Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-03-17 / 21. szám
Vácz, 1889 VÁC 551 HÍRLAP. Vasárnap, márczius 17. ról/ kik egy napon, egy szent napon rabbilincseket ráztak le könnyű pehelyként: és szent ihletettséggel omol le s imát mond porló hamvaik felett. Van e kinek keblében a szív meg ne dobbanna. gyorsabban ne verne e nagy nap emlékére ? Kiben a dicső példára az utolsó csepp vér forróbban ne pezsegne? Van-e, ki e nap után bátran ne merne a jövőbe tekinteni? Nincs! Nem lehet! Kell hogy bizzunk a jövőben mert: »Neked virulnod kell még oh Hon, Ragyogva büszkén, fényben,szabadon !« s ha van ki fél, ki retteg, kiáltsuk neki: »Félre kislelküek! a kik még most is Kételkedni tudtok a jövő felett ; Kik nem hiszitek, hogy egy erős Isten Őrzi gondosan a magyar nemzetet.« És erős Isten őrzi valóban, ki erejének hatalmát, e napon mutatta meg nekünk. Beszéljek e tisztelt gyülekezet, a fényes dicsőséges időről, mely követte e napot? Gygászokharczát, félistenek viadalát, gyönge röpke szó merje-e ecsetelni ? Rege száll az ajkról-ajkra hőstettekről, harczi dicsőségről; hősök emléke zengő danában él örökké s a mint a nagy idő sírjuk felett tova száll, a késő kor gyöngébb embere némán, csodálva néz vissza a távol múlt ködébe s lelkesülten beszél csodákról, ősök harczairól. Omló sírok mélyiben viharos, zivataros napok hősei nyugosznak, porló hamvaik felett lágyan susog az esti szellő, és sírjukon a csöndes alkonyatban édes danákat zeng a csalogány. Ti sírotokban nyugvó hős- fiak, mi álmotok lehet ott mélyen alant ? Almodtok-e dúló csatákról, megreszket e porladó szivetek hamva, ha trombita hangját hozza a szél nyugvó helyetek fölé? Végzett munka után nyugodjatok békén, pihenjétek fáradalmaitok, de lengjen köröttünk szellemetek. S ti élő tanúi daliás időknek, ha jönnek majdan borús, zivatar idők, emlékezzetek márczius 15-kéről, mondjátok el, mi történt utánna, hangoztassátok a harczok történetét s fiaitok, unokáitok serege hazájáért bátran rohan majd vészbe, halálba. Mozgalmas időket élünk tisztelt gyülekezet tán a közel jövőben, tán nem sokára megjelen köztünk a harcz véres szelleme, szükség lehet még e vihart, vészt látott zászlóra ; lobogjon fel hát szivünk a nagy. a fényes napok emlékén és én hiszem s bizonyára mindenki velem, hogy élni fog, örökké élni fog a szabadság, a haza.“ A csinosan kidolgozott és elmondott beszéd után S t r a u s z szavalta el Tóth Kálmán hangulatos versét. Az „előre,“ a dicső Könnyen voltam öltözve s igy hamar a felszínre vergődtem. Körültekintők s szerencsémre vagy ötven lépésnyire tőlem észrevettem Adélt; a mint a hullámokból küzködik, Egyike volt ugyan a legügyesebb úszóknak, de a jelen helyzetben akadályára szolgált a ruha. Gyorsan melléje úsztam és balkarommal felfogtam. — A csónakba akartam emelni, de azt elragadta a feltornyosult viz. — A magam erejére voltam tehát utalva. Hiszi-e, hogy boldog voltam érte. — Adél eszméleténél volt, de az ijedelem egészen megbé- nitá erejét. Arra kértem csak, hogy nyugodtan viselje magát. Átölelte a nyakamat s nem éreztem a terhét, — teljes erőmből úsztam a part felé. Milyen édes teher volt! A partról akkor észre vettek. A társaság volt, mely a vihar elől még jókor menekült. A partra értünk. Néhányan oda jöttek segíteni. Adél kezével elutasitólag intett feléjük, s a mint átölelve tartottam, éreztem, mint omlik mellemre. „És soha el nem eresztel többé?“ kérdezte halkan. ... És soha el nem eresztelek többé . . . Ez az én kis regényem asszonyom ! Őn nem talál benne semmit, s én nem adom mindenért. honvédek jelszava, viharos éljent keltett, mely minden versszaknál megújult. A szavaló magas, erős hangon beszélt, mely a szél zúgását is felülmúlta. Mikor leszállt a lépcsőkről újra a kar vette át a szereplést s a „Hazádnak rendü- letlenül“-t adta elő erőteljesen s lelkesitőleg. Evvel a szép ünnepély véget ért. Az eddig mozdulatlan zászlók újra lengeni kezdtek s megindult a menet kevésbé rendezve, de tömör sorokban. Az egyetemi ifjúság együtt maradt s az egész utón a Kossuth nótát s a „szózatot“ énekelve vonult a városház elé, hol a nemzetőri zászlót visszaadták. A rend sehol sem bomlott meg s semmi dissonantia nem zavarta meg az ünnepély komolyságát. Ősz polgármesterünk is résztvett az ünnepélyen, kitéve magát a meghűlés veszélyének, de leróni akarván a hősök emlékének kegyelet-adóját. Az ifjúság pedig ez első szereplésével szép jelét adta lelkesültségének, belopta magát sziveinkbe s megnyerte bizalmunkat, melylyel további szereplése elé nézünk. A bankett. 120 terítékre számítottunk s 145 lett belőle. Ezeken kívül vacsora után is jöttek még számosán, úgy, hogy cseppet sem nagyítunk, mikor 160-ra tesszük a résztvevők számát. Már hét órakor gyülekeztek a terembe s 77a órakor a helyeket keresni kellett úgy, hogy a később jöttéknek már szorítani kellett itt-ott egy-egy helyet, a hol végig élvezhessék először az ízletes vacsorát, másodszor a pohárköszöntők hosszú sorát. Díszes közönség gyűlt egybe a banketten s minden társadalmi rétegből. A presidi- umot Bentze György, volt honvéd főhadnagy foglalta el, mellette jobbról Majthényi István orsz. képviselőnk, balról Dr Frey- singer Lajos ültek. Nők is voltak jelen ez alkalommal még pedig Freysinger Lajosné. Dobó Lászlóné és Veizer Lajosné. Azonfelül a vacsora vége felé a karzaton is megjelentek többen. 87, órakor felállt Bentze György s 0 felségét a királyt, a „legelső magyar embert“ éltette. A résztvevők állva hallgatták végig szavait s lelkesülten éljeneztek. Közvetlen utána ugyancsak Bentze György ürité poharát a királynéra „magyarország második patronusára“ a mit az előbbihez hasonló éljen követett. Ezután megindult a felköszöntők sora s egymás után következtek a tartalmas és lelkesült beszédek. Valóban sajnáljuk, hogy a mondott szavakat nem örökíthetjük meg. Csak gyenge emlékezetünkre támaszkodhatunk midőn röviden megemlítjük a rögtönzött beszédeket. Elsőnek dr. Freysinger Lajos állt fel. Tartalmas, többszörös éljenektől félbeszakított beszédben fejtegette a 48-iki eszméket s utalt arra, hogy a mint az emberi szívnek két kamrája van, mely egymás ellen soha nem támad, oly két érzés él a magyar ember szivében: az első a király iránti hűség, kit nem isten kegyelméből tekint királyának, hanem, a kit a „legelső magyar ember“-nek nevez s a második a szabadsághoz való ragaszkodása. E két érzés sohasem ütközött össze egymással, de voltaik tanácsadók, a kik meg nem értve ezt, viszályt támasztottak a trón és a nemzet között. Tovább beszélve „a nemzet újjászületésének napjáról“ a mely egyúttal a „polgárság születés napja“ poharát a „boldoguló Magyarországra“ üríti ki. Hatalmas, zugó éljen válaszolt szavaira s többen siettek üdvözölni őt szép beszédjéért. Második szónok Reiser Béla volt, a ki a szabadságra, erre a dogmára, melyért legjobbjaink elhultak s melyért mi is készek vagyunk életünket áldozni, továbbá a szabadság nagy bajnokára a hontalan Kossuth Lajosra üríti a poharát. Szépen átgondolt beszédjét harsogó éljen követte. — Dr. Kiss József, az előtte szóló szavaira reflektálva indítványozza, hogy Kos- I suthot táviratilag üdvözöljük. Indítványa I egyhangúlag elfogadtatott és a következő 1 távirat küldetett el „Kossuth Lajos Turin. Vácz város polgársága márczius 15-dikét megünnepelve, hálával és lelkesedéssel emlékezett meg kormányzó úrról, a márcziusi eszmék dicső vezéréről s a váczi kerület volt országgyűlési képviselőjéről, szive mélyéből azt kívánja: az eg'ek Ura éltesse kormányzó urat az élet végső határáig a haza dicsőségére s boldogságára !“ Most Majthényi István országos képviselőnk állt fel s utalva a nehéz helyzetre, melyben Magyarország van, emlékezteti a jelenlevőket, hogy soha ne feledjék a költő eme szavait „Hazádnak rendületlenül, lég'y hive oh magyar.“ E gyújtó szavakra többszörösen megújuló éljen hangzott fel s megmozdult a lelkesedés húrja, erős hullámokat verve. Ezután Dr. Csányi János állt fel magvas beszédben fejtegette a sajtó szabadság történetét. Alaposan fejtegette a nehézségeket s azok leküzdésére irányuló törekvéseket s kiemelte a régi kor fiatalságát, mely kivívta a sajtószabadságot, Poharává sajtó szabadságára és virágzására ürité. Élénk s többszörös éljen kísérte szavait. Azután Dr. K iss József szólott hatásosan s többszörösen megéljenezve s végül éltette azt az irót, a ki Magyarországot — mint Jules Verne Francziaországot — a jövőben nagygyá fogja tenni. Utána Steiner Aladár, az ifjúság szónoka mondta el gyönyörűen kidolgozott kis remek felköszöntőjét a régi honvédekre. Bentze György köszönte meg bajtársai nevében a szónok szép szavait, miközben könnyek peregtek végig arczán. Hosszú sora következett még ezután a tosztoknak. Gajáry Géza lelkes szavakkal éltette a váczi ifjúságot; Hasen féld Manó ügyes beszéddel Majthényi Istvánt; Scherer István a lelkes ifjakból álló váczi egyetemi kört; Rudnyánszky László a 48-as eszmék harczosait. Gerzselyi Artur poharát emelte azokra, a ki az ifjúságot támogatták s elősegítették nekik, a még ismeretleneknek, a délutáni ünnepély megtartását; Kurdi Bálint azon ellenzéki képviselőkre, kik a magyar nyelv érdekében oly hosszú idő óta küzdenek; Dobó László a jelenlevő nőkre s általában a váczi nőkre mondott sikerült s megéljen- zett köszöntőt. Dr. Freysinger Lajos éltette a hivatalnokokat; Vörös Károly azokat, a kik az idegenből jöttek el hozzánk, hogy velünk ünnepeljék meg e nagy napot; Szlatényi Ede a lelkesült ifjúságot, végül Dr. Csá- n y i János a magyar hadsereget, különösen a honvédeket. Ezek után a honvéd szobornál elmondott szavalataikat ismételték el Szenessy A, és Strausz Zs. s mind a kettő számos s megérdemelt tapsot aratott. A tosztok után Marczink kezdte rá, a kire nagyon haragudtunk, hogy a délutáni kivonulásban nem vett részt, de a ki jó játékával lecsillapította haragunkat. Az esti ünnepély is szépen sikerült s méltó befejezése volt a délutánnak. A rendezők meglehetnek elégedve s bizton remélhetik, hogy jövőben is olyan érdeklődéssel fognak ezen nap iránt viseltetni, mint viseltettek a jelenben. —r. VÁROSI HÍREK * Időjárás. A tavasz mégis nemsokára beköszönt. Az utóbbi néhány nap s különösen a keddi eső a havat majdnem teljesen elolvasztotta s nemsokára kezdetét veheti a tavaszi munka. A tavasz első virága a kicsiny fehér hóvirág már megjelent az az ibolyáknak szánt tartókban. A kerti munka is kezdetét veszi s már jövő héten a télre eltett rózsákat is fel lehet szedetni. * Ajándékozás. Dr. Miltényi Gyula kanonok úr, a váczi kath. Legényegyletnek 5 frtot adományozott, melyért hálás köszönetét mond az Elnökség. * Meghívás. A „Váczvidéki egyetemikor“ az alapszabályok végleges megállapítása tárgyában, szerdán f. évi márczius 20-án este órakor gyűlést tart Budapesten, a Bátory-féle kávéház külön helyi-
