Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-03-21 / 22. szám
I Vácz, 1889. III. évfolyam. 22. az. Csütörtök, márczius 21. VACZI HÍRLAP szerkesztőség: HELYi ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. KIADÓHIV aczon, Duna-sor, 587. sz. (Ide Váczon, Külső-sor, Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Váczon küldendők a lap szellemi részét illető közlemények.) SW is küldendők az előfizetés hirdetési dijak és hirdeti ELŐFIZETÉSI ARA: Helyben házhoz hordással, vagy a vidékre postán való küldéssel : egész évre O frt, fél évre 3 frt, negyed évre 1 frt 50 kr. Vasárnapi szám ára : 10 kr., csütörtöki 5 kr. Kapható: a kiadóhivatalban; Deutsch Mórnál (városház épület) és Kiss Albertné vegyes kereskedésében s több föutczai kereskedésben. Kéziratok vissza nem adatnak. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. HIRDETÉSEK: Jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. — Xyiltdér: sora 30 kr. Kóiyeg-illeték: minden beigtatásnál 30 kr. A nyugtabélyeg külön fizetendő. A pálinka. (R. F.) Valahányszor az egyes utczák pálinkás boltjai előtt elmegyek, mindannyiszor szemembe ötlenek e szabadalmazott mérgező intézetek emberi formájukból kivetkőzött alakjai. Színtelen arcz, ideges, dagadt arczizmok, kidülledt szemek, merev tekintet, testük görnyedt s mint egy megfeledkezve emberi értékükről: ruházatuk rongyban, hanyagul van testükre dobálva. Piszkosan és éppen olyan szagot terjesztenek maguk körül, mint az a pálinka lebuj, hol életük nagyobb részét töltik. Ha a pálinka ivás idővel szenvedélylyé változik, az az ember teljesen elvet magától minden erkölcsi és egyéni értéket, elhagyja rendes élet módját, családját és egyedül, kizárólag szenvedélyének esik áldozatul s arra költi utolsó garasát. A családfő bukása maga után vonja a család bukását. A rendes életmóddal kivész minden egyébb rend: a családban való összetartás, az erény, az erkölcs tisztelete, a vallás! Mindez aztán természetesen magával hozza az anyagi bukást. Lelketlen hitelezők kezére jut a kevés lábasjószág, a házikó, a páskum. Hogy az elbukott családfő némileg megvisztalja a családot, haza *■ hoz egy-egy üveg pálinkát. így szoknak aztán hozzá a gyermekek, kiknek lelkületűkre és testi szervezetükre egyaránt káros a pálinka élvezése. A szesz gátolja testi és szellemi fejlődésüket, mert eltompitja, megbénítja az idegeket. Tudják ezt jól fent és lent, éppen azért vélt a kormány ezen a bajon az által segíteni, hogy a pálinkát kíméletlenül megdrágította megadóztatásával. Ezzel szemben azonban semmit sem fogunk elérni, minthogy a pálinka élvezése még jobban fogja siettetni a fogyasztók bukását, tünkrejutását. Nálunk is ezen a rut szenvedélyen csak úgy lehetne segíteni, hogy a törvény hatalmával gátolnák meg a pálinka élvezését, mint azt egykor Svéd és Norvégországban tették, mikor látták a pálinkázás káros következményeit. Ma ezen országokban csak hatósági engedélylyel lehet szeszt kapni a gyógyszertárakban és többé senki sem gondol, hogy a gyomorerősitőre egyáltalában szükség volna. Ez a törvény e két országra a kijózanodást hozta, mely megutáltatta a néppel a részegséget, mint a kijózanodott emberrel az italt. Mi, hogy ne tudnánk meglenni a lassú méreg hatásával biró pálinka nélkül, mely nálunk éppen a nép részére a legmérgesebb substancziákból készül, hiszen bortermő hazánk van. Ezzel szemben azonban mit tapasztalunk ? Azt, hogy bortermő községeinkben is már nem a bor, hanem a pálinka örvend fogyasztásnak. Láttam, hogy a gazda csak azért tűrte meg szőlőjében a szederfát, mert annak gyömölcséből, — úgymond, — pálinkát főzhet. A szőlőtőkét a fa alatt pedig pusztulásnak engedte. Láttam, hogy nem érték be a szilva, törköl és borseprő pálinkájával, hanem még a vad bodza gyümölcsét is elárverezték a faluban, mert pálinkafőzésre alkalmas. Azonkívül nagy hordókban szállította a regalebérlő a spiritust, mert a legénység gyengélvén a bort vasárnapi duhajkodásuk alkalmával, temérdek pálinkát fogyasztott. Ez, mind bortermő vidéken történt! Vájjon mi állíthatná meg az elkorcsoso- dás, elpusztulás felé rohanó népet, mint jó néptanítók, lelkészek oktatása. Legalább mérsékelhetnék. Ámbár nálunk azt is nehezen. Hogy miért?— megmondom jövőre. Legüdvösebö volna tagadhatatlanul a törvényes rendszabályozás ! Meiszner Ede. — f 1889 márczius 18-án. — Megdöbbentőbb hir aligha járta be egyhamar városunk utczáit, mint Meiszner Ede halálának hire. Hogyan, az az életerős ember, akit még néhány nappal előbb, a márczius 15-iki banketten a legjobb egészségben s örökké jó kedélyében láttunk, nem volna többé? A hir nem volt hazug. Az az életerős ember 24 alatt befejezte földi pályafutását, olyan nyugodtan, mint a minő nyugodtan folyt élete. Vasárnap reggel erős köhögése folytán valamely véredény megpattant benne s rövid 24 óra alatt a halál fiává tette azt az embert, a ki hivatva lett volna mindnyájunkat kibőjtölni. A csapás váratlan volt mindenkire s a megdöbbenés általános. A minő általános tiszteletben és szeretetben részesült a mi jó „Edus bácsink,“ épp olyan meghatottság kisérte őt az örök nyugalom helyére. A szív gyászolta benne halottját s nála nem e köteles tisztelet adta meg a végtisztességet, hanem az az őszinte szeretet és nagyrabecsülés, mely életében is környékezte. Maradandó érdemeket biztosított magának a tűzoltóság felállítása körül s a tüz- oltó-egylet leróni igyekezvén iránta háláját főparancsnoknak is megakarta egy ízben választani, de ő nem fogadta el s maradt az ami volt, a mászó osztályparancsnoka. Haláláról családja a következő gyászjelentést adta ki: Tragor Julia, Meiszner Edéné mint bánatos özvegy a saját, úgy szintén fia Szutrély Gyula, ennek neje Irén és gyermekük Antal, továbbá sógora Meiszner Sándor, nemkülömben fivérei és nővérei Tragor Ignácz, Mária férjezett Intzédy Sománé, József, Károly, Anna férjezett Meiszner Jánosné és Antal valamint a nagyszámú többi rokonok nevében is fájdalomtól megtört szívvel jelenti felejthetetlen jó férjének illetve apa, ipa, nagyapa, fivér, sógor és őszinte rokonnak Meiszner Ede Vácz városi gyámi pénztárnok, takarék- pénztári felüg-yelőbizottsági tag és önkéntes tűzoltósági parancsnoknak, folyó hó 18-án reggeli fél kilenczkor tevékeny élete 56-ik évében rövid szenvedés és a halotti szentségek ajtatos felvétele után történt gyászos elhunytát. — Az életében előzékenysége és kedélyessége folytán közszeretetben részesült drága halott földi maradványai folyó hó 20-án délutáni 5 órakor i fognak a középvárosi sirkert családi sírbolt- j jában örök nyugalomra helyeztetni. — Az ' engesztelő szent-mise áldozat pedig folyó hó 22-én reggeli 8 órakor lesz a felvárosi plébánia templomban a Mindenhatónak bemutatva. Örök világosság fényeskedjék néki! Gyászjelentést adott ki a tűzoltó egylet is,' a melynek 18 éven át volt tevékeny tagja, olyan tagja, a kinek tevékenységét a gyász- jelentés megható egyszerűséggel igy fejezte ki: ... . betöltéd tisztedet! .......... Temetésének napján, tegnap d. e. tíz órakor a városi tűzoltó teljes díszben állt a hálottas ház előtt, jelezve, hogy egyik főbb tisztjét érte a halál. Délután pedig ravatalánál, mely el volt árasztva koszorúkkal, állott mindig 4—4 tűzoltó felváltva diszörséget. A temetés délután 5 órakor vette kezdetét. Ekkorra az udvar úgy megtelt gyászoló közönséggel, hogy a családnak is erővel kellett utat törnie, hogy a koporsóhoz közel érjen. Az udvarban a dalkör is énekelt megható gyászdalt, s miután a koporsót beszentelték, rendezkedett s megindult a gyászmenet ászéi-, fő-, és sárosutczán át, melyet a teljes számban kivonult önkéntes tűzoltók impozánssá tettek. A boldogult volt az első parancsnok, a kit a halál elragadott a bajtársak közül s a tegnapi temetés az első, melyen a tűzoltóság, mint testület adta meg a végtisztességet egyik tagjának. A gyászmenet a következőkép sorakozott. Elől a kereszt vivő után ment a kath. legényegylet zászlójával, utána az önkény- tes tűzoltók mászó osztálya, követte a 2-ik számú szivattyú, mely tele volt aggatva koszorúval s melynek tetején a boldogult tűzoltói öltözete és sisakja volt elhelyezve. A kocsit a tűzoltók szivattyús osztálya követte, mely után a testületileg kivonult kereskedő ifjúság és ipartársulat, valamint a dalkör zászlójával következett. Utánuk 3 tűzoltó vitte kis párnán a boldogult 15 éves szolgálati érmét. A halottas kocsin körül a város 4 tisztviselője tartotta a tisztikar s város közönsége nevében adott koszorúk piros-kék szalagját, azonfelül a lovak fejéhez kötött piros szalagot tartá két tűzoltó épp úgy, mint a szivattyús kocsinál. A koporsót a gyászoló család, továbbá a váczi önkénytes tűzoltók parancsnokai, a kik közt ott volt Follmann Alajos, az országos tűzoltó szövetség titkára, továbbá a budapesti tűzoltóságtól Szerb parancsnok egy bajtársával és a váczi önkénytes tűzoltó-egylet tiszteletbeli főparancsnoka, Krenedits Ferencz s tiszteletbeli örökös mászparancsnoka V e 1 z e r Lajos, a koronás arany érdem kereszttel mellén, a polgár- mester, a városi tisztikar, a képviselők s nagyszámú gyászoló közönség követte. A temetőben ismét énekelt a dalkör s a be- szentelés után a tűzoltóság sort képezve s a generalmarsch hangjai mellett tisztelgett, mig a koporsót lehelyezték az örök nyugalom helyére. A megható gyászünnepélynek csak jóval 6 óra után volt vége. Koszorúkat helyeztek a koporsóra: Fe- lejthetlen jó férjének — Juli. — Szeretett gyermekeid — Anti, Irén és Gyula. — Fe- lejthetlen jó testvégüknek — János, Rudolf és családja. — Szeretett sógorának — Intzédy Soma és családja. — A kedves sógornak — Tragor Ignácz és neje. — Edus bácsinak — Jani és Irma. — Drága Edus bácsinknak — Károly és Tóni. — Felejthetlen hivatalnokának — Vácz város közönsége. I — Szeretett osztályparancsnokuknak — A j bajtársak. — Szeretett osztályparancsnokuk- I nak — a váczi önkéntes tűzoltók. — Edus 3Z0
