Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)

1889-05-05 / 35. szám

VÁC ZI hírlap.

Vasárnap, május 5.

fognak visszaváltatni. Vasúton az ut 2-ik osztályon, hajón 1-ső osztályon megy végbe kényelmes elhelyezéssel, nőknek külön kupé illetőleg kajüt állván rendelkezésre. A kik vasúton 1-ső osztályon óhajtanak utazni, 20°/j körüli felülfizetéssel 1-ső osztályú kQcsin helyeztetnek el.

Az* üt programmja a következő. Junius hó 1,8-án déli 12 órakor indulás Budapest- Junius hó 19-én reggeli 6 órakor Bé- csen és Bodenbachon keresztül érkezés Drezdába. Junius hó 19-én d. u. 1 órakor indulás Magdeburgba, ugyanoda érkezés d. u. 5 órakor. Junius hó 20 —21-én tartózkodás Magdeburgban, onnét indulás 21-én d. u. 5 órakor, Junius hó 22-én reggel 6 órakor érkezés Vlissingenbe, hajóra szállás, 8 órai tengeri ut után d. u. 4 órakor érkezés Sherrnessbe, onnét vasúton továbbutazás és este 8 órakor érkezés Londonba.

Junius hó 22—29-éig tartózkodás Londonban és naponként kirándulás Windsorba, az angol gazdasági egyesület 50 éves jubileuma alkalmából rendezett gazdasági kiállítás megtekintésére (A kirándulás oda- vissza naponként 60 krba kerül).

Junius hó 29-én reggel 8 órakor indulás Londonból Newhawenen és Dieppen keresztül este 8 órakor érkezés Párisba. Junius hó 30-ától julius hó 7-éig tartózkodás Pá- risban, a franczia kiállitás megtekintése; részvétel a julius 4-én megnyitandó nemzetközi gazdacongressuson.

Visszafelé utazás tetszés szerinti időben, a jegyek 20 napig érvényben maradnak a Basel, Salczburg, Grátzi irányban. Az utón tolmácsok állanak rendelkezésre azoknak, kik az egyes nemzetek nyelvét nem értenék. — Felhívjuk ez utón is a gazdaközönséget, hogy használja fel az alkalmat egy olyan tanulmányi ut megtételére, a melyet a véletlen csoportosított csak az élelmes tanulni vágyó kihasználására.

Bejelentéseket elfogad a kirándulás ren- dező-bizotttsága (Budapest, Köztelek) junius hó 5-éig ; ugyanaddig az utazási költségből 100 frt szintén fenti czimre küldendő.

Ordódy Lajos, Baranyay István,

Szemere Huba, Baross Károly,

Lázár Pál s. k.

Vácz, 1889.

A legközelebbi pillanatban megjelen a sürü bokrok közül, melyek eddig elrejtették.

Magas, csinos fiatal ember közeledik és mosolylyal üdvözli Emíliát. Ez kezét hevesen megfogja és hangosan dobogó szivéhez szorítja. Alig bir állni, szenvedélyes izgatottságban karosszékhez támaszkodék és tekintete emésztő tűzzel tapad a férfiú szép, komoly kifejezésteljes arczára.

— Emilia ! . . .

— Gyula! . . .

E kettős örömkiáltással egymás keblére borulnak. A férfiú ittas tekintete a szép leány gyönyörű vonásait leste. Arczát sötét pir boritá. Szerelemittas szive majd eláll.

Gyula föltekint föléje hajoló szép arczára. Mily boldogul mosolyog szeme ! Mily sze- relemittasan csillog a nedves fényben, melyet a hosszú pillák hiába igyekeznek eltakarni.

— Olyan vagy ma Emíliám, mint — mint boldog menyasszony !

— Mint menyasszony ! — suttogja utána ajka.

Mily édesen hangzik neki e szó „menyasszony“.

Körülkarolja nyakát. Ekként marad állva mellette.

— Mint menyasszony ! rebegi ismét ajka. Oh mily keserű emlékeket idézek fel, ha ezelőtt két évvel csalfa vőlegényemre gondolok, ki otthagyta tört szivemet és gúnyt űzött szerelmemből!

Gyula elragadtatva szoritá kebléhez és ajkuk egymásén pihent.

Színészet.

Mélyen tisztelt közönség! Bemutató előadásainkból következtetve, nem találtunk fel becses körükben oly mérvű pártolást, mely havi tisztességes fentartásunkat biztosítaná, azért a bérietet csupán 6 előadásra nyitjuk meg. Bizalommal kérjük, kegyeskedjenek e nagyon rövid évadban olyan támogatásban részesíteni, mely tisztességes elutazásunkat lehetővé teszi.

Ezen, a színigazgató helyzetét kellőleg megvilágító bevezetéssel hirdeté a szinlap Dumas Sándor Franczillon czimü társadalmi színmüvének szerdán estére való kitűzését.

Társadalmi életünk e hű tükrének előadása is — daczára, hogy a közönség különös figyelmébe ajánltatott — meddő maradt. A bérlők s a hűséges színházi referensen kívül, alig volt egy-két alak látható. Pesten a népszínháznak ez kasszadarabja, Váczon a kasszát megostromolta, hogy a deficzitet fizesse ki, pedig fényesen sikerült előadás volt.

Bokodyné — Franczine — ez alkalommal ragyogtatta előttünk először szép termetével, bájos fellépésével együtt igazi művésznői talentumát. Ritkán fordul meg ily routinnal játszó, igazi salon színésznő körünkben. Hálás szerepe volt s nagyszerűen állta meg helyét. A mint férjének gyöngédséggel bevallja, hogy nagyon szereti, úgy is, amint szemrehányást tesz neki elkövetett ballépéséért, úgy is, amint ostorozza később vak szenvedélyeiért s ebből kifolyólag amint saját elkövetett (?) hibáját egész egykedvűséggel veszi, — egyaránt kedves volt. ízlésesen öltözködött. Bokodyt Riverolles marquis — két előadásban a komikus oldaláról tanultuk ismerni s szeretni, ez este komoly oldaláról látva, ugyanazt mondhatjuk.

B. Ács Irma — .Smithné — kedvessé ugyan nem tudta magát tenni, de elég jól játszott.

Berzsenyi Margit — Anette — igen kedves naiva volt. Elismeréssel üdvözöljük az Ingyenélőkben történt fellépte után ezen a téren is, sőt egyenesen ajánljuk: hasonló szerepekben képezze magát tovább, ezekhez gyöngéd, megnyerő hangja igen jól áll.

Kiss — Luczien — jól személyesítette a feleség ölelései közepett is egykedvű férjt, ki folyton tiltott imádottjára gondol s kinek teher az otthoniét. — Bessenyey — Sanislav — ügyesen játszott, Hevessy-vel (Simeoux Henri) együtt.

Csütörtök este Moliérenek Harpagon, a fösvény klassikai remek vigjátéka került

— Szeretsz ! ? — kérdé Gyula.

.Szeretlek! Szeretlek! Szivem régóta a

tied . . . mióta először láttalak!

Emilia karja a szeretett férfiú nyakán csüng és forró csókot nyom ajkára.

— Most enyém vagy kedvesem, enyém az egész szép életre. Ä jövő rózsaszínben mosolyog elénk, mint a tavaszi reggel!

A bokrok és falombok közt lágyan susog a szél és a szerelmesek csókjait mi sem zavarja, csak néha a szökőkút pocsogása.

Kosdi levél.

Már olyan régen nem kongottam, hogy azt sem tudom, hol kezdjem voltaképen. Pedig hires falunkban mindig akad valami, ha mindjárt nem is világra szóló esemény. Ha tűz, betörés, vagy más hasonló megszokott dolog nálunk előfordul, avval a hírrel más valaki rendesen megelőz s igy nekem nem marad más hátra, mint vagy ismétlésbe esne, plágiumot elkövetnem, vagy pedig élőről kezdenem. Hát legyen úgy.

Márczius 15-ikét, mint rendesen, úgy az idén is megültük. Van falunkban egy nagyra becsült, lelkes honvédünk, a régi gárdából. Annak ambitusán zengtük el, úgy a hogy, honfidalainkat. De mégis jobb sikerrel, mint a napokban hozzánk koplalásra tévedett szinész-trupp. Gondolom jól játszhatnak, mert az alamizsna kéregetésben nagyon gyakorlottak. Ez bizony fájdalmat okozhat nekik, azért czipelnek magukkal egy félkezü patikáriust súgónak. Benő napszinre. A nagy ürességtől csak úgy visz- hangzott minden kimondott szó. Megszoktuk ugyan már ezt a múltakban, de mégis egy ily jól szervezett társulat sohasem ig- noráltatott oly mérvben, mint Bokodyé, pedig a ki élvezetdus estélyt akar olcsón, nézzen végig egy előadást. Nem talál ebben jól be nem töltött helyet, mindenkit egyaránt óhajt a színpadon látni.

Ma Bokody — Harpagon — volt az est hőse. Az öreg szerelmes alakításával, különösen pedig akkor, midőn pénze elrablása miatt képzelete előtt megjelent alakkal küzd s azt mindegy megragadva szétmarczangolni akarja, igazi művészi alakjában mutatta be magát. Berzsenyi Margit — Elize — talán a mai este volt a legkedvesebb. Igen ügyesen és finom ízléssel játszott. Múlt ésti állításunkat ma csak bebizonyítva láttuk. Kiss — Cleante — kellő elegantiával állt atyja mellett, mint vetélytársa a szerelemben. Berzse- nyiné — Frousina — megbízatásait elég élethűen teljesité. Marko Emilia — Marianna — játékán meglátszik ugyan, hogy nem régi színésznő, de van benne ambitio, törekszik egy jobb felé. Ilevessy — Akaiéra — Bessenyei — La Fleche — játékai szintén kielégítettek.

Színészeink a közönség nagy mérvű in- dolentiájával szemben úgy látszik nem képesek existentiájukat fenntartani, kétséges körülmények közé sodorta őket Vácz egykedvűsége s egy hóra tervezett vendég- szereplésüket f. hó 8-án bezárják. Tegnap: Thurán Anna; ma: Uzsai Gyöngy; kedden: A rezervisták és szerdán utolsó előadásul, Bokody Antal igazgató 30 éves szinipályájának jubileuma czimén: A képzelt beteg. Moherétől kerül színre.

Bizalommal fordulunk közönségünkhöz, kérve: részesítse az érdemes igazgatót s jeles társulatát legalább e néhány előadás alatt oly mérvű pártolásban, mely eddigi szorult helyzetéből kiragadja, melyre magát, hogy érdemessé tette, őszintén mondhatjuk.

................. a .... s.

Apróságok.

A fiatalok estélye teremtette meg a legújabb rendelkezést.

Egy úr — talán csak a mai úrhatnám világban lehet annak nevezni — tehát egy úr nem akarván annak a szegény ruhatárosnak nehány garaskát juttatni, kalapját és ruháját nem tette be a ruhatárba, hanem az egyik szegre akasztotta valamelyik szobában. A takarékosság vége az lett, hogy a cylinder eltűnt.

ját is vig'an töltöttük, hol a sok mindenféle között, töltött káposztával úgy megtöltöttük magunkat, hogy másnap világosan, fejben ködösen, értünk haza. Az ünnepek alatt is névnapoztunk muzsikaszó mellett, szintén másnap délig.

Meg voltam rökönyödve a nagy hét alatt. Nolens-volens Rómába kellett utaznom s ezért két napig hivatalból hallgatnom kellett. Ki fog addig helyettesíteni? Akkor jut eszembe, hogy az alvégi Zsuzsi húgom ott van ; mert Hartyánba nem fogadták be menyecskének, mint Tóni a boldog örömapa állítja, azért mert tetőtől-talpig himlőhelyes; no ennek a húgomnak a nyelve jó lesz nagypénteki kerepelönek. Mégis felelt derekasan, mert mikor leöntöztük az ünnepekben, mint az ürgét, még akkor is kerepelt folyton, akár a nagyhétben. Magam pedig busán néztem tornyomból, hogy az én kérlelhetlen czimbálóm, milyen szépen hordja haza a szénát; nem ugyan az Ur kertjéből, hanem másnak a szérűjéből s tisztelve a nagyhét komorságát, nehogy az ünnepi hangulatot megzavarja, ez expedition az éjjeli órákat választotta; mig az őrző Cherub egy kocsis alakjában, nyakon- csipve, nem figyelmeztette, hogy a* barkákat nem éjjel szokás gyűjteni. Zsarnokom magába szálna, másnap a bérmálási szentségnek egy bizonyos aktusában, elég csattanósan, háromszor is részesült. Ezen töp- renkedem éppen, mikor látom ballag nag'y busán felém falunknak pénznélküli iináncz- minisztere. Az okuláréja éppen az orra hegyéig lecsúszva, bozontos bajusza a szokottnál is kóczosabb, nyelve a rendesnél is