Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-03-10 / 19. szám
Vácz, 1889. III. évfolyam. 19. sz. Vasárnap márczius 10. VACZI HÍRLAPÉ SZEBKESZ“:. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. .KtABÓmv Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Váczon, Duna-sor, 587. sz. (Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények.) Váczon, Külső-sor, (11 küldendők az olöfizetési^^^jg hirdetési dijak és hirdetése«. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben házhoz hordással, vagy a vidékre postán való küldéssel: egész évre <> frt, fél évre 3 frt, negyed évre 1 frt 50 kr. Vasárnapi szám ára : 10 kr., csütörtöki 5 kr. Kapható: a kiadóhivatalban; Deutsch Mórnál (városház épület) és Kiss Albertné vegyes kereskedésében s több föutczai kereskedésben. Kéziratok vissza nern adatnak. Bér menteti e n levelek el nem fogadtatnak. HIRDETÉSEK: Jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesiltetnek. — Nyílt-tér: sora 30 kr. Bélyeg-illeték: minden beigtatásnál 30 kr. A nyugtabélyeg külön fizetendő. Korunk és az öngyilkosság. A legutóbbi öngyilkosság alkalmából e lap tudósitója azt a kérdést hozza fel : „mit lehet kárhoztatni, hogy már ily éretlen korban is az öngyilkosság szégyenletes bűnéhez nyúlnak ifjaink ? A társadalmat-e, vagy a hiányos nevelést ?“ Megfontolást érdemel e két tényező^közül bármelyiknek a kijelölése s részemről is azt hiszem, hogy „mindkettő hibás. Javitsuk a meglazult közerkölcsöket.“ Kevés szavakkal csakugyan rámutatott korunk hibáira. A közerkölcsök alapja pedig az okszerű nevelés, melyet a gyermeknek a szülők nyújtanak. Ezt nem segítheti elő a parlamenti tanácskozás, sem törvény. „A családi nevelésnek, — mondja Séda Ernő, — irányeszméi legyenek: a mindenre könnyen hajló gyermekben a vallásosság kincsét meg- örökiteni, fogékonyságot ébreszteni a jó, igaz és szép iránt, ennek gyakorlásában való kitartásra ösztönözni, ellenszenvet csepegtetni bele a henyeség és bűn iránt.“ Szép szavak, melyeknek becsét azonban ma már a paedagogusok kivételével vajmi kevesen ismerik. A nagy többség a korszellemnek hódol és ez milyen? Egy fel- világosultságnak képzelt sötét tudatlanság, melynek penészes sarkába van dobva a vallás, az-erkölcsök anyja; benne dévajko- dik szabadon, egész mesztelenségben a fékvesztett érzékiség. íme ez a mi korunk! Ez a szabadosság kora, de nem a szabadság kora. *■ A templomok már lassan csak üres cere- monalis házak lesznek, az iskola pedig egy előkészítő intézet egy alapjában semmit érő életpályára. A diák alig hagyja ott iskoláit, vagy A „Yáczi Hírlap“ íárczája. Ettahoz, Elbukott a darab hőse... S azzal a függöny lehull. Éltem színdarabját én is Lejátszottam — szótlanul. Oh, mert azt, hogy hőn szeretlek, Hogy te vagy jó csillagom, Hogy érted ég hőn e kebel — Nem szabad volt mondanom. Nem volt szabad ! Sziveink közt Állt kegyetlen végzetem ... S harczra kelve ... a tölgy ága Nem jutott hajh, énnekem .. . S majd a tavasz langy szelének, Ha megpihen hantomon, Nyíló rózsa súgja meg, hogy Nem szabad volt mondanom... Balassa János István. Az utolsó farsang. Irta: -A_n.emona.. Lívia! Siess tudod, hogy nem szeretem, ha olyan sokáig nézegeted magad jobbról- balról, egyik tükröd sem mutat igazat, az egyikben fehér vagy, mint a hó, a másikban pedig már olyan piros, mint a tubarózsa belső szirma. Este mindenkit szépnek mutat a tükör. Még nálam is el palástolja este a 45 esztendő redőit; de reggel annál inkább megmutatja még fekete hajamban is az ezüst szálakat, a mit nem a divat ad hajékül, de az idő. — Oh! igen mama abban igazad van, még ott se hagyja, már is azzal véli tökéletes kiképeztetését negélyezni, hogy nagy képüsködéssel, bizonyos érzéketlen, blazirt életuntsággal azt hangoztatja : nincs Isten ! Akár hányszor kérdezünk ilyen blazirt if- jonczot, vagy korosabb férfit, hogy min alapszik az ő naiv állítása, eltátja a száját és hallgat. A nők is, kivétel nélkül a korra, vajmi kevés respektussal viseltetnek a templom szentsége iránt, ott is kokettiroz- nak, nevetnek, kőhicselnek, stb. Ez indította nem rég'iben isteni tisztelet alkalmával Magyarország . herczeg'primását arra, hogy nehány nőt nyilvánosan rendreuta- sitson. Nagyon helyesen tette! Hanem örvendetes jelenségeket is tapasztalunk ezen erkölcsöket mételyező fogalmakkal szemben : Kolozsvárott felolvasást tartanak s szövetkeznek a káromkodás ellen. Nálunk is jó volna mindenek előtt egyet tenni. Az erkölcsnemesitő könyvek terjesztése érdekében : a sajtó szabadság korlátozását, nem hatóság, hanem országos irodalmi intézetek ellensúlyozó működése által. Azt állítják ugyan, hogy a sajtószabadság az ember természeti jogai közé tartozik, de nézzük, mit mond Bonald: „Az irás és beszéd szerzett tehetségek és igy társadalmi tehetségek, melyekről a«társa- dalomnak számolni, melyeket embertársaink javára használni tartozunk!“ És ugyancsak Makulay a nagy angol történetiró és parlamenti szónok: a rossz könyvek betiltása, ha jókkal nem tudunk előállani annyi, mint elvágni a csörgőkígyónak csörgőjét és meghagyni fullánkját.“ Azért kellene az erkölcstelen irányú irodalom terjesztését irodalmi intézetek utján ellensúlyozni, korlátozni. Itt aztán a szót Sédának engedem át : „Ezer tény tanúskodik arról, hogy főkép újkori regényeink és egyéb szépirodalmi müveink az eszméket megzavarják, a izivet megmérgezik. A romanticismus által nyert bombastikus irány az ifjúságnál oly gyakori öngyilkosságok egyik jelentékeny oka. A szerencsétlen ifjú, kinek szellemét a regények elhomályosították és vágyait a végtelenségig kiszélesbitették, nem bír megbarátkozni azon szűk körrel, hol talán a szegénység is, vagy ha ez, nem, bizonyára a kötelességek önmegtagadását sürgetik !“ Szóval az ifjú lélek képzelődő lesz, képzelődésében szerelmes az őrülésig, — ennek a vége aztán az olyan katastropha, milyent a múltkori öngyilkos idézett elő. Azt hiszem, ez teljesen megegyezik ezzel az esettel. Azért ne legyen a gyermeknevelés engedékeny, korosabbakat illető élveket ne engedjünk meg kiskorúaknak, mert ez el- puhultságot idéz elő. Az olyan gyermek, kinek mindent megengednek, nem lesz képes az életben a nélkülözésre, szenvedésre. Tehetetlen bábbá törpül lelkileg sőt testileg is, melynek nem lesz ereje küzdeni', sem lelkesedni! Vegyenek ifjaink és leányaink az ész és erkölcsficzamitó regények helyett kezükbe történelmi könyveket; tanuljalak azokból az Isten és hazáért lelkesedni, szenvedni, küzdeni, tűrni. A hősök életéből majd meglátják, hogy az Isten fogalma nem üres phrázis! Mert csak az az ember lehet hős, derék, becsületes és jó hazafi, ki a milliárd világok teremtőjében hisz. Az istentagadó előtt nincs a becsületnek, a jellemnek az erénynek értéke, nem lehet, mert nem hiszi annak létezését, ki ezért jutalmazhat, az emberek becsületére pedig nem adhat semhogy a tükör hamis 'és én nem is hiszek neki annyit sem, mint a bálban tánczosaim bókjainak. E párbeszédet folytatja nagyságos Muray Albertné Lívia leányával a nőegyleti bál estéjén egy órával a bál kezdete előtt. 0 is tagja a jótékonyczélú egyletnek s igy el kell mennie. Murayné igen sokat tart arra, hogy minden jótékony egyletnek tagja N. városában. A nemes, önfeláldozó szív titokban, észrevétlenül segít, hogy a mit a jobb kéz nyújt, a bal ne tudja azt; ilyennek képzelte magát Murayné is, pedig igen hizelgett neki az, ha jó tetteit dicsérgették. — Az üres bókoknak ne is higyjél édes leányom — folytatá az anya — főképen a nyílt bóknak, mert az rendesen nem az igaz utón jár. A bókot mindig- homályos szavakba kell rejteni; leánykoromban én is úgy voltam a bókokkal, mint te és mint minden leány. Oh ! de majd elfecsegem az időt. Mindjárt itt lesz a kocsi. De ne állj oly sokáig a tükör előtt, bizony megharagitasz Lívia. Ne boszankodjál kedves mamuskám leányod hiúsága fölött. Emlékszel, midőn öt év előtt először vittél a bálba, bemutatni a világnak, még csak a tükör felé se mentem, csak a szép ruhámot bámultam és annak örültem, mert akkor még 17 esztendős koromban erre fektettem a fősulyt. És tudod mama azt hittem, ha csupa selyembe öltözve megyek a bálba, akkor én leszek a bálkirálynő. . . Nem nevetsz ki mama balgaságomért ? No, nem kell olyan nagyon szerénykedni az én kisasszony leányomnak, mert három év előtt is nem te voltál mindig a bálkirálynő a farsang összes báljain keresztül és két év előtt a fiatalság által rendezett bálon nem téged ért az a kitüntetés, hogy beléptedkor egy óriási gyöngyvirág csokorral lepett meg a rendezőség?! Annak is meg volt az oka, hogy miért kaptam én a szép virágcsokrot, mert Szabó Sanyi épen abban az időben akart bejutni a második megürült tanácsosi állásra és azt is jól tudta, hogy a papának nagy befolyása van a népre és ti, sokban elősegítettétek az ő dolgát, még te is szívesen láttad őt mama, mint afféle házasulandó szép állású fiatal embert; és ő nektek ezt a nagy szívességet azzal pótolta vissza, hogy leányotoknak díszes virágcsokrot adott, mint a bál főrendezője, de minden utógondolat nélkül . . . Lívia, elég legyen a diskurzusból, csengetnek, bizonyára apa jő, — szól a mama — s tovább igazgatja vadgalamb szinü selyem ruhája vidra prémes uszály redőit. Jó estét kedves papuskám, azonnal készen leszünk, csak még elől kell megigazítanom kis hajfürteimet, mert ma este még- szép akarok lenni. Lívia csábítóan nézett ki tengerzöld, illúzión ruhájában, hamvas szőke hajfürtéit s halvány arczának érdekességét még jobban emelte mély tüzü, nyugtalan tekintetű fekete szeme. A papa is elégedetten mosolygott, mikor leányát megnézte s lassan odasugja nejének : „már ötödik farsangon visszük Líviát bálba s mennyibe kerülnek a ruhák a pesti szabóktól.“ Gondolatait tovább fűzi „jóne- velésü, szép leány és nem tudtuk még idáig
