Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-04-04 / 26. szám
Csütörtök, április 4. madát szolgáltatja. Az 1874-től 1887-ig terjedő időszakban Budapest fővárosában az egyenes adók hozadéka 34°/0-al, a községi adóké 9°/0-al emelkedett. A kedvezőbb megélhetési viszonyokra vall az a körülmény, hogy 1874-ben akivetett adónak csak79'7°/0-a folyt be, ellenben 1887-ben már 89-4ö/0-a. Az adóhátralék kitett 1875-ben még 8'39 millió forintot, 1887-ben már csak 3'90 millió for untot. A fogyasztási-adó hozadéka 1887-ben^§-29 millió forintra rúgott csupán . Budagte^t, míg a főváros kivételével az or- sSSgt ián 21 millió folyt be, e szerint a főváros egy negyedrészét szolgáltatja annak, a mit az egész ország. A fogyasztás mérve is jelentékenyen emelkedett. így 1884-ben a lakosság minden fejére 117 kilogramm hús jutott évenkint, 1887-ben az arányszám már 1211/2 kilogrammra emelkedett. Ellenben a szeszes italok fogyasztása volt fejen- kint 1885-ben 138 5 liter, 1887-ben pedig 131’5 liter. Noha itt a fogyasztás kevesbe- désével állunk szemben, a mit talán kedvezőtlen jelenségnek mondhatna valaki, úgy másrészt figyelembe veendő, hogy a szeszes italoknál erkölcsi tekintetekből ez nem is oly nagy baj. * Tisza Kálmán pénzügyminisztert egy beadott felebbezés bélyegtelensége miatt megbirságolták Nagyváradon. A bélyeget feledékenységböl nem tették a fellebbezésre s most ötszörösét fizeti büntetésül a pénzügyminiszter. * Rövid llirek. C.h e v r e u 1 n ele, a 104 éves franczia tudósnak egyetlen 70 éves fia meghalt. A halálesetet az agg apa előtt titkolják. — Budapesten egy három tagból álló család lett tegnapelőtt a szén- gőz áldozatává. — Monte Carlóban, a híres játékbarlangban a farsang folyamán 15 párbaj és 16 öngyilkosság történt. * Tűz volt Kosdon szombaton múlt hónap 30-án Esti J/211 órakor a jegyzői laknak istálló feletti része kigyulladt s a gyors segély és vizbőség daczára az egész tetőzet a gyorsan haladt lángok martalékává lett. A mellék helyiségek teljesen beégtek. A bedőlt cserepek alatt lappangó tüzet még másnap reggel is kellett oltani. A tűz nem csekély kárt tett a jegyzőnek padláson elhelyezett holmijában és gazdasági készletében, mely mind oda veszett. A tűz határozottan ádáz müve. Azépület hétszáz forintig van biztositva, * Uj sorsjegytörvények. Ritkán történt, hogy egy törvény javaslatot oly gyorsan hajtottak volna keresztül, mint most Ausztriában az uj sorsjegy törvényt. A parlament gőzerővel dolgozott és benyújtása után két héttel az uj sorsjegytörvény hatályba is lépett. Miután az osztrák törvény közelről érdekli a magyar közönséget is, szükségesnek tartják annak gyakorlati érvényesülését a „Pénzügyi Útmutató“ szerint a következőleg ismertetni. A sorsjegyek három kategóriába osztatnak. Az első kategóriába tartoznak azok, melyeket lebé- lyegezni nem szükséges. Ide tartoznak a következő sorsjegyek: Clary, Dunaszabá- lyozási és Dunagőzhajózási, Insbrucki, Krakkói, Laibachi, 3°/0-os osztrák földhitelintézeti zálogsorsjegyek, osztr. hitelsorsjegyek, osztrák vörös kereszt, 1854-ki 1860-ki 1864-ki osztrák államsorsjegyek, Pálffysorsjegyek, Rudolfsorsjegyek, Salni-Reifferscheid, Salzburgi, Stanislaui, Genvis, Trieszt, Tiszai sorsjegyek, Magyar dijsorsjegyek, Valdstein sorsjegyek, Bécsi községi sorsjegyek és Vindischgrätz sorsjegyek. A most emlitett sorsjegyek tulajdonosait az osztrák törvény nem érinti. De kérdés, hogy vájjon a hozandó magyar törvény nem fog e ebben a tekintetben másként rendelkezni. A második kategóriába tartoznak azon sorsjegyek, melyek lebélyegzés végett Ausztriában bemutatandók, de a lebélyegzés díjmentesen történik. Ide tartoznak a Bazilika, Jósziv, Keglevich, Budavárosi, magyar vörös kereszt és magyar jelzálogbanksors- jegyek. E sorsjegyek birtokosai tehát, hacsak nem akarják, hogy sorsjegyünk kevesebbet érjen, helyesen cselekszik, ha azokat lebélyegeztetik. Előrelátható ugyanis hogy a lebélyegzett és a lebélyegezni elmulasztott sorsjegyek között még Magyar- országon is árkülönbség fog előállani az utóbbiak rovására. Végre harmadik kata- goriába soroztainak azon sorsjegyek, a ^Vácz, 1889. melyeket le kell bélyegezni és értük bélyeg illetéket is kell fizetni. E sorsjegyek és azok illetéke a következő Anhalt-Dessaui 100 talléros sorsjegy (94 kr.), Badeni 100 talléros (94 kr.), Bajor 100 talléros (94 kr.), Brauschweigi 20 talléros (19 kr.), Finnlandi 10 talléros (13 kr.) Hamburgi 100 márkás (63 kr.), Hamburgi 50 talléros (63 kr.), Olasz vöröskereszt (7 kr.), Hesseni 40 talléros (63 kr.), Lübecki 50 talléros (63 kr.), Oldenburgi 40 talléros (63 kr.), Porosz 100 talléros (94 kr.). Orosz 100 rubeles 1864-ből (1 frt 25 kr.) Orosz 100 rubeles 1866-ből (1 frt 25 kr.), Szásmeiningeni 7 frkos (7 kr.), Svéd 10 talléros (13 kr.), Szerb 100 frkos (32 kr.), Szerb 10 frkos (7 kr.), Török sorsjegyek (1 frt 25 kr). E sorsjegyek tulajdonosai jól teszik, ha sorsjegyeiket lebélyegeztetik, mert ha ezt f. hó 28-ikáig tenni elmulasztják, sorsjegyeik kevesebbet fognak érni, mivel azok az Ausztriában való forgalomból ki lesznek zárva s így ott adás-vétel tárgyát nem képezhetik. Ebből következik, hogy ha valaki egy le nem bélyegzett sorsjegyet fog akarni eladni, azért még Magyarországon is kisebb árt fognak adni, mint a hasonló lebélyegzett sorsjegyért. A lebélyegzés sok nehézséggel jár, mert e végre Bécsije kellene fáradni, miután a lebélyegzés csak Ausztriában foganatosítható. A budapesti bankárok díj fizetés mellett vállalnak el ilynemű megbízást, a „Pénzügyi ^Útmutató“ czimü szaklap kiadóhivatala csupán a bélyeg és portóköltségek megtérítése mellett késznek mutatkozik a hozzá (Budapest Andrássy ut 84. sz.) f. évi april 20-ikáig- beküldütt sors- jegyeket Bécsben lebélyegeztetni. ____vAozi HÍRLAP. REGÉNY-CSARNOK. Egy régi kastély. — Bevezetés. — f. Ott áll a vén szálas erdő közepében, százados fák árnyában mindinkább eltakarva a sűrűsödő lombok által, mintha bámult düledező falait elrejteni akarná a világ elől. Mit is látna rajta a szem, mint azt, hog-y hogyan vénül ez a világ, hogyan jár túl az idő mindenen, — lassan, észrevétlenül visszahagyva a múlandóság gyászos nyomait, inig végre a létező az ő kezében örökre megsemmisül és örökre felejtve lesz! Megsemmisül és felejtve lesz. Ez sorsa a világon mindennek és majdan a világnak ! Csak a könyvbuvár kutató tekintete ment meg olykor, olykor egy régi történetet, melyet valami ősi lomtár fakó iratai között megtalál; vagy regéje a nép ajkaira száll, és ezt mesélve tölti a pásztor idejét hamvadó tüzénél; vagy az öreg anyó elmúlt ifjúságát véli visszaderengeni látni, mikor az unokákat megrikatja az érzelgős mesével. Hol ismét a szerelmes leány dalából értheted, mintha azt akarná mondani, hogy : vajha adna isten nekem is olyan igaz, hü szeretőt, mint a kiről a nóta szól. De aztán jő idővel uj mese, uj dal és a régi mese, régi dal szintén felejtve lesz! És amit a könyvbuvár hoz nekünk, elolvassák a lányok, az ifjak, akik még csak álmodnak az életről; a többit ugyan többé- kevésbé érdekli a történet. Van annak a többinek gondja, baja, buja elég, mit törődnének még a'j más bajával, kivált, ha azok már nem is élnek? így lesz felejtve a világon minden ! . . . Oh, világ, te parányi porszem a múlandóság végtelen tengerében mi végre vagy te megteremtve? Van tebenned öröm, boldogság ? vagy van czél, mely az embert sorsával kibékíti ? Hiába okoskodtak ezen mindeddig a bölcsek, tudósok; és a költő dalában is hiába keresed, mert a szomorú való mindég megczáfolja azt! . . . EgT) a mi igaz a világon: az, hogy ne várj tőle semmi jót és akkor boldogulsz! . . . Valóban, mit ér a czim, rang, név, vagyon, szerelem? Kölcsönképpen adják ezt neked a világon, mert ami örökre a tied marad, az a halál! Itt is ez a kőpad, mely fehér volt egykor és most fekete, két betűt mutat nekem... Vácz, 1889. Nyomatott Mayer Sándor könyvnyomdájában. Bizonyára név! Vájjon ki véste? Kinek a neve? Miért véste? Szerette? Oh, bizonyosan szerette! ... A Szerelem olyan, mely az ő ideálját minden gondolatban, tettben, minden dologban keresi. Övé a nap, övé a hold, a csillagok, övé minden virág, fűszál, övé a tenger, a szellő, az orkán ! Kedveséről szól a madárdal, hűségét ábrázolja a galamb, jóságát az angyalok, és egyedül a szerelemé az örökkévalóság ! Oh, szerelem, szerelem, ismerlek isteni ' fenségedben és ismerlek pokoli sötétségedben. Eölvittél a mennybe és letaszítottál a pokolba, hogy kínozz, gyötörj és megölj! . . . léged is szerelem tett talán bujdosóvá, téged, ki ezt a nevet ide véste? Vagy talán édes ölelkezésben itt töltöttétek a rohanó idők rövid óráit? Ti elmentetek, eltüntetek, mintha nem is éltetek volna; csak egy betűt hagytatok vissza ezen a durva kövön, hogy emléketek legyen! Elmúlt az örökké valónak hitt szerelem! Elmúlt az élet! Csak a halál maradt örökre a tietek. A vén hárs itt a padotok felett még vénebb lett s messzire nyújtja lombjait, mintha a másik oldalon álló fákkal ölelkezni akarna. Az utat itt, hol egykor jártatok, magas fü takarja, mintha azt akarná az idő, hogy ne lássa senki lábaitok nyomát. De én szinte magam elé képzellek s tűnődöm rajtatok, tűnődöm sorsotokon! Oly siri csend van itt, egy madár füttyét se_ hallom, de mintha szavatokat hallanám : hogyan esküdtök egymásnak örök hűséget, szerelmet! — Szegények, nemde az örök hűséget szeretétek egész élteteken át, hogy boldogok lehessetek, pedig boldogok még sem voltatok soha! . . . Ilyen az élet! Amit keressz azt nem találod, amit kerülsz abba belebotlasz! . . . Az ég be van borulva, mintha nekem adna igazat; a fák leveleiket hullatják, mintha igent intenének. Minden olyan szomorú, mint a milyen szomorú a való ! Ej, de mit tűnődöm én az ilyen szerelmes embereknek való okoskodáson. „Ábrándozás az élet megrontója.“ Túlestem már az ilyeneken! Úgy vagyok már én a szerelemmel, az élettel és az egész világgal, mint a vén l^|>ona, 4ci a harmadik kapitulácziót szolgálja. jÉégyen bora, húsa, egy-két pipa jó dohánya, vajmi keveset törődik a többivel. Jöhet annak ellenség, golyózápor, vagy akármilyen patak, nem jő zavarba soha sem. Néhány sebe van már, ha lesz még egy pár, majd begyógyul az is, mint a többi. Megszokott mestersége a csatározás, mint a barátnak az imádkozás. Ezzel folytattam utamat a kastély felé, mely csak néhány száz lépésnyire volt tőlem. Látására valóban egy elpusztult paradicsom jutott eszembe. A vén fén fák mintha egy kihalt világot: egy sirt ölelnének, oly szomorúan állták körül hervadó lombjaikkal a düledező falakat; és a patak, mely köröskörül folydo- gált, mintha sírna zokogna olyan locsogást, tett amint szikláról sziklára átzuhant. A hid mely magasan felette áll szintén már egy-egy karfáját döntötte le a patak mélységébe. Az egykor gondozott lépcsők a patakhoz elvesztették még lépcsőlátszatju- kat is és csak itt ott mutatják egy-egy felforditott kövüket, amint kimered a magas fűből. Ha a hídon állsz két csonka torony néz feléd komor tekintetével, mint ha két törődött aggastyán levett kalappal volna, aki figyelmeztetni akar, hogy : „íme nézd: mi lesz majdan gyönyörű ifjúságodból! . . . A kapu ki van dőlve csak az oszlopa áll még- hatalmas vaskapcsaival, de ezeket is lassan megemészti a rozsda. A kastély ablakai, csak itt ott vannak meg, úgy, hogy alig lehet következtetni a Renaisance e romok müvére. Kapujánál egy vén ember állott, kinek talán a torzomborz hófehér szakállábán nincs annyi szál, mint a hány napot már átélt. Éppen övig ért, mint mikor hóréteg takarja félig* a hegyet. Bágyadt szemeit sürü szürke szemöld védte. (Folytatása következik.) Felelős szerkesztő: Dr. Csányijános. Laptulajdonos és kiadó: S cl íer er István.
