Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-01-06 / 1. szám
H vénytársaság alakult, amely mozgalom 25 és fél millió tőkét nyelt el. Ebből a 25 millió tökéből másfél millió irodalmi és nyomdai vállalatokba, 6 millió közlekedési vállalatokba és 6 millió bankokba lett fektetve. A többi milliók fonlányosan oszlanak meg ; 5 gépipari, 3 vegyipari és üveg-anyagi ipari vállalat között. Az uj alapitások mellett nem kevesebb, mint 35 részvénytársaság részvény tökéjét uj műveletek által szaporitotta, mely utón közel 25 millió forint vonatott össze. Ezen tökeszaporitások is majdnem nagy egészükben nem annyira az üzletek terjeszkedésében rejlő szükségletek, mintsem a börzén elérhető ujkibocsátásu papírok felpénzének megnyerése szempontjából látszottak érvényesülni. Kínosan esik egy józan nemzetgazdának azon börzei üzérletet látni, melynek élénkítéséhez a legkonzervatibb jellegű intézetek is sietnek hozzájárulni, hogy részüket az ázsiótázsból minél mar- kosabban vájkálhassák kifelé. Mert azt a tőke egészséges mozgalmának csaknem Ítélhetjük, midőn 100.000000 forintokat kezelő takarékpénztárak alaptőkéjüket 4 millióról 5 millióra emelik. Mi lehet az egyébb porhintésnél. Ami elébb. vagy ujóbb okvetlenül megbo- szulja magát. Mert. ha a pénz az erkölcsi világrendben nem is látszik hinni, mindazon által annak minden igazságtalanságot meg- boszuló törvényei alól az sem leend kivéve. Mi azonban a mi kis városunkban a tőke eme zavaros hullámcsapástól meg lettünk kiméivé. Pénzintézeteink, különösen a takarék- pénztár kamatlábának megállapításánál, ha az ipari viszonyok kívánalmainak nem is rendelkezhetett megtelelőleg, legalább alkalmazkodást juttatott érvényre a kereskedelmi érdekekkel szemben. így nem érheti az a vád, hogy idegen piacok kedvéért a helyi követeléseket elhanyagolta. A magán tőke nálunk sem zárkózott el az iparvállalatoktól, hogy szerencsésen-e? annak elbírálását jövő cikkünk fogja megvilágítani. Újabb tantér vek kritikai he- világitása. ti. A tanügy egy óriási munka, melyet éppen nem lehet, nem szabad egyszerre bevégezni, hanem fejlődik ez folyvást, mint az élő Organismus. Ámde szükséges oly alapját vetnünk meg, melyen ez Organismus erőteljes fejlődésnek indulhat . . . Ha nemzetünk politikai szervezkedésénél, a népek haladása-, s honunk követelményeihez viszonyitott történelmi jogot vétetnek kiindulási alapul: akkor tanodáink berendezésénél is hasonló viszonyítás mellett azok célját és az alapitó szándokát kell alapul vennnünk . . . Higgadság, kitartás és lelkesedés kell aztán hozzá, hogy ez alapot emeljük és szilárdítsuk. Mi mégis gőzerővel haladunk, lázas sietséggel nyargalunk a külföld után, ideges féltékenységgel lessük el minden újabb intézményéit s iparkodunk azokat meghonosítani még akkor is, ha azok nem egyebek vekmerö kísérleteknél és szédelgésnél : nemzeti önérzet', a velünk született büszkeségnem hag-y egy pillanatik sem nyugodnunk, nehogy valamiképen elmaradjunk, s a külfölddel egy színvonalon megállhassunk. — Pedig talán jobb lenne megfontolva s a külföld intézményaibői tapasztalatokat szerezve haladnunk: mert egyrészt épen nem vagyunk azon kedvező helyzetben, hogy szerény nemzeti erőnket merő kisérelgeté- sekre pazarolhatnék : másfelől pedig keserű leczkét adhatott már nehünk e tekintetben szűrődő sugarainál három müfünébrt láttam az est szürkületébe ismeretlenül beolvadni. * Hétfőn annak a kérdésnek bolygatták a lapok a velejet: Hogy melyik volt az elmúlt évben a legfontosabb esemény? És minő feladatok megoldását várják leginkább a küszöbön levő uj évben?! Az adott válaszokban Lombrosoét találjuk a legjózanabbnak. Mivel szerinte ,az elmúlt év legnagyobb eseménye: hogy Oroszország trónjára oly uralkodó került, a ki koronáját nem a nemesül gondolkozó, de tévelygő emberek minők a nihilisták és az ártatlanok szenvedéseikből akarja összeforasztani. Mi azonban nyílt kérdésnek tartjuk fenn a feladványt városunkra nézve, és megkérdezzük összes olvasóinkat, a múlt év melyik eseménye volt legfontosabb Vác összes polgárságára nézve? A feleletekkel beszámolunk. * * * * * Kedden a hajnali órákban, midőn szilveszterestély fagott szólóit kínlódtam keresztül álmaimban : A cselédem egy idegent jelentett be. Apró, picike emberke gurult be utánna, lázasan rekedt, gyenge, fosztányos hangon boldog uj évet kívánva. — Valóban nincs szerencsém ! . . — Kérem hat év élőt mint nyomda gyakornok hoztam egy számlát a nyomdából. — Nos ?! talán még mindig kiegyenlítetlen volna . . .! ? Azt a nyomdának kell evidentiában tartani. Én most gyufákban és hozentráge- rekben utazom, átmenetileg' boldog uj évet kívánok. — Tán egy pohár konyakkal szolgálhatok ? ! — Óh kérem megelégszem az árával is. * * * Délután, nagy csoportulás volt a jégen. Újév napján boldog boldogtalan siet a jégre. Mindenkinek jól esik lelkét abban a kellemes gondolatban kéjelegtetni. Hogy mily dicső dohig volna az, ha az ember az él kellemetlenségein ih könnyű szeri a keresztül. A nagy te oan persze egyik i zuhan, másik is ^n. Intöjelül, hogy a jégpálya sem fenékií. tejfel ám. Egy piciny kis nprmalista nagyot zuhanva egész otthoniasan neki látott a síráshoz . . . ! Jani te! biztatták a bátyák nem szégyelsz sírni . . . katona dolog az egész. — Hisz ha k catona volnék nem is sírnék . . . * * * Szerdán délu tán a siketnéma iparos ta- noncok deszkák at szállítottál- Hirling asztalos üzletéből a , némaházba Az egyik a d eszka elejét, a mása. a v£_ gét fogta. Mikor a városb .áza elébe értek a Deutscn. féle bolt előtt po mpás csuszkára bukkantak. Nem let volna bennök gyermek természet, ha a csuszk. a csábításának ellene tudtak volna állni!. így mindenestől , deszkástól tempóba vették az iszánkodást . I Igazán furán vet ték ki magukat ebben a a múlt tlsztalása. — Hogy csak egyet emlitsünk|ltanultuk a külföldtől a grün- dolást, mjionositottuk a szédelgést, egyszerre s rjden fáradság nélkül akartunk meggazdajdni — és még most is szánk- ; ban az izí súlyos nemzeti botlásnak s ki | tudja mégjaikor sikerül kivergődnünk a hínárból, iybe a külföld után meggon- :‘j dolatlanul vakon rohanva beleestünk! Elég kesei]jeczke lehetne ez ránk nézve, g hogy hog^arkodjunk kikerülni egy még ríj- súlyosabb lllemi botlást, mely a külföld- P .. nek borurakrüre utánzása miatt fenyeget. || Mert hiszen külföldet Jcsak nem anyagi, Ú hanem szellp téren is nyomon követjük; az uj nemzetet egyszerre a legmagasabb % s alig elérhk műveltségi fokra akarjuk :• emelni ; elár^tottuk iskoláinkat, még nép- § iskoláinkat iia tantárgyak egész czöné- | vei. És vajoitnit nyerünk vele ? — Hála § a kegyes Goiyiselésnek, hála a magya- f rok Istenénetíáogy határozott választ még |. ma e kérdésrtnem adhatunk, mert ez alig' É lehetne kedvű»! A külföld példája még p elég jókor kiárándithat minket és egyszer talán kivételkén, mi is okolhatunk már a más kárán ! Nézzük csdk :r.i történik külföldön? Alig van nép, meylik oly csodálatra méltó és magasztos széji odaírna volna, mely annyi és oly solid tuiiománynyal bírni mint az angol (népikoláról nem szólunk — ezek tudvalevőleg! eléfgé elhanyagolják.) És mégis épen ez p. n^p az, mely a hagyományos:' képzési utmtdolgymnasiumaiban még legkevesebbet áltciztatott . . . Mindinkább kezdik másut [\ belátni, mily iszonyúan tévedtek, miön |em figyelve a neveléstan tapasztalás-igjízolja józan elveire, az iskolákat tulságek mérvben tantárgyakkal el-4 árasztják. Irpét a mindig hangosabban nyilvánuló [knaslok a sok ujitgatás, a helyzet tarth^tlansága s óz ifjúságnak az iskolákban tijterhelése ellen . . . Magában: t Poroszorsz '-pfényre kezdenek jőni a s írimentálás keserű gyümölcsi Mindez s és tanulságos je lenségek elyekből még ideje korán rr , hog'y valamint a;
