Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1895-04-07 / 14. szám

Kilencedik évfolyam.

14

. N/am.

Vác, 1895 évi április 7.

Előfizetési árak:

Égési, évre...................6 frt — kr.

Félévre ....... 3 frt — kr.

Negyedévre

...................1 frt 50 kr.

EGYES SZÁM ÁRA 12 KR.

TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASAGI

Felelős szerkesztő és laptulajdonos

D r. KISS J Ó Z S K K.

HETILAP, Szerkesztési iroda és kiadóhivatal:

VÁC, Mária-Terézia-rakpart, Dr.Kissféle ház, I. emelet.

Ide küldendők a lap szellemi részét illető közle- menyek, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek.

líyilt-tér sora 30 kr.

Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajczár. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el.

Megjelenik minden vasárnapon reggel.

Kapható a kiadóhivatalban.

HIRDETÉSEK

j-u-tán-yosan. eszközöltetnek.

Kéziratok vissza nem adatnak.

Keragit tra.nqu.illa pot<a*stas, quae violenta nequit.

A váci hengermalom.

Midőn négy évvel ezelőtt, azaz ismeretlenből hozzánk tévedt, idegen férfiú Vácon létesítendő malom alapítása eszméjének bennünket megnyerni serénykedett a kétely minden előítéleteivel fogadtuk a vállalat tervezetét.

Egészséges ösztöneink sugallata szállt meg bennünket, hogy annak, ki egy ily nagy vállalat létesítését magára vállalni szándékozik a technikai tudás és üzleti élet ismeretének oly tágas körével kell bírnia, melyeknek garantiáját az első alapvetőben lehetetlen volt megrögzite- nünk.

A tiszteletreméltó férfiúi egyebekben az első alapvető gyűlés egybehivása alkalmával a legnyomosabb és minden megcáfolást ridegen kizáró nemzetgazdasági tételek fejtegetésével állt elő, melynek világánál szembeszökőig domborodtak ki azon nagy gazdasági előnyök, melyeknek osztályrészesei lesznek Vác és vidékének magtermelő közönsége ezen -vállalat felépítése következtében.

Sőt tárgyilagos higgadsággal latba vetve

Tavaszi dal.

Nagy mindenség szózatára A tavasznak fénysugara Át rezeg a tájon, —

Míg a lelkem föl-föléled Bújából; mert ilyen élet Nem hat rá oly fájón.

A szerelem édesebb lesz;

S egyik szív a másik szívhez — Eddig is úgy hittem,

Ekkor közéig . . . mindig jobban, Míg örökre lángra lobban S megáldja az Isten.

Szép természeti oh, most véled Minden ébred, minden éled,

S reményei a lélek ;

Alig a tájon zeng az ének S felvirulnak ifjak, vének . . . Érzem, — újra élek.

Carlos.

a dolgot, elvben azon hasznok és nyeremények feltüntetése ellen is bajos lett volna indokolt ellenvetéseket felállítani, melyeket a vállalat részvényeseinek kilátásba helyezett.

Szóval az első alapvető, mint doktri- nair férfiú, talán, mint egy nemzetgazdasági tanszék betöltője figyelmet keltő jelenség lett volna.

De a gondolatot a tettől rettenetes és szédületes meredélyek választják el és a megtestesülés keresztülvitelére a legsza- balosb elmélet is a gyakorlat tudása nélkül tehetetlennek bizonyul.

Az első tervezgető gyűlés szétoszlása után Vácon a hazafiságnak csak egy feladata maradt : minden erőt megfeszíteni, hogy a jobb sorsra hivatott váci tőkét ezen kockáztatott vállalattól távol tarthassuk.

Ez a feladat szerencsére nagy erőfeszítéseket nem igényelt, mert mélyen beitta magát a váci szellembe az előítélet, hogy a nagy ipari vállalatok hazánkban sikerülnek ugyan, de csak akkor, ha már párszor megbuktak.

Melyik erősebb.

Irta : Ipszilon.

III

Őszintén meg fog rá felelni ; nem annak ismertem, mint aki képes lenne gúnyt űzni a mások boldogtalanságából: nincs jogom hozzá, elszakasztott, örvényt bontott örökre köztünk ez a két kis karikagyűrű, de ember vagyok, gyarló vagyok nem tudnám nyugodtan nézni, ha magának valami baja lenne ; ha boldogtalan lenne : nem vagyunk már más egymásra nézve, mint barátok — testvérek . . . Claire : ne akarjon még nyomorultabbá tenni, mint amivé tett, ne nevessen ; ne nézzen olyan kegyetlen iróniával rám, ne akarja erőtlenségeit elrejteni hideg cynizmusa alá, velem szemben nincs szüksége erejére — védeni akarom magát — ezt a jogot még Isten sem tagadhatja meg tőlem. Nem rejlik veszedelem egymáshoz való közeledésünkben, csak brusque, köznapias lelkek — félnek — Claire.

Beszélt volna tovább is, nyugodtan, hidegen, erőt véve magán; de Claire nézése hallgatag nyugalma megakasztotta a torkán minden szót.

Beh furcsán tud nézni ez az asszony !

A tanuló pénzt okvetlenül meg kell valakinek fizetni, ez valaki pedig már nem lehet, mint az első aláírók.

A magában nagy tetterőt és vasakaratot egyesitő első alapvető azonban a mi rideg közönyeinktől, nem riadt visz- sza. Szerencsés összeköttetése, agilis szelleme, mindent vérmes reményekben feltüntetni tudó világnézete habár összeto- borzotta idegenből és helyben a hivékeny részvényesek szükséges hadoszlopát.

És midőn saját érdekeink minden kockázata nélkül a gondolat sebességével láttuk az uj gőzmalom falait emelkedni öröm fogott el bennünket.

Őszinte öröm, mert azt tudtuk, hogy ami egyszer megépül az már többé innen el nem vihető, ennek minden hasznából a város polgársága osztályozik és minden erő, mely városánk határában nyert megtelepül, részt vesz a mi polgári terheinkben és a megélhetésnek módját nyújtja a polgárságnak egy, vagy más irányban.

Igaz ugyan, hogy mindazon nem körvonalazható aggodalmaink, melyekkel a * I

Ugylátszik nehéz is rá megfelelni meg könnyű is. Szóval nehéz, tekintettel könnyű.

És Anzalin nem tudott ebből a tekintetből kiolvasni — végtelen önuralomnál egyebet. Claire ismét két kezét a levegőbe nyujtá mintha egy tova tűnő képet akarna lebbenésébe megakadályozni Claire boldog-e maga ? ! . . .

A szép halavány asszony csendes nyugodalommal ingatta fürtjét Nyugodt vaI gyök — Anzalin — nyugodt — hát maga boldog? — Hogy is ne lenne ugye azzal a fehér virággal — de mit törődik a más bajával, van-e még valami a múltból ami egymáshoz láncol benünket. Amint beszél Klára minden szava, mintha ott maradt vóna fügve az aranyos párázatban. Nyugodt volt csak az ujján forgatta idegessen, hol gyorsan hol alig az Anzalin halálfejes gyűrűjének a párját.

Egyszer csak felugrott megragadta az Anzalin kezét, az arca elvesztette nyugod- ságát tompán befágyolozottan csengett, mint a kriptából jövő lélekharang.

Óh Anzalin óh Anzalin, kérem mindenre ami szent — kérem elmúlt szerelmünkre a navy Istent — mindenre — távozzék, távozzál ma még nyugodtan inig képesek vaff Ä m ©