Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-04-21 / 16. szám
VÁCI HÍRLAP sültek addig is, mig rendes fizetéssel kineveztettek. A jurateriát megelőzte a patvaria, mely az egyetemi, vagy akadémiai tanfolyam befejezésével kezdődött s abban állt, hogy a fiatal ember valamely ügyvédnél, vagy megyei tisztviselőnél az irnoki és fogalmazói teendőket végezte. Ezek „patvaris- táknak“ neveztettek és rendesen egy évi gyakorlat után mentek a jurateriári a kir. táblához. A patvaristák nem bírtak meghatározott hivatalos hatáskörrel, csak mint gyakornokok vagy ügyvédsegédek fungáltak valamely gyakorló-ügyvédnél, vagy köztisztviselőnél ; sem nekik, sem a jurátusoknak nem volt rendes fizetésük, sem törvényesen megállapított munkadijuk. Egész subsisten- tiájuk a principális nagylelkűségétől füg- gütt, ki őket a végzett „jogtanulókat“, képességük, szolgálatkészségük érdeme, szerint, teljes házi eltartással, szállással, élelemmel s némi csekély sportullákkal látta el. Mig a jurátus biíonyos tekintetekben hivatalos közeg volt, addig ezek a patvaristák, mint alárendeltebbek, a főnökük által kijelölt hatáskörben, mindenféle szellemi munkára alkalmaztattak. Minden diplomás ügyvédnek, és jogásznak előbb patvaristáskodnia kellett, hogy jurátássá és ügyvéddé lehesen. A diákos nevelésű jogtudósok a patva- ristákat a „patvaria“ latin kifejezésből származtatják, mi annyit jelent: sokfélét szenvedni ; mig' Huszty, a magyaros hangzás után Ítélve, a patvaristákát a „patvar“ szóról származtatja (Jurisprudentia reg. Hung. Part. I. Tit. II. §. 2.), minthogy a patvar, szerinti, „per“, a patvarista pedig „persegéd. “*) Ez a patvarista-népség el volt széledve *) Páti varia (tűrni különféléket). Jellemző a patvarista viszontagságos állására. Huszty magyarázata tehát kevésbé látszik helyesnek. Mint elnevezésnek latinból származtatását az »ista« képző,' mint jurista, diurnista is támogat, mig a patvarista tulajdonképpen mindig csak tanuló volt, a segéd jelző pedig inkább a jurátust illette meg, ki a perek körül már hivatásból végzett dolgokat. bus: nem tudod mit beszélsz, — miért halnál te meg, mikor neked még élvezet lehet élni ; mikor még van kinek a kedvéért élj : Mit szoljak akkor én, akit senki sem szeret. — akinek nincs senkim, semmim. És látod mégis élni akarok, — tán nagyon csúnya tőlem, de borzadok a haláltól, milyen csendes, milyen sötét lehet oda len. Sokszor eszembe jut a hosszú csendes éjszakákon, hogy milyen iszonyú lehet az, mikor csak az undok csúszó-mászó férgek veszik körül az embert, megrágják, elpusztítják, még a szivét is, amivel szeretett gyűlölt egyszer. És látod nekem meg kell halnom ; annélkül, hogy boldog lettem volna; — Látod ezt a nyomorult alakot; ezt a sötétséget a szemeim alatt: ezeket a kiszáradt kezeket; ez a halál. Emlékszem jól egyszer gyerek koromban a faluban sétáltam az anyámmal, egy ember jött szembe velünk olyan nyomorult olyan átlátszó, egy dülöngött jobbra-balra ; elakartam futni előle, azt hittem részeg, aztán .elkezdett köhögni — valami furcsa száraz hangon, mintha a kriptából jött volna: Egy falusi suhanc durva nevetéssel jegyezte meg. Ni a Szüts Molnár Andrisból ugatnak a halál kutyái. Negyednapra temetéssel találkoztam, az a megyékben, városokban, a faluhelyeken, kettesével, vagy hármasával, de nem egy helyen tömegesen, mint a jurátusok. Megyékben a köztisztviselők, alispánok, szolgabirák stb. mellett a patvaristák, mint többnyire nemesi s előkelő birtokos családok sarjadékai, éppoly tisztes állást foglaltak el, mint a jurátusok s végezték a prinkipálisaik által reájuk bízott fogalmazásokat s tisztázási munkákat ; követték őket hivatalos kiküldetéseikben s vidéki eljárásaikban. A „jurátiusok“ eredetüket Szent-István királynak köszönik, ámbár még akkor jurátusoknak neveztethettek, mert a bírák és a tiszti személyzet megesketése csak 1435-ben, Zsigmond király által rendeltetett el. Szent-István ugyanis Imre fiához irt levelében (Deer. Lib. I. Cap. VII.) azt mondja „cum juvenibus et minus sepientibus noli consiliari, aut de illis consilium quaerere, séd a senioribusz . . . Omnino tarnen ju- venes non sunt expellendi a consiliis.„ A fiatalság tehát, mint már föntebb említettük, fel volt jogosítva a tanácskozásokat meghallgatni s azokon jelen lenni. Zsigmond király a bírák és bírósági személyzeti megesketését (VI. Decr. 1435. I.) el- rendelyén, a fiatal joggyakornokog is feleskettelek s azóta neveztettek jurátusoknak s igy eredetüket Zsigmond, I. Mátyás (1 Werbőci Tripart. II. r. 19 art.) és II. Ulászló királyok intézkedéseinek köszönhetik s csak a törvényes eljárásokban meg'- kivántató gyakorlati ismeretek megszerzése végett voltak a Curia s kir. tábláknál is alkalmazva. Jurátus minden táblánál nem-nemes is lehetett. Felesketés után az ifjú jurátusok összegyűltek s megismerkedtek az idősbekkel s azután ünnepélyes mulatság rendeztetett, mely kis „emotio“ a fiatal lelkek elpetyhü- dése ellen éppoly szükséges, mint vihar, szélvész, dagály a tenger vizére, nehogy megposhadjon; csakhogy ebben az arasznyi bölcseségben nem fogták fel, hogy a volt a koporsóra írva Szüts Molnár András 24 éves. — Mindég valahányszor köhögött ez a Szüts Molnár Andris jut eszembe ; s úgy tetszik, mintha a hátam megett megszólalna az a durva zöhögő hang. Ni a Szentkereszthy Klárából ugatnak a halál kutyái. Köhögés szakította félbe, mikor elővette a finom patiszt zsebkendőt a szájától, volt rajta egy szivalakú piros kis vér pecsét. Oda nyújtotta Krisztinának, nézd a halál pecsétje, távozz, fuss tőlem gyermek, gyenge vagy, elkapod, — A dögvészesek leheletét hordom magammal, ne jöjj többé ide. Krisztina erre aztán azt tette, hogy átfogta a két vékonyka karjával az aranyhajú asszonyt és elkezdte csókolni, hevesen, 1 szenvedélyesen. Erősebb volt, mint amaz ; hiába ellenkezett vele. Azt mondtad, hogy a leheleted halál, csak azért is magamba szívom. Azt mondtad, távozzam el innen, csak azért is melletted maradok örökké. Ostoba vagy, gyerek vagy ; pólyás baba vagy, van is neked valami bajod. A jövő héten kimegyünk a parkba ; már fel is állitattam a croquett rudacskákat, Anzelin is eljön ; két hét alatt olyan leszel, mint a makk, — csak te nekem ne beszélj! vihar és szélvész gyakran hajótörést okoz, melyet a kedélyek hullámzásában nem egyszer szenvedlek jurátusaink is. Alert a fegyelem abban az időben, kivált a jurátusukkal szemben, még nagyon laza volt, lévén a jurátusok között sok nagy s előkelő nemesember gyermeke, kik nem azért jurátuskodnak, hogy prókátorokká, hanem hogy egykor a hazának politikai vezér- egyéniségeivé legyenek: miért is ők, kik a kir. Curia tagjai, illetőleg egy táblai biró, a „pater juratorum“ közvetlen felügyelete alatt állottak, ezek által minden módon dédelgettettek. Ez a túlságos kímélet okozta aztán, hogy jurátusaink nem csekély időt véthes szórakozásokban té- kozoltak el. A fiatalság ezen hullámos életeben mind- azáltal voltak dicséretes, sőt magasztos intervallumok, világos pillanatok, melyekben a nagyratörekvő indulatok batása alatt, a haza, emberiség és társadalom legnagyobb érdekkérdéseit tanulmányozták s vitatták maguk közt, s gyülhelyeik később valóságos forradalmi csarnokokat képeztek. Ekkor fejtették ki a magyar jurátusok azt az utánozhatlan erélyt és szent buzgalmat, amelylyel előkészítették a nemzetet azokra a nagy népgyülésekre, amelyek hasonlók és méltók voltak Athen és Róma tanács- kozmányaihoz. Levél a szerkesztőhöz. Bogdány 1895. Husvét sz. ünnepén. T. Uram ! Meghigyje nekem, hogy Vác városa vidékének egy pontjáról sem küldenek önökhöz melegebb üdvözletét e sátoros ünnepek alkalmából, mint mi Bogdányiak kik törhetlen hűséggel gravitáltunk mindeddig az önök szép és egykoron talán hatalmas városuk felé. Innen van, hogy a váci csavargőzös révátkelési vállalat eszméje sehol melegebb és általánosabb felkarolásra nem talált, mint éppen a mi hü községünkben. Az első viszhangot az önök felszólítására e vállalat megindításakor mi szolgáltattuk. Mi voltunk azok, kik az első alakuló gyűlésen 1894 május hava 14-én a vidékről legszámosabban megjelentünk. És ha valamelyes oldalról türelmetlenül várták az eszme megtestesülését, azok is éppen mi voltunk. És midőn Vác propeller a maga trikolór zászlójával először kelt át a még egyre duzzadó habokon a Duna jobb oldalára akik nem palástolható ujongással fogadták azok szintén csak mi voltunk. Valamint mi voltunk azok is, kik a Duna jobbparti kocsmát felmérhetlen Kínjai miat Pokolnak elsőkül elneveztük, mivel ha utunk Vácra vezetett és kocsikkal a Pokol kocsmáig eljutottunk, itt ugyan a tele tarisznya mellett várhattunk, mig a rév megérkezett, mert az ördögöt kivárni sokkal könnyebb dolognak tartottuk, mint a váci révet, melynek legényei ha halálnak beálhattak volna a gazdag betegekkel ugyancsak borsós üzleteket köthettek volna. Bizony sok kerek forintot kelle elguri- tanunk a Pokol csárdába, mig a révet kivárhattuk, hát még a révész legényeket megtöltögetni. No ezeket, a danaidák hordáikat ugyancsak duzzadt zseb kellett hozzája. Ettől a borzasztó állapottól szabadított meg Vác propeller. Ő volt a megszabadi
