Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-05-12 / 37. szám
Vácz, 1889. VÁC21 HÍRLAP Vasárnap, május 12. Másodszor kell gondoskodni arról is, hogy a vasúttársaság beleegyezése kinye- ressék a tekintetben, hogy a pályatest alatt esetleg csatorna készíttethessék. Ez által lehetővé válnék az, hogy a gyárak nemcsak a vasúton innen, hanem azon túl is létesíthetők legyenek. Ha már azon körülmény nyel kell számolnunk, hogy városunk terjeszkedése csak is ezen irányban lehetséges, meg kell szereznünk előre mindazt, a mi ezen terjesz- kedésnek esetleg útjában állhatna, nehogy a vasúttársaság olyan kedvezményeket akarjon kicsikarni, mely esetleg magas ár volna. Az előrelátás korántsem árt. Megengedem azt, hogy sok viz lefolyik a Dunán, mag annyira jutunk, hogy az említett kedvezményre szükségünk legyen. De nem tartom kizártnak a lehetőséget s óhajtanám, hogy unokáink ne mondhassák azt, amit mi néha-néha hangoztatunk: Apáink nem gondoltak előre. A város jövője érdekében sok olyanra kel! gondolni, a mi a mai körülmények között nevetségesnek látszik. Mikor arra kerül a sor, hogy mérlegétjük vájjon terhes-e egyik vagy másik föltétel, a mérleg másik serpenyőjébe oda vessük a jövő kilátások reményét is. —r. VÁROSI HÍREK * A püspök bérmaúton. Schuster Constantin dr. váczi megyés püspök e hó 10-én pénteken délután 1/23 órakor indult el bér- ma útra, melyre Baksay Károly szentszéki iktatót vitte magával. Távozását harangok zúgása és a székestemplom terén és a hétkápolnánál felállított mozsarak durrogása jelezte. Városunk közönsége nevében Réty Ignácz polgármester, Emeri eh Lajos rendőrkapitány, Csányi János dr. helyettes t. ügyész, Freysinger Lajos dr. kir. közjegyző, Nikitits Sándor uradalmi ügyész. Trag or Ignácz és Intzédi Soma kereske- pők elkísérték Rátóth községig, hol a község bejáratánál felállított diadalív előtt a város nevében Csányi János dr. mondott rövid lassú beszédet, melyre a püspök könyA kicsiny ur már azzal a hirrel jött visz- sza, hogy vers, még pedig „Gyöngyikének“ szól. Általános megdöbbenés. Hanem Birrey ur még most sem adott hitelt a hírnek, stellungba vágta magát, mintha most is ellenség elé vezetné századát és komor tekintettel odalépett Iszjám elé. — Mit csinál maga, verset? — szól Birrey katonásan. — Talán bizony politikait? Birrey titkon olvassa a verset. — Dehogy kérem. Csak egy kis leánynak Gyöngyikének. — Él még ? — Él hát. — Akkor bizonyosan meg hal, ha a maga bolondgombáit megeszi. Miről szól? — Örök szerelemről. — Örök szerelemről? — Igen. — Kit szeretett meg egy hétig tartó örökségre ? — Titok. — Bizony barátom jó lesz titkolni, és még azt a verset is fiókba zárni, csakhogy titok maradjon. Nincs makacsabb ember a kezdő ver- selőknél. Talánfy is a mellett maradt, hogy az a vers mégis talán jó. Leírta végig és bevitte tanácsadónak további megbirálás végett. Talánfy azt hitte, hogy talán még senki sem tud a versről s titokban nyújtja át. Súgva: — Kérem, mondja meg, elküldhetem-e a szerkesztőnek? nyekbe^uszó szemekkel rezgő ajkakkal mondott köszönetét, majd Kemény GuszUiv járási szolgabiró üdvözölte pest vármegye nevében, a püspök neki is megköszönte a szives fogadtatást, azután áldást adván az összes megjelentekre Veresegyházára hajtatott. * Krenedits Ferencz arczképének leleplezése ma délután lesz 3 órakor. A z ünnepélyen mindenki résztve- het s szívesen láttatik. Külön meghívók egyeseknek nem lettek küldve. * A katli. Legényegylet ez évi május hó 19-én a cselőtei erdőben majálist tart. Kívánjuk, hogy az időjárás kedvező legyen. * A püspöki palota restaurálása rohamosan halad előre ; most a^ tetőt bontják le, hogy alacsonyabbat tegyenek rá. * A vörös kereszt-egylet által rendezendő mulatságra vonatkozólag annyit Írhatunk, hogy a műkedvelői előadást elejtették s helyette hangversenyt rendeznek, nem is pünkösd másnapján, hanem junius elsején. A hangversenyen Hegyi Aranka a népszínház egyik primadonnája is közre- müködend. A meghívók a jövő hét folyamán fognak szétküldetni. * Tisztelgés a püspöknél. Reit tér István cs. és k. udvari kocsigyáros a váczi ipartársulat és betegsegélyző egylet érdemes elnöke a minapában tisztelgett a jegyző és pénztárnok kíséretében dr. Schuster Konstantin megyei püspöknél, mint a nevezett egylet disztagjánál, bejelentve neki az egylet negyven évi fenállásának ünnepélyét. Reitter jelentette továbbá, hogy az elaggott és munkaképtelenné vált iparosok részére már sikerült egy menháznak szánt épületet vásárolniok a főutezában, a város egyik legszebb helyén. — A püspöknek jól esett a kedves megemlékezés és gratulált a derék elnök igaz sikereihez és midőn megköszönte volna a tisztelgést, újabb száz forintot adományozott az egyletnek. * Uj szöllöültetésí mód. A phylloxera ellen azon módját kisérlették meg az ültetésnek, hogy 4 rész homokot és I rész földet kevernek össze. Az ilyen keverék állítólag ellentáll a szöllőpusztitó rovarnak s honos vesszőkből is kaphatunk [uj tőkét. Mindenesetre egyszerű mód ez, csak hasznos is legyen. * Közgyűlés. F. hó 15-én tartja a „Vácz vidéki egyetemi ifiak köre“ évi záró közgyűlését, melynek tárgysororozata a következő : titkári jelentés, pénztári kimutatás, folyó ügyek elintézése és a szünidei A titkolódzást általános hahota követi. — Lássa milyen ember mag'a, már is megmondotta mindenkinek. — Ugyan egy szót se szóltam; csak küldje el a szerkesztő urnák. — Jó — és sietett azt elküldeni. Félóra múlva a „Váczi Hírlap“ borítékja alatt egy névjegyet hozott a küldöncz. — Mit szólt a szerkesztő ur ? — kérdi Talánfy. — Kérem alássan csavarta a fejét, va- karódzott, majd be ment a szobájába, irt, kihozta és nem szólt semmit, — felelte a megbízható küldöncz. Talánfy ezalatt elolvasta a névjegyet és odanyujtotta nekem. — Lássa, közölni fogja! — Csakugyan ? — .Siettem átolvasni a névjegyet, ez volt rá írva: „Tisztelt Talánfy ur. A vers tárgyánál fogva csak husvétkor lesz közölhető, mert akkor van tavasz és feltámadás, miket versében említ. De nem most husvétkor, hanem tiz év múlva, mert addig el vagyok látva húsvéti versekkel. Most szerkesztendő végrendeletembe is belefoglalom esetleges utódomnak meghagyáskép.“ Talánfy ur teljesen meg volt elégedve és egész önhitten mutogatta, hogy tiz év múlva a húsvéti vers az övé lesz a „Váczi Hírlapban.“ En pedig a sikert sietek a tisztelt olvasó közönséggel tudatni, hogy esetleg utódaikat végrendeletileg figyelmeztessék a vers elolvasására. bizottság megválasztása. A tagok ez utón is minél számosabb megjelenésre kéretnek. * Helyreigazítás. Múlt heti számunkban a közgyámi állás betöltésére vonatkozó híreket összegezvén, egyebek közt azt irtuk, hogy a közgyámi állásra Iványos Kálmán is pályázott. Már a csütörtöki számunkban kijelentettük, hogy a közgyámi állásra egyedül csak Krakker Kálmán pályázott s hogy így ez egyhangúlag meg is választatott. Azóta azonban megjelent szerkesztőségünkben Iványos Kálmán földbirtokos és kijelentette, hogy bár erre többen felkérték, esze-ágában sem volt a közgyámi állásra pályázni. Kijelentésének annáí nagyobb készséggel adunk helyet, mert a mint utólag megtudtuk, egy-két könnyen nyilatkozó úrnak alaptalan combinatiója szolgált a hírnek forgásául. * Veszett kutyák. Városunk rendőrsége példás buzgalommal irtja ki a veszett és kóbor kutyákat, bár ily erélyes fellépést mondhatnánk a szomszédos községek elöljáróiról, honnét a legtöbb kutya téved városunkba. így mint utólag értesülünk Szendehelyen és P.-Katalinán a múlt hóban egy veszett kutya több házba berontott, több kutyát összemarczangolt, sőt az utóbbi helyen German Mihály éjjeli őrt bal keze- fején jelentékenyen meg is harapta. A sérült, Hinka Gyula kosdi körorvos gyógykezelése és megfigyelése alatt áll. A múlt héten ismét Rád községben tévelygett egy veszett kutya, szintén több kutyát megmarva. Mindkét esetben a hivatalos bon- czolás derítette ki a veszettséget. A sérült kutyák legnagyobb része azonnal kiirtatott míg néhány épen maradt, negyvennapi megfigyelés alá került. A melegebb idők beálltával ismételten ajánljuk az ebtulajdonosoknak kutyáik gondozását, nehogy veszedelmes nagyobb bajok véletlen okozói legyenek. :5: Színészeink búcsút vettek városunktól múlt csütörtökön a „Képzelt beteg“-ben. Reményekkel eltelve jöttek körünkbe s csalódás lett osztályrészük. Ez utóbbi Bo- kody 30 éves jubileuma czimén adatott félig telt ház előtt. Az előadás erkölcsi sikeréről ugyanazt mondhatjuk, mint az eddigiekről: várakozásainkat teljesen kielégítő volt. Bokody mint a képzelt beteg, Bokodyné — Toinette cseléd, — Berzsenyi Margit — Angelika, — Kiss — Cleanta — a náluk már megszokott ügyességgel játszottak. Az alig 10 éves Markó Olga egészen elragadott bennünket, sokra viheti, ha a szinmüvbszet terére lép. Az előadás után Piknik részletfizetésre. (Farsangi történet a böjt után.) Színhely: Vácz, idő: február hó. Tudják mit asszonyaim ? Nézetem szerint nem lehet máskép megboszulni magunkat azon a csúnya szerkesztőn (bele értértheti magát az a báli referens is, ki a hordikából oly jó izüeket ivott) mint hogy egy pikniket rendezzünk, truczczára annak a hires „Váczi korcsolya-egylet javára rendezett estélynek“ s csak azért, mert az a figyelmetlen szerkesztő neveinket nem tette ki a lapjába — mondá a nagyságos mama kávézás közben — alázatos híveinek. Nagyszerű ! kitűnő ! éljen ! Ilyen eszméje csakis önnek lehet nagysága. Ez valóban nemes bosszú lesz, a mit meg is érdemel kétszeresen, mert a figyelmeztetés daczára sem tette ki, nevünket. Na igazán ezek a lapszerkesztők olyan figyelmetlenek. — Csend, a nagyságos mama beszél. — Halljuk ! halljuk ! — Szerény nézetem szerint legjobb lesz felheczczelni az ifjúságot, hogy azok segítsenek bőszünk keresztülvitelében. Hozzák ők a zenét s legyenek képviselői a tánezos fiatalságnak, mi pedig családok hozzuk az ételeket és italokat és így meg van a piknik. Tánczosnék mi leszünk, mert annyi fiatal embernek kevés egy leány, (óh szegény ifjúság ! Nagymamák s ős mamák lesznek tánezosnőitek, hogy ők is mulassanak egyszer). Azután jó volna még egyébbel is fűszerezni mulatságunkat, például, van megmaradt híveim között egy hegedű
