Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-05-26 / 41. szám
VÁCZI HÍRLAP. I. { I , jékozott. Ezen átmenet nem megy végbe a jövedelem jelentékeny áthelyezése nélkül,, í A kik az állam kezéből szolgáltatások vagy ’nagy hadi szállításokért kapnak nagyobb mennyiségben papirt, továbbá az agioteurök az érczpénz összevásárlása által különösen oly vidékeken, hova az uj pénznem hire még nem hatott, vagy a hol annak jelentőségét nem tudják megítélni, nagy nyereségre tehetnek szert. Donovitz Vilmos. Vácz, 1889. VÁROSI HÍREK * A kath. Legény-egy let majálisa múlt vasárnap kedvező időben tartatott meg- a ' cselőtei kies erdőben. De az idei mulatságok fátuma ez alkalommal őket is üldözte s csak kévéd vendéget csalt ki közéjük. Az ott levők azonban kitettek magukért, mert eltánczolták még az otthon maradtak részét is. A tiszta jövedelem a csekély látogatottság miatt nem lett fényes, de azért jókedv, az fényesen kitartott a késő esti órákig. * A Kárpát-egyesület bpesti osztálya nem ma, hanem csütörtökön fog kirándulni hozzánk. Miután a Naszál távol van városunktól s a kirándulók a zöldben akarnak maradni, a turista ebéd is künn az erdőben lesz elköltve. Felhívjuk városunk sportkedvelő tagjait, hogy e kirándulásban minél számosabban vegyenek részt. * Kirándulás. Ma reggel egy szükebb társaság Visegrádra rándult ki részint hajón, részint dereglyén. Üdvözöljük a kirándulókat, a kik a vizisport üzésére is példát nyújtanak. * Orbán napja kissé hűvösebben köszöntött be, mint a fagyos szentek, de nem olyan hűvösen, hogy kárt tehetett volna. A fagytól megmenekedtünk, de helyettük kaptunk annyi hernyót, a mennyire már rég nem emlékezünk. Olyan pusztítást visznek ezek végbe még most is s városunk oly közönynyel nézi ezt, hogy gyönyörűség volna, ha nem inkább sirni való. * Olvasóink figyelmét felhívjuk L. Born angol-amerikai czirkusz tulajdonosnak hirdetésére. Nevezett czirkuszával hazánk nagyobb városaiban rendezett előadásokat s ^.az ottani lapok általában dicsérőleg' emlékeznek meg ezekről. * Személyi hírek. Schuszter Konstantin meg-yes püspökünk O Excziája ma délután érkezik vissza városunkba. Höberth Fe- rencz, állami főszámvevőszéki tanácsos már huzamosb idő óta tartózkodik városunkban, hogy az állami intézetek gazdasági kezelését átvizsgálja. A hét elején a síketnéma a villanylámpa, hát tudja-e, hogy mit mutat ez ? — Nem én ? — No hát ez mutatja meg az útját a hajónak. Egy szál drót leszolgál a fenékre, s ha valami baj van, hát ez akkor perczeg s erre a kormányos félre igazitja a hajó orrát. Ekkor láttam csak, hogy mennyire kevés még az én hajózási tudományom. Még mindig ott álltunk a bejái'ásnál s hátrafelé akartam menni, mert — mondok — elől nagyon meg van terhelve a hajó s ha még én is előre ülök, akkor a kormány kiér a vízből s mi szemül neki megyünk a partnak. De egyik bajuszos ur, a kinek ezüst paszománt volt a sapkáján, azt mondta, hogy mutassam meg a jegyemet. Hát itt van, ha kiváncsi. Erre előre tessék menni, mondja aztán. — Nem leszünk ott nagyon sokan ? kocz- káztatám meg a kérdést. Baj is az, válaszolt s egykedvűen vonta vállát. — Igazán nem lesz baja a hajónak, ha még én is oda ülök? folytatám szorongva. Rám nézett s aztán otthagyott a faképnél. Szerencsémre előkerült az én utitársam s biztatott, hogy csak idekünn vannak any- nyian. benn a hajóban majdnem senki sincs. A hajóban ? Hiszen már a hajón vagyunk ! mondám. Igen ám, csakhogy ennek van ám belseje is. Van-e? Azt már megnézem. Ez meg aztán valóságos szoba volt. Itt már elmaradhatnánk mondok. Itt a | intézetben volt s elismerését fejezte ki a gondnoknak és helyettes igazgatónak a pontos kezelések felett. * Válás/ a kérelemre. Páris nincs messze Amerikától s mind a kettő elég közel van hozzánk, hogy tudomást vegyünk létezésükről. De hát .............y úr, ön városunk speczialitásait sem ismeri s még a kalendá- riom csinálásba is bele mer kezdeni ? Hát nem tudja ön, hogy nekünk csak télen át van utolsó negyedünk és új holdunk? Nyáron pedig egész hónapban világítania dukál „Hold4-' ur u kegyelmének, mert nyáron nem lehet sötétség ? Talán azt sem tudja ön, hogy a város a párisi világkiállításon saját feltalálta nyári kivilágítást mutat be s remélhetőleg megnyeri a „grand prix“-t? Nohát csak várja kérem a lámpagyujtoga- tót, ha el nem unja.................őszig. * A „vítcz-vidéki egyetemi ifjak köre“ f. hó 22-én tartotta évzáró közgyűlését Budapesten a „Bátori“ kávéház külön helyiségében. A gyűlés lefolyása a következő volt: 1. Pénztári jelentés, felolvasta Tragor Ignácz pénztáros, melyből kitűnik, hogy 147 frt jövedelemmel szemben a kiadások 107 forintot tevén ki, a körnek marad 40 frtnyi vagyona, mely a szünidei bizottság kezelése alá jut. Elhatározta a közgyűlés továbbá egyesületi pecsét készíttetését. 2. Titkári jelentés, tartotta Steiner Aladár titkár, melyben a kör alakulásától egész máig minden nevezetesebb mozzanatra kiterjeszkedett és igen szépen ecsetelte úgy az eredményt, melyet a kör eddig is elért, mint a hibákat, melyektől óvakodnia kell. Jelentéséből megtudjuk, hogy a körnek jelenleg van 51 rendes és 15 pártoló tagja; mi tekintve a megalakulás óta lefolyt idő rövidségét, igen szép eredmény. A kör eddig tartott 10 köz,- 3 választmányi gyűlést és két szavaló estélyt- 3. Szünidei bizottság megválasztása. Az eddigi tisztikar az alap szabályok értelmében tisztéről leköszönvén nehány tisztviselővel kevesebb szünidei bizottsággá újból egyhangúlag megválasztatott, s ezzel a gyűlés véget ért. Az ugyanekkor tartott választmányi gyűlésen pálya- dij kitűzése határoztatott el és pedig: Tárgya: Szabadon választott elbeszélés; terjedelme: 3—10 írott iv : beadási határidő f. évi augusztus 15-ike. Jutalma 1 drb. körmöczi arany. Örömmel üdvözöljük ifjainkat, midőn a szünidőre székhelyüket városunkba teszik át s kívánjuk, hogy az eddigi jól választott pályán sok sikert és teljes elismerést vívjanak ki maguknak. * Vizbeesett. Csütörtök este borzalmas jelenetnek voltak tanúi a püspöki kert duna- felőli oldalán sétálók. Stefan ek József a gőzhajózási társaság alkalmazottja akart szél sem ér bennünket. S letelepedtünk egy asztal mellé. Most már nem féltem. Akkora ez a hajó, hogy egy embert meg sem érez. Nem is tudom, hogy miért fizettetnek egy emberrel annyi temérdek pénzt. Olcsóbban is adhatnák. Az utitársam egy üveg borral került elő a hajóból. Csak nem a Dunából hozza? kiáltottam rá, mert hát olyan mélységből hozta. — Dehogy! nevetett aztán ki, hiszen lehet itt bort is kapni. — Igazán? Mutassa, milyen. De ennek a színe sehogy sem tetszett. Már — mondok — inkább csak a Duna vizét iszom, arról legalább tudom, hogy viz, de erre azt se lehet igazán ráfogni. Biztatott,' hogy csak kóstoljam meg-, nem olyan rossz ez, mint a milyennek látszik. Hát iszen elhiszem, hogy nem csak olyan rósz, hanem roszabb, de nem iszom belőle, ha aranyával mérik is. Nem is ittam, hanem aztán kerítettünk valahonnan kártyát s azt a pénzt, a mit a zsebtolvajoktól féltettem, szerencsésen elnyerte tőlem egy „úr“. Ez furcsán ismerkedett meg velünk. Rágyújtottunk egy Tisza Kálmán szivarra. Szabadna egy kis tüzet kérnem mondta az az „úr“ hozzám fordulva, s kereste a zsebét. Ejnye — mondja — nincs nálam a szivartárczám. Már az nagy baj — mondok — de hát egy Tisza Kálmán szivar van még nálam, ha tetszik, hát odaadom. egy ladikot a partról a kiszálló hely mellé kötni, kiég meggondolatlanul evező nélkül, csak egy csákánynyal irányította a keskeny ladikot a mely orrával a jégverő czölöpökbe ütődött. A csáklva nem érhetvén kapaszkodó helyet a ladik lefelé indult. Erre megmozdult az ilyen csónakra már nehéz testű ember, a csónak félrebillent s a bennülő kiesett a vízbe. Mire segítség érkezett, a rohanó viz már messze leragadta a már már elmerülő embert. Az utána siető csónakok azután kifogták s a biztos haláltól megszabadhatott. Az ijedségen s nehány liter viz akaratlan lenyelésén kiVül épen került haza. * Püspökünk bérmaiitját mindenütt ova- tiók teszik emlékezetessé. Mint az „Egyetértés“ közli május 17-én Tápió-Sülynél fo- gadta őt Ladányi László föszolg'abiró a járás nevében. Május 33. elvégezve Ecseren a bérmálást, Rákos Csabára a váczi alsó járásba lépett, a hol Kovács Gáspár a pesti felsőjárás szolgabirója szép beszédben búcsúzott el tőle, mire a főpap megható szavakban mondott köszönetét, a járásban tapasztalt szives fogadtatásért. * Tavaszi mulatság. A váczi „Első ltalános Ipar társulat“ szokásos tavaszi mulatságát— mint halljuk junius -10-én pünkösd hétfőn a kies Migazzi-ligetben fogja megtartani. Üdvözöljük ez eszmét, mely iránt már is, mint tapasztaljuk, igen nagy az érdeklődés, miután a társulat mindent megtesz a közönség kényelmére és arra, hogy a napot emlékezetessé és kifogástalanná tegye. * Adó hátrálékozók figyelmébe. Felhivatnak mindazon adózó polgárok, kik még a folyó évi 2-ik negyeddel hátralékban vannak, hogy tartozásaikat a városi pénztárnál annyival bizonyosabban befizetni el ne mulaszszák, mert ellen esetben az rajtok végrehajtás utján fog behajtatni. * Rendörbiztosunk. A pestvidéki kir. törvényszék, mintbüntető bíróság, Eabriczy Nándor rendőrbiztost személyes szabadság megsértésének végsége miatt vád alá helyezte. A budapesti kir. ítélő tábla a vád alá helyezési határozatot helyben hagyta; minek folytán a végtárgyalás megtartására (Budapest, Megyeháza) 1889. évi május 31. napjának d. e. 9 órája tűzetett ki. — A törvényszék a vád alá helyezési határozatot közölte a megye alispánjával is; Réty Ignácz polgármester pedig ennek alapján Fabriczyt hivatalától fele fizetésének levonása mellett felfüggesztette. * Eriikkel* Kálmán közgyám ujabbi szabadság időt kért, miután ügyeit eddig nem volt képes teljesen lebonyolítani. Vasárnap, május 20. Tisza Kálmán szivar ? mondja, milyen az ? — Olyan, a melyikből ezelőtt kettőt adtak 3 krajczárért. Tessék. Elfogadta, aztán jobban szíttá, mint én s azt mondta, hogy nem rósz. Szó szót adott; egyszerre csak huszonegyeztünk. Az én hatosaim aztán elmentek mind annak az „úrnak“ a zsebébe. Mondok van még 20 krajczárom, elég lesz ez zsemlyére. De az a fene ember meglátta a képemen, hogy valami még nyomja a mellényzsebemet, s addig beszélt, hogy igy meg amúgy, avval nyerném vissza a pénzemet, hogy elővettem az utolsót is s rácsaptam az asztalra. Most csak krajczárt tettem s nyertem is. Aztán egyszer egy disznóra bankot vágok be s kapok rá egy királyt, meg egy hetest. Eucscs! Még tartozom neki most is két hatossal, de nem jött még el kérni. Nem jó mesterség ez a hajón utazás. Reggel felértünk Győrbe s én ki se szálltam, hanem délben visszajöttem. Nem is ülök én többet rá tudom istenem. Mert bizonyosan az a kutya villámlámpa világította meg a zsebemet, azért látta meg az az „úr“ benne a hatosokat. A kormányos azt mondta — mert visszafelé evvel kötöttem barátságot — hogy az az „úr“ nagyon jól tud játszani. Alighanem, mert egy krajczáromat—se hagyta meg.
