Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-04-07 / 27. szám
természetű ügyek elintézését bízhatnák s a mit azok sikeresen el is végezhetnének. Fontosnak tartom e kérdés bővebb megbeszélését már azért is, mert Bpestnek közelsége mellett mindig el lehetünk arra készülve, hogy rendőrségünk éberségére szükség van. A segítésnek csak egy módját ismerem, a mely által jó rendőröket nyerhetünk. Emelni kell a fizetéseket, habár csak cse- kelylyel is s kilátásba kell helyezni magasabb díjazást is. Az előbb említett módon találkozni fognak alkalmas egyének, a kik e fontos állást betölteni képesek, miután nyugodtan tekinthetnek a jövőbe, a fizetés biztosítván őket arról, hogy abból megélni képesek, az utóbbi pedig emelné munkakedvüket és szorgalmukat, mert tudhatnák, hogy pontosabb és lelkiismeretesebb működés esetén jobb fizetési kaphatnának. Háromféle dijfokozatot lehetne felállítani az I. II. és III. osztályú rendőrök számára. Miképpen kellenék a dolgot gyakorlatilag is szervezni, azt a szakemberekre bízom. Én egyszerűen reá akartam csak mutatni azon módra, mely által rendőrségünk hivatását jobban teljesíthetné, miután jobb fizetéssel ellátva, többet követelhetnénk tőlük. Vácz, 1889. VÁROSI HÍREK * A váczi nyilvános múzeum javára újabban adakoztak: Péter Jolán egy ezüst polturát, két 5 frtos, két drb 2 frtos, egy drb 1 frtos, két 30. és két drb 15 kros Kossuth bankjegyet. Köves Károly 2 drb rézpénzt. Zemanovich József két 10 frtos és 3 drb 5 frtos Kossuth bankjegyet. Zomborka Ferencz egy 10 frtos egy 30 kros és 3 drb 15 kros magyar bankjegyet. Ditye Ferencz egy nagy drb megkövesült tuskót és egy igen szép példány kisebb urnát. mig annyi erőt érzek magamban, hogy bátran elolvassam. Mert ha feléled bennem a múlt s ha elgondolom, hogy nekem is annyi jogom volna a boldogságra, mint minden halandónak, akkor a kétségbeesés erőt vesz rajtam. Vigaszt az imában keresek s áhitattal tekintek fel a feszületre, melyen a meg- dicsőült isten-ember arcza, vigasztalólag bátorít. Elgondolva, mit szenvedett ő, — az én szenvedésemet olyan csekélynek, oly semminek tekintem. (De azért még'is érzem.) Egész éjjeleket töltök el a gyéren világított szobácskábán, a feszület előtt térdelve, imádságban elmerülve. Az imádság balzsamos igéi oly vigasztalólag, oly enyhén hatnak a már sokat szenvedett lelkemre. Feledek mindent az ajtatos imában, de hidd el, lelkem barátnője, olykor-olykor feléled bennem az elnyomott régi szenvedély s szétakarja törni e rideg falakat, hogy szemébe mondja annak, ki egy életet, egy szivet rabolt meg. „Te, a ki oly kevésre becsültél, ime lásd munkád.“ A szívben csak egyszer van tavasz és az nem jön vissza többé s nem hajt uj virágot . . . Egészen eltérek attól szeretett Olgám, miről voltaképen neked írni akarok. Ha majd olvasod soraimat, megbocsájtasz a hosszú hallgatásért és szánni fogod barátnődet. Elköltözéstek után való télen, az első bálon ismerkedtem meg Székelvölgyi Pistával, egyetlen fiával és nagy vagyona örökösével egy erdélyi mágnásnak. Vele tánczoltam végig a farsang összes VÁCZI hírlap. * Az izr. nöegylet márczius hó 31-én tartott gyűlésén tekintettel a következő húsvéti ünnepekre szegényeinek 70 frtnyi segélyt szavazott meg. Hogy a szegények ez idén gazdagabb segítségben részesültek az a nőegyleti bál derék rendezőségének és azok nemeslelkü támogatóinak az érdeme, miért is Spitzer Lipótné, az egylet elnöke indítványára eme jótett előmozdítóinak jegyző- könyvi köszönet fejeztetett ki. * Április elseje. A következő mulatságos kis történetet hallottuk egy ismert úri emberről, a ki tudvalevőleg nagyon kiváncsi természetű. Elhatároztatott, hogy megjáratják vele április 1-ét. Ezért egy jó humoráról nevezetes ismerőse avval fogadta őt elsején, hogy Tisza Kálmánt agyonlőtték s nagyon szeretné tudni a közelebbi részleteket. A kiváncsi úrnak nem jutott eszébe, hogy április elseje van s leutazott Budapestre, hog-y a hir valódisága felől megbizonyosodjék. Vissza is jött, de azóta nem lehet az utczán látni. * Amerikába utazók. Ismét két amerikai utazót sikerült rendőrségünknek elfogni a múlt szerdán. A kiknek ilyen utazási kedvük van bizonyára sajnálják, hogy tétlenül kell ülniök a rendőrség jóvoltából, mig eltolonczoltatnak. * Csatornát a házak ereszeire. Mint halljuk püspök úr O excziája palotája csatornával lesz ellátva. Szívleljék meg házi uraink e követendő példát s mentsenek meg a zuhogó esőcseppektől, a mely házuk e ereszéről elementáris erővel zudul nyakunk közé. * Betöréses lopás. Tegnapelőtt éjjel betöréses lopást követett el a csörögi szőllő- hegyen egy a váczi fegyintézetből kiszabadult fegyencz. Először Regele Károly pinczéjében próbált szerencsét s felmászva a borház tetejére, a kémény mellett fel- szagg-atta a szalmát s a nyíláson bebújt a pinczébe. Magához vett két kulacsot és egy üres palaczkot, hogy megtölti jó csörögi borral, de nem talált itt. Létrát vivén magával, azon az utón, melyen jött visszament s a B. Kovács István pinczéjében próbált szerencsét. A létrának jó hasznát vette itt s a fedélre mászva, a cserepeket felszedte s úgy bujt le a pinczébe. Itt szerencsésebb volt s talált bort s úgy látszik fel is öntött a garatra tőle. De nem örült sokáig a jó bornak, mert reggel felé elfogták s beszállították a börtönbe. Itt felismerte eg'y kabátját, mely a hermányi szőlmulatságait. Mint az árnyék, úgy követett mindenfelé. Találkozásunkat eleinte csak a véletlennek tulajdonítottam. Bálakon, úgy mint az estélyeken ö volt az első, ki üdvözölt bennünket; irigykedtek is a felnőtt lányok, hogy rám pazarolja figyelmét s nekem mondja el bókjait, nem pedig nekik teszi a szépet. Nem volt nap, hogy nem találkoztam volna vele s olyankor megmagyarázhatlan örömet éreztem szivemben . . . Ha bálba mentem, már nem is számítottam más tánczosra, csak a szép főhadnagyra ; de volt idő édes barátnőm, mikor kerülni akartam a vele találkozást mert, — éreztem, hogy szeretem és nem tudtam, hogy lesz-e szerelmem viszonozva . . . Egy este az öreg Klári néni estélyéről hazatérve, vallotta meg, hogy első látás óta „szeret.“ Ecsetelte nekem forró szerelmét és én olyan boldog voltam abban a perczben, hogy nem hallottam többet, csak ezt az egy szót, az csengett fülemben folytonosan, hogy „szeretem.“ Másnap felébredve kis ibolya-csokor várt reám az ablakon. Olyan szépen fűződött a mi szerelmünk napról-napra, mig az irigy nyelvek nem bántották. Mint kisvárosban szokott lenni mindenütt azt beszélték, hogy menyasszonya vagyok a szép mágnás főhadnagynak, meg azt is mondogatták, hogy sohasem fog elvenni ; mert a szülei nem fogják megengedni, mivel sem bárói, sem grófi sarjadék nem vagyok. A sok mende-mondának hitelt ne adjon, mondogatta, „Ö“ megszokott kedvesen csengő Vasárnap, április 7. lökben elkövetett hasonló tett corpus de- iictije volt. Rendőrkapitányunk kérdésére azt válaszolta, hogy jobb a fegyházban, legalább ott van enni inni valója s munkája is s cseppet sem látszik törődni avval, hogy szabadságától megfosztják. Ez esetből kifolyólag megemlítjük, hogy a régi szokáshoz mérten nem ártana, ha a fegyintézet igazgatósága időről, időre értesítené a város kapitányságot, ha egy fegyencz kiszabadul, hogy szemmel lehetne tartani s esetleg megakadályozni, hogy hasonlókat kövessen el. * A váczi ,,Elsö Általános Ipartársulat“ márczius 31-én tartotta rendes évi közgyűlését nagy számú tagok jelenlétében Reit- ter István elnöklete alatt, melyen a jelenvoltak a kimutatások szerint szép vagyon- szaporulatot tapasztaltak, miért is annak fáradhatatlan buzgó elnökét Reitter Istvánt leköszönése után elnökké újból egyhangúlag kikiáltották valamint Potoczky Somát szintén egyhangúlag alelnökké, mely után a kiküldött szavazat szedő bizottság elnöke Udvardy Mihály a választásról a következő eredményt hirdette ki: Választmányi tagokká megválasztattak: Lencso Sándor 58, Zemanovich József 58, Udvardy János 58, Schmidt Ferencz 58, Kohlmann István 58, Máfay Gyula 58, Obermayer Lö- rincz 58, Fédor Sándor 58, Korpás János 58, Tápay János 57, Stibrik Kálmán 57 és Klapka József 56 szavazattal. Póttagokká: Cserny József 51, ifj. Korpás Pál 50, Haff- ner Ferencz 32 és Csermák Ferencz 24 szavazattal. Számvizsgálókká: Udvardy Mihály 59, Kiss BSándor 59 és Fehérváry Ferencz 59 szavazattal. Ezzel a közgyűlés véget ért. VEGYES HÍREK. * Áthelyezés. Bozsó Mátyás csongrádi segéd-lelkész Herencsénbe plébános helyettesi minőségben, Herencsénből pedig Mezei Sándor plébános helyettesnek Csé- csére helyeztetett át. * Halálozás. Povedák János tápió- szelei plébános életének 63, áldozárságának 39. évében, márcz. 29. meghalt. Ny. b. * Pestmegye közgyűlése holnap az az 8-án kezdődik s 9—10-én folytatódik. A millenium mikénti megünneplésének kérdése is ki van tűzve tárgyul. * A fótlii körorvosi állásra f. hó 3-án hangjával, ezt mind csak az irigység- sugallja. Oh! mond csak édes barátnőm, ilyenkor szabad lett volna is csak feltéteteleznem, hogy ez csak ámítás, hitegetés volt ? Majd nem egy évig — mig el nem jegyzett — sok örömet, de sok gyötrelmes napot is éltem át, mert a városban szállingózó hírek folytonosan nyugtalanítottak. Igaz, hogy sokszor felmerült képzeletemben az, hogy mágnás nem vesz el szegény polgár leányt, de e kételyemet mindig eloszlatta a szerelem és az „0“ megjelenése. A legszebb napjai voltak ezek életemnek. Kedves barátnőm! A bájos tavasz mindenkinek a legszebb jövőt engedi reményleni, a természettel együtt örül minden parányi teremtmény az uj életnek, csak én nem tudtam és nem tudok most már többet örülni soha ! 1865. év tavasza csak nekem nem hozott ujulást édes Olgám, csak bánatot ; a fák már rügyeztek, midőn jó anyám, meghűlés következtében beteg lett. Nyolcz nap múlva árva voltam. Betegsége alatt egy napon előtte álltunk én és Pista. A beteg felült ágyában, magához intett bennünket s szivére kötötte jegyesemnek, hogy jó férjem legyen. Visszahanyatlott vánkosára s gyenge mosoly játszadozott ajka körül. Letérdeltünk mind a ketten ágya elé s reszkető, lankadt karját áldólag pihentette fejünkön. „Fáj, de nagyon fáj az, hogy nem láthatlak benneteket az oltár előtt, mondá, szerettem volna hallani, hogy fogadtok egy-
