Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-06-20 / 48. szám
Csütörtök, június 20. — Mondja, oh mondja ki az ? — Nem találja el? Nem mondja-e eléggé arczom pirulása V Nem árulja-e el kezem reszketése? — Jolán . . . tehát szeret? . . . — Szeretem . . . — Istenem, higyjek-e füleimnek ? Igaz-e az, hogy én vagyok a legboldogabb ember a világon? Szeretsz? Mond szerelmem, nem álmodom, nem a csalódás űzi velem játékát ? — Szeretlek édes, édes Lászlóm, rebeg- ték Jolán ajkai, mig Csejtei kitárt karjaiba omlott. A két szerető szív soká tartá igy egymást átkarolva. Életük boldogabb szakát élték s a pillanat fennsége mellett elfeledkeztek az élet prózai oldaláról. Nem vették észre, hogy valaki csendesen benyit a szobába. Traiberné volt. A két szerető édes szókat suttogott egymásnak s az anya önkénytelen fültanuja lett beszélgetésüknek. Lassan ereszkedett le a divánra s szemeibe könyek gyűltek. A fiatalok nem vették észre. Az est kü- zelg'ett s a szobában félhomály uralkodott, Egyszerre sirás hangja ütötte meg füleiket. Megrettenve tekintének körül. Ekkor megszólalt Traiberné. — Én vagyok gyermekeim ! . . . — Te vagy anyám? — kiálltá Jolán s mig anyja keblére hajtá fejét, könnyei megeredtek. — Boldog vagy leányom? — Kimondhatatlanul anyám. — Szereted? — .Szeretem. — Légy boldog vele. — Beleegyezel? — Leányom boldogságát mindennél többre becsülöm a földön. Csejtei hallotta e gyorsan folytatott párbeszédeit s letérdelt Traiberné előtt. — Kedves anyám! Megszoktam, hogy csak jóságát éreztesse velem s életemet kötöm le kezességül, hogy azt meg fogom hálálni. Szeretem Jolánt s úgy adjon Isten erőt, hogy boldoggá teendem. Nem lesz más törekvésem, mint az ő óhaja s életem czélja, hogy őt boldoggá tehessem. A est teljesen beállt s a cseléd lámpát gyújtott. Traiber még a kereskedésben volt elfoglalva, de közelgett a vacsora ideje s nemsokára ő is belépett a szobába. — Mi a bajotok? fordult nejéhez és leányához, látva azok kisirt szemeit. — Miért sirtatok ? Jolán atyjához lépett. — A boldogságtól sírok apám. Nagyon, nagyon boldog vagyok. — Aztán nem mondaná meg az én kis leányom, hogy miért olyan boldog? Jolán piruló arczát apja vállára hajtotta. — Szeret apám . . . — Hogy szeretlek-e? Persze hogy szeretlek! — Nem te apám, hanem . . . — Hanem? Csak ki vele, ki szeret hát? — László. — László? Micsoda László? Mit beszélsz te Lászlóról ? — Oh apám, minek kérdezed, mikor úgy is tudod. — Mit tudnék én? folytató tovább Traiber, mig szorosabban ölelte magához leányát. Vácz, 1889. ____ — Azt, hogy szeret és hogy én is szeretem . . . — Aztán mióta szeret az én kis leányom? — Nem tudom, de már nagyon régen. — És én csak most tudom meg ? — Hogy vallhattam volna be neked, mikor még- magam sem tudtam biztosan. — Oh ti titkolódzó leányok. Könnyebb a lelketeknek, ha apátok elől valamit rejtegethettek. — De nem haragszol ugy-e édes, kedves apám ? — De bizony nagyon haragszom, mondá Traiber mosolyogva. Haragszom mind a kettőtökre. Illik az úgy ajtóstul rohanni a házba? fordult Csejteihez. Csejtei pirulva lépett közelebb. — Bocsánatot kérek merészségemért, Csak egy mentségem van. .Szeretem Jolánt, mindenek felett s szerelmemet nem voltam képes tovább titkolni. — Aztán a papa csak olyan felesleges ugy-e, a kit nem érdemes megkérdezni: tetszik vagy nem tetszik? Mondá még mindig mosolyogva Traiber s ujjaival fenyegette Csejtheit. Bensejében azonban örült és éppen nem találta olyan nagy bajnak, hogy a képzett s komoly törekvésű fiatal ember tetszik leányának. — Papa, jó papa, hogy mondhatsz olyat? Alig vártuk, hogy bejöjj . . . — De most kegyetlen leszek s nem jó VÁCZI HÍRLAP. papa. Megbüntetlek benneteket, a miért összeesküdtetek ellenem, hogy elveszítsem szereteteket. Nos mit szól hozzá az én kis leányom? — Hogy addig fog könyörögni, mig a kegyetlen apa ismét jó apa lesz. — Aztán igazán szeretitek egymást? — Nem élhetek nélküle — volt az egyszerre adott válasz. — Isten neki éljetek hát együtt. Nem bánom. A kisebb testvérek lassanként bejöttek s együtt volt az egész család, melynek minden egyes tagja a boldogság valódi mintaképének látszott. Kedélyes beszélgetéssel tölt el az idő s alig vették észre, hogy éjfél van. Elhatározták, hogy az eljegyzést csak akkor fogják megtartani, ha Csejtei visszatér Olaszországból, de azért harmadnap mikor elbúcsúztak, már jegyeseknek tekintették egymást s kölcsönösen megfogadták, hogy naponta fognak levelezni. Az élet legpoetikusabb korszaka vette kezdetét s a gondviselés úgy akarta, hogy lehetőleg hosszúra nyúljon ez. (Folytatása következik.) Felelős szerkesztő: Dr. Csányijános. Laptulajdonos és kiadó: Schererlstván. Hatalmas ellenfélre találtak újabb időben a gazdászatban és kertészetben ártalmas rovarok, a szőlőkben a filloxera a NAPHTALIN} 53; hau, md,y számos kísérlet alapján legjobb szernek bizonyult kertjeink rovarai és a till oxer a ellen. lír. Síkor József, Győrött, „A filloxera kiirtása“ czimü munkájában (megjelent Surányi Jánosnál Oyörött. Ara 30 kr.) ajánlja a naphfaliut a filloxera ellen, megemlítve annak előnyeit más szerekhez arányitva, bővebb értesítést adván saját e téren szerzett tapasztalatairól és kutatásairól. Más tekintélyek, mint például lír. Fiseber Ernő ..la napbtaline en medecine et en agriculture“ czimü munkájában (Berliner klinische Wochenschrift 1882. Nr. 28.) a naplilalin-nak a penész gombával, Pannicillium gdaucum. Eurotium asper- gillus glaucus, Mucor mucedo, Mucor stolonifer Phycomyces nitens, Oidium lactis stb-vel szemben való hatásáról tesz bővebb közlést, melyben azon végeredményre jut, hogy a napliínlin hathatós ellenszer a szerves testek felületén élő penész ellen, ezek keletkezését meggátolja, tovább fejlődését beszünteti, tehát a gazdászatban növények, magvak és gyümölcsök megvédésére ajánlatos. alkalmazását illetőleg következőket vagyunk bátrak említeni: A levelész, földi bolha, spárgái támadó légy, a hernyók minden faja, a luezerua rozsdája stb. ellen egyszerű felszórás által alkalmaztatik. A filloxera ellen való alkalmazását illetőleg dr. Síkor József következőket írja: „A napthalin gyakorlati alkalmazása körül két czélra kell törni: Első czél a még fertőtlen, filloxeramentes szőlőket a fertőzés veszélyétől megóvni. Második az, hogy a már fertőzött szőlőket az elpusztulástól lehetőleg megmentsük. Hogy a tiszta területek, a melyen még a filloxera nem mutatkozik, megóvas- sanak a fertőzéstől és létük biztosíttassák, e czélra két mód szolgál: — 1. Hogy a peterakás meggátoltassák tavaszkor és nyáron egy-egy jó eső után az egész szőlőterületen szórassék fel a 20-szor annyi homokkal vegyített uaplifalin. Ez történjék télen is, a midőn a ráesendő a napiéialiu kipárolgását megakadályozza és a szag terjengése a föld felé megy, ott a netán létező filloxerákat vagy ennek tojásait megöli. — 2. Hogy a tavaszi kapálásnál egy kissé a szokottnál mélyebben kapálják meg a szőlőtőkét és oda egy marok ilyen uaplifalinvegyüldel tegyünk úgy, hogy azt legalább egy tenyérnyi föld födözze. Legfőbb gondunk arra irányuljon, hogy a netán már lerakodott peték megsemmisittessenek és azoknak kikelése meggátoltassak. A peték fészke a tő szokott lenni, azon rész, mely a gyökér és venyige között van, tehát a gyökérnek azon része, a mely a földből némileg kiáll. Ezen rész körül legyen tehát lerakva a földdel jó összekevert uaplif alin. A már megfertőzött területek fertőtlenítése pedig akkép történik, hogy minél mélyebben ássuk vagyis kapáljuk ki a földet a gyökér iránya szerint és oda úgy, mint a gyökér kezdetére is, dobjunk egy-egy marok uaplif alin-vegyüld ef. 11/en egész műveletre nem szükséges főbb a uaplif alinból, mini egész holdra ÍO kiló.“ A vegytiszta naplifalin alkalmazása bundák és ruháknak moly ellen való megvédésére a uaplifalinuak ezek közé vagy a szekrénybe való felszórása által történik. A naplifalin Ara: Nyersen, olajmentesen gazdászati czélra 100 kilónként 20 frt, horde ing-yen. 5—12 iKif Megrendelhető és kapható: Iflillmann t*ézAnAI. VÁCZON, halpiac/., ^58 Vácz, 1889. Nyomatott Mayer Sándor könyvnyomdájában.
