Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-06-09 / 23. szám
VAGI HÍRLAP 2 mát, őröket helyzett el eme kerületekbe, azok dijazatát megállapította és a felmerülő őrzési költségeket a városi közpénztárból folyóvá tette. A városi tanács mindezen etjárásáról a folyó évi május hó 10-dik napján tartott közgyűlésben az általa végzett munkáról beszámolt és tett intézkedéseire nézve a jóváhagyást kérte a képviselő- testületből. A tanácsnak a képviselet elé terjesztett emez intézkedései a közgyűlésben többrendbeli felszólalásra szolgáltatott okot. Jelesül: A tanácsi előterjesztési javaslatban az 1894. évi XII. t.-c. 75. §. értelmében mindazon gazdák, melyek 100 kath. holdnyi területtel bírnak az őrzési kerületek beosztásába fel nem vételeitek, hanem a törvény kedvezménye értelmében önkényükre és saját akaratukra bízatott, hogy birtokaik megőrzéséről gondoskodjanak. A képviselő-testület szónokai azonban azt hangoztatják, hogy a törvény által előirt eme kedvezményben részesíteni nem lehet oly földbirtokosokat, kik bírnak ugyan 100 katastrális hold területtel, de ezen 100 kath. hold nem képez egy bir- testet, nem alkot összefüggő egészet, hanem közbeeső idegen földrészek által van tagolva. Más oldalról az is vitatárgyát képezte, hogy eme törvényes kedvezmény kiterjeszthető-e oly birtokosokra, kik 100 kath. hold területet kezelnek ugyan egy tagban, vagy összefüggő földrészekben, de ezen területben általuk haszonbérbe birt területek is beesnek. Eme jogi alapon feldobott kételyekkel szemben a képviselő-testület a jogmagyarázat azon álláspontjára helyezkedett, hogy a kedvezményben sem azok nem részesíthetők, kiknek 100 holdnyi területük közbeeső idegen birtokrészek által vannak megszaggatva, valamint azok sem kiknek százholdnyi területét bérelt birtokrészek egészítik ki. A törvénynek eme magyarázata a maga indokainak gyökérszálat ama körülményekben illeszti bele, hogy a kedvezménynek eme kiterjesztétével illuzio- russá válnék a törvény rendelkezése, mert igy a kisebb birtokosok képtelenekké válnának az őrzésből eredő költségek elviselésére. Más oldalról a tanácsi javaslat ellen azon nehezményt hozták fel, hogy az őrzési kerületek kikerekitései nem egészen gyakorlatiak, hogy azok a jelenlegi beosztás mellett költség szempontjából is terhesek. Mig végezetül a javaslat nagy hátrányául az lelt kiemelve, hogy mindezen rendezkedéseknél a városi tanácsnak úgy a városi, mint a járási gazdasági bizottságok meghallgatása, javaslatétteleik után kellett volna kiindulnia, mert ezt a törvény határozottan előírja. A jelen esetben pedig a jelzett bizottságok sem megkérdezve, sem kihallgatva nem lettek. Épp mindezekért a közgyűlés előterjesztett javaslat úgy az őrzési kerületek beosztására nézve, mint a jelzett törvénymagyarázatok szempontjából a tanácsnak visszaadatott egy újabb javaslat megállapítása végett, mely úgy a városi járási bizottságok, netalán létező hegyközségek. valamint a pénzügyi bizottság meghallgatása mellett készítessék el és terjesztessék a közgyűlés elé. Ama tanácsi intézkedés ellenben, hogy mezőrendőrök alkalmaztattak, hogy azok fizetései előzetesen a városi közpénztárból folyóvá tétettek a közgyűlés részéről teljes helyeslésben részesítettek. Ezek alapján miután a kérdés a hivatott körök meghányása alá bocsátatott, nyugodtan várhatjuk be annak további fejleményeit. Közgazdaság. A trieszti általános biztositó társaság (Assicurazioni Generali) f. é. május hó 11-én tartott 63-ik közgyűlésén terjesztettek be az 1894. évi mérlegek. A zárszámadási jelentéséből látjuk, hogy I a társaság életbiztosítási dijtartaléka 1894. évi december hó 31-én 43.200.401 frt 59 krra emelkedett, mig kár- és nyeremény részesülési tartalékok cimén 1.083.976 frt 46 kr. vezettetett uj számlára elő 1894. december 31-én az érvényben volt életbiztosítási tőke összegek 169 929.625 frt 03 krra emelkedtek ; az életbiztosítási ágban az év folyamán bevett dijak 7.074.156 frt 18 krt tettek. A Híz- és szállítmány-biztosítási ágakban a díj és illeték bevétel 9.819.270 frt 01 kr. volt, a miből 2.778.822 frt 46 kr. mint díjtartalék és 602.905. frt 69 kr. mint kártartalék lett minden tehertől menten a jövő évre átvitelezve. Az 1894. december hó 31-én érvényben volt biztosításokért a jövő években ésedékessé váló dijkötelezvények ösz- szege 30.541.700 frt 64 krra emelkedett. Károkért az 1894-ik évben 9.737.614 frt 48 krt fizetett ki. Ehhez hozzáadva az előbbi években teljesített kárfizetéseket, a társaság alapítása óta károk fejében 272.139.320 frt 99 krnyi igen tekintélyes összeget fizetett ki. Ebből a kártérítési összegből hazánkra 51.009.119 frt 80 kr. esik, melyek a társaság 158.251 káresetben fizetett. Az értékpapírok árfolyam ingadozása fedezetére alakított tartalék 1,091.467 frt 11 krral gyarapitott, úgy hogy az 1894. december 31-én 2,282.011 frt 44 krt tett ki dacára annak, hogy a kisorsolás alá eső neki, mintha a csipke-függöny rezgését s árny suhanását látta volna, vagy pusztán képzelme szüleménye volt ? Bármint volt is, elég volt, hogy újból felizgassa magát. A vadászatnál sem volt szerencséje, vág/ talán ezt is, annak a kis koboldnak köszön- heté, ki fel kelt édes álmából, hogy neki „szerencsét“ kívánhasson? Mi tudva levő dolog, hogy a vadászok előtt a legnagyobb boszuság, ha indulások előtt valaki szerencsét kíván. Mindenki kedélyesen tért vissza, csak Marossy volt kedvetlen, lehangolt. Barátai is észre vették ezt, de okát el sem képzelék, arra nem is gondoltak, hogy a tegnapi affaire lett volna reá hatással. O rá a világfira, ki előtt csak addig volt egy virág kedves, mig letéphető, s midőn ez illatát, színét elveszti, eldobta magától, s másik után nézett. Marossy egész zavart volt e kudarc után. Feltette magában, bármily áron megismerni őt; azután kitölti bosszúját rajta, vele nem lehet dacolni, s ki merészelné megkísérlem, lássa, érezze haragját. Merész gondolatából, kopogás térité magához. A tisztartó lépett be s meghivá őket ebédre, A gróf arca egyszerre kiderült, elbizottan mosolygott. Soká nem engedé el az öreg urat magától, mindenről, csak húgáról, nem kérdezősködött. A tisztartó örvendetes arccal tudatá ezen hirt nejével, úgy látszik a gróf felhagy szeszélyével s nem fogja Erikát üldözni. Kovácsné nem hitt, a szélcsendben, a különös bemutatás után, mindenki el volt bájolva a lányka kedves és szellemes modora által. Egyforma volt mindenkivel. Marossy is nyugottnak látszott : habár, sokszor hosszasan nyugtató tekintetét a bájos arcon, Várkonyi Laci gróf, azonban hevesen udvarolt a lánykának. Ebéd után Marossy, szánkázást ajánlott. Erika sugárzott az örömből; ez nem kerülte el figyelmét a grófnak, csak azzal nem volt kellőleg tájékozva, az ő tetteve, vagy Várkonyi bókjai voltak reá oly hatással. A szánok elő álltak Erika felölté fehér prémes, kis bundáját. Hozzá közelítvén kéré, foglaljon az ő szánján helyet. Mosolyogva köszönte meg, s Pista gróf felsegité őt a többiek is követik példájukat, a grófot is magával ragadta Erika jókedve, ki nem győzött eltelni a puszta látásával. Mondá mily remek lehet nyáron a puszta; nem is megy ő innen el. Ötét a főváros nemelégiti ki, igaz, hogy'még nem rég ismeri, de itt a pusztán, úgy érzi magát mintha egy láthatlan mágnes itt tartaná fogva. Kedves kacaját viszhangzá a puszta. És ez az édes kacaj, egy eddig ismeretlen húrt hozott rezgésbe a gróf szivében. E gyermek arcra amint rá tekintett, s látá azon ártatlan örömet, mit a puszta látása rá tett, vágy lepte meg magához ölelni, és soha el neirfengedni magától. A sors is segítségére látszott jönni, e percben az egyik ló félre ugrott, s csaknem felboritá a szánt a zökkenés erős volt s Marossy átkarolta Erikát, s pillanatig igy tartá. Erika egy megvető lesújtó tekintetet vetett reá, s kéri forduljanak vissza, — Nem fog többé ismétlődni, megijedt talán ? kérdé a gróf aggálylyal. — Legkevésbbé sem; szükségtelen aggodalma gróf úr, teszi hozzá a lányka kimért hideg hanggal. Szivén találta őt e kimért, büszke tekintet, most még érdekesebb volt előtte Erika. Bosszús, lehangolt volt midőn haza tértek, bántotta a gróf magaviseleté. Az urak elbúcsúztak, mondván, hogy a legkedvesebb emlékek s azon kedves reménynyel, hogy a fővárosban, a farsangon ismét találkoznak. Csak István gróf hosszabbá meg ittlétét. Kovácsné aggódva vette ezt tudomásul s férjével soká tanakodtak, mint segítsenek ezen, a rájok nézve kellemetlen helyzeten. Erika, midőn szobájába ért, leborult a kis kerevetre, és keservesen sirt. Bár mennyire sérté is őt az az ölelés, ha véletlen volt is, mégis szüntelen előtte lebegett azon kép, melytől hiába akart szabadulni. Mélyen,
