Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-04-07 / 14. szám
VÁCI IIIHLAt Mennyibe kerülnek az állami anyakönyvek Pestmegyében ? Pestmegye közigazgatósági bizottsága márc. 14-én és ál —én tartott ülésein állapította meg végleg az állami anyakönyve szervezésére a belügy miniszterhez intézendő javaslatait. Az egész megye területén lesz az járásokban 177. a rendezett tanári városokban 6.— összesen 183 anyakönyvi kerülete. Anyakönyv vezetőkül legnagyobbrészt a községi jegyzők vannak felterjesztve. Csak 6 helyen van a községi tanító, egy helyen a körorvos, egy helyen a postamester, egy-két helyen pedig az erre vállalkozott földbirtokosok javaslatba hozva külön állami anyakönyvi hivatal felálitása csak is egy helyen Kalocsa egyik pusztáján vált szükségessé. Nem kis gondot okozott a fizetések megállapítása, mert a legtöbb helyről díjtalanul lön a közre működés felajánlva, ahol pedig díjazást kértek, ott a törtvény szelleme nemengedi azt meg. Hosszas viselkedés után végre úgy állapodott meg a bizottság, hogy az 5000 lé- lekszámuak kissebb községek jegyzőit mind díjazza, ha alap fizetésük 600. Annál kevesebb, s ha lélekszámarányához képest 30- 80 frt. között váltakozzanak a járosolt fizetékek. így azután a kalocsai külön hi- hivatalra előirányzott 600 frt. betudásával évi 5130 frtot tenne ki az egész megye területén az évi személyi kiadás, mi a megye 206 Q mérföldnyi területéhez s csaknem 700,000 nyd. népességéhez, képest elenyésző csekélység. A váci járás anyakönyvi kerületei a következőre : Közös anyakönyvi kerületek. Kis-Szent- Miklós Bottyán, Veresegyház, székhely az utóbbi : Rátóth Szöd községgel, székhely az utóbbi. Csornád Tóth, székhely az utóbbi; Tót-Györk, Zsidó, Kis-Uj falu' Mácsa, székhely az utóbbi; Csővár, Ácsa Püspökhatvan, székhely az utóbbi; Duka Vác-hartyán székhelylyel. Kis-Némedi, Szilágy székhelylyel. A többi község mind önálló kerületet képez s anyakönyvvezetőkül járásunkban mindenütt a jegyzők ajánltattak, kivéve Uj-pesten, hol a biró, Tanos Pál vállalkozott az anyakönyvek díjtalan ellátására. A rendezett tanári városokban mindenütt kivétel nélkül a polgármesterek je- lölvék. Színészet Vácon. Nincs nép a civilizált Európában, mely néprajzilag érdekesebb és termékenyebb tanulmányanyagot szolgáltatna, mint a magyar, mely józanságának és erkölcsi eleven érzetének oly szembeszökő tüneteit emeli érvényre a legmostohább viszonyok közepette is. Mi okvetetlenül minden tisztelettel hajiunk meg az erkölcsi purismus azon nagy kapitálisa előtt, mely Európa nyugatának éjszaki részét biró nemzetek tulajdona. Igen ám, de mennyi erkölcsi tényező munkát ezen nemzeteknél közre, hogy a minden ország talpkövét szolgáltató tiszta erkölcs a maga szeplőtelenségében nemcsak megőriztessék, hanem hova-tovább mindinkább kifejlesztessék. A kormányzat, az | egyház, az iskola, a közigazgatás, a társa- sadalom, a sajtó, a tudomány, az irodalom, a művészet, mily együttes és csodás ösz- hangban felolvadó munkásságot fejtett ki és mily még a legaprolékosságra is kiterjedő ellenőrzést gyakorol, hogy a népek erkölcse intakt konzerváltassék. Nálunk mindezen tényezőkben az összetartozás érzete nemcsak teljesen fogyatékban van, hanem mindegyik a maga szakállára külön teszi meg a maga számadásait, még pedig anélkül, hogy az a nagy, egyetemes erkölcsi cél, melyre a népek vezetésében minden okvetetlenül törekedni kellene a szemhatárban mindig elegendő magas színvonalon lebegne. Sok mindent mellőzve, mit szóljunk mindenekelőtt irodalmunkról, mely a maga táplálkozását a francia irodalom legléhább termékeinek emelőiből szívja és az innen beivakodott erkölcsi mérgeket minden ellenőrzés és megtorolás nélkül ömleszti szét az egész nemzetben. Nem pirulva kellett-e megérnünk, hogy a porosz kormány a Spree-partjai mellől emelte fel tiltakozó szavát az irodalmi för- telmek ellenében, melyek a magyar fő- és székváros legnagyobb forgalmi vonalán a Muzeum-köruton termeltetnek és innen mint exportcikkek a német birodalomba is átvitetnek. A porosz etika fejszét emelt ezen erkölcsi szörnyetegekre, megtisztította förtelmes ragályától a maga országát, de azért a bűn termelők nálunk a hazában továhb is bűn tétlenül gyártják erkölcstelen fércelménye- iket, nem csak hanem kirakataiban közszemlére teszik ki, hogy a tapasztalatban fiatalság előtt a bűn le gveszedelmesebb csábjait * lép gyanánt rakják ki. Ily légkörben megyát a férfiúkorba az a fiatalság, mely mint a homoratiór osztály tagja a népvezetők szerepére aspirál. És a magyar sajtónak ezen és evvel hasonló förtelmi merényletek ellen egyetlen óvó szava nincs. Mit szóljunk arról a megszámlálhatlan divatlapokokról, melyek párisi mintára szerkesztve a magyar középosztály otthonát elárasztják, teremtve ott kezdetben luxust, majd nyomort és bűnt. Elszoktatják asszonyainkat a magyarháztartás fontos kötelmétől, hogy könnyelmű, divatos élet munkátlan kedvteléseinek élve, szerencsétlenné tegyék magokat és a nemzedéket, mely rothasztó légkörükben felnevelkedik. Az imigy taposott nyomokon halad színészetünk is. Holott egy nemzetnél sincs magasabb hivatása és fenségesebb missziója a színészetnek, mint éppen a magyarnál. Ezen fenséges küldetése pedig a magyar szinm üvészetnek abban áll, hogy politika feladatokat teljesítsen e hazában. A magyarságot, a nemzetiséget erkölcsi eszközökkel fejleszsze a hazában, igy megnyerné a különböző nemzetiségeket a magyar nemzett számára is közvetve munkálna azon, hogy a magyar állameszme megszilárdulása a társadalom minden rétegeiben gyökeret ereszthessen. Igen ám, csakhogy ily magas feladatok megoldásaihoz nem oly nyomorult, törpe és életveszélyes fegyverekkel szabad hozzá nyúlni, minők az erkölcstelen, ocsmány francia operettek szolgáltatnak. A magyar vidéki színészetnek, ha élni akar nem szabad egy nyomot taposni a főváros színészetével. A főváros több, mint h-Uszáz ezer lakosságában tömeg számra bugyannak fel az olyan emberek, kik vacsoravető módjára rohannak az élvezetek lángjába. Kik nem törődnek a holnappal, nem saját nemzedékük jövőjével, mert sorsuk rohadás, mint a föllesztett szénáé. Ezeknek érzékük meg/őfrbult minden erkölcsi igazság iránt. ' Egészen más azonban a vidék lakossága, mely irtózik egy olyan élettől, melynek utolsó felvonása a kórházak boncasztalán játszatik le. A kis iparos, a kis kereskedő, a kis gazda, az apró polgár azon meggyőződése által tartja fel magát a lét nagy harcaiban, hogy palládiumát ép a tiszta erkölcsökben bírja. Az erkölcsi mételyt polgári halálnak te- kinté Evvel a felfogással önállolag számoljon le a vidék magyar színművészet, mert más különben halálnak halálával hal meg. A magyar polgárság soha nem fogja büntetlenül eltűrni, hogy kockát vessenek erkölcsi köntöse felett. De azt is tiszta meggyőződésből írhatjuk, hogy hazánk többi nemzetiségei sem fognak egy olyan művészethez simulni, melynek létesítményeiből Páris dögleletes levegője terjed szét. Az erkölcsök rontása az államépületének rontásai. Honnan hazafiúi erényeket várunk, honnan nemzetiségünk terjesztését reméljük ott csak az örök igaz, szép és jó eszméivel óhajtunk találkozni. Értsék ezt meg vidéki színészeink nemcsak hazafiúi kötelességből, hanem saját létérdekekből is. Fanchon asszony előadásával a polgárság zömében erkölcsi hábort kevert fel a társaság. Egy jelenlevő distinkvált német család erre a jelenésre azt mondta, ilyen nálunk Némethonban soha nem fordult elő. Evvel kimentek, azóta nem jöttek a váci színházba. A váci polgárság ugyan nem szólt, de a jutalmi előadásokon üresen hagyta a padsorokat. A magyar színészet is csak is az erkölcsi ig zságok vonalán lehet nagygyá és lesz képes fenséges hivatását betöltené. Nem akarja gyermekeit ily meztelen meglepetéseknek kiteni. Ezt a csorbát nehéz lesz kiköszörülni Bennünket pedig felemel a polgárság emez erkölcsi érzete, mely a hivatott tényezők mulasztására dacára is annyira eleven. Mert csak is eleven érzettel lehet egy hazát fentartani. Helyi és vidéki hírek. — Jól megérdemelt kitüntetés. Krakker Kálmánt, a váci szőlőiskola ügybuzgó és fáradhatatlan gondnokát ő Felsége a m. kir. földművelésügyi minisztérium előterjesztésére koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. A nagy és alapvető szolgálatok, melyeket tisztelt barátunk, Krakker Kálmán a rekonstruktió terén érvényesített általános elismerés tárgya volt eddigelé is, ma tehát, midőn érdemeire a legfelsőbb elismerés teszi fel a koronát, szívesen ragadjuk meg az alkalmat, hogy az egész város polgárságának legőszintébb üdvözletét neki tolmácsoljuk. Ernyedetlen és szakértelemmel vezetett munkálatai által felbecsülhetetlen szolgálatott tett ó városunk hírnevének,
