Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-03-21 / 22. szám
Vácz, 1889. bácsinak — Ernő és Clementin. — A jó rokonnak — Dr. Bolgár Lajos és Meiszner Betti. — Buzgó felügyelőségi tagjának — a váczi takarékpénztár. — Feledhetlen tiszttársuknak — Vácz város tisztikara. — Tisztelet jeleül — a váczi kereskedő ifjúság. — Szeretett komámnak — Marczi bandája. VÁROSI HÍREK * Személyi hírek. Ley p old Kornél kir. adófelügyelő Kedden városunkba érkezett s megtekintette az adóhivatalt s a városi pénztárt s mindent a legnagyobb rendben talált. — F ó t h i Gyula városunk számvevő jegyzője két heti betegség után már any- nyira felépült, hogy hivatalába eljárhat. — Gallé József, városunk tiszti ügyészének egészségi állapota, mint örömmel értesülünk folytonosan javul s remélhetőleg rövid idő múlva teljesen helyreáll. Adja Isten. * Gondatlan szülök. Ezt a nevet érdemlik meg- Miskolczy Mihály és neje, kik kicsiny gyermekeit bezárva a szobába, eltávoztak hazulról s az egész házban senkit sem hagytak. Ez még nem is nagy ritkaság s azért talán nem is neveztük volna gondatlanoknak őket, ha egy másik sajnos dolog is nem fordul elő. T. i. a gyufákra, a miket minden eszes ember olyan helyre, tesz, hogy gyermek hozzá ne férhesen, éppen nem fordítottak nagy gondot, úgy hogy még az ágy szalmája közt is találtattak. A kis k ’/a eves gyermek játszása és fészkelődése közben valószinüleg ezek a szalmával dör- zsölődvén, meggyulladtak s lángba bori- ták az ágyat. A kis gyermekeken senki sem segitett, mert sikoltozásaikat senki sem hallotta meg. Mire az egyik lakó haza érkezett — úgy 10 óra tájt — látta a füstöt, a mely az ablak hasadékain tódult kifelé, már késő volt az egyik gyermekre, mert a hátán és mellén súlyos égési sebeket kapott, a mikbe, daczára az orvosi segélynek, még az nap meghalt. A másik gyermeknek nem lett baja. Rendőrbiztosunk azonnal a vett hir után felment Kis- Váczra s kihallgatta a szülőket s többeket s már az ügyet át is tették a birósághoz. Csak egy figyelmeztető szót szólunk ebből kifolyólag a szülőkhöz. Becsüljék többre gyermekeiket a barmoknál s ha már ezeket érdemesítik arra, hogy rájuk felügyeljenek, tegyék ezt még inkább gyermekeikkel, a kik még saját véreik. * Meiszner Ede közgyám, még halála folytán, az ezen állás teendőit ideiglenesen Trümmer Sándor helyettes ellenőr látja el. * A váczi felsöjárás községei a regale megváltás ügyében kedden tárgyaltak az adófelügyelő helyettessel s szolgabiróval s mint halljuk 21 község körül 19 kiegyezett, csak Rákos-Palota és Kis-Szt.-Miklós ke- veselte a megváltási összeget. * Gyász hir. Simon Mihály váczi polgár hétfőn meghalt 84 éves korában s tegnap temettetett el élénk részvét mellett. Ny. b. VEGYES HÍREK. * Az aszódi polgárság mint rendesen, ez évben is fényesen ünnepelte meg már- czius 15-ét Magyary Kálmán elnöknek rendezése mellett, kit is nagy érdem illet meg. Délután á órakor gyülekezett a polgári kör helyiségébe a honnan impozáns menetben zászlókkal s a Rákóczi induló hangjai mellett vonult a gymnázium terére a hol a dalárda elénekelvén a „Hymnus“-t, Sramko Mihály igazgató tanár tartotta igen szép és talpra esett beszédét, majd Beke Andor tanár elszavalván Ábrányi Emil eskü czimü költeményét és Zúberecz Pál tanár a Talpra magyart, innen az ünneplő közönség a temetőbe vonult ki, a hol Miskolczi .Sándor a Hatvani csatában elesett honvéd százados sirjának megkoszorúzása után Nánay Andor és Nádudvary István mondták el szavallataikat, majd Majoros Mihály a polgári kör elnöke feledhetetlen szép beszéde után a dalárda hazafias dalokat énekelt. Este 8 órakor a polgári kör helyiségében kedélyes bankettre gyűlt egybe az ünneplő közönség, a melyben 150-en felül vettek részt s itt az első pohár köszöntőt a függetlenségi párt érdemdús elnöke Bentsik József ügyvéd mondván el lelkesen a függetlenségi eszmék és azok legnagyobb bajnoka Kossuth Lajosért, nagy hazánkfiához Turinba a következő sürgönyt menesztette : Az aszódi polgárság márczius 15-ét ünnepelvén, Kormányzó úrnak hosszú életet kíván és biztosítja arról, hogy Kormányzó ur által vallott elvekhez rendületlenül örökre hü marad. Az aszódi polgárok. Pohár köszöntőt mondottak még Majoros Mihály, Prokópiusz Zsigmond, Búrsits Lajos, Sramko Mihály, Petri Gyula és többen. * A Pesti Hírlap, mely a január — már- cziusi évnegyedben két regényt és két elbeszélést közölt Regénycsarnokában, a jövő negyedre egyebek közt ismét egy szenzá- cziós bűnügyi regényt helyez kilátásba, mely azonban nem fog egy hónál tovább tartani. Ad a „Pesti Hírlap“ előfizetőinek külön kedvezményként sorsolási és zenemellékletet is kéthetenkint s ezzel csakugyan egyedül áll a magyar hírlapirodalomban. Hogy mindenről a mi történik, benn vagy az ország határain túl, a Pesti Hírlap gyorsan és kimerítőn szokta olvasóit értesíteni, azt a bel- és külföldi tudósítók egész légiója teszi neki lehetővé. Odáig fejlődött immár a hirlapirás nálunk, hogy nem is újság, nem is hir az, mit ne n a táviró közvetít s e megsürgönyzött hírek tekintetében is a Pesti Hírlap elvitázliat- lanul első helyet foglal el. Nem csoda, tehát, ez a rohamos és példátlan mérvű elterjedés, mely osztályrészéül jutott s mely immár azt teszi szükségessé, hogy nem is egy, de két rotácziós gépen nyomják. Méltán ajánlhatjuk tehát a közkedveltségü lapot magunk részéről is. Előfizetési ára negyedévre 8 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. A kiadóhivatal (Budapest, Nádor-utcza 7. sz.) mutatványszámokat is szívesen küld egész hétig. ______V ÁCZI hírlap. REGÉNY-CSARNOK. Az úrnak. — Humorisztikus regény egy kötetben. — Irta : Falstaff. 21. — Hanem? — Hanem . . . Ah mit is mondjak? — De el van érzékenyülve. — Eltalálta. — Miért? — Nagysád sejthetné? Mind a ketten szótlanul mentek tovább, végre megálltak egy kirakat előtt. — Milyen gyönyörű báli ruha, — sopán- kodék Irma. — Egy kis kedveskedés és férje megveszi. — Férjein? --és egy sóhaj mondotta a többit. — Talán nagysád nem szereti? — Nem, — volt az elhamarkodott felelet, — de mit is beszélek? Ne mondja senkinek, mert a mama. — Ugyan ! Nem csak nagysád boldogtalan . . . Oh, én is! . . . — Maga szabad . . . — Hiába. — Ne érzelegjen, — mert úgy sem hiszem el. — El fogja hinni, ha meghallja, hogy keresztüllőttem a szivemet, mert az olyan nagyon fájt! . . . (Ah, azok a szerelmesek, de szeretnek meghalni!) De azt már nem fogja senki sem tudni, hogy kegyedért fájt! . . . — Kálmán, Ígérje meg, hogy azt nem fogja tenni — és nyújtja a hosszú köpeny alól keztyüs kezét. — Késő. — Kálmán én kérem. Ekkor egy utcza sarkához értek, mely mely meglehetős sötét volt. — Szeret? — hajol Kálmán közelebb Irmához. — Szeretem, — volt az alig hallható fe- Vácz, 1889. Nyomatott Mayer Sándor könyvnyomdájában. lelet és a kis menyecske csak azt vette észre, hogy ott pihen a Kálmán kebelén, de hamar magához tért, fölkapta fejét és ijedten széttekintett. — Menjen, menjen . . . Jaj, ha valaki jönne. — Irmám, Irmám! — sóhajtott fel Kálmán. — Ugy-e megígéri, hogy nem lövi magát agyon. — Legyen. — Holnap este ismét itt találkozunk. — Itt leszek. — Most hová megy ? — Megnézem barátaimat. — Megint tivornyázni fog? — Itt a kezem: többé soha! — Irmám, szeret? — kérdé újból Kálmán, mi alatt úgy a szemébe nézett, olyan mélyen, meghatóan, mintha az életéért könyörögne. — Szeretem, — felelte újból Irma és önkéntelenül nyujtá csókra ajkát és elsietett. Kálmán pedig ott állott mereven a falhoz támaszkodva; talán nem is volt ereje tovább menni. A harangok is elhagyták a zúgást, mire a város olyan csendes lett, mintha ki volna halva. Csak a csillagok ragyogtak a hólepellel borított táj felett. Ah, azok a csillagok oly szépek, — oly szép velük az ég, hogy sóvárogva néz az ember abba a végtelenségbe, honnan leragyognak, mintha egy szebb, új élet előhírnökei volnának. Kálmán is feltekintett az égre és azt oly szépnek találta ragyogó csillagaival most! Idáig meg sem látta. Eddig tekintete ott kúszott a porban, mint a földhöz ragadt kígyóé. Most lelke felemelkedék az égiek- hez. Egy szebb világba, egy fényesebbe, melyet azonban nem lát más, csak az a ki szeret. O is szeretett, érezte ezt szive mélyében, mint a tenger a vihart, mely a legmélységesebb csepjét is felsodorja. Felszínre hozza legdrágább gyöngyeit. Kálmán szivében a szerelem legragyogóbb gyöngye pihent. Kell-e drágább gyöngy az igaz érzelemnél? De maga sem tudta, hogy ez szivében rejlik, mert a köny- nyelmüség csak csapodár játékot űzött vele. Csak a mindenható szerelem volt képes felkorbácsolni egész valóját s mindazt az értéktelen gazt, melyet a könnyelműség oda plántált kisodorni, kicsapni életének, szivének medréből. Tisztán állt most sa- laktalanul. Megy, megy az utczán elgondolkozva, elmélázva; találkozik ezzel is, azzal is, de mintha ezentúl senkihez semmi köze se volna, megy tovább . . . Barátai, ismerősei egyike meg-megáll, néz feléje; de Kálmán oda se hederit, csak siet tovább. Végre ott áll a vendéglő előtt, hol barátaival rendesen találkozik ; mintegy megszokva ezt az utat, megy be. Általános a lelkesedés, az öröm, mert Kálmán jön. Remélik mulatni való pénzt hoz. — Szervusz ! — Bravó, itt vag'y! — Ma mulatunk! így érik egymást a harsány felkiáltások csak Kálmán hallgat, szótlanul leül, mintha nem is kocsmába jött volna. — Kálmán, — kiáltott végre Bölönböki, — mi bajod? (Folytatása következik.) Felelős szerkesztő: Dr. Csányi János. Laptulajdonos és kiadó: Sei ierer István. Csütörtök, márczius 21.
