Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-03-03 / 17. szám
Vác z, 1889. vAczi hírlap Vasárnap, márczius minden a régi rendben volt, úgy hogy semmiből sem lehetett következtetni az imént történtekre. Igen ám, — ha az a kalap nem hevert volna a divánon. És ami nem tűnik senki szemébe, az az asszony figyelmét ki nem kerüli. Pláne a Hazudyné figyelme olyan, mint az örökös kém : kutat, keres és talál is mindig. — Kié ez a kalap ? — kérdi kémlő tekintettel fordulva a lány felé. — Ez sem az Akta úré, sem Károlyé. A lány elsáppad, minden tagja remeg, mert az anyjától rettenetesen fél, és ezer szerencse, hogy rajta Akta hősileg segit. — Ah, nagysádot nem is akartam értesíteni a kellemetlen incidensről, mely itt végbement. Mig mi itt hármacskán beszélgetünk, beront és egyenesen felém jön Csizmadia Kálmán. Mondván: hogy ő neki, vagy nekem veszni kell, de e szókat még jól ki nem mondotta, már künn volt az udvaron, honnan Károly az utczára botozta. — Az én fiam, — dörzsölgeti kezét megelégedetten, — derék fiú. De látom már, hogy az a jogászfiu még valami galibát csinál. Azért tehát kedves leendő vöm, ki fogjuk eszközölni a dispensatiót, hogy az esküvő egy hét alatt végbemenjen. Azután utazzanak önök Budapestre, Olaszországba, vagy a hová tetszik. Úgy is volt, a dispensatiót megkapták, megesküdtek és elutaztak Budapestre. Szegény Kálmán nem is látta többé kedves Irmáját. Bosszúját sem tölthette annak bátyján, mert az azonnal behivatott ezredéhez, tehát mennie kellett. így maradt Kálmán menyasszony és párbaj nélkül. Arra is gondolt ugyan Kálmán, hogy a templomban az oltárnál fogja agyonlőni imádottját és azután önmagát; hanem előtte való este egy nagy mulatságot rendezett Vereghy uram, úgy hogy az esküvőt át- aludta és a veszélyeztetett házaspár nyugodtan utazhatott Italiába, vagy a hová akart. Most már nemde jó volna azt is tudni, hogy hát miért ment mégis Irma Akta Náczihoz, mikor azt nem szerette és talán mégis jobban szerette Kálmánt. El kell kezdenem az anyján, hogy megismerkedjünk a lányával. Az öreg Hazudyné egy igen egyszerű bognármesternek lett a felesége, miután ő sem származott különb famíliából. Az öreg bognár mester egy vén kiszolgált katona volt, hol szintén mesterségéhez képest a hadi társzekereken javítgatott, tatarozott. Mire haza jött félig süket, félig vak volt, hanem különben egészséges, dél- czeg, derék ember. Pénzt is hozott magával szépecskén. Vett házat, nyitott műhelyt, szőlőt is szerzett; a ház körül minden volt, csak asszony hiányzott a házba. De fiatal nem akart hozzá menni, öreg pedig nem kellett neki. Egyszer azzal állitott be a műhelybe és igy szólt a legényéhez: — Elveszem a Ludas Marit. Bánom is én akár mit beszélnek róla. Csinos lány, olyan mint a rózsa, fürge, mint a nyúl, aztán olyan a szeme, hogy az ember, ha egyszer belenézett, megvakul tőle, mint a naptól és egyebet se lát. Jancsi bácsi mondá tréfásan most is, ha nem megy senki magához, kérjen meg engem, elmegyek én hozzá. Igazán? — kérdém. Igazán, mondá ő, aztán úgy intett a szemével, mintha azt akarná mondani: bárcsak azután volnánk ! Vén katona vagyok. Nem adom meg magam egykönnyen, hanem ezzel a Marival szemben nem állom meg a sarat. Elve- | szem. És miért ne? Soha életemben nem ettem jobb czipót, mint a minőt ő sütött. Nem adok én arra a sok mesebeszédre semmit. Ha valami leányféle kissé csinos, mindjárt beszélnek rá. Igaz, hogy a szép után mind járnak a legények, hát lehet is gyanúba venni. Dictum, factum, elveszem. Elvette. A Mari is tudta, hogy miért megy hozzá? Nem kellett már sénkinek. Az öregben pedig felismerte azt, hogy őt szereti. Szerette is. Oly gyöngéden bánt vele, mint a tojással. De nem is lehetett a feleségére panasza, mert az kényét, kedvét kereste mindenben, igy hát aztán mondottak is volna valamit, hogy a menyecske másokra is kacsintgat néha, azt ő a világért el nem hitte volna. A férj boldog volt halálig, az asszony se látott hiányt semmiben. Egy fiuk és egy lányuk született a minek úgy megörült az öreg atyus, mintha ő maga újjá született volna, mert korának magas voltát látta megczáfolva ez által és erősen hitte most már, hogy ő még mindig fiatal. Hanem nem sokáig örülhetett, mert alig volt a kis Irma, (ez már nem volt Mári) hét éves, mikor meghalt. Ekkor az aszony eladott mindent odakünn a falun és bejött a városba. Ez volt az ő vágyainak netovábbja. Itt vett házat és nagyságoltatta magát. Ezt nagyon hamar eltalálta, mert mint szolgáló a városban először is megtanulta az urizálást, mire mindig nagy hajlama volt. Elég ügyes is volt ehhez és megjelenése is meg felelt ennek. Nem csodálkozhatni tehát, ha azt az ismeretlenek elhitték, hogy a boldogult férje nem bognár mester, hanem tiszttartó volt. A leányból szintén nagy úri dámát akart nevelni, hanem ez korántsem volt ügyes mint az anyja. Szelidebb és csendesebb volt; az a raffinéria pedig, melylyel az anyja rendelkezett, a leánynál éppséggel teljesen hiányzott és ezt nem tanulta meg az iskolákban sem. A társas életben pedig kevésbé vett részt a leány, mert a kiket az anyja akart, azok a leányt be nem fogadták, a kik pedig Irmával szívesen barátkoztak volna, azokat az anyja nem akarta. Irma kezdettől fogva úgy neveltetett, hogy semmi önállóságra szert nem tehetett: minden tettét, gondolkozás módját az anyja határozta meg. Minden harmadik szava az volt, hogy: az édes mamám! . . .“ így tudta aztán magát könnyen elhatározni arra a házasságra, melyet az anyja diktált neki. Ha talán érzett is valami vonzalmat Kálmán iránt, de sokkal erősebb volt nála a beleékelt szófogadás, hajlam, hogy sem ez a vonzalom erösbödhetett volna. így nőtt fel Irma egyoldalú neveltetésben, mely nem ér többet a tudatlanságnál. Az ilyenek könnyen tévednek, mert folytonos bizonytalanságban élnek. Hasonlítanak a csolnakoshoz, ki nem tud kormányozni: viszi az ár! . . . De Irma most már férjhez megy és a mama annak nagyon örül, nagyon boldog. Irmának nem lesz semmi baja, semmi hiánya : a Náczi bácsi nagyen szereti. Hanem a leendő kis menyecskének mégis hiányzik valami. Úgy tetszik neki is, mintha folyton valamit keresne. Mi lehet az? Hisz szükség'et nem lát sehol : van mindene ? Irma maga sem tudja, csak olyan furcsa előtte az egész. A vőlegény megöleli, megcsókolja, — mégis mintha terhére volna ez. De szólni a világért sem szólna, mert jaj neki, ha megtudja a mamája. Hiszen nem is haragszik, ha Náczi megcsókolja, nem, nem haragszik, de még se szereti . . . igen . . . mert nem szereti (Folytatása következik.) NYÍLT TÉR. :K:öszöaet-nyil-váziitá,sMindazok, a kik felejthetlen jó anyánk, illetve anyósunk elhunyta és temetése alkalmával fájdalmunkat enyhítő részvétet tanúsítottak ; különösen pedig az ipartársulat és ipartestület azért hogy szívességből megjelentek, fogadják ez utón is hálás köszönetünket. Vácz, 1889. márczius 2. Haffner Ferencz Mandits János és neje. és neje. Felelős szerkesztő: Dr. Csányijános. Lapílllajdonos és kiadó: Scherer István. HIRDETÉSEK. Hirdetmény. 150 métermázsa első minőségű széna ölszámra, kazalbői, vagy mázsaszámra is eladó Kleinkanf Károlynál, Lelkesen. Hirdetmény. Egy Schunda-féle pedál czimbalom kettős fenékkel csinos kiállításban eladó — Hol ? Megmondja a kiadóhivatal. A Meierlingi Tragédia czimü szenzácziós röpirat kapható : Mayer Sándor könyv- és papirkereske- désében. Ára 20 kr. Ingyen melléklet: Vetsera Marit, bárónő kitünően sikerült arczképe. LENKEI ANBONNÉ fodrásznő ajánlja magát a n. é hölgyközönségnek a legújabb divat szerinti hajékek elkészítésére és elfogad úgy háznál, mint házon kívül gyors és jutányos árbani fésülést. Lakik : 4—5 Fazekas-utcza 140. sz. Eladó ház. Váczon a fő-úton levő Valentini-féle ház szabad kézből eladó. Bővebb értesítést ad P a uer 1 m r e háztulajdonos Váczon a »Honvéd »-hez czimzett 2—3 vendéglőben. JMmüSBik KISS RÓZSA 2—2 fodrásznö ajánlja magát a n. é. hölgyközönségnek divat szerinti hajékek elkészítésére ; fésülés teljesítését jutányos árban elfogadugy háznál, mint házon kívül. Lakása: Tabán-utcza t. Emerich rendőrkapitány úr házában. Vácz, 1889. Nyomatott Mayer Sándor könyvnyomdájában.
