Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-04-21 / 31. szám
Vácz, 1889. VÁCZI HÍRLAP Vasárnap, április 21. szünet után. E gyűlésen a közgyűlés határidejéül május hó 12-ike tűzetett ki. A pénztári számadások átvizsgáltatván a pénztáros Bartoss Pálnak a felmentvény megadása javasoltatik. A pénztár vezetésére ideiglenesen Vörös Ferencz kéretett fel, mig a közgyűlés ez irányban véglegesen fog határozni. * Felhívás magyarország püspökeihez, törvényhatóságaihoz, szab. kir. városaihoz és jótékony emberbarátaihoz siketnéma iskolák létesítése érdekében. Ezen czim alatt küldtek szét a héten Scherer István és Be- rinza János oki. siketnéma tanitók fél ivre terjedő nyomtatványt, hogy ez által a siketnéma iskolák létesítését előmozdítsák. A felhívást a napokban fogják Püspökünk 0 Excziájának is átnyújtani, akinek áldozat- készségétől e tekintetben sokat várnak a javaslat tevők. * Az önkénytelen repülő tyúkok. A nagyhéten, tudvalevőleg erős éjszaki szél fújt s kellemetlenné tette az időt, de alkalmas volt a kukoricza szelelésre. Gyürky Károly pusztáján kukoriczát szeleitek s a tyúkok szedegették a széthullott szemeket. Egyszerre forgószél kerekedik és felkapja a könnyű állatokat. Azok borzasztó kotko- dácsolást csapnak, mig nem vagy 30 lépésnyire a földre vágódtak. Semmi bajuk se történt a kelletlen légi utasoknak. * Veszett ebek. Ismét megindult a hajsza az ebek ellen. Csütörtökön délután vadásztak a főutczán két veszetnek állított ebre s ezeket agyon is verték. Tegnap és tegnap előtt pedig* * kezdetét vette a mérgezés, melyet nem tartunk helyes módnak, de tudjuk, hogy jelenben egyedül csak az segíthet az elszaporodott kóbor kutyák ellen. * Halálozás. Tahy Elek városunk egyik általánosan ismert és szeretett alakja a köz- tiszteletben állott kir. telekkönyvvezető f. é. april 19-én d. u. |/26 órakor rövid 18 órai rosszullét után Váczon levő lakásán jobb létre szenderült. Temetése husvét vasárnapján fog megtarttatni. * A borászati lapok után közöljük a kővetkező kis liirt. „Steiner Mór váczi születésű derék fiatal ember, legközelebb Grosse Frigyes melbourne-i (Ausztrália) nagybirtokos által, a Victoria-államban fekvő nagy kiterjedésű szőlőbirtoka bortermésének okszerű kezelése czéljából, pinczemesErzsikével nem találkoztam azóta, mert szüléimét elhelyezték falunkból és én nem vakáczióztam többet ott. A negyedik megyéből nem járhattam át az ismerősök látogatására. De ennek a husvétnak emléke megmaradt. A mint idősebb lettem, a regényes gondolatok megritkultak agyamban, hogy helyet adjanak a prózai élet „gondjainak.“ Vergődtem, mint annyi sok szegény, a ki „pikk auf“ (lám még is tudok németül) kezdi, hogy ha nem miniszterségen, de legalább törvényszéki bíróságon végezzem. Hivatalomban pontos voltam s azt hiszem tudtak használni, mert nagyon sűrűn helyeztek át egyik városból a másikba. Elő nem léptettek, az igaz, de erősen hittem, hogy „nagy jövő áll előttem.“ A mai kor a jubileumok kora. De jubilálni csak az képes, a kinek pénze van. Én is jubilálhattam volna, mert éppen tizedszer helyeztek át „járásbirósági joggyakornok“ minőségben, valahová Trencsénbe. Tudja Isten, nem haragudtam érte, bár a főváros köveiében „közelebb voltam a tűzhöz.“ De hát nem mindenki melegszik, a ki közel van hozzá. Aztán, ha az embert már tizedszer helyezik át, miért ne remélhetné, hogy tizenegyedikszer éppen Pestre fog kerülni?! Felkaptam a mim volt (egy kis kézi kuf- ferba szépen elfért) s a vonat robogása közben elmélkedtem a múltról. Megjelent a kis Erzsiké előttem s eszembe jutott, hogy milyen esetlen volt az én viselkedésem akkor husvétkor. téri minőségben lelt szerződtetve. A nevezett e szakmábani kiképeztetését a m. kir. országos mintapinczében nyerte, hol hosz- szabb ideig alkalmazva is volt, jelenleg pedig Engel József pécsi bor-nagykereskedő czégnél volt alkalmazásban. Steiner — kit mint ügyes és törekvő embert ismerünk, s kinek ígéretét bírjuk, hogy az ottani viszonyokat lapunk hasábjain ismertetni fogja — nem annyira szerencsepróbálás, mint inkább ismereteinek gyarapítása czéljából határozta el magát a hosszú útra s reméljük, hogy távol hazájától a magyar névnek csak becsületet fog szerezni és ezért részünkről is sok szerencsét kívánunk a búcsúzénak.“ * iíj. Alberty Ferencz temetése tömeges részvét mellett Nagy pénteken ment végbe tűzoltói diszszel. A káptalan utczá- ban mozogni sem lehetett s a halottas ház udvara zsúfolásig tömve volt. A gyászszertartást Czettler Antal végezte fényes segédlettel s a temetést egyik fővárosi temetkezési vállalat rendezte díszesen. A gyászmenet a szél és főutczán végig haladt a sáros utczán kifelé s a számos koszorút a tűzoltó szerkocsi vitte, mit elől és hátul a tűzoltók egy csapata kisért. A gyászkocsit a megboldogult társai vették körül, mig utána a gyászoló család haladt. A ravatalon számos gyönyörű koszorú volt elhelyezve. A szalagokon következő felírások voltak : „Munkás fiuknak — Vigasztalhat- lan szülei.“ „Legkedvesebb unokájának — Szerető nagyanyja.“ „A. jó Ferinek — Testvérei.“ „Isten veled Feri! — János és Ilona.“ „Felejthetlen jó rokonuknak — Az Ulrich család.“ „A kedves rokonnak — A Néder család.“ „Szeretett rokonunknak — Ivubá- nyi József és családja.“ „Szeretett rokonunknak — Heffter Erzsébet és fia Richard. — „Forrón szeretett unokatestvéredtől — Me- zey Feri.“ „Felejthetlen jó barátomnak — Guszti.“ — Felejthetlen Ferinek — Pista és Ödön.“ „Szeretett bajtársuknak -— Az önkéntes tűzoltók.“ „Szeretett kartársuk- nak — A kereskedő ifjak.“ „Tiszteletünk jeléül — Kovács család Esztergom.“ „Részvéte jeléül — Hahn Jakab és neje.“ „Béke hamvaira — G. F.“ Több koszorú szalag nélkül díszítette a koporsót. — A g*yász- isten-tisztelet az egyház ünnepei miatt a gyászjelentéstől eltérőleg n em No lám annak is 10 esztendeje, mert éppen husvét lesz most is. Váljon merre vetette a sors az én „első szerelmemet“ ? A vonat megállt. Uj „hazámban“ voltam. Kiszállok. A becsületes hordárok közül keresek valakit . . . nincs senki . . . Magam csak nem czipelhetem bőröndömet . . . Nézek a váróterembe, talán ott fog'ok valakit találni, a ki elviszi a városba „vagyonomat-“ Két nő cseveg ott egymással s az egyik olyan ismerősnek tetszik. Társnője Erzsikének szóllitotta s bennem megmozdult valami. Megáltam előtte. Arczvonásai nagyon ismerősek voltak. Reánéztem s az ő szemei is rajtam nyugodtak. Bemutattam magam. Ma is csodálkozom azon,' hogy honnan vettem ezt a nagy bátorságot. — Valóban maga az? mondá Erzsiké. — Testestül lelkestül viszonzám. — Hogy kerül ide? — Áthelyeztek. — De hát maga mit keres ezen a vidéken ? — Barátnőmet látogattam meg. Külőmben pénztárosnő vagyok a magyar állam- vasutnál Párkányban. Most utazom vissza. Nem csodálkoztam rajta. Hiszen mindig jól tudott számolni s — megvallhatom, bár egy kissé röstelkedjem is — engem is ő tanított meg- összeadni, pedig fiatalabb volt nálam. april 23-dikán, hanem fehérvasárnapra következő kétfőn, april 29-dikén tartatik meg. * A Vácz-egyházinegyei tanítóegyesület állandó bizottsága e napokban gyűlést tartott, melynek tárgyaiból a következőket emeljük ki: A tápintézet alaptőkéje bold. Poroszkay Péter kanonok hagyatékának telével — a tápintézetre eső — 11641 frt 57‘/a kral 25472 frt 97'/., kra növekedett és igy az egylet azon kellemes helyzetbe jutott, hogy a tápintézetre csak a kamatokból 1273 frt 64 krt fordíthat. Miért is jövő tanévre a tápintézetbe több növendék lesz felvehető, mely körülményről annak idejében az egyházmegye tanítósága értesittetni fog a folyamodványok be- adhatása végett. A pénztárnoki jelentés szerint az egylet évi bevétele 1782 frt 64 kr., kiadás pedig 1680 frt 52 kr. volt. Bold. Orem János ecseri esp. plébános hagyatékára nézve a végrendelet értelmében a tápintézetet illető rész mielőbbi átvehe- tése czéljából megbízta a bizottság Bobory János monori kántor-tanitót, hogy illetékes helyen az egylet érdekeit képviselje. A nyugdíjtörvényre vonatkozólag egyesületünk az országgyűléshez kérvényt intéz, melyben az évi nyugdíj összeget 30 évi szolgálat után 400 írtban, az özvegyek nyugdiját 300, — és az árvákét 50 írtban kéri megállapittatni; s ezen kérvény beadására a kerület országgyűlési képviselőjét fogja felkérni. Azon reményben, hogy a kerületi egyletek többsége is úgy kívánja, a bizottság elhatározta, hogy íiugusztus 22-én nagy gyűlést tartand. Á szellemi élet felserkentésére a szokásos dijakon kívül a bizottság a következő tételt tűzi ki: Miképen kell tanítani gyakorlatilag* a gyermekeket a vallás-erkölcsiségre ? Hogy a megye tanítósága a központ működéséről, az egylet vagyoni állapotáról, a befizetett tagdíjakról, a tápintézetről és egyleti élet főbb mozzanatairól tudomást szerezhessen, egy értesítőt ad ki, mely mindezekről tájékozást nyújt. VEGYES HÍREK. * A gyermekét meggyilkolt cselédleány Neamtru Szóra — a sajtóvétségért elitéit szerb tanár cselédje, a ki febr. 15-én újszülött gyermekét a pöcze gödörbe dobta, — A vonat nem késett sokáig. Erzsiké beszállt s elrobogott. Én meg barátnőjét kisértem haza s igen örültem, hogy van legalább egy ismerősöm. Négy nap múlva Párkányban voltam. Első szerelmi vallomásom után 10 évvel másodszor is neki vágtam ennek a nehéz dolognak, bár nem oly bátran, mint első alkalommal. Mert Erzsiké nagyon tud számolni s attól féltem, hogy matematikai pontossággal kiszámítja, a mit ködömben a közmondásból is tudok, hogy : „két koldus, egy pár.“ De hát evvel a husvétommal is megvoltam elégedve. * fi: fi: Ma már aljárásbiró vagyok s ha az isten segít, még tudja isten . . . Ki kopog? A levélhordó? No, mi baj? Csak ezt a levelet hozta? Ugyan mi lehet benne ? „Kedves barátom. A napokban fogod megkapni kinevezésedet Hósszuaszóra já- rásbirónak. Titokban tudatom ezt veled, azért tégy úgy, mintha még nem tudnád.“ Jó, jó! No lám, hát még is emelkedem. Feleség! Jer csak ! Tudatom vele az örömhírt s ő mint pontos számitó azonnal összead, . . . összead s kisüti, hogy 25 éve első szerelmi vallomásomnak s 25-ik áthelyezésem lesz a a mostani. Vivat! Jubilálunk! De most engedjék meg, hogy pakkolhassak. A viszontlátásra. —
