Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)

1889-03-28 / 24. szám

az eszmékért nem csak a férfiak, de nők is tudnak, mert nem csalódunk ha ezt mondjuk, hogy a menete fele részben hölgyek képezték. A sírnál Nádudvary István Petőfi „Marcz. 15.“ ez. költeményét szavalta szép hanglejtéssel, utána Majoros Mihály rögtönzött beszédben emlékezett meg a szabadság itt nyugvó vértanújáról, buzdítva az ifjabb nemzedéket, tekintse e helyet szentnek, tekintse templomnak, hová mint a hogy már volt oly idő — titkon is elzarándokol imádkozni. Ez után Nánay Andor Jókai „Vértanuk emléke“ czimü költeményét szavalta el, a helyet megillető imaszerü meghatottsággal. Majd a hymnus eléneklése után az ünnepies diszmenet a „Polgári kör“ elé vonult. Az ünnepet ősmagyar szokás szerint áldomás fejezte be. A „Polgári kör“ helyiségében rendezett közös vacsorán 100—110-en lehettek. Az első felköszöntőt Bentsik József mondotta hazánk nagy fiára Kossuth Lajosra, kinek a következő távirat küldetett : „Aszód város polgársága megünnepelvén márcz. l ókét, hazafias kötelességének tesz eleget, midőn Kormányzó urnák, mint a szabadság legnagyobb bajnokának hódoló tiszteletünket tolmácsoljuk; fogadjuk hogy a Kormányzó ur által vallott elvekhez, mig élünk, hűk maradunk.“ Majd Majoros Mihály felolvastatta Majthényi István ur orsz. gyűl. képviselőnk üdvözlő táviratát, melyben sajnálatát fejezi ki, hogy az ünnepélyen részt nem vehet, de szellemileg köztünk van. Még le se csendesedett a dörgő éljen, mely erre. szeretett képviselőnk személyét illetőleg felhangzott, midőn Nánay Andor emelt poharat a füg'getlenség' eszméjére s annak azon buzg'ó bajnokára, ki távolban sem feledkezik meg rólunk, s érzelmeit távolból is tolmácsolja Majthényi István urra; mely felköszöntő után Bentsik József indítványára üdvözlő távirat küldetett képviselőnknek. Tósztot mondtak még Sramkó Mihály a hazára s a független magyar-országra; Bursits Lajos Bencsikre; Petry Gyula Müller Lajosra. Tudósító.

Vácz, 1889.

REGÉNY-CSARNOK.

^.sz úrflals.

— Humorisztikus regény egy kötetben. —

Irta : Falstaff. 23.

*— Ki bántott? — kérdé a megrémült anya.

— Senki.

— Mi bajod?

Mikor Irma látta, hogy anyja men nyíre meg van ijedve, annál több bátorságot nyert.

— Meguntam az életemet.

— Miért?

— Mert holnap vissza kell mennem Budapestre.

— És te nem akarsz?

— Nem.

— Miért?

— Mert az uram mindég boszant.

— Mivel ?

— A féltékenységével.

— Vissza fogsz menni.

— Vissza anyám, de holnap még nem, mert beteg vagyok — és keservesen zokogott.

— jól van, orvost fogok hivatni Hol fáj

— Mindenütt.

— Feküdjél le és aludjál.

— Nem tudok én anyám.

— Mindegy, pihend ki magadat.

— Majd a sírban.

— Ilyen szavakat ez az asszony még soha sem hallott a lányától, tehát meg volt rémülve.

A leány se mert eddig az anyjával igy beszélni. De mire a leány nem képes, arra képes az asszony.

És valóban úgy van. Irma mint leány nem mert volna a világért sem valami észrevételt tenni az anyja kívánsága ellen, bezzeg most megmondja !

Az anya azonban csakhamar sejthette, hogy mi bántja az ő leányát, — mert eszébe juthatott az ő sorsa, csakhogy ő elég politikus volt, tudta magát tetetni, de a leánya nem olyan: nem tudja titkolni, hogy az urát nem szereti.

Szörnyű balsejtelem szállta meg az anyát.

— Istenem, ha ez az aszony mást szeret és nem az urát! Mi lesz?

Azonban hamar gondolt egyet és oda szólt a lányához:

— Jól van lányom, — magam se bánom, ha itthon maradsz, látod ennek csak örülök, Csak légy nyugodt, hogy meggyógyulj. Legalább — gondolá tovább magában, — kitanulom a bajodat, aztán ha mást szeretnél, majd kigyógyitalak.

Irnfű ,mintha igazán beteg volna lefeküdt az ágyba, mig az anya mellette ült és egyre kérdekzősködék Irmától, de ez oly kitérően felelt, hogy az anya ebből mit sem tudhatott meg.

XII. 0 11 h o n.

Másnap este megint találkoztak a szerelmesek, de csak rövid perczeket tölhettek együtt, mégis elég idő volt arra, hogy egész életükre szóló tervet állapítsanak meg.

Kálmánnak elég volt az az egy éjszaka, hogy terveket szöjjön az imádott lény elnyer. iietéscért.

És ők össze súgtak, össze búgtak, mint a galambok, megegyeztek, mint az egy szív és egy lélek megegyezni szokott és ezzel egy-egy édes ölelkezés, egy, de tán inkább megszámlálhatatlan csók után szétváltak.

Irma hazament, Kálmán is hazament és pedig mind a kettő láthatólag nyugodtan. Sőt az éjt is nyugodtan töltötték, mert mindenik meg volt nyugodva az iránt, hogy ő szereti !

Kálmán másnap kocsira ült, hogy Ferkó bátyja esküvőjén jelen-lehessen.

Mire Kálmán hazaérkezett, nüjy az egész ház telve volt vendégekkel é éppen ily állapot volt az öreg Pásztor1 A y

Dal, zene, pohárcsengés, fi >szöntő hangzott minden felől, pedig m<v nem ez volt az esküvő napja, hanem a következő.

De a milyen elkeseredett a magyar embernél az ellenségeskedés, éppen olyan édes a kibékülés.

Az öreg Csizmadia se tud kifogyni a béke ünnepélyből, azt tartja két nap óta az öreg Pásztorral, harmadik napon pedig lesz az a lakodalom.

És ugyan, hogyan békültek ki? Egyik a másiknak azt az elégtételt adta: hogy de bolond voltam! Mindennek a Péter kocsis az oka.

Ls hogy ma kibékültek, azt sem köszönhetik senki másnak, mint csak az öreg Péternek, ki gyűlölködésük okát véletlenül megtudta, a mint a -Éerkó leveleit átvitte Juliskának és a Julisy • lévőéit Ferkónak.

— Hát voltaképen mondják,. miért nem

adják magukat ossz*..' --^kérA az öreg kocsis, mikor Juliskái..-.: 1 ; '• yp\í.

— Csak azért, — felek-e netesen

Juliska, mert a mint a T-rdzsi }• A b Alté, az öreg Csizmadia végtelenül sí- y, ::<■• a mamámat és esténként ide járt bundában az ablakunk alá. Csakhogy ezt az apámnak boldogult anyám halála után súgták be, azért mégis rettenetesen haragudott.

— Balga beszéd, — mondá az öreg koVÁCZI HÍRLAP.

Vácz, 1889. Nyomatott Mayer Sándor könyvnyomdájában.

csis, — a ki akkor ide járt, az én voltam, a kedves feleségem után mászkáltam az uram bundájában, hogy az ide való cselédség meg ne rakjon mert roppantul haragudtak rám, a miért azt a szép lányt elkaparintottam előlük.

Ekkor belátta az öreg Pásztor, hogy mennyire tévedett és egy szót sem szólt többé a házasság ellen.

Ferkó és Juliska igy lettek boldog jegyesek és holnap lesz az esküvőjük, melyre Kálmán is hazaérkezett.

Kálmán félre hívja Ferkót, elmondja az ő szive baját és esdekel, hogy legyen szószóló atyjánál.

Az öreg is meg a Kálmán anyja is végtelenül megörülnek, hogy végre valahára a fiúból rendes ember akar lenni, megél ö fiskálisság és hivatal nélkül, hagyja azt a vagyontalannak. Ezennel ő megkapja az uj birtokot, a mely áll 600 hold-prima földből, ott gazdálkodjék s nem fogadok ispánt.

Úgy is lett. Az esküvő után nemsokára elfoglalta Kálmán az uj birtokot, szigorú szerződést kötvén az apjával. Az öreg tudott vigyázni a garasára, azt nem lehetett becsapni, se meghazudtolni.

De Kálmánnak se volt erre többé szándéka és valóban jó szorgalmas gazda vált belőle.

Arra a meggyőződésre jutott, hogy a magyar embernek, a kinjpk módjában áll gazdálkodni, gazdálkodjék, mert halálos bűnt követ el hazája ellen, ha azt nem teszi. Magyarország agricultur állam, a földmi- velést még folyton fejleszteni kell itt, hogy legalább a középfokot érjük el mihamarabb. Tegye azt minden ember, a kinek egy talpalatnyi földje van.

Mikor egy délután haza jön a gazdaságából, várja őt egy új gazdasszony.

Nem volt valami úri viganóba öltözött hölgy, hanem bizony csak a féle paraszt menyecske kurta piros szoknyában, bekötött fejjel, rövid derékben. Az ur úgy látszott értesülve volt az egészről, mert nevetve, örömmel fogadta és a menyecske is mindjárt otthon volt! . . .

Csak vagy másfél év múlva tudta meg Ferkón kívül más is, mikor már megesküdtek, miután a válóper szerencsésen el- dült, a Hazudyné lánya és férje között.

Addig sem Akta Náczi, sem az öreg Hazudyné nem is sejthették : hova tűnt egyszerre a menyecske. De Hazudyné elég ügyes volt ahhoz, hogy a boldogtalan férjet megvigasztalja. Nála is maradt haláláig! . . .

Ez idő alatt Vereghy is eltűnt, mert vagyonát eltékozolta és váltót hamisított, megszökött. Azt beszélik, hogy Tunisban szolgál a franczia hadsereg-ben. Bölönbökit beteggé tette a sok tivornya. Szerencséje, hogy van még- egy kis vagyona magát gyógykezeltetni. No Kalinák, ez a leg’sze- rencsésebb. Kinn van valahol Erdélyben az oláhok között, hol vasúti állomási főnök. Langfax írnok egy törvényszéknél.

Kálmán megelégedetten jár-kel munkásai és családjai között és azt mondja mégis az a legszerencsésebb ember, ki a magáéban gazdálkodhatik. El is tűntek a redök a szemek körül, a pattanások az arczról és tartása nem oly bágyadt, mint eddig.

Csak akkor hajol meg*, mikor a piros pozsg'ás menyecske borul a nyakába, egy- egy csókért!

(Vég e.)

Csütörtök, márczius 28.

Felelős szerkesztő: Dr. Csányijános. Laptulajdonos és kiadó: Schererlstván.