Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1895-06-23 / 25. szám

°2 VAGI HÍRLAP kozás számos munkás családnak teljes, gondtalan, elemi látogatások szeszélyé­nek alá nem vetett ellátást nyújt ; olt ma tisztességes jövedelemben osztakozó hi­vatalnoki családok találnak alkalmazást, ott az építészeti, géplakatos és sok más helyi kisebb ipar ág a leggyakoribb ke­resletet találja ... És honnan a város közjövedelmei előbb, alig két forintnyi tiszta hasznot húztak évente, onnan ma csupán kövezet vám illetékekben szá­zakra menő jövedelmek ömlenek a köz­pénztárba, nem számitva a jelentékeny pót- és fogyasztási adókat, melyekkel ezen nagy ipari üzem alkalmazottjai vá­rosunk közpénztári készleteit már is gya­rapítják és mindinkább gyarapítani fogják. Mindezek hegyibe pedig a nagy ipar­műnek szabatos számítások által vezetett derek tulajdonosai aratják, az irigységet kizárva, de versenynek óhaját méltán felébresztő bús jövedelmeket, minőket az ezer holdas táblákkal dicsekvő ma­gyar földes gazdáknak talán még unokái sem fognak ebben az életben elvezni. Épp azért, úgy e derék város polgár­ságának, mint nekünk a Váci Hírlap íróinak kötelességünk azon nagy fon­tosságé momentumokat kiemelnünk, azokat emlékezetbe vésnünk, melyek a váci horgany-hengermű tegnap véghez ment avatási ünnepségéhez fűződnek. Nekünk rajta kellene, hogy legyünk, hogy a tudás ama zsilipjeit feltörjük, melyekkel a szomszédos ország palléro­zott emberei oly szemkápráztató ered­ményeket visznek előttünk véghez. Lehet, hogy ennek a tudásnak útja hosszú és verejtékes; lehet, hogy ennek tát, elismerem a rendcsinálás nem tartozik ernnyeim közé. — Inkább a rend zavarás ugy-e? kacag Marossy s. mélyen tekint szemébe, ebben is nagy művésznő, tagadhatlan. Erika lehajtá kis fejét, nem akarta elér­teni a szavak értelmét. Egy képet muta­tott neki, mely a pusztát ábrázolá Nagy sikságot közepén egy félig bedőlt gémes kút s egy rongyos vályúval, a pocsolyába féllábon félre hajtott fejjel szomorúan állt egy gólya. Egy másik kép rozzant csár­dát kidőlt-bedőlt oldalak, vihar tépett te­tővel ábrázolt. Futó betyár tekint vissza rá; szomorú ki fejezéssel arcán, mintha va­lamely kedves emlék kötné őt, a helyhez. És ezt ön mind képzelet után festé, kérdi meglepetten Marossy. S még azt állitja I nem arckép festő? Azonban állítását meg­cáfolja saját müve. E becsár arcán, kivan fejezve a gondo­lat a mint a rozsant csárdára vissza tekint, hogy ily laikus ember is, mint én megért­heti. Ha igy tud ragaszkodni egy tárgy­hoz, miként szerethet akkor egy élő lényt? akaratlanul felsóhajt s oly halkan ejti ki e szavakat, mintha csak önmagának mon­daná. Feltekint szemei>[ találkoztak, s az abban fellobogó tűz megértetett mindent ha pillanatig tartott is. Erika elfordult festő állványához ment s összébb voná a lepelt elsajátítását talán a munkásblúzok fel­öltésén kell megkezdenünk. Csakhogy ne feledjük, hogy eme nagy ipari vállalkozások gyárkéményeirői sok­kal vigasztalóbb feliratok sugároznak szét, mint az Eneász alapította Roma falairól, melynek alapítójáról Virgilius mondja: Hogy munkát és fáradságot tőlem ta­nuljatok, de szerencsét másoktól. Mert az ipari munkával karöltve jár­nak az anyagi sikerek is. Levél a szerkesztőhöz. Tekintetes Szerkesztő Ur! Városunk közvéleménye egész apáthiába esett a közügyek iránt. Avval vagy éppen nem, vagy csak elvétre foglalkozik. Akkor is csekély, jelentéktelen dolgokkal.. Egy azért, jogosan lep meg mindenkit, hogy a kis-sörház ügye annyira foglalkoz­tatja a polgárságot. Erről az ügyről beszélnek ma minden felé. Természetesen, kiki a maga szempontjából. Némelyek azt hangoztatják, hogy a vá­ros közjövedelmei szempontjából, a jelen­legi bérlővel okvetlenül fel kell bontani a szerződést. Mivel ez az üzlet virágzik. Remény van, hogy tetemesen több jövedelmet fog hozni egy újabb árverés a városi közpénztárnak. Mások ellenben a bérlőnek állnak a pártjára Azt mondják a jelenlegi bérlő buzgal­mának és befektetésének köszönhető, hogy jelenleg a kis-sörház a maga nemében Vácnak legkedvesebb szórakozási helyévé vált. Ez az üzlet azelőtt pangott. A megélhetés benne csaknem lehetet­len volt. A mostani bérlő emelte azt fel, — ha rajta. Marossy figyelmét nem kerülte ki e mozdulat s kérte engedje meg nézni a váz- latgt. Erika hevesen tiltakozott ellene, már úgy is többet tett, mint másoknak megen­gedett, Öt e kis helyen nem zavarja soha senki, egynek kivételével, kinek szabad bár mikor ide belépni. — S ki az a boldog halandó, kinek ily kivételes joga van? — Rokonom, kinek véleményére igen sokat adok, a gróf meglepetten állt egy pillanatig, azután gúnyos mosolylyal feleié. — Gratulálok, de jobb Ízlést feltetélez- tem róla, szól keserű csalódott hangon. Erika nem tudta magát tájékozni, hogy mire céloz a gróf. Nem soká maradt a té­tova mellett s a sértett büszkeség hangján mondá. — Nem untatom tovább gróf úr. S a tár­saság közé vegyült, követvén általa. Vár- konyi sietett eléje s arcáról iparkodott le­olvasni a történteket De ez azon nyugodt volt mint a tenger, szima tükre, ha bense- jében tombolt is a vihar a társaság az ét­terembe vonult. Erika a zongorához ült neki nem volt étvágya, a játékba akará folytatni izgatottsága. Laci mellé állt, s forfiatá a hangjegy eket. Marossy észrevét­len az ablak fül kéjében vonta meg ma­gát onnan nézte őket, s látta a mint Laci át hajolt megigazítani a hangjegyet sekkor más kezekre megy megint össze fog esni. így a város közpénztára sem fog hasznot húzni belőle. Én távol vagyok attól hogy akár az egyik, akár a másik felfogás osztályosává tegyem magamat, csupán a dolog valódi ol­dalát kutatom. Lássuk mi történt? Midőn három év előtt a kis-sörházra bérletet nyitottak, akkor az az eszme me­rült fel : Hogy a városnak vagy színházat, vagy kaszinót, vagy polgári iskolát emeltetni kell. Ez csak idő kérdésének látszott akkor. Hogy tehát ezen esetleg építendő épü­letekhez a városnak kellő telekje legyen, a kis-sörház épületét szánták erre a célra. E célbői kötöttek egy olyan szerződést, melynek értelmében a városnak joga van a bérletet három év múlva felmondani. Ma­gátol értetődvén, ha a város a kis-sörhá- zat a mondott célokra felépíteni akarja, ha pedig az építés szüksége elő nem for­dul, úgy a bérlő hat évre lesz kötelezve a bérlet fizetésére. Most legyen szabad azt kérdenem elő­fordul a három év előtt fentartott eset? ! Ugy-e bár nem. Ha a kis-sörház jelenleg rósz üzlet lenne ha félne tőle mindenki ; akkor a jelenlegi bérlőnek ; ha mindenét beleveszitené is, még három évig ki kellene tartani az üzletet. Az tehát hogy az üzlet most többet jö­vedelmez jogi alapul nem szolgáltat a bér­let felmondására. Nézetünk szerint tehát a jelen ügy meg­rostálásánál csak arra az alapra is kell te­kinteni, melyen a város három év előtt állott a szerződés megkötésénél. Miért is erős a meggyőződés, hogy ezen ügy végleges megoldásánál ez alapot egy oldalról sem fogják szem elől téveszteni. Egy váci jDolgár. ajkával érinté Erika haját. Pistában forrott a vér szeretett volna oda ugrani s megra­gadni, ki az ő bálványát igy megszentség- telenité. De erőt vett m agán, elismerő, hogy a lányka az ő bálványa, ez ellen hiába küzd, azonban nem érdemli még meg e bálvány, hogy megfeleekezzék magáról. Hallatlan büszke lélek, de azért mégis el- árultan magát ma. Ez a gondolat enyhítő iz volt sajgó szivére, megnyugvás izgatott lelkére, a darab véget ért, Erika fáradtan nyugtató kezét ölében. Várkonyi aggódva kérdé talán rosszul érzi magát? — Kissé fáradt vagy, még szokatlan előt­tem ez élvezet. Ezt is úgy meg kell ta­nulni. mint az iskolában a leckét, az élet­ben a kép mutatást. Miért néz rám oly kü­lönös tekintettel? E rövid idő alatt mióta a zárdát elhagytam, sok tapasztalat gyűj­töttem megtanultam, hogy az élet színpad kinek-kinek kijut a szerep, mit az igazgató a sors mindenkinek ki oszt. az illetőtől függ hogy találja magát szerepelve, s amint be­tanulja eljátsza, a szerint van jutalma, úgy pihen babérain, vagy tövisein. Azt is meg­tanultam, mit az én imádott költőm Tompa verseiből annyiszor olvastam; „Kebletek­ről mint az ágat“ a fáról sérelem nélkül a boldogság keze, sem törhet le. — És miből merité ezen igaszságot ? Csak nem saját magából indul ki ? Ki bántotta

Next

/
Thumbnails
Contents