Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)

1889-05-05 / 35. szám

Vác , 1889. III. évfolyam. 35. sz. Vasárnap, május 5. VÁCZI HÍRLAP ETZZZZL HELYI és vidéki érdekű társadalmi hetilap. ,kia“óhi küldendők a lap szellemi részét _ _ r küldendők az előfiz illető közlemények.) Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. hirdetési dijak és ELŐFIZETÉSI ARA: Helyben házhoz hordással, vagy a vidékre postán való küldéssel: egész évre <» frt, fél évre It frt, negyed évre 1 frt 50 kr. Vasárnapi szám ára : 10 kr., csütörtöki 5 kr. Kapható: a kiadóhivatalban; Deutsch Mórnál (város­ház épület) és Neumann Manó sárosutczai vegyes kereskedésében. Kéziratok vissza nem adatnak. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. HIRDETÉSEK : Jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél ked­vezményben részesittetnek. — Nyilt-tér: sora 50 kr. Bélyeg-illeték: minden beiktatásnál 50 kr. A nyugta- bélyeg külön íizetendő. A turisták és városunk. Mióta a magyarországi kárpátegyesület bpesti osztálya megalakult, Naszál hegyünk fontossága nagyban emelkedett. Kiemelkedő pont ez városunk fölött, a melyről tiszta időben óriási területet lehet belátni. Éjszakról Selmeczig, nyugaton Győrig, délen Bpestig s keleten a sűrűn emelkedő hegyek miatt a legkisebb hosszú­ságig (Csővár, Szandavár) még szabad szemmel elláthatni. Távcső segélyével a budai templom órá­ján nézhető meg az idő állása. Maga a hegy is igen sok érdekességgel dicsekedik. A számos barlang északirészen, a gyönyörű kárpáti flóra, mindez kívána­tossá teszi a turista előtt annak megmászá­sát. A regényes monda a nászasszony bar­langjáról, csábítja a nőket is ki, a kik a mai comfort mellett bajosan tudják elkép­zelni, hogyan elégedhettek meg 600 évvel ezelőtt a kőpaddal, fekhelykép. Ez a fényoldala a Naszáli kirándulásnak. Fordítsuk meg az érmet. Odáig poros, hepehupás út vezet mély hegyszakadásokkal, a hol a gyenge idegzet visszaborzad. A por elfullasztja a tüdőt s ha az nincs, akkor az óriási göröngy nyomorítja meg a lábat, még a turista czipőkben is. A „Yáczi Hírlap“ tárczája. Népdalok. i. Itt kell hagynom ezt a’ falut, — itt hagyom . . . Megöl érted a’ bubánat, csillagom ! Parancsol a’ sors a’ szegény szolgával . . . A’ jó isten se gondol a’ »sorával!« Távol tőled, nem járhatok el hozzád . . . Nem látom, nem csókolhatom szép orczád’! Szivem szived mennyországát megszokta: Mindörökké visszasírok én oda! II. De jó volna Monostoron lakni! De szeretnék benne élni — halni! . . . Másutt is jó, másutt is szép! Hej, de — Az országban sincs szebb lány, mint benne! Monostoron — ott hagytam a’ szivem’ . . . Oda megyek, ha segít az Isten ! Találtam ott magamhoz való lányt — A’ milyent csak szemem, szivem kívánt! III. Felfogadtam én egy kis fecskét: Lesse ki a’ legszebb menyecskét. Ha kilesi, tudja ki tőle: Jutok-e még néha eszébe? . . . Eszébe? . . . Fecske madár olyast csevegett: Régi szeretőmre rá lesett: Ablakjára szállt vagy két hétig, De csak sirni látta mindé’tig . . . Mindé’tig . . . Szabó Nándor. Nem vitatom, hogy minő fontossága van városunkra nézve annak, ha sikerülni fog a pestiekkel megkedvelteim a mi érdekes hegyünket. Nem vitatom, hogy minő lendületet nyújt ez az esetleg épülendő nyaralóknak a Naszál tövében. Hiszen Chimerának fog­ják mondani s mosolyognak felette. Kép­zelgő, lesz a felelet. Pedig a ki ismeri a Naszál tövének kel­lemes levegőjét, a ki ivott annak jóizü vi­zéből, a ki bejárta a regényes völgyeket az nem fogja tagadni, hogy ennek a völgynek klimatikus fürdő jellege van, nem fogja ta­gadni, hogy egy lelkes ember, a ki tanács­osai támogatni akarja a vállalkozókat rövid idő alatt csodákat teremthetne. Nem mondjuk, hogy kinek keze s jóakarata segíthetne legtöbbet. De egyelőre kénytelenek vagyunk figyel­meztetni városunk intéző köreit, ne vegyék csekélybe a Naszálig vezető út kiépí­tését. Ez az első feltétele annak, hogy vá­rosunk legyen a kiinduló pontja a kirándu­lásoknak. Tegye meg a város saját érde­kében azt, hogy a hegyig vezető utat sza­bályozza, legalább annyira, hogy az jár­ható legyen s hogy az út mentén fák le­gyenek elültetve, a mik a gyaloglónak ár­nyékot képesek nyújtani. Emília. — Rajz. — Irta: Ifi. Ivdlé.rton.ff^ Imre. Sötétkék, verőfényes égboltozat emelke­dik a paradicsom szépségű hegyi tájék fö­lött. A hegyek oldalait zöld legelők és dús erdők bontják, mig az ormokat örök hó és jég födi. A hegyek által rekesztett völgyben gyö­nyörű kastély áll, gyönyörű tó partján, mely még inkább emeli. A kastélyt, illetve nyaralót parkszerű, ár­nyas kert veszi körül, melyet rács körit. A százados hársfák által árnyalt veranda a nyaraló egész földszintje körül vonul el és csupán a tóra nyiló homlokzaton sza­kítja azt félbe a karcsú oszlopok által tar­tott erkély, úgy hogy ez által oszlopos előcsarnok képződik. Ez oszlopcsarnokot legyezőpálmák ékitik és rubint piros hát­terében magas üveges ajtók diszes terembe vezetnek. A pálmák alatt lágy karosszékek állanak. Minden az urias nyugalom és el- zárkozottság benyomását idézi elő. Reggel van. Virágillatu, fűszeres júniusi regg. A fák lombjai közt a madarak vígan csicseregnek, a reggeli szellő álomittasan suttog a zöld lombtenger közt: ezenkívül mi sem szakítja félbe a természet ünnepé­lyes reggeli áhítatát. A csarnok lépcsőjéről női alak jő le lassan. A szép leány karcsú, fiatal termetét, mely e paradicsomszerü környezetben megteste­Ismét a jövőnek beszélünk. De elhisszük, hogy ismét hiába beszéltünk. ~~r. Gazdasági tanulmányút Magde­burg-, London- és Párisba. A magyar gazdák a magdeburgi-, londoni- és párisi kiállítások összeeső idejét egy fe­lette érdekes tanulmányút rendezésére hasz­nálják fel. A kirándulásban az orsz. m. gaz­dasági egyesület tagjai s azoknak felnőtt családtagjai (nők is) — ama gazdák pedig, kik az orsz. m. gazdasági egyesületnek nem tagjai az egyesületbe való belépésük után — vehetnek részt. A kirándulás tart junius hó 18-ától julius 6-áig s az egész utón az utazás és ellátás költségeinek fe­dezésére a rendező bizottságnál lefizetendő összeg 230—250 frt közötti lesz. Az étkezés utazás közben közösen (table d’ hőte) történik, útközben azonban csak ebédről gondoskodik a rendezőség a be­fizetett díjért; reggeliről és vacsoráról az utasok maguk gondoskodnak. Nagyobb vá- rosokbani megálláskor a kirándulók megje­lölt 8—10 első rangú vendéglőben reggeli és 6 órai ebéddel tetszésük szerint láthat­ják el magukat, a fizetéseket a rendező bizottságtól nyert szelvényekkel fogják esz­közölni. Ugyancsak ilyen szelvények alap­ján fognak szintén első rangú szállodákban szállásban részesittetni (2 személy egy szo­bában). Az utazás után fenmaradt szelvények a rendezőség' által készpénzfizetés ellenében sült költészetként tűnik föl, diszes reggeli ruha övezi. Fehér szép arczán ábrándos mosoly ül, hollófekete, dús haja kibontakozott hullá­mokban ömlik el. Arcza csodálatos szépségű, arczszine bájos üdeségü. A gyönyörű leány sötét szemeiben meseszeré varázs rejlik és tekintetének fényét hosszú pillák fátyoloz­zák. Szép szemének mélyéből titkos szív­fájdalom ragyog, hasonlóul az emberi lé­lek forró, teljesítetlen vágyához, kik arra teremtvék, hogy higyjenek, reméljenek és szeressenek. A lépcső alján habozva áll meg, tökéle­tes metszésű, szép kis kezét a széles kő­párkányra téve. Vár valakit. Visszafojtott lélekzettel hallgatódzik, kis kezét keblére szorítja. — Bárcsak jönne! suttogja rózsás ajka. — Hisz úgy várlak, úgy szeretnélek látni. Múzsafy Emilia — úgy hívják a fiatal leányt — összerezzen. Aztán hirtelen ma­gához tér és a kígyózó utakon mélyebben hatol a kertbe. A kert végén széles terasse áll, gyönyörű kilátással a tóra. A kúszó növények sürü tetőt képeznek fölötte és a forró nyári na­pokon hüs üdítő helylyé teszik. E terasse-hoz közeledik Emília. Lassan megy föl a széles lépcső fokain. Karját a kőkorlátra fektetve, kihajol és szeme ál­modozva kalandozik át a tó vizén. A terasse alatti zaj magához téríti álma- dozásából, odanéz. Férfiléptek teszik figyelmessé, melyek a parti ösvény felől közelednek.

Next

/
Thumbnails
Contents