Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-06-27 / 50. szám
Vácz, 1889. III. évfolyam. 50. sz. Csütörtök, junius 27. VACZI HIRLAB szerkeszióséo: HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI IIETILAP. K küldendők a lap szellemi részét illető közlemények.) KIADÓ ®®e&]6lenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. zon, Kills küldendők az e hirdetési dijak ELŐFIZETÉSI ARA: Helyben házhoz hordással, vagy a vidékre postán való küldéssel: egész évre 0 frt, fél évre 3 fi i., negyed évre 1 írt 50 kr. Vasárnapi szám ára : 14» kr., csütörtöki 5 kr. Kapható a kiadóinkat ilhan D eutsch Mórnál (városház épület.) és N u in a n n Manó s irosutczai vegyes keres kedéséhen. K z i r a t o k v i s s z a n e in a d atnak. B é r ii lentetlen leve ek el nem fogadtatnak. HIRDETÉSEK : Jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. ,\yilMér: sora 50 kr. líídjeg-iHetéU: minden beiktatásnál 50 kr. A nyugta- bélyeg külön fizetendő. Elnöki megnyitó.*) Nagy tiszteletű lelkész és mélyen tisztelt tanító Urak! Midőn az aszódi és acsai iskola körök emez egyesitett értekezletét szerencsém van megnyitni, a megjelent érdeklődő tagokat ezennel melegen s a legszivélyesebben üdvözlöm. Mélyen tisztelt értekezlet! Önökhöz akarok közelebbről szólani, kik a közműveltség és a józan vallásosság-on alapuló felvilágosodás s ezzel együtt a közjóiét épületét épitik; önökhöz, kik a felvilágosodás fáklyáját kezükbe ragadták, nemcsak hogy a tudatlanság sötétsége oszoljék, hanem hogy azzal gyújtsanak: felgyújtsanak eg-y máglyát, melyen a babona, bűn, lelkivakság fog- elhamvadni. Oh mily dicső eszme, az értelmi haladás útjára vezetni a népet, kimutatni a tért, melyen nemcsak a múlandó anyagi jólét, de a szellemi haszon, a józan műveltség és törvények tisztelete biztosítva van. Évszázadok óta hazánk, aránylag a külföld népeihez viszonyítva, műveltség és haladásban nem marad egészen hátra. Tisztelte a vallást, félte az Istent, meghajolt a törvények szentsége előtt. S ha egyes ember feledni tudta is a honpolgár kötelességeit, a népség zöme soha sem volt kénytelen pirulni a külföld előtt; mert a magyar nép nem vallástalan, hitetlen és erkölcstelen. Azoknál a külföldi müveit nemzeteknél sem áll mindenki a műveltségnek egyenlő magaslatán. Eltekintve a német nemzet általános műveltségétől, sok más műveltnek tartott nemzetnél tapasztaljuk, hog-y igen nagy az ür az értelmi osztály és a testi munkával foglalkozó nép között, pedig helyzetük köny- nyebb, mint a miénk. Mi polyglott állam vagyunk; a mi néptanítóinknak nemcsak a világi tudomány és vallásos élet üterét kell megtapintaniok, hanem nyelvekkel küzdve, az idegen ajkú zsenge növendékeket a hazai nyelv —- előttük göröngyös utján is, kell vezérelniük. S ha egy magyarhoni néptanító, hivatásának teljes tudatára óhajt emelkedni: egy pillanatra sem szabad felejteni, hogy az egyház a vallásos nevelés aegise alatt „salus rei publicae suprema lex esto.“ Egy-egy tanító fontos és magasztos hivatása közepeit nagy és nemes tért talál hazai viszonyaink által teremtett ama mezőn, melyen az idegen nyelvet és szivet magyarrá képezheti. Nagy Széchenyink mondásaként „Magyar- ország nem volt, hanem lesz“ akkor, ha a népnevelés lelkes bajnokai azt a mi idegen: Kárpátoktól Adriáig nyelvben és érzületben otthonossá, hazafiassá s a szó legszebb, legnemesebb értelmében magyarrá teszik; vagy mint mondá egy fenkölt szellemű iró: „Magyarországot újra meg kell hódítani a néptanítóknak.“ Minden hódítás könnyebb, ha vannak szövetségesek és vájjon a néptanítóknak kik a legtermészetesebb szövetségesei ha nem az egyház és annak lelkészei? Ám tudjuk jól, hogy a népnevelés szent ügye még sok tekintetben írott mulaszt azok előtt, kiknek egyébként hivatásuk lenne ezen nagy horderejű ügyet nemcsak szóval, de tettel is szolgálni. *) Elmondva: Szilárd János domonyi ev. lelkész által az Aszódon 1889. évi junius hó 5-én tartott tani- tói értekezleten. Nag'yon kevés száma ama fenkölt szellemű független, anyagilag dúskáló náboboknak a kik vadászebeikre, lovaik iskolázására és tétlenségben henyélő lakójaikra kevesebbet költenének, mint áldoznak a népnevelés szent csarnokaira és a közoktatás bajnokaira. Mig amazokra ^százezreket fecsérelnek, addig az utóbbiakra jó, ha alamiszna filléreket juttatnak. Tisztelet adassék a csekély kivételnek! Sok hatalmas tényező, csak hazafias nagy szavakban ad kifejezést a népnevelés iránti érdeklődésnek, de még távol áll attól, hogy e szent ügyet igaz lélekkel és jelentős anyagi áldozatokkal szolgálja: csak foltoz, de nem épit, csak fillére/., de nem alapit, csak könyörül az ínségben, de nem biztosit az éhség ellen. Nincs ember széles e hazában, ki ellensége lenne a népnevelés szent ügyének, de kevés az: a ki határozottan, tényekben nyilatkozó jó barátja lenne. Szerintem nincs könyebb, mint szép szavakkal szolgáiul valamely ügyet s a mellett vagy semmit, vagy keveset tenni. Itt nagy feladat várakozik a népnevelés bajnokaira. Meg kell hódítania a számba- vehető tényezőket s be kell vonni az iskola érdekkörébe. Ki lesz segítségükre ezen nagy munkájukba^ ? Kétségkívül az a tá- gabb körű testület, a mely alapját épen az iskola kősziklájára építi föl. Ne kicsinyeljék szövetségét, ne tekintsenek reá soha gyanús szemmel, nincs . . ., nem lehet őszintébb, igazabb barátja a népnevelés szent üg-yének, mint épen az egyház. Ha máskép cselekednék, saját létének életereit metszené fel. Az egyesült^ erő győz, a szétforgácsolt megsemmisít. Önöknek könnyebb lesz a harcz s biztosabb a győzelem, ha az egyház oszlopembereinek, a lelkészi karnak szellemi erejét is számba veszik. Együttes erővel a széthúzó szétagázó erőket köny- nyebb egyesíteni egy gyupontba; egyesíteni a nemesebb lelkek egyes sugarait egy fényes nappá, melynek melege átjárja polgártársaink szivét, hogy behatására leolvadjon a jég azon szivekről, melyeket talán nein is a rossz szándék, mint inkább a buz- bitás és lelkesítő példa hiánya, a népnevelés nagy horderejű, ügye iránt — közönyösségben és dermedtségben tart. Viribus unitis, ez, jelszava ő felsége a magyar királynak. Az egyház úgy erős, ha van virágzó iskolája. Az iskola pedig valójában csak úgy virágozhatik fel. ha az egyház lelkesen felkarolja s oda viszi áldozó tűzhelye köré azon erőket, kik olajjal táplálhatják a meg- gyujtott tüzet. Ne higyjék azt uraim, hogy lerázva a könnyű igát, szabadabb röptű szárnyaink lesznek. A társadalom minden lépten-nyomon mederbe terheli a szabadságot itt is, ott is s habár a fékezett szabadság bilincs gyanánt nehezkedik is a gyönge lélekre, meglehetnek győződve arról, hogy az egyház nem azért korlátozza a teljes, a féktelen tanszabadságot, hog-y a néptanító uraknak látszólagos korlátozottságában gyönörködjék, hanem hogy egyenletessé egyöntetűvé tegye a közoktatás- üg-yét, hisz marad még elég tér a tananyag kijelölése mellett a személyes jeles tulajdonok kifejtésére és érvényesítésére. Engedjék meg, hogy rövid beszédemet bevégezzem azon apostoli mondás hasonlójával : „Nem mintha uralkodni akarnánk a ti hiteteken, hanem inkább szolgái vagyunk a ti hiteteknek.“ Az egyház nem uralkodik az iskolán,' hanem inkább szolgálja az iskolát s mindkettő kell, hogy szolgálja a hazát, hogy az mielőbb fényre derüljön. VÁROSI HÍREK. * Dalos kör. Említettük egyszer, hogy egy magán dalkör van alakulóban. A dalkör tényleg megalakult s IS tagja van. A tagok még a nyár folyamán több dalestét rendeznek nyári mulató helyeinken s így közö nségünknek alkalma nyílik férfi négyeseket hallani. * A közegészségügyi bizottság múlt vasárnap tartott gyűlésén több fontos tárgy került szőnyegre. Legfontosabb volt mindenesetre a városi kórház ügye, melynek alapos áttanulmányozása végett szükebb bizottság küldetett ki. Tartózkodunk jelenleg minden vélemény nyilvánítástól, de‘ fenntartjuk magunknak, hogy ha a bizottság tapasztalatait írásba foglalta, néhány szóval mi is hozzájárulhassunk a helyzet megvi- lágositásához Az állapot jelenleg tarthatlan ezt látjuk. A kórház berendezése és szervezete nem olyan, hogy az egészséges fejlődés magvát mag'ában rejtené. Tárgyaltatott továbbá Gálié Andor kérvénye a harmadik gyógyszertár felállithatása iránt. A bizottság azon okból mert három gyógyszertár forgalma olyan csekély lenne, hogy a szerek esetleg sokáig állnának, miáltal használhatóságuk csökkenne, nem ajánlja az engedély megadását. * Halálozások. Id. Szlacsányi János 1848—49-iki honvéd és dukai körjegyző f. hó 25-én reggel hosszas szenvedés és a halotti szentségek ajtatos felvétele után, 62 éves korában meghalt. A boldogult 38 évet töltött el hivataloskodással. Temetése ma délután fog végbemenni Dukán. — Egy ifjú, sok reményekre jogosító életet is oltott ki a kegyetlen halál e hó 23-án S z o ntág Sándor VII. gymn. osztályt végzett vácz- egyházm. növendék pap hunyt el életének 18. évében hirtelen halállal, kínos szenvedés és a haldoklók szentségeinek ajtatos felvétele után tüdőgümőkórban. lemetése tömeges részvét mellett e hó 25-én ment végbe. Haláláról a vácz-egyházmegyei növendék papság adott ki gyászjelentést. Ny. b. * A gyiunasiumi ifjúság tornavizsgája. Ugyancsak tegnap délután volt a gymna- siumi ifjúság tornavizsgája is a szokott kerthelyiségben. Közönség alig volt s a mi különösen mindenkinek feltűnt a gymnasium tanárai közül sem volt jelen egyetlen egy sem. Pedig éppen az ő jelenlétük volna szükséges ahhoz, hogy a még amúgy is kevés figyelemben részesülő tornászás jobban meghonosuljon. Az ifjúság ügyes gyakorlatai, plastikus mozdulatai a nyújtón, karfán; szabályos és szép ugrásai többször helyeslést vívtak ki. A torna tanítást Fodor Imre tanító végezte a kire nézve a közönség elismerése legyen a jutalom fiiradozasai fejében. * A siketnéniák vizsgája. Tegnap délelőtt 9 órakor kezdődött Szalay Imre miniszteri osztálytanácsos elnöklete mellett. A növendékek szép feleletei kielégítették a hallgatókat s több szülő könnyes szem- ♦ mel hallgatta eddig néma gyermekének szavát. Á biztos láthatólag meg volt elégedve az eredménynyel s érdeklődve nézte végdg különösen a kézimunka kiállítást.
