Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-06-02 / 22. szám
7 Kilencedik évfolyam. 22. »/ám, Vác, 1895. évi junius 2. Előfizetési árak : TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP, Szerkesztési iroda és kiadóhivatal: E^ész évre . . Felévre ......................... Negyedévre . . . EGYES SZÁIV . . 6 tát — kr. . . 3 tát — kr. 1 ARA 12 KR. Felelős szerke ziö és laptulajdonos D r. KISS J Ó Z S E K. VÁC, Mária- Terézia-rakpart, Kr. Kiss- féle ház, I. emelet. Ide küldendők a lap szellemi veszet illető közlemények, előíizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Nyilt-tér Bdyegiileték minden Bér ment etlen levétel sora 30 kr. beiktatásnál 30 krajczár. 1 k nem fni/adtatnak el Megjelenik minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK j-a.tá,iTL37-osa.rv eszközöltetnek. Kéziratok vissza nem adatnak. Peragit tranquil la potestas, quae violenta nequit. Az alispán Váczon. Nehezen tudnék annak az indító okáról beszámolni, hogy megyénk mélyen tisztelt alispánja tulajdonképpen miért tűzte ki Vácot a látogatás .-sorrendjében legelsőnek, terjedelmes megyéjének számot tevő városai közöl. Nem tudjuk nem-e azon véletlenben helyezkedik el a valódi indok, hogy a Vácon esetlegesen közbejött részleges tisztujitás nyújtott rá alkalmat. Vagy hogy éppen a fekvés közelsége és a közlekedés könnyűsége- és sokoldalú volta is csábitólag hathatott. Avagy még az sem lehetetlen, hogy Vácnak történelmi emlékekben gazdag múltja, kereskedelmi és ipari jelentősége a jelenben szolgáltatta az ingert, hogy népével is közelebbről megismerkedni siessen az alispán úr. Igaz ugyan hogy a sok ellentétes feltevésekből könnyű lett volna kiigazodnunk, ha az alispán urat újságírói jogunknál fogva egyszerűen megintervivóljuk az indokok valódisága felöl. Ezt azonban nem cselekedtük. Nem cse- i lefedtük pedig azért, mert Vác polgársága az alispánnak eme megtisztelő figyelmét annak zálogául tekintette, hogy az alispán szereti Vácot. Tehát bármily más feleletet nyertünk volna az alispán úrtól sem a pol- j gárságra, sem ránk nem lett volna olyan | Büszke lelkek. Irta : Szaakné Dörffy Ilona. Karcaghy Pál miniszteri tanácsos, három évi távoliét után ismét a fővárosba tévé át lakását ; magával hozván unoka húgát Ránky Erikát is. A lánykát anyjától, a sors mostoha keze korán elszakitá : atyját is alig ismerte midőn meghalt. Nagybátyja vette őt, azután magához s gondoskodott neveléséről. Karcaghyéknak nem voltak gyermekeik, s igy a legnagyobb gond is szeretettel vették körül az árva lánykvt. S miután tizennégy évvel elsajátitá, mind azon tudományokat, mit a zárdában tanulhatott, bátyja jónak látta magával hívni őt is, s a fővárosban folytatni azon nevelést mire Erka, születése, vagyona s rokoni összeköttetései után igényelhetett. Szépsége szellemességgel párosult műveltsége, sok reményre jogositó könnyezetét. Mint mind azon gyermek, kikkel sokat foglalkoznak, korábban fejlődik, érik ; igy Erka is gyermek-évei dacára, nagy leány volt. Féltett kedves, mint annak . ösztönszerü érzése, hogy megyénk alispánja igazi meleg szimpátiákat tart fel városunk irányában. Ez ha illúzió volna is, annyira kedves, hogy szétfosztani egyátalán nem sietnénk mi tehát elvonatkozva mindazon súlytól, melyet történelmi, helyrajzi, mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi vagy vállalkozási momentumok csatolnak városunkhoz, melyekkel az év folyamán keresztül különben állandóan foglalkozunk, megmaradunk tehát a nagyrabecsült rokonszenvek alapján. A tisztviselői kar tisztelgése. A reggeli 8 órai gyorsvonattal érkezett az alispán városunkba, egyenesen a polgár- mesteri hivatalba hajtatott, hol 9 órakor a a város összes hivatalnokai testületileg tisztelegtek az alispán úr előtt. A vezetést Gajáry Géza polgármesteri tiszténéi fogva teljesítette. 0 volt az üdvözlő szónok is, meleg vonatkozásban gazdag beszédében szerencsésen domborította ki azon szolgálati érdemeket, melyeket az alispán úr 22 éves szolgálati ideje alatt aratott, elismeréssel adózott ama tevék my- ségeért is. melylyG Vác városának érdekeit mindannyiszor protegálta, valahányszor hivatalos ügykörét érintette. Ezután szerencsésen áttért azon támog'at.is fontoságára és horderejére, melyet a megye alispánja a városok és községek fejő désére kényeztetett kincse, utolsó tagja az ős régi Ránk)' családnak. Egy ködös, zivataros novemberi délután együtt ült Éviké nénjével a kis szalon, jótékony meleget árositó kandallója előtt. Ölében nyitott könyv hevert, szemeit ugyan lesütve tartá, de nem olvasott. Karcagnyné el volt merülve a/, újságban leirt vasúti catostropho olvasásában Egysz ;rre megnyílt az ajtó, s egy magas női alak hangos üevözléssel lépett be. Látszott, hogy messze útról jött legalább földig érő prémes bundája, bekötött feje erre következtetett-. Karcaghyné örömmel üdvözli az érkezőt, nővérét.-- Isten hozott édes Constanee! Hogy gondoltál ily rém időben oly nagy útra indulni szánon. — Ti boldog városiak, nem is tudjátok felfogni a falusi emberek kellemetlen életét. Bizony, vastag hó lepi már az utakat s a farkasok versenyt üvöltöttek a pusztán. De már úgy megszállt a vágy, látni benneteket, hogy nem tudtam ellen állni, s most itt vagyok. Majd Erikát vette szemügyre mialatt folytatá : Mennyire megnőttél kedvesom mióta nem láttalak. Egész atyád tehet és innen kirándulólag kérte hathatós pártfogását városunk számára. Az alispán meghatottan halgatta keresztül a sok tervvel előadott üdvözlő beszédet, és ő maga nemes lényéből kifolyólag minden kei^seiségböl menten egyszerű szavakkal válaszolt. Hangsúlyozza, hogy benne ugyan megvan minden jóakarat a j megye ,és annak minden egyes községe irányában, de érzi, hogy ennek az egész I jóak ratnak energiája és tevékenysége meddő és sikertelen, ha a kültisztviselök nem felelnek meg a maguk tisztjüknek lelkiismeretesen. Kéri tehát a város tisztviselő karát is, hogy hathatos és fogyaték- talan tevékenységükkel iparkodjanak városunk ügyeit minél nagyobb sikerre vezetni, abban mindenkor biztosak lehetnek, hogy benne a legtelkesebb támogatóra találnak. Evvel az alispán úr az egyes tisztviselők személyes bemutatása után visszavonult hogy a tisztujjitó szék vezetésében eljárjon. A kijelölés. Az összeült kandidáló bizottság ezután a megüresedett tiszti . állomásokra beadott pályázati kérvényeket vette rostába. A pénztárosságra ketten pályáztak Trümmer Sándor és Pentz Sándor. A bizottság' mind a két pályázót jelölte. Tru nmer Sándor, mint a városnak az éve’< hosszú solánya lettél. Ugyansz a magas homlok ; az merész hajlású orr, csak mandula vágású szemeid. íves szemöldjeid emlékeztetnek boldogult húgomra — Még természetében is egészen atyjára vall Erika, szól közbe a ház asszonya. Oly büszke, oly vakmerő mint atyja volt. A két nővér lényegesen különbözött egymástól. Kovácsné soha nem érzett hajlamot a városi életre; s megvolt elégedve körülményei, s férjével ki a Marossy grófok tiszttartója volt. Fiai közöl az idősbb Aurél mérnök még a kisebb Emil atyja hajiamit követve gazdász volt. Karcaghyné ellenben vanyra vágyó, őseikre büszke, habár igen jó nemeslelkü nő volt. Erikára igen j > benyomást tett, rég látott nénje egyszerű magyaros humora. Üde lelke mindég ott mosolygott, még mindég szép ajkai körül; szemei fénylettek ha beszélt: az idő nyomtalanul látszott elhaladni felette, előre haladt kora dacára is. Olyan volt ez ára, mint egy szép őszi alkony. Ott ragyog még a fény, a napsugár pedig tudjuk, érezzük, hogy utolsó fellobbnnása ez a haldokló természetnek, s az emberi szépségnek. Erika feszült figyelemmel hallgató, midőn nénje
