Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-03-10 / 19. szám
Vácz, 1889. mit, mert azok éppen olyan semmik, mint I ő, kinek élete ideig-óráig tart. Csak a hitben megedzett léleknek van bátorsága küzdeni és tűrni. A vallástalan ember nem képes élni sem önmagáért, sem másokért. . ---------Az aszódi hangverseny* és táncz- estély. Minden városnak vannak bizonyos spe- cziális társadalmi viszonyai. Aszódnak is van egy jellemző sajátsága, az, hogy nincs társadalmi élete. Lehet, hogy e betegség, mert annak kell neveznünk, nem egyedül Aszód helyi baja, de más vidéki városok is hajlandósággal birnak iránta. A társadalmi élet ezen betegségének okait, ha a t. szerkesztő úr kegyes lesz megengedni, legközelebb úgy is eszmecsere tárgyává tenni óhajtván, ezúttal nem erről, hanem az aszódi ifjúság által f. hó 4-én, a 8 elemi iskola javára rendezett hangversenynyel egybekötött tánczes- télyröl legyen szabad egyetmást elmondani. Az is sajátságai közé tartozik Aszódnak, hogy azok a báljai, melyek nagyhangú reklám mellett rendkivül fényes sikert Ígérnek, deficzites párbajjal szoktak végződni, az a báljai pedig, melyek deficzites párbajjal kezdődnek, nagyszerű siker és várakozáson felüli eredménynyel végződnek. A f. hó 4-én rendezett bál — szerencséjére a rendezőségnek — az utóbbi fajtából való volt. Az összes bevétel 190 frtot tett, ebből tiszta haszon 81 frt. Az előzmények — mert voltak ám azok is — tudjuk úgy sem érdekelnek már senkit, tehát lássuk lefolyását. Magát a tulajdonképeni bált hangverseny előzte meg, melynek sikeréért s vele kapcsolatban a bál sikeréért is, hálás köszönettel adózhatunk azoknak, kik művészetükkel oly sok kellemes perczet szereztek nekünk. A hangverseny műsora a legváltozatosabbnak volt mondható s e változatos képet kedvessé, vonzóvá tette a szereplők megnyerő egyénisége, rokonszenves alakja s művészetük tökélye. De az igazság megóvása érdekében meg kell vallanunk azt, hogy bármily örömmel, bármily élvezettel hallgattuk is a szép han- ■ gokat mi öregebbek, a fiatalság s különösen annak szebbik felé, annál türelmetlenebbül várta Sanyi művészetét. — De ki is tett Sándor magáért, megmutatta, hogy ő férjhez adni, pedig ez már utolsó farsangja, jövőre már nem bálozik. Kérlek édes Biczim, légy kíméletes, ne vedd el Lívia kedvét, leg'alább az idei farsangon ne. Nagyságos asszony kérem a fogat elő állt — jelenté a szobalány — s ez elvágta a további beszélgetés fonalát s mind a hárman derült arczczal hagyták el a szobát. A fogat elrobogott a Holló szálloda elé, sietve szálltak ki a kocsiból, fel a ruhatárba, a két hölgy lopva pillantott a tükörbe s aztán a tanácsos úr karra vette kedves nejét és a bálterembe léptek. Kiszti Hand, kezeiket csókolom nagysád- toknak, van szerencsém tanácsos úr s az egyik rendező karját nyújtva Líviának a terem felső részén közel a Lady patrones- hez, ki Muraynénak jó barátnéja, helyet foglaltak. — Köszönöm uram. Nagysád kérem méltóztassék e szerény tánczrendek közül egyet választani. Lívia hamiskásan jegyzé meg, hogy nagyon is díszeseknek találom uram s e szerény tánczrendek már is fogyófélben vannak. Ez nagysád jó jel a bál érdekében, szép számmal vannak a hölgyek, de nagysád bocsánatot kérek foglalkozva vagyok, aztán már kezdődik, ajánlom magamat s mélyen meghajtva magát távozott a rendező. Lívia lekötelező mosolylyal hajtá meg fejét. A teremben felhangzik a legújabb csárdás s a tánczolni vágyó fiatalság az első rezgő hangra öntudatlanul szökik fel s tova lebeg tánczosa karján közvetlen a csábitó vAczi HÍRLAP. j is ért ám a hegedűhöz, mert mikor ő rá I húzta a csárdást, mi öregek s a mamák is csak azért nem perdültünk tánczra, mert „nem illik.“ A négyeseket közel 70 pár tánczolta. Hogy megközelitő képet nyújtsunk a bálról, megkísértjük a jelen voltak névsorát következőkben adni: Skarnitzl Lujza (a művésznőnk Budapestről), Moravcsik Emmike, Biri és Margit (a két szép műkedvelő) Vla- dár Vilma (Szirák), Melzer Etelka (Ácsa), Székely Ilonka, Guba Mariska, Kovácsi Kamilla, Esztergály Sárika, Brankovics Erzsiké (Iklad), Tolnay Ilonka, Murányi Jolán és Irén (Kartal), Hercz nővérek, Nagy Ilonka és Anna (Emse), Majoros Paulin. Karácsonyi Gizella, Mazanecz Irma, Holkó Paulin, Fájin Gizella és Kaufmann Margit kisasszonyok. — Segesváry Jenőné (Do- mony) Mayer-Prokópiusz Ilona, özv. Kor- niczky Miksáné, Dőghei Antalné, Gaal Pál- né, Deer Józsefné, Margócsy Gyuláné, özv. Schachtner Antalné, özv. Esztergály Mi- hályné, Kaufmann Mihályné, özv Mazanecz Vinczéné, Holly Jenőné, Murányi Józsefné, Dr. Hercz Árminné, Nagy Ferenczné (Emse), Kovácsy Mihályné, Guba Imréné, Zsifcsák Józsefné, OsztriederGyörgyné,HajnikEndré- né, Karácsonyi Istvánná, Fein Árminná úrnők. — S többek kiknek neveit megtudnunk nem sikerült s melyért bocsánatot kér Garamy. VÁROSI HÍREK * MárczillS 15-ike. Nemcsak fiatalságunk mozog ez évben, hogy a szabadság felvir- radásának napját méltóan megünnepelje, de ■városunk polpársága is olyan érdeklődéssel tekint e nap elé, milyen évek óta nem viseltetett. A szokásos bankett ez évben a Curia nagy termében lesz megtartva: Egy teríték ára 1 frt. Aláírási ivek Dr. Frey- singer Lajos, Reiser Béla és Dr. Csányi János uraknál vannak, a hol bármikor aláírhatok. * A ,,Vácz vidéki egyetemikor“ csütörtökön f. hó 7-énBpesten a „Báthory“ kávéház helyiségében gyűlést tartott a melyen megállapította a márczius 15-én tartandó ünnepély részletes programmját. Gyülekezés J/24 órakor a városház téren; ezután ünnepélyes kivonulás a honvéd szoborhoz. A honvédszobornál a következő részletek lesznek: 1 „Hymnus“ énekli a váczi dalkör, — a káth. legényegylet — s a kör tagjaiból egyesitett kar. 2. „Talpra magyar“, szavalja hangszer mellé s még nagyobb tűzzel, hévvel járják a legszebb tánczot. Lívia is imádta a zenét, de soha még nem hatotta úgy meg, mint most, szeretett volna inkább sírni, mint mosolyogni barátnői körében, kik családi boldogságról, a paradicsomi édenről beszéltek Líviának, (hát a házas élet rósz oldalait, értve a zsörtölődő férjek ezerféle kifogásait úgy látszik a barátnők csak utánna gondolták), sőt némely nemes szivü barátnő meg is koczkáz- tatta a kérdést, hogy ugyan te Lívia miért nem mégysz már férjhez? látod mi veled egykoruak vagyunk és két-három éve lesz, hogy főkötőt hordunk. Lívia lehangolt kedélyét még inkább fokozta a jó barátnők csevegése s a sok kérdezőnek némi zavarral felel, hogy a mi késik az nem múlik, végét vetve az előbbeni beszélgetésnek más thémát intéz barátnőihez : nem is hittem, hogy a bálra bejöttök, különösen Emmikém, csodálom, hogy meg nem hütötted magad a hosszú utón. Oh! édes Lídiám, az én kis férjem gondoskodott jó meleg úti köpenyről, (ritka gyöngéd férj lehet.) . Lívia elmerengett és nem hallotta a hozzá intézett kérdéseket; de szép szemei a festői tánezoló csoportozaton nyugodtak és most kínosan érezte, hogy mellőzve van, hogy a bálon már unott tánezosnévá vált, hogy a régi ismerős már nem érdekli a frakkos urakat, csak az uj arezok, a mai estén, az először bemutatott leánykák után futnak a klakkos tánezosok. Lívia alig tudott már idegein uralkodni, észre se vette, hogy a csevegő barátnék. a Vasárnap, márczius 10. Szenessy Aladár j. h. 3. Ünnepi beszéd, tartja Megyery Dezső ü. jelölt. 4. „Előre“ Tóth Kálmántól, szavalja Strausz Zsigmond szigorló orvos. 5. „Szózat“ énekli a kar. Kedvezőtlen idő esetén az ünnepély vagy a városház téren, vagy a „Curia“ nagy termében tartatik meg.^A nagy közönség az ünnepélyről falragaszok utján értesittetik. * Köszönet. A váczi ipartársulat márczius 3-dikán küldöttségileg tisztelgett Dr. hreysinger Lajos kir. közjegyzőnél megköszönvén neki a társulat házvétele és bonyodalmas átíratása körül tett dijnélküli fáradozásait. Az ipartá.rsulat már készítteti a ház felépítésére vonatkozó terveket. * Nemes törekvés. A váczi általános ipartársulat elnökének Reitter Istvánnak indítványára elhatározra, hogy az elaggott s munkaképtelenné vált iparosok segélyezésére alaptőkét gyűjt. Ez alatt pénztárnokává Kohlmann István festögyárost választotta meg. Az eddigi adakozás eredménye a következő: Reitter István 25 frt, Zemanovics József 2 frt, Potoczky Soma 1 frt, Kalencsik István 1 frt, az ezen czélra megtartott bál 111 frt 52 kr. jövedelem fele része 55 frt 76 kr. A társulat egy kegyes Jótevője által évenként adományozó 40 írtnak fele része e czélra 20 frt, Perczián Vilmos 5 frt, Kohlmann István 4 frt, Özvegy Benkár Dénesné ő nagyságától 12 frt, Udvardi Mihály 1 frt, Eédor Sándor 1 frt, Schmidt Ferencz 2 frt, Fehérvári Eerencz 1 frt- — Összesen: 130 frt 76 kr. Hálás köszönetét mond a jótevő adakozóknak : — Az ipartársulat elnöksége. * Kántor-tanítói állás betöltése. A helyben üresedésben levő agost. ev. kántor- tanítói állás Lipták Endre, volt báthi segéd tanitó által töltetett be. Gratulálunk! Feliilfizetések. A váczi kath. Legény- egylet múlt vasárnapi előadása alkalmával íelülfizettek: Neszveda István fölsz. püspök 2 frt, Újhelyi István 4 frt, 13 számú ülőhely 1 frt, Borosi Ferencz 1 frt 70 kr. Rostetter Keresztély 1 frt, Scherer István 1 frt, Skriván Alojzia 1 frt, K. J. 40 kr., melyekért hálás köszönetét nyilvánítja az egylet Elnöksége. * Szerencsés fogás. A váczi halászok szerencsés fogást tettek csütörtökön éjjel. Olyan nagy harcsát fogtak, hogy hasonló nagyságút már rég nem láttak. Az elfogott állat súlya 40 kg. volt. Benkál* Dénes ravatalára a múltkor említetteken kívül még koszorúkat helyeztek : Részvéte jeleül — a váczi nőegylet. — Utolsó üdvözletül — Meiszner Ernőné fiatal asszonyok is mind elrepültek mellőle egy elegáns tánezos karján s csak egyedül „0“ maga maradt ki a tánezosok sorából; s elgongolta, hogy első, második farsangon milyen ünnepelt volt és mindig vele kezdték meg a tánczot s neki voltak mindig a legfessebb tánezosai, (tudom, hogy sok irigye görbe szemmel nézte) a szép bókok és a sok éjjeli zene, ez elmúlt kedves emlék mind jelenné lett s Lívia egyik merengésből, a másikba esett. Ha a jelen, múlt lesz s az emlékezés a múltba száll, akkor azt tapasztaljuk, hogy a múlt jelenné lesz s mi újra átéljük a letűnt kor derült vagy borongós napjait. Mintha csak Lívia kinos gondolatait elleste volna egyik rendező, nagy merengéséről egy közönyös hang rázta fel, hogy szabad kérni nagysád ? Lívia felállt s kecses termete mint rezgő hullám járta körül a termet, de Lívia egész este nem volt olyan vidám, mint belépte- kor. Merengő és közönyös maradt, habár azután sokat tánczolt és jól mulathatott volna, de ha a kezdet oly rósz benyomást tett kedélyére, nem bírta ezen este Lívia elfogultságát száműzni. A megmérgezett alma után már nem ízlik a mézbe mártott narancs sem. Szünóra alatt csak úgy hullámzott a teremben sétálgatva a habruhában a lengő tánezosné, némelyik boldogan hallgatva lovagja szépelgesit. (Ne higyjetek nekik hálózó leánykák és ne ringassátok magatokat iluziókba a mondottak fölött, mert addig fogadja még kimondja (gondolja) és azután elfelejti és többször megrezdül a könnyen
