Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-05-19 / 20. szám
Kilencedik évfolyam. 20. Hxám. Vác, 1895. évi május 19. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak : Égési, évre.........................6 frt — kr. Félévre...................................3 frt — kr. Negyedévre .........................1 frt 50 kr. EGYES SZÁM ÁRA 12 KR. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Szerkesztési iroda és kiadóhivatal: Felelős szerkesztő és laptulajdonos D r. KISS J Ó Z S K K VÁC, Mária- Terézia-rakpart, Ur. Kiss- féle ház, I. emelet. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Nyilt-tér sora 30 kr. Bólyegilleték minden beiktatásnál 30 krajczár. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Megjelenik minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK j-u.tá.:n.y©sa,n. eszikiözöltetrieik:. Kéziratok vissza nem adatnak. Peragit tra.nqu.illa. potestas, quae violenta nequit. Epitsünk-e rakpartot és mily feltételek mellett ? Azon közgazdasági tényezők, melyek valamely város felvirágozását és emelkedését munkálják igen különbözők lehetnek. De maguk ezek az egyes tényezők is, mint ipar, kereskedelem, mezőgazdaság, állattenyésztés, szállítás, és vállalkozási szellem nagyon különbözőn hatnak, csaknem úgy vagyunk velük, mint a gyógyszerekkel, melyekről soha sem mondhatjuk el, hogy minden emberre egyformán hatnak, hanem működésűket az egyéni szervezetek szabályozzák. Egy azonban bizonyos, hogy tartós és állandó fejlődés és felvirágozás egy városban sem köszöntött be, mely a maga mezőgazdasági érdekeit testtel és lélekkel fel nem karolta. Hazánk városainak története számos példát nyújt arra nézve, hogy azok a községek, melyek valamely helyi ipar üzése folytán föllendültek csakhamar Melyik erősebb? Irta: Y Anzalinnak valami tompa fájás nyilallott át a lelkén. Egy tompa fajás, ami nem nyilatkozik meg kétségbeesett kiáltozásokban; drama- ticus gesztusokban. . Hanem lesújtja leüti az áldozatát valami lethargikus kábultságba, amiből csak napok múlva tér magához, esztendőket vénülve, testileg lelkileg megtiporva. Sipkius, az angol komornyik ötször is kopogott a dolgozó szoba ajtaján aztán, hogy semmi hang nem jött onnan belülről bement a cselédházba azzal a hirrel, hogy a sir alispán elment hazulról, lehet mulatni. Anzalin kezeibe temette az arcát, nem látott nem hallott semmit. Valami kis csufolódó fehér phantom táncolt előtte az ablakon beözönlő porrétegben amibe néha felismerte a Krisztina fehér arcát, majd meg Szentkereszthyné, alakját! Valami őrületes lélek állapot volt ez, látni krisztussá alakját Klára fejével! összeroskadtak, mihelyt azon iparcikkek kelendősége megcsappant. Nem kell a szomszédba járnunk, hogy példákat kölcsönözzünk. Még szemmel látó tanúi vagyunk, hogy pusztult el azon hatalmas molnárpolgárság, mely csak az imént is városunknak oszlopa volt. Még fülünkbe csengnek az árverési dobnak szomorú hangjai, hogy mint kótyavetyéltek el hitvány száz forintért oly malmokat, melyek még a pénz szűk világban is tiz, tizenkét ezer forintot képviseltek. Azért tehát első sorban is kötelessé- ( günk oly gazdasági tényezők fejlesztésén munkálnunk, melyek az idők forgadosá- gának nincsenek alávetve, amint ez a nagy magyar alföld szerencsés városaiban Kecskeméten, Kőrösön, Czegléden, Halason hazafiú örömmel tapasztaljuk. Nekünk is azt a két hatalmas köz- gazdasági tényezőt, melyet szőlőtelepünkben és városi faiskolánkban bírunk szükséges a fejlődés legmagasb fokára emelnünk. Eladdig luxusköltekezésekre nem is gondolhatunk. És még azután is kultur kiadásaink nyomulnak előtérbe. A munka és vénség által megtört polgártársaink sinylő szenvedő betegeink nem maradhatnak továbbra is az ég madaraival egy gyékényen. Nagyon természetes tehát, hogy mi a saját szakállunkra és a polgárság terhére a Dunafal további kiépítésébe nem mehetünk bele. Egészen máskép áll azonban a dolog ha a Dunagőzhajó társaság, melyet a csizma jelenjeg éppen a legérzékenyebb pontján éget, teljes garantiákat szolgáltat és szilárd biztosítékokat nyújt arra nézve hogy a város által építendő rakpartnak összes költségeit és terheit, tehát az építkezés összegét és kamatait egy bizonyos időtartam alatt a város pénztárának meg fogja téríteni. Az első föltétel tehát, mely alatt a Dunapart kiépítésébe belekezdhetünk a Valami különös kettős leiék állapot. Szeretni, őrjöngni egyszerre két asszonyért, és elvesztve látni egyszerre mind a kettőt. Az egyik iránt mélységes elementáris vonzódást érzett, fiatal korának minden heve és szenvedélyével amibe a ma egy csepp szánalma is vegyült! A másiknak földöntúli jósága, angyali gyöngédsége áttetsző fehér lelkülete kötötte le. Ideális, tiszta vonzalma volt egy nagy férfi léleknek két különös, nagy asszonyi lélek iránt. És most mind a kettő veszve. Millió féle kérdés merült fel a leikébe. Hová ment, merre jár. Látja-e még valaha. ? Aztán meg — oda menjen-e ahhoz a büszke vörös szegfűhöz, a fehér virág nagy áldozat hozatalának az a’rán ! Szabad-e oda menni — tud-e oda menni Vájjon nem sérti-e meg az egyiket — ha a másikhoz elmegy ? Vájjon nem kötelessége-e elmenni egy haldoklóhoz — kinek utolsó kivánsága tán az ő látása. Aztán hogy igy ült a komor csendben órákig. — Egyszer csak besütött az ablakon a leáldozó nap utolsó sugara — oda esett a sarokba, ahová zseniális össze visszaságba voltak felakasztva a druz kelevézek perzsa satagának szittya kopják, és vékony szirakúzai damaszt pengék. Egy barna viziló bőr markolatú fegyveren akadtak meg a szemei, aminek a szürke golyói álmos szemekként pislogtak felé tán ez, tán ez az alternativa a legjobb. Oda ment levette, körül forgatta, aztán felkacagott keserűen és oda dobta a med- j vebőrre. Éppen szembe ált a nagy velencei tükörrel. Oda ment belenézett, sötét redős komor arcáról valami őrületes extazis tükröződött reá vissza. Eh mit szerettek úgy azok a fehér asszonyok ezen az én barazdás fekete képemen. Aztán még ha csak képem lenne fekete, de a lelkem is. — Elakarok szökni, meg akarok menekülni két gyöngének csúfolt, de valójában erős, hatalmas lelkű asszony elől, a halálba — be akarom csapni magam után az ajtót s vissza kiáltani nekik maradjatok kint, mit jöttök utánam, kínlódjatok tovább, hogy ne haljam, ne lássam a szemre hányó fehér arcaitokat. Én az erős férfi, a két gyönge asszony elől! Azt mondja egy régi perzsa arany mondás, néha nehezebb élni mint meghalni:
