Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)

1889-06-30 / 51. szám

VÁCZI HÍRLAP. Vácz, 1889. A gyűlés elnöke Szabad József püspök­hatvani esperes-plebános, kerületi tanfel­ügyelő, ki e tisztségre csak nem rég' ne­veztetett ki, meleg szavakban üdvözölve a nagy számban megjelent egyleti tagokat, kéri azokat, hogy működésében támogassák és rokonszenvökkel ajándékozzák meg öt. Azon szellemes, minden tekintetben átgon­dolt beszéd, melyet e kerület uj elnöke elmondott, teljesen lebilincselte a hall­gatóságot. Beszédében különösen hangsú­lyozta : hogy fejlesszük egymás irányában a bizalmat, egymás iránt tiszteletet és sze- retetet tanúsítva, karöltve működjünk tan­ügyünk emelésére, iparkodjunk a munka­kedvet éleszteni, hogy szorgalmas működé­sünk által mások elismerését is kivívhassuk, mert az elismerés emeli állásunkat, emeli érdemünket. Beszédjét e szavakkal zárta be: „Vajha minden ember, lenne ember!'* Az elnök beszédét hosszantartó éljen követte. Udvardi Mihály világi elnök az uj elnö­köt üdvözölve, óhajtja: miszerint az egyház férfiai a tanítókkal a gyermekek nevelésé­ben karöltve járjanak el, mert csak igy ér­hetni el a nemes czélt, hogy úgy az egy­ház-, mint a hazának hasznos polgárokat nevelhessenek. A pénztárnok jelentéséből kitűnt, hogy a múlt évben bevétel volt: 25 frt 5 kr., kiadás : 19 frt 90 kr., pénzmaradvány 5 frt 15 kr. Ez után hosszú vita támadt, hogy melyik káté használtassák az alsóbb osztályokban és a tanagyag miképen osztassák fel? Mint­hogy egyházmegyénkben az’ esztergomi káté használata van elfogadva, a kerület ezt tartja meg, de a- tananyag megállapítá­sára vonatkozó vita’ tárgytalanná vált. Bold K óvá eh Pál • pápai praelátus és kanonok hagyatékából segélyezésre a ke­rület a következőket ajánlotta: Wéber An­tal szadai, Bodor Antal kis-szt.-miklósi, Kaucsár- Ignácz kis-némedi tanítókat és és Bartoss Józsefné taniótözvegyet. Az augusztus hóban megtartandó köz­ponti gyűlésre képviselőkül Papp Béla kosdi és Scsevák János sződi tanítók vá­lasztattak meg*. A dolgozatok megbirálására Bazsanth János mácsai tanító kéretett fel. A folyó ügyek elintézése után határozatilag kimondatott, hogy jövő évre a kerületi gyű­lés julius hó első felében Váczon fog meg­tartatni ; mely után a gyűlés az elnököt megéljenezve felosztott. A gyűlést Bazsanth János mácsai tanító vagyok, ő pedig csak egyszerű polgárle­ány, kinek szivén kívül egyebe nincs, ez keseríti el minden gondolatomat s fáj, hogy gazdagnak születtem, mert igy tiltva van még érezni is! — Nem illik — mondák — hozzád! hi­szen nemes származásodat szennyezed be vele . . . ! Jaj! csak hogy a szív nem ismer szárma­zást, annak szív kell, mely viszont érez s ha megbarátkozik, összeforrnak, mint a seb s csak a forradás helye mutatja, hogy va­lamikor kettő lehetett. Bendi Ákosnak hitták az ifjút, de ő min­dig csak szegény Ákosnak nevezte magát s ez a név annyira illett kedélyéhez, hogy már barátai is csak szegénynek mondogat­ták s ha olykor hivatalában szórakozottság­ból valamit elhibázott, hányszor súgta fülébe az a furfangos eszű Pista gyerek : szegény fiú vigyázz a szivedre! Azonban semmi sem marad állandó a földön ; az idő múlik s csak kerget utunkba valakit, a ki vagy jó szellemünkként egy szebb jövővel kecsegtet, vagy pedig szen­vedélyével örvénybe sodor. így történt, hogy hősünk szende arcza, ártatlan mosolya, kedves társalgása a női szivek közt való­ságos csatát provokált s versenyre keltek, kié legyen a győzelem babérja. Egy karcsú teremtés, kiről azt mondja a világ, hogy szép volna ha kaczérságából valamit engedne, folyton figyelemmel kí­sérte minden lépését s szinte féltette, hog'y valahogy útját ne vágja valaki, kinek ha­sonló érzelmei lehetnének. Végre meg nem állhatá, megírta az illatos levélkéket s egy titokzatos mosoly kíséretében e szavakkal nyujtá át levélhordozójának: — Azután vi­gyázzon ám kérem és egyenesen csak Bendi Ákos kezébe adja! vendégszerető házánál társasebéd követte, melyben résztvettek: Majthényi Isván ke­rületünk orsz. gy. képviselője, a tanügy lel-# kés barátja: Szabad József esperes plébá­nos, Demka János veresegyházi, Dr. Pru- zsinszky József mácsai, Tragor Antal sződi, Vozarik Antal vácz-hartyáni, stb. plebáno-^ sok, a helység előkelősége és számos tanító. Az első felköszöntőt Majthényi István kép­viselő mondta a gyűlés elnökére. .Szabad József esperes plébános kitűnő és lelkes beszéddel szónoki hévvel a megyés püspö­köt és később a tanítókat köszöntötte fel. Udvardi Mihály tanitó szintén az elnököt, ki a tanítók szeretetét teljesen megnyerte,' mert oly ékesen szólani, úgy buzdítani és lelkesíteni a munkálkodásra, az önbizalom ébresztésére, csak őt hallották. Bazsanth János Csávolszky József kanonok, tanfel­ügyelő érdemdús működéséről szólott tiszta meggyőződéssel. Nem feledkeztek meg a szives háziasszonyról, ki a fáradságot nem kímélve minden igényt kielégített. A társas ebédet táncz követte, mely a késő délutáni órákban ért véget. A résztvevők egy kellemesen eltöltött nap után azon jelszóval váltak el egymás­tól, hogy jövőre majd Váczon folytatjuk. VÁROSI HÍREK. * A városi képviselő testület tegnap délután 3 órakor közgyűlést tartott, melyen több fontos tárgy került elintézés alá. A közgyűlésről, a tegnapi ünnep miatt csak jövő számunkban fogok bővebben megem­lékezni. * A men ház mely régebben elkészült, hol­nap fog átadatni rendeltetésének. Áldásos legyen működése. * Vizsgálat. A tanév’ minden, iskolában befejeztetett e héten. Az ey*. népiskolában csütörtökön volt az évzáró* vizsga, melyen a budapesti esperesség rés/óről Dr. Hensz- mann J. esperességi jegyző^ továbbá Hege­dűs Károly és Lux J. voltak *jelen. A jól sikerült vizsga után közebéd volt a Curián * Az országos képviselő választók névjegyzékét a megyei alispán visszaküldte s azok közszemlére vannak kitéve a város házán. Azok, a kiket érdekel, jól teszik ha betekintenek s esetleges észrevételeiket megteszik. * A vétlhimlö oltás megkezdetett. Fi­gyelmeztetnek a szülők, a kiknek gyerme­Hősünk szokott merengései közepeit alig vévé észre, hogy asztalán egy nem várt levélke pihen. Nagy mohón kap utána ; hiszen első gondolata is mi lehetett volna más, minthogy ezt a kis Katinka kacsói írták. Ámde mily nagy volt meglepetése, mikfor lelki szemei előtt egyszerre azon alak jelent meg, ki üldözéseivel már szinte a kétségbeesésig gyötörte. — Nem megyek! — kiált egészen kikelve — azért sem megyek! hisz igy megcsal­nám azt, kinek életem ígértem oda; azt mondaná rám: te átkozott vagy, mert sza­vaddal megvettél s sziveddel megcsaltál! Csakhogy az ilyen nők furfangos esze nem hagyja ám abban a már megkezdett csatát s a mig lehet, küzd a lehetőség fegyverével, mikor pedig látja, hogy czél- ját másként el nem érheti, leveti az álar- ezot, buvó utón közelíti meg zsákmányát s akkor csap le rá, mikor legkevésbbé sejti. S milyen jó gyerek az a Pista, kit Ákos lelke mélyéből szeret; szórakozást keres neki a fájó sebre, mert hisz jól tudta, hogy mi a legjobb orvossága a szerelemnek. — Jó reggelt Ákos barátom! — mond egy alkalommal. Megbízatásban jöttem hozzád s előre is ígérd meg, hogy kérése­met nem fogod megtagadni. Egy jó nevű családhoz vagyunk ma estére hivatalosak s bár jól tudom, hogy te csak kévéssé is­mered őket, de azért kedvemért ez áldoza­tot meg kell hoznod. Hiszen neked vigad­nod kell, mert különben lelked kifárad s rövid idő múlva odajutsz, honnan mene­külnöd többé nem lehet! — Mit tevő legyek! — gondolá. — Te pályatársam, sőt mi több vigaszom voltál egész életemben s mikor még jó atyádnál együtt tanultuk ki egymás gondolatait, hányszor mondogattad: Te Ákos mi nagyon Vasárnap, június 30. kei még beoltva nem volnának, hogy en­nek eszközlését el ne mulasszák annyival is inkáBja, mhrt a törvény szigorúan intézke­dik az 4j'ánt, hogy a foganatosítás megtör­ténjék/^* súlyos büntetést szab azokra, a Jíik«*e iFltintetbén kötelezettségüknek nem feleinak neg. * A Dunavédfal építését még mindig nem>: lehet megkezdeni. A vízállás ugyan kis&b lett, de az eszközölt próba ásások azt» mutatják, hogy a talaj annyira vize­nyős, hogy az alapzás nem vihető keresz­tül. Reméljük, hogy az öreg halász jóslata azért még sem fog beteljesedni s a nyár folyamán az épités még is keresztül vi­hető lesz. * A Péter-Páli vásár ma van. A mint előzetesen mondani lehet eléggé látogatott lesz. Csak azután ne legyen több a szem­lélő, mint a vevő és eladó. * A közegészségügyi bizottság múlt vasárnapi gyűléséről pótlólag még a kö­vetkezőket közöljük. A bizottság egy szü- kebb bizottságot küldött ki, mely kidol­gozza a kórház házszabályait, egy másik bizottságot, a szemét lerakásra alkalmas he­lyek kijelölése végett. Azonkívül apéntelc- utczai közkutnak közegészségi s közbizton­sági tekintetből leendő helyreállitását s a ma Petőfi (Fazekas) utczán a két csatorná­nak egész a patakig leendő levezetését hozta javaslatba. Végül elhatározta, hogy ezentúl is havonként fog gyülésezni. * Budapesti Hírlap. (Szerkesztők és lap­tulajdonosok: Csukássi József és Rákosi Jenő.) A „Budapesti Hirlap„-nak a hazai müveit olvasóközönség vetette meg alapját. A lap eleitől fogva megértette a magyar közönség szellemét: minden pártérdek mel­lőzésével küzdött nemzetünk- és fajunkért, ez egyetlen jelszóval: magyarság’! Viszont az ország legkiválóbb intelligencziája is azonosította magát a lappal, fölkarolva azt oly módon, mely páratlan a magyar újság­írás történetében. A hazai sajtóban máig a legfényesebb eredményt a „Budapesti Hír­lap“ érte el: legnépszerűbb, legelterjedet- tebb lapja az országnak. A külső dolgozó­társak egész seregén kívül a szerkesztő­ségnek annyi belső tagja van, a mennyivel egy magyar lap sem dolgozik Minden fon­tosabb bel- vagy külföldi esemény felől rendes levelezőn kívül saját külön tudó­sító értesit közvetlenül; a távirati szolgá­lat immár oly tökéletesen van berendezve, boldogok leszünk! S mégis! ... Ej de mit is hadarok össze mindent' nem sokáig tart e függés s majd ha elnyerem a hiva­talt, melyből egy nőt is képes leszek eltar­tani, feloldom a köteléket s nem kell a va­gyon ! legyen azoké, kik úgyis sóvárognak utána. Elmegyek, de nem feledni, hanem csak szórakozni! Hisz jól tudom, hogy éle­tünk egyik alapföltétele, hogy az embere­ket megismerjük s megosszuk velük a ke­serűséget, melyet egy ember oly nehezen bir elviselni. Igen jól folyt minden. A kis házikó, hova hősünk belépett, úgy zajongott, mintha csi­csergő madarakkal lett volna megtöltve. Mindenkinek úgy jutott s mindegyiknek daloltak azok a kis bájdalú zenérek, kik­nek hangjaiból nem a természet szava, nem a szerelem bóditó varázsa hatotta át hő­sünk lelkű letét, hanem érezte a kelepczét, melybe jutott s melyből sok erős küzde­lemmel szakíthatja ki magát. Ott állt, mint eg'y élőszobor s mikor a ház asszonyát megpillantotta, ezer g'ondo- lat röpült át agyán, mert látta, hog'y an­nak a körmei közé került, kitől lelke min­dig irtózott s most mégis ettől keTl hallania e szemrehányó szavakat: Ugy-e rossz em­ber mégis csak ellátogatott hozzánk s re- méllem, nem sokára be fogja látni azt is, hogy az élet csak úgy szép és élvezetes, ha ismerjük a titkokat, melyek megédesítik a keserű tapasztalatokat s ha sziveinket egygyé olvasztjuk azokéval, kiknek meny­országa e föld. Most pedig' vesse le e zord­ságot, mely nem illik leikéhez s mulasson úgy, a hog'y csak kedve tartja, de ne fe­ledje, hogy ezentúl gyakori vendégeim közé akarom számítani! Mig e két lélek egymással viaskodott, addig* a szoba másik részében más hangú-

Next

/
Thumbnails
Contents