, oly szobát láttam, a mely a négy falon, a meddig csak az ember kézzel elérhette, tolóládákkal volt ellátva. Ezen tolóládák 4 hüvelyk magasak voltak és igy egy réteg körtét fogadtak be. E tolóládákban, a melyeknek aljára gyapjukendők voltak teritve, kerültek utóérésre a körték, és a tulajdonos biztosított a felől, hogy ezen drága berendezés kifizeti magát. A gyapjukendők helyet búza- vagy tönköly- korpát, némelykor pedig vattát használnak. Legjobbak minden esetre a gyapjukendők. De ha a termés igen nagy és a termelő nem veszi magának a fáradságot, hogy ily jól helyezzé el gyümölcseit, akkor minden esetre az előbb említett érési időpontot kell szigorúan betartani, mert mind a minőség tekintetéből, mind pedig tartósságukra nézve sokkal jobbak lesznek, mintha a fán értek volna meg teljesen. Az almák és körték leszedésénél arr^ is kell ügyelni, hogy azok óvatosan darabonként szedesseneK le és először kisebb zöld levelekkel puhán kibélelt kosárkákba tétessenek. Ez eljárás mellett fényesen kitűnik a törpe, alacsony törzsfáknak a haszna. A magas koronáju fákon csak egy része szedhető le kézzel a gyümölcsnek, úgy hogy az ágak és termőgalyak one legyenek megsértve. De ez esetben sem szabad a fent maradt gyümölcsöt lerázni, hanem magától működő gyümölcsszedőkkel a melyeket már most mindenütt készítenek. Ha a kisebb kosarak tele vannak, akkor ezeknek tartalmát egy nagyobb kosárba kell óvatosan és darabonként átrakni. Ezen nagyobb kosárnak aljára fehér kendőt kell teríteni. Ezek után pedig a termést jó ruganyos kocsin kell a legjobb utón azon helyre vinni, a hol az össze lesz gyűjtve. Itt addig marad szabad levegőn, mig az erős kigőzölgés, az úgynevezett gyümölcs- izzadás bevégződött. A gyümölcsnek nem kell asztalon feküdnie, hanem padlón is fekhetik piramisokba rakva, de semmi esetre sem szabad szalmára rakni. Ez tudniillik magába szijja a kikőzölgést, elrothrd és a gyümölcsnek undorító szagot ad. Jobb a gyümölcsöt lóher szénára, még jobb magára deszkára rakni. Az izzadás után, a mely Körülbelül 14 napig tart, némely termelő a gyümölcsöt flanel kendőkkel le szokta törülni, mások ezt nem tartják jónak. Én az utóbiakkal tartok, mert azt vettem észre, hogy szabad levegőn a gyümölcs úgyis eléggé kiszáradt, a letörlésnél pedig a gyümölcs ize és zamatja nem változik ugyan meg, azonban tönkre megy épen azon gyenge hamu, melyet a csemege gyümölcseinknél oly nagyra becsülünk s mely a gyümölcs kinézésének bizonyos üdeséget kölcsönöz. Most már azon kérdésnél állunk : mily szempontok tartandók szem előtt a gyümölcstartásnál? Erre következőleg lehet röviden válaszolni. Az eltartásra szolgáló helyiség legyen ; 1 mindig ugyanegy hőmérsékletű ; 2. ez a hőmérsék 10—14 fok C. legyen a zérus pont fölött; 3. a világosság teljes kizárása ; 4. a légjárat megakadályozza; 5. a lehető legnagyobb szárazság; 6. oly berendezés, hogy a maga
