Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)

1889-03-28 / 24. szám

Vácz, 1889. III. évfolyam. 24. sz. Csütörtök, márczius 28. küldendők a lap szellemi részét illető közlemények.) Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Váczon, Killsö-sor, küldendők az eWfizelés^(mzokT hirdetési dijak és hirdetések^ ELŐFIZETÉSI ARA : Helyben házhoz hordással, vagy a vidékre postán való küldéssel: egész évre <> frt, fél évre 5 frt, negyed évre 1 frt 50 kr. Vasárnapi szám ára : 10 !u\, csütörtöki 5 kr. Kapható: a kiadóhivatalban; Deutsch Mórnál (város­ház épület) és Neumann Manó sáros utczai vegyes kereskedésében. Kéziratok vissza nem adatnak. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. HIRDETÉSEK: Jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél ked­vezményben részesittetnek. — Nyílt-tér: sora 50 kr. Kélyeg-illeték: mindenbeigtatásnál50 kr. A nyugta­bélyeg külön fizetendő. Rendőrségi mizériák. Furcsa a mi helyzetünk rendőrségünkkel szemben. Hol dicsérjük erélyét, hol korhol- jük azért, mert sokat nem vesz észre. Meg­lehet, hogy mindkét esetben rósz helyre pazaroljuk elismerő, vagy korholó szavunkat. Tény azonban az, hogy jól szervezett rendőrségünk nincsen s igy nem szabad sokat követelnünk tőlük. Attól a korlátolt műveltségű közrendőr­től nem várhatjuk azt, hogy feladatának magaslatán álljon, mig a korlátolt mennyi­ségű fizetés miatt azt sem remélhetjük, hogy műveltebb egyének vállalkozzanak erre a nem éppen áhitott kenyérre. Továbbá azt sem kívánhatjuk, hogy a rendőrkapitány és biztosai mindenhez ért­senek. Kerüljön ki belőlük, orvos, keres­kedő, aranyműves stb. a kiket nem lehet megcsalni, mert mindenben szakértők. Nem is bírhatnak továbbá a mesebeli sip­kával, a mit ha fejükre tesznek, láthatat­lanokká válnak s igy, a mint bármelyik kiindul a város házáról s jobbra vagy balra fordul, a szervezettebb rendőrség azonnal tudatja a többivel, hogy jön a „kapitány“, vagy „az az istentelen Fabriczy“. Alig ér­nek 30 lépésnyire, már a kőkapunál, vagy ^ a szentháromság téren suttogják : jönnek. Persze ilyen módon kevésnek jöhetnek nyomára s ezért nem lehet pusztán csak őket okolni. Rendezni kell jobban rendőrségünket. Jobb és emelkedő fizetést kell adni a köz­rendőrnek, hogy válogatni lehessen a fel­veendőkben s ki vállalkozott — kilátása lévén többre — meg is maradjon, kijelölni szakértőket, a kik bizonyos napi díjért a rendőrség egyszerű felhívására megjelen­jenek és szervezni titkos rendőrséget, hogy az esetleges visszaélések még inkább meg­ritkuljanak. Mind a három pontra még visszatérünk. —r. VÁROSI HÍREK * Személyi liir. Özv. Benkár Dénesné egészségi állapota — mint részvéttel hall­juk — az utóbbi napok izgalmai alatt és különösen férje halála fölötti buslakodásá- ban megrongálódott. Reméljük, csak rövid időre. * Az ,,Egyesült Casinó-Kör“ választ­mányit kedden este ülést tartott, melyen többek között szóba került a káptalan ál­tal építendő helyiség bérbevevése. A je­lenlegi füstös és kicsiny helyiséget bizony nem is ártana alkalmasabbal felcserélni s hiszszük, hogy a választmány által felso­rolt nehézségek elhárittatván, jövő évben már a főtéren építendő díszes épületbe fog a „Casinó-Kör“ átköltözni. * Az ev egyház közgyűlése. Hétfőn délelőtt tartatott meg az ev. egyház köz­gyűlése, melyre Benkár Dénes elhalálo­zása folytán megüresült felügyelői állás betöltése volt kitűzve tárgyalni. Mint hall­juk, a gyűlés eredménytelen volt s a vá­lasztás megejtését egy később összehívandó közgyűlésre tűzték ki. VEGYES HÍREK. * Társas-estély Aszódon. A legnagyobb örömmel fogtam tollat, midőn Aszód és vidékének mostani társadalmi élete javulá­sáról kell írnom. Igen sokszor halottam és olvastam: „nincs összetartás s igy nincs társas élet.“ Sajnos, de úgy volt. Mindenki magának élt, a személyeskedés, fenhéjázás és gőg zsarnokoskodott. Ez esztendő nagy események szülője. Felrázott egy nemzetet aléltságából, s igy felrázta egy főalkatré­szét a társas ‘életet is. Belátta mindenki, hogy kapocsra van szükség, a mely nélkül összeroskadunk. Ez a kapocs az összetartás, szeretet, barátság és bizalom. Aszód és vi­déke is felébredt s a tettek mezejére lépett. Lelkesedéssel karolta föl a haza üdvének eszméjét s magyar szívvel ünnepié meg a szent és nagy napot márczius 15-ét. De nem erről akarok szóllani, hiszen ez annak ide­jén úgyis volt tárgyalva. Egy másról a cul- turális czélok előmozdításáról szólok. Ez évben megmutatta e vidék, hogy rajong a cultur czélokért. Két Ízben volt az elemi­iskolák .javára tánczestél} s mindkét ízben szívvel, lélekkel iparkodott ezek nyomorán seg'iteni, örömmel jött áldozni a szent czél oltárára. Az első márczius 4-én volt, mely­ről már egy Ízben megemlékeztünk, s igy annak fényes sikeréről felesleges volna szól- lanunk. A második márczius 18-án volt, a melyről szintén csak a siker száján lehet beszélni. Adja az Isten, hogy Aszód és vi­dékén maradjon meg továbbra is ama lel­kesedés, a mely lelkesedés indította őket most a tettek mezejére. A szép számmal egybegyült közönséget csak a tavaszi nap csalog'ató sugarai bírták a szétosztásra s mindenki szivében kedves emlékkel távo­zott el. A vacsora alatt nsgos. Majthényi István képviselő úr szóllott a lelkesedés hangján, kinek beszéde után az üdvözletek egész sora következett. Jelen voltak: Brü- nauer Mórné, Bindfeld Simonné, (Jász-Arok- szállás) Czirbusz Józsefné, Fein Józsefné, Fuchs Ignáczné, (Rákos-Keresztur) Flei- szig Mórné, Dr. Herz Árminné, Keppich Bernátné, (Hévíz) Lefkovits Vilmosné, Schle­singer Flórisné, Rosenberg Salamonná, Schäfer Miksáné, Salzer Sándorné, Schwarcz Simonné, (Jász-Árokszállás) Brünauer Sá­rika, Bindfeld Lidia, (Hatvan) Fuchs Adél, (Rákos-Keresztur) Herz Janka, Lax Malvin, (Pásztó) Messinger Janka, (Domony) Reiner Jolán, (Héviz) Rosenberg Rika, Schwarcz Mariska. (Árokszállás) stb. * Építési tanácsadó czim alatt ezelőtt mintegy tíz évvel egy hasznos és valóban hézagpótló kézikönyv jelent meg Gonda Béla, jelenleg közmunka és közlekedésügyi műszaki tanácsostól a „Gazdasági Mérnök“ szerkesztőjétől. A mű ezen első kiadása azonban már közel öt éve elfogyott s az érdekelt közönség hasztalan kereste ezt a piaczon. Igen hasznos szolgálatot tett azért ifj. Nagel Ottó budapesti könyvkiadó, ami­dőn megnyerte a szerzőt, hogy g.z Építési Tanácsadó második kiadásaként' egy oly terjedelmesebb müvet rendezzen sajtó alá, mely felölelje a mérnöki és*epitészi szakma miden ágát. Az Építési Tanácsadó meg­jelenik minden hó 1-én 2 íves füzetekben, k é p e k k el és szakszerű rajzok­kal gazdagon ^ i s z i tj v e és pedig akként, hogy egy év alatt 18 füzet adatik ki. Az egész mű 25 — 30 füzetre van ter­vezve s legfeljebb másfél év alatt be lesz fejezve. Az Építési Tanácsadóra ennélfogva előfizetni is lehet és pedig: Egész évre (18 füzetre) 5 frt 40 krral. Félévre (9 fü­zetre) 2 frt 70 kr. Eg'yes füzet ára 30 kr. Megrendelhető minden könyvkereskedőnél, Budapesten ifj. Nagel Ottó kiadónál. Ajánl­juk e hézagpótló, teljes müvet úgy a szo­rosabb értelemben vett szakkörök, u. m. mérnökök, építészek, építőiparosok, vállal­kozók, mint az építtető közönség, a föld- birtokosok, gazdatisztek, gyárosok stb. szi­ves figyelmébe és pártolásába. * 'Füzet gyorsan elojtó szert talált fel Mezei Sándor hazánkfia Párisban, melyet már nagyszámú közönség előbb be is mu­tatott. Ez egy folyadék, melylyel a leg­nagyobb tüzet is gyorsan el lehet oltani. A kísérletnél érdekesen mutatta, mint olt el egy petróleummal leöntött szalmacsomót, a melyen csak azon rész nem égett el, me­lyet ő oltó-szerével befecskendezett. * A nagy port felvert 25 §. végre is, hosszas vajudozás utón megszavaztatott 109 szótöbbséggel. A hol az erő, ott a hatalom. * Az aszódi márczius 15-iki ünnepély­ről levelezőnk még a következőkről érte­sít. A közönség már félnégykor délután szorongott a „Polgári kör“ helyiségeiben s egy óra múlva ember-ember hátán állt már; fél ötkor vonult a diszmenet a gym- násium térre, hol Petőfi megkoszorúzott em­léktáblája előtt folyt le az ünnepség' első része. Itt a hymnus eléneklése után Beke Andor gymn. tanár Ábrányi Emil „Eskü“ ez. költeményét szavalta el tűzzel, lelke­sülten ; utánna Sramkó Mihály mondotta el lelkesítő alkalmi beszédét, melyből kiemel­jük a következőket: „A mi az erdő a ma­dárnak, a meleg a virágnak, napfény a nö­vényzetnek, az a szabadság' a nemzetnek. A szabadság érzete lelkesíti a hős bajno­kot, a szabadság tudata gyújtja lángra a csaták fiait. A szabadság jelvénye a zászló. Ez véré fel Varsó utczáit. „Nincs még vesztve Lengyel-ország“ dal mellett; e kö­rül és alatta hullottak el a lengyel-nemzet nagyjai, s haldokolva is azt vitték sírjukba. „Nincs még veszve Lengyel-ország ! Hát mi­dőn a magyar földön felhangzott már nem egyszer a Rákóczy induló lelkesítő zenéje, midőn a nemzet a legféltettebb kincsét, sza­badságát megvédeni apraja, nagyja lelke­sülten rohant a csatatüzbe, ott is a sza­badság jelvénye, a zászló lelkesítette a hon­fiakat, mert e jelvény a keblekben égő hon­szerelem. Midőn e napon a szabadság ujjá- ébredését üljük, fogadjuk meg, esküdjünk meg, hogy élünk a mig lehet, de megha­lunk a mikor „kell“! A magyar tud lel­kesülni mindazon eszmékért, melyek e szép, jó, igaz, e szent háromság fogalmát fejezik ki, tud lelkesülni hazájáért, királyáért, sza­badságáért,de idegen nyelvért soha.“ A szó­nok beszédjét többször éljenek szakították félbe, de az utóbbi szavakra „abezug 25. §.“ elkeseredett kiáltással tört ki a közönség. Ez után Zuberecz Pál gymn. tanár hatalmasan csengő hangon szavalta el a „Talpra ma­gyart,“ lelkesülten, fiatal hévvel. Innen a „Hazádnak rendületlenül“ eléneklése után hosszú sorban zászló erdő alatt vonult ki az impozáns közönség a temetőbe Miskol- czi Sándor 48-ban elesett honvéd-százados sírjához. Alig merte volna hinni bárki, hogy a csípős, szeles, hideg idő hölgyeinket visz- sza ne tartaná az ünnepélyben való rész­vételtől s itt bizonyult be, hogy lelkesülni 7 0 3 7%

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents