Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-01-27 / 7. szám
Vácz, 1889. Vasárnap, január 27. VÁCZI hírlap. Ez annak a középkornak a képe, melynek intézményei felett az egeket verő mostani fiatal óriások, sokkal több felületességgel, mint történelmi ismerettel oly sze- lemesen gúnyolódnak. Igaz, hogy akkoriban még nem válván a kultúra és czivilizáczió malasztjai any- nyira közbirtokká, mint jelenleg a sajtó, gőz és villany korszakában, — ha az ösz- szes állam élet akkori rendje más világnézeten alapult, mely az államot fentartó hatalom eszközeit kevés, de erős és edzett kezekbe tette le; de nem is leledzett azon állapotokban, melyekkel minket a modern czivilizáczió boldogitott, a termelés is csak a kereslet korlátái között mozgott és a mai kor nagy csapásai, a túltermelés, az olcsó, de hihetetlenül silány áruk versenye, a tömeges elszegényedés, sJtrajk, demagógia, anarchikus törekvések, a szellemi proletá- riátus dinamit harcza a fennálló rend ellen, nem vált lehetségessé. Manapság a pánczélos arisztokrata helyébe a nagy gyáros lépett. O uralkodik a munka porondján : azon a porondon, me- lyan csak áldásnak kellene honolnia, de tönkre silányitott és elvérzett iparosok tetemeivel van födve, — melyen a legfényesebb technikai talentum bár mely ostoba tőkepénzes absolut uralma alá görnyedni kénytelen, ha élni akar ; absolut uralma alá annak a szivtelen tőkepénzesnek, ki a veri- tékban edzett munkaerőt csak a kinálat és kereslet esélyei szerint mérlegeli és miután kiaknázta, minden legkisebb skrupulus nélkül ezrével ereszti éhségnek, ha ez az ő önzésének igy kedvez. Korunk egyik legégetőbb kérdése nem az aristokraczia, demokraczia, vagy más ily jelszó körül forog; mert e felett már napirendre tért korunk szelleme, midőn az emberek jogegyenlőségét mondta ki és tette az uj államrend alapjává ; hanem ama tür- hetlen és a középkoriaknál sokkal veszélyesebb és a modern kultúrát és czivilizá- ciót a barbárkorba vissza sülyeszteni készülő állapotok tünetei azok, melyeknek változniok kell. és változni fognak is. De minden nemzetgazda, minden állambölcs azt állitja, hog}r ezek az emberiségnek oly belkérdései. melyeknek vagy magukban kell kiforrniok, vagy valamely Nagy Sándor által gordiusi csomóként karddal megoldat- niok. Tévesen állitja a czikkiró „rideg angol,“ hogy egyik osztály a másikat lenézi, kérem oly iparos osztályt, melynek élén itt körünkben egy Veiszbart János, egy Reitter István nevei tündökölnek, — oly kereskedő I osztályt, mely a többi közt a Tragor, I Meiszner, Intzédy czégeket mutathatja“^ fel ; kebeléből, mint büszkeségeit, lenézni nem lehet. ... Midőn „rideg angolunk“ azt veri fejünkéhez, hogy ha társas életet akarunk, barátkozzunk meg az egyenlőség eszméjével, egyről megfelejtkezik s ez az ; hogy a századok rázkódásai az embereknek csak a törvény előtti egyenjogúságát mondták ki; de az embereknek egyenlőségét még soha életbe léptetni nem sikerült. azon 1500 millió emberből, mely a főidet lakja, egy része fehér, más része tekete, barna vagy veres, csak 500 millió visel rendes öltözetet. 700 milliónak alig van nemi öltözete, 250 millió pedig egészen meztelen. Rendes házakban csak az 500 millió lakik, mely rendesen öltözködik; a többi csak viskókban, vagy barlangokban lakik ; 250 milliónak pedig mely még egészen vad, lakása nincs is. Mindezeket az elemeket, hogy fogja az egyenlőség eszméjére rádressirozni a mi „rideg angolunk !“ A társas életnek csak egyetlen egy faktora van, mely azt a melegebb, szabadabb társadalmi mozgást teszi lehetővé mely a társas érintkezéseket oly kedvesekké,7 oly vonzókká teszi, — a kölcsönös rokon- ' szenv. p VABOSX MIBEK * Személyi hírek. For tuner Flóris varosunk szülötte, az orsz. m. kir. statistikai hivatalban irodaigazgató, tartalékos honvédhadnagygyá kineveztetett. Üdvözöljük! __ Gosztonyi Miklóst, a helybeli szolgabi- róság gyakornokát a pénzügyminiszter a budai kir. pénzügyigazgatósághoz gyakornokká nevezte ki. Gratulálunk. A cllinai hittérítő ürge Ignácz csütörtökön tartá meg első beszédét a felsővárosi plébánia templomban. A templom í annyira zsúfolt volt, hogy ember-ember hátán állt. Ma délelőtt ugyancsak fog tartani x beszédet s mint halljuk a Casinó-Körben r is fog felolvasást tartani belépődijak mellett. Az ,,Egyesült-Casinó-KÜr“ elnökségére e a legújabb s végleges megállapodás szerint 1 Dr. Freysinger Lajos kir közjegyző is fel I fog léptetni. Gratulálunk azoknak, kik az s eszmét megpenditették s szerencsét kivá- - nunk választásukhoz. Ez idő szeri r*t magunk fi sem ismerünk alkalmasabb egyént, a ki ez s állást nálánál jobban volna képes betölteni. ,r A szombati választást mindenesetre kíváncsian várjuk. vatalnok lenézi az iparost, a régi nemes az uj nemest; — hogy a legintelligensebb ipa- fos is csak iparos számba megy, de a főnemes báfmily heréje legyen is a társadalomnak, annak kegymosolyáért hanyatt vágják magukat az emberek s ebből ki- fplyólag azt a tanácsot adja, hogy az egyenlőség eszméjével barátkozzunk meg, ne pletykázzunk, ne kritizáljunk, mert ez inscenirozza a pofonokat és ha majd belátjuk, hogy az ipar és kereskedelem sokkal hasznosabb a nemzet fenntartására, mint a kard, vagy toliforgatás, látni fogjuk, hogy mikép kisebbedik a deficzit s végre az emberek megválogatásában a műveltség legyen az egyedüli irányadó. Nem lehet czélunk, hogy mind azzal a mit „rideg Angolnak“ lélegzet alatt elmond, minden részletében apróra foglalkozzunk, de egyet mást még sem hagyhatunk szerény megjegyzés nélkül. A mi Magyarország aristokratikus voltát illeti, erre vonatkozó mondandóinkat a történelembe kissé vissza nyúlva ott kell kezdenünk, hogy a különlDen is vad, de a népvándorlás által még inkább elvadult több milliónyi népséget végre is oda kedvén kényszeríteni, hogy a nomád, kóbor életet és az örökös harczi kalandozást elhagyva állandó lakhelyeken telepedjék le és valamely államforma előtt hajoljon meg ; az akkori államérdek egyebet nem tehetett, mint hogy ama forrongó, szilaj népet ama kevesek uralma alá helyezte, kiknek parancsait megszokta, kik a hóditó harczok- ban vezérei voltak s kiknek szavát még a csaták zajában is felismerte. Ez őseinknél a feudális aristokráczia uralmának a korszaka volt. Hogy ezen uralomra akkoriban szükség volt, mutatja az, hogy a föld ura tekintélyének öregbítése végett pallos-joggal ruháztatott fel és dokumentálják az akkori törvények, melyek rettenetes szigora felett a mai kor gyermeke borzadálylyal álmélkodik. De ez uralom viszonyai nem csak az aristokráczia körében, kint a megyékben voltak így berendezve, hanem az a polgári elemnél a városokban is igy volt. A polgárok maguk közt úgy rendezték be az iparüzhetés jogát, hogy azt csak kevesen és csak mint szűk korlátok közé szoritott privilégiumot gyakorolhatták. Az iparossegéd, ha csak nem volt valamely mester fia, csak, nagy ritkán és akkor is csak úgy válhatott mesterré, ha más mester leányát vette nőül. Klülömben pedig szegénysége miatt családot nem alapíthatván, rideg nőtlenségben tengette sivár életét. a levelet s elküldte a leánynak . . . És azután, mint a ki csak a tett elkövetése után jön tudtára cselekedetének : leborult ágyára és sirt, sirt fájdalmasan . . . V. Három év múlt el. A levelek érkeztek és mentek mindennap, telve szerelemmel, hűséggel és reménnyel. A leány bízott, szeretett és várt. László szeretett és szenvedett, de már annyira beleélte magát helyzetébe, hogy sokszor azt hívé: O az, ki a lány szerelmét fakasztá s annyira csüg- gött szerelmén szivével, életével,, hogy arról lemondani képtelen volt. Erezte: ha megszakadna közöttük a levélváltás, megszakadna élete is, pedig már ragaszkodott az élethez s szive vérével hosszabbitá azt meg minden levelében. Azok a levelek voltak neki mindene, azokat olvasta mindig, untalan; azokból áramlott reá az a nagy szerelem, mely rabjává tette. Egy uj, eddig ismeretlen élet volt ez reá nézve, a mely megnyitá érzelmeinek a boldogság utáni vágyat s erről az életről lemondani többé nem tudott. Nagy szerelmét saját leveleiben építette föl s az anyagot megkapta hozzá a leány leveleiből. Zavartalanul tölt el a három év, de hajh! jöttek a szomorú napok. A leány anyja meghalt s hogy kérte Lászlót a leány : menne el a temetésre, őt megvigasztalni árvaságában, nagy bánatában. . . . Nem maradt senkim, egyedül csak te vagy, édes Lászlóm ezen a világon ! Ha te nem maradtál volna meg nekem, elmentem volna anyámmal . . . Oh! de tőled elválni nem tudok . . . Egy jó asszony rokonom költözött hozzám s igy nem vagyok egyedül, de fáj, nagyon fáj édes anyám elvesztése s szomorú lesz most levelem sokáig, szomorú, mert most még nehezebben fog esni a te távolléted. Jer Lászlóm! életem! ha csak egy napra, egy órára — egy perezre, a mig szivedre borulva kisírhatnám fájdalmamat, azután ismét tűrök, várok és szeretlek . . . Kicsibe múlt, hogy el nem ment, de észre tért, hogy nem őt hívják. „Vége lenne mindennek, mindennek!...“ És elutazott még távolabbra a lánytól s folytatta hazudozásait, hogy nem mehet, nem rendelkezhetik maga fölött s most fontos teendőkkel bízták meg . . . De hiszen ő nem hazudik? Fiát mehet-e? És hazudik-e, mikor leveleit tele írja szerelemmel? Dehogy, dehogy! Idát lehet-e jobban, igazabban szeretni, mint a hogy ő szeret? Elhitette önmagával, hogy helyesen jár el; nem vette ámításnak azt, a mit a leánynyal tett. Hiszen ő a legtisztább szándékkal kezdte, hogy majd lassan tudtára adja halálát . . . Tehet-e ő arról, hogy a jó barát nagy szerelme átszállt az ő szivébe... És folytatta tovább, biztatva a leányt, szivében egy őrült reménynyel és a leány — hitt, szeretett és remélt . . . így élt át még egy évet a két szerető, nem csüggedve reményben, nem lankadva szerelemben. Erezte, tudta mindegyikük, ha elveszítenék hitüket szerelmükben, elveszítenének mindent s csak annál jobban hittek, annál jobban szerettek. Végre Lászlóra nézve váratlan fordulat állt be. Már négy napja nem kapott leve- -í let a leánytól s az ötödik is elmúlt bor- -i zasztó kínjaival. Kétségbeesett leveleket is irt, kérve a leányt, hogy válaszoljon azonnal. .1 Végre, hatodik nap megjött a levél. De . 9< mikor László a levélen idegen kéz írását ismerte föl — szédület vette körül; a levél Iá reszketett kezeiben s nem merte fölbontani, Ji hogy tartalmát megtudja. Szive összeszo- -o rult s akkor érezte igazán : mivé válnék ő ha elveszitné szerelmét, a leányt, kit bár ifi soha nem látott, de a ki oda van forrva ß\ leikéhez, szivéhez, gondolatához. Csak ak- -fi kor érezte valójában: mennyire szeret! Végre mégis fölbontá a levelet: „Nem in: irhatok magam, nem irhatok Lászlóm! Nagy csapás ért; jer, jer mielőbb, mert igy pokol o: az életem . . .“ És László nem tudott volna egy perczig -gi: sem maradni. Nem gondolt egyébbre, csak dß arra, hogy ő veszélyben van. Látni akarta ß;b s hogy aztán mi lesz? . . . Azzal nem törő- -ö- dött. És ment, sietett . . . • Izgatott gondolatai az utón kissé csilla- -ßl pultak; számot vetett magával, sorsával. Iß- Elhatározta, hogy neki meg kell halnia: „Mire is nekem az élet? LIa ő meghal, .l.sj nem élhetek úgy sem tovább, de, ha élet- -ío ben marad is : tovább már nem ámíthatom, on Engem nem fog' szeretni, ő a másik Lászlót Dl. várja s ha megtudná, hogy megcsaltam . .. Nem, nem! Azt nem szabad megtudnia . . . Azt mondom, hogy jegyese nagy beteg, nem jöhetett, engem küldött barátját, hogy hirt vigyek neki . . .“ Ez a gondolat megnyugtatta, de minél ón közelebb vitte útja a leányhoz, szive annál sn
