Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-08-04 / 31. szám
Kilencedik: évfolyam. 31. sxam. Vác, 1895 évi augusztus 4. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP, Szerkesztési iroda és kiadóhivatal: 67Pö . . . . , Félévre................................. Negyedévre ...................... EGYES SZÁM ÁRA H frt — kr- 3 frt — kr. 1 frt 50 kr. 12 KR. Felelős szerkesztő es laptulajdonos D r. KISS J Ó Z S K K. VAU, Mária- Terézia-rakpart. Dr. Kiss- féle ház. I. emelet. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Nyilt-tér sora 30 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajczár. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Megjelenik minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK j'a.'táon.yosa.xa. eszlcözöltet^sls:. Kéziratok vissza nem adatnak. Peragit tra nqui illa potestas, quae violenta nequit. Eg'y év a Váci Lőegylet életéből. Normális viszonyok között az egyleti tevékenység a társadalom duzzadó életerejéről és egészséges szervezéséről „szolgáltat bizonyságot. De természetesen e bizonyságtétel, csak az esetben bir súlylyal és bizonyító erővel, ha az egyleteket a társadalmi szükségletek szólítják életre. Ahol azonban a társadalmi életnek annyi logyatkozásai vannak, mint nálunk, hol az egyesek erőforrásai annyira megcsappantak, mint városunkban, — s a hol az egyleteket nem is annyira az égető szükségletek, mint a felületesen mozgó közvéleménynek divatos áramlatai teremtik meg. ott az egyleti élet a fenjelzett tanulságtételt nem szolgáltathatja. Innen van, hogy nálunk, mint a többi hazai városokban, vajmi kevés figyelem fordul az egyleti élet felé. Minél fogva a helyiközlönyökben is. csak ritkán és elvétve lehet az egyleti élet tüneteiről valamit olvasni. Eszter története. Ismeritek-e azt a gyönyörű szép kis falut ott, a diósjenei hegyek iábjában a hol a kis Lókospatak szépen kikanyarodik a bükkös erdőből és aztán csöndesen folydo- gál egy hosszú és nagyon széles völgyben. Partján fűzfák és jegenyefák álldogálnak és annyi vadvirág nő, a mennyi sok is egy kis falu népének. Hát szép falucska ez, pedig csupa nád- és szalmafödeles háza van; csak a templomunk meg az iskola zsindelyes. Engem meg annyi emlék köt hozzá. Annyi, a mennyi vadvirág nő a Lókos partján. Sok mesét, sok történetet mondtak el ott nekem; sokat el is felejtettem már, de a szép kis Eszti történetére még nagyon jól emlékszem. A szegény kis Esztikét én már csak akkor ismertem, mikor öreg lány számba ment a faluban. Emlékszem rá, hogy a templomunkban mindig elsőnek térdelt a lányok között és, hogy nagyon szépen énekelt. Némelykor fölment a kórusra is. a kántor mellé; hanem akkor mindenki odahallgatott. Abban a kis templomban még Sőt maguk a szokásos egyleti közgyűlések is, melyekben a mi egyleti mozgalmaink tevékenységei kulminálni látszanak vajmi kevés érdekeset nyújtanak a tagok számára oly annyira, hogy az egyletekről. minden szigorúbb kritika alkalmazása nélkül, el lehet mondani, hogy életük : csak tengődés. Aminek bizonyítékát szembeszökőleg azon körülményben is kell dokumentálnunk, hogy épp a tagok közönye és in- dolentiája folytan nem ritkán magát a közgyűlést is nehéz megtartani, mert nagy nehezen jönnek egybe olyan számmal hogy határozatképesek lennének. Az egyleti élet eme nyavalyáinak szanálására nem érzün k magunkban kiválást. Nem azért, mintha a betegségek gyógyszerei mélyen fekvők volnának. De mert minden gyógyszer a maga hatékonyságát csak oly körülményekben fejtheti ki, hol a vele érintkező erők megkötve nincsenek. Ily időkben is egy kötelesség, egy feladat hárul a kortarsakra megmensenki sem énekelt olyan szépen, mint Esztike. Megkérdeztem egyszer az öreg János bá’t a ki kertünkben a virágokat meg a gyümölcsfákat olyan gondosan ápolta, hogy miért is lett öreg lány az a szegény Eszti ? János bá’ azért csak tovább is nyesegette szépen a fákat s úgy mondotta el Eszti történetét. * * * * Kis Andris, a jókedvű postakocsis, vígan fújta kicsiny sárga trombitáját, a mint a Bükkös felé közeledett. A Bükkös erdős domb volt az én falum fölött. Ott azután előre is, hátra is tekintett: nem jön-e valaki? Senki sem jött, csak a szép Eszter jött fel a keskeny gyaloguton. Kis korsó volt a kezében, vizet vitt benne az apjának, a friss vizű mezei csurgóról. Kis Andris most megállt és úgy várta be az ő szépséges galambját : a Esztert. Köszöntötték egymást illendően azután beszélgettek. Azt mondja a lány : — Nem vagy-e szomjas, Andris? — Az vagyok, lelkem Eszti; de nem a vizedre szomjazom. — Hát mire szomjazol? — Csak egyszer csókolj meg, galambom, aztán elojtod a szojumat. terű éá átszállítani a hasznos tevékenységet kifejthető egyleteket szerencsésb időkre. A váci lőegylet pedig, ami többi egyleteink között legtöbb jogcimmal bir, hogy fentartása a kortársak gondoskodásának tárgyat képezze. Azutánnunk következő nemzedékeknek így legalább mód és alkalom lesz szolgaitatva, hogy azt magára nézve üdvösebben kihasználja. E szempontból foglalkozunk mi a váci lőegy lettel. Amint az egylet számadásaiba belepillantottunk az egylet bevétele volt a múlt évben 1340 frt 18 kr. A bevételek legnagyobb kontigensét a tagdijak szolgáltatják 675 forinttal. Dicséretére szól ez a jelen pénztári kezelésnek, mely vas szorgalmat fejt ki a dijak behajtásában. Lődijakból bevett az egylet a múlt évben 156 frt. 60 kr, mi arról tesz tanúságot., hogy a lövések körül eleA kis Eszti szép fehér orcáját elfutotta a pir, a szemét a föld felé sütötte le és játszott, babrált a köténye szélével. Gondolta magában: hát csókolj meg édes Andris, akár kétszer is, hisz úgyis szeretlek. De én még se . . . Úgy tett a legény, mintha nem értené a lányt s mondta szomorúan. — Jól van, Eszti, ne csókolj meg ! A lány megbánóan nézett arra, a kit olyatén nagyon szeretett. Halkam s majdnem olybá hangzott a szava, mint mikor a vadgalamb az erdő mélyén tolmácsolja szerelmét. — Hát mondtam én azt, Andris? Mit tett volna egyebet a legény, megölelte, megcsókolta azt a kis szepegő galambot. — Nem mondtad, lelkem; tudom, mit gondoltál. — Tartotta kezében a leány kezét s mondta még : — Holnap hajtok itt utoljára, Eszti. Aztán nem leszek már postakocsis. — Mi leszel? — kérdezte kíváncsian a leány. — Beszegődtem a nemeskéri grófhoz béresnek. Leszel-e béresné, édes? — Leszek én akármi, csak a tied legyek 13, CfiP D:
