Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-03-03 / 17. szám
Vácz, 1889. III. évfolyam. 17. sz. Vasárnap, márczius 3. SZERKESZTŐSED: Váczon, Duna-sor, 587. sz. (Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények.) r HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. KIAD Váczon, Ktllső-s Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön.-sor küldendők az hirdetési dijak és h ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben házhoz hordással, vagy a vidékre postán való küldéssel: egész évre 6 frt, fél évre 3 frt, negyed évre I frt 50 kr. Vasárnapi szám ára : 10 kr., csütörtöki 5 kr. Kapható: a kiadóhivatalban; Deutsch Mórnál (városház épület) és Kiss Albertné vegyes kereskedésében s több föutczai kereskedésben. Kéziratok vissza nem adatnak. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. HIRDETÉSEK: Jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. — Nyilt-tér: sora 30 kr. Bélyeg-illeték: minden beigtatásríál 30 kr. A nyugtabélyeg külön fizetendő. Váczi ifjúsági-kör. Üdvözöljük a mozgalmat, melyet egye temi ifjaink egy nemes czél keresztülvitele szempontjából megindiottak és üdvözöljük, hogy az igének testet adtak! Nem-e a társadalom e tényezőjének föladata : a kezdeményezés, a társadalmi egyensúly fenntartásának joga, a nemes czélok fenntartása és öregbítése ? Sajnosán nélkülöztünk mindeddig városunkban egy társadalmi központot, melyből az irányzat kihat vala életünk főbb mozzanataira, mely egyoldalú társadalmi életünket átalakítja s mely hivatva leend az egyöntetűséget megteremteni, melyet sajnos oly soká nélkülözni kénytelenek voltunk. Ennek kifolyásaként tekinthetjük első sorban azt, hogy mig más városokban az intelligenczia felfogván hivatását egész terjedelmében, egy feloldhatlan szövetséget képezett, melyben az irodalom, a gazdasági és népnevelési érdekek, melyek mindenkor fennállanak, — kielégittettek, — addig városunkban ily központ nem létezvén, a nép e kulminans érdekei parlagon heverve, még beszéd tárgyát sem képezték. Innen van, hogy nálunk mi érdeklődés sem mutatkozik a társadalom mai fontos igényei s vívmányai iránt s nem egy polgár nyilatkozott csendes reszignaczióval : „e város kihalt!“ Jogosan ! Nem tömörült össze fiatalsága, mely pedig első tényezője a társadalom élénkítésének s mely később hivatva van a város érdekeit is előmozdítani. Hisz az ifjakból lesznek a férfiak és az öregek. A „Yáczi Hírlap“ íárczája. Az adós drámája. — Legifj. Plinius után. — — „Eh, dehogy. — Kiállhatatlan hangja van. Most készít számomra Pleyel egy sokkal kitünőbb zongorát, arra az időre mig az elkészül, ezt a kis jószágot béreltem; ez nem sok helyet foglal“ — feleié a rendithetlen művész egy ócska zongorára mutatva. Hasonló módon tűnt el nehány nap múlva a pompás porczellán készlet, ezt kisérte a diszes falióra. Jött a kárpitos s elvitte a damast függönyöket és egyébb bútorokat. Hektor minden bútordarab eltűnésénél úgy képzelte, mintha mindezt tőle lopták volna el, s a mint azelőtt részt vett a művész diadalaiban, úgy szenvedett most divatos Ari- onja jólétének föloszlása láttára. Végre elérkezett ama nap, midőn a váltó lejárt. Hektor dobogó szívvel indult szomszédjához, ki ezúttal a küszöbön fogadta és nemhogy leüléssel kínálta volna, de még be sem hivta szobájába. „Megbocsásson kedvesem,“ — mondá — „de nem vagyok egyedül. — Mit hozott? Papírját? Tehát nem discontirozta? Ez pompás . . . Meg vagyunk mentve . . .“ „Hogyan?“ — szólt Hektor túlboldogan, mert adósának örömét jó jelentőségűnek jósolta magára nézve. — „Ön ezt nem érti? — Őn tehát semmit sem ért ? — Lássa, ha most e váltó ama beduinnál volna, a kihez önt küldtem, ő irgalmatlan lenne — egészen a szélsőE hiányon segíteni jöttek össze ifjaink, hogy megalakitsák a kört, melybe mint központba futnak össze társadalmuk érdekei s úgy hisszük, hogy az mindnyájunk megnyugtatására fogja azokat szolgálni ! Mi e kör feladata és ezé Íja?! Feladata: „hogy különbség nélkül egyesítse magában városunk intelligens elemét, hogy a művelt polgár benne otthonát lelje s hogy mint oly tényező szerepeljen, mely hivatásának magaslatán állva, bírja mindnyájunk bizalmát s rokonszenvét!“ Czélja: „az irodalmat ápolni annak minden egyes phazisaiban, különösen nép szerű, ismeretterjesztő felolvasások által (irodalmi, tanulmányi, gazdasági stb.) közvetve pedig a kasztszerü válaszfalakat lebontani s a város polgárait közös táborba tobor- zani !“ Ki vagy mi áll ily nemes törekvés léte- sithetésének útjában ? ! Senki és semmi ! Nem hisszük, hogy valaki e törekvéseket, rosszalná! Tessék csak más városok társadalmát megismerni és akkor önmagunkat fogjuk e mulasztásunkért hibáztatni. Vácz rendezett tanácsú város; van fő- gymnasiuma, tekintélyes állami intézetei, ez mind nyomós érv mellettünk s azért eléggé sajnos, hogy ifjaiok még eddig nem jutottak az ily kör szükséges voltának érzetére ! íme, — eltekintve a bpesti egyetemi if- jaktól — különösen a vidékiek, ha tekintélyes számban vannak, egyleteket és köröket alapítsanak. Mint ilyenek ismeretesek : a „trencséni“, „szabolcsi“, „fehérmegyei“ stbi körök. ségig üldözve bennünket, s ön kényszerülve volna a pénzt visszaadni neki.“ „Nos — és ön —?“ Én ? Oh az egészen más. Isten vesz ott, a hol nincs. — Mi fölött bámul ön annyira ? Sajátságos arezot csinál. — Ha időnűvolna, szeretném önt lerajzolni.“ — „De Uram“ — mondá Hektor „tudja-e, hogy az ön magaviseleté.“ A művész hirtelen komoly állásba vágta magát; csak az alkalmat látszott várni, a midőn felülkerekedhet; most Hektornak szavába vágva arrogáns hangon szólt: „Hogy érti ezt uram ? Világosabban fejezze ki magát, ha szabad kérni . . .“ Szerencsétlen barátunk most észrevette, hogy adósa egy gránátos termetével bir és valószinüleg megfelelő izomerővel rendelkezik. Azért sokkal udvariasabban mondá : „Csak megengedi . . .“ „Semmit sem engedek meg“ — feleié a művész, a tenorból hirtelen bassus-hangba vágva. — „Az ön nyakassága kellemetlenül érint uram ! Egy müveit embert ilyen csekélységek miatt nem szoktunk háborgatni. Az ön korában már meggondolóbbnak kell az embernek lenni. . . . Mit is akar tulajdonkénpen ? Talán a váltó megújítását? . . . Azzal szolgálhatok . . . Nem? — Nos uram, akkor bámulatba ejt“ — mondá a legmélyebb megvetés hangján. — Többé nem látok önben hitelezőt, hanem törvényszolgát, ki hozzám fordul, holott ilyes dolgokat szokás szerint portásomnál rendeznek . . . Ő nála vétetnek föl a protestálások. — Menjen hozzá uram, ő majd megismerteti önt a szabályokkal. — Ön visszaél türelmemmel! Ezzel becsapta az ajtót megrökönyödött Nagyzók nem vagyunk, ha kimondjuk, hogy ifjaink száma megüti az 50-et! Egy kör alakítására Budapesten, még kevesebb szám is bir létjogosultsággal ! Az erő mindenesetre megvan s meglesz, mert ifjaink lelkesülten mennek be a táborba. Körük székhelye és működési tere a tanév alatt Budapest leend, azontúl városunk. Felolvasások és ünnepélyek időközönként városunkban is tartatnak, hol e kör tekintélyes contingense van! Működésük kihatását ha’ kezdetben nem is oly mérvben, de később bizonynyal érezni fogjuk ! Hisszük, hogy a vád, miszerint ifjaink- ból a fiatal pezsgő vér kialudt, ezúttal elnémul ! * •í» V Sok szerencsét és kitartást! A közönség köréből. Hölgyeim, Uraim! Előre kijelentem, hogy ezúttal nem élek csellel; nem szép asszonyról, de farsang utoljáról szól az ének. Utolsó farsang! Oh ! hány leánynak szive szorul össze ekkor, mert újra — csalódott! hány férjem uramnak szivét fogja el a keserűség, mert a farsang elmúlt ugyan, de megmaradt a — számla 1 Néhány röpke óra még — s a farsang az élvezések tengerébe elmerült s megszól- lal a szélrózsa minden irányában az „irás“ szava : „Pulvis fuisti, pulvis eris ! Memento móri! Hát bizony semmi sem állandó, csak — hitelezője orra előtt. — Hektor bosszú után lihegett. — „Hah!“ kiáltá a váltóval az ajtót fenyegetve. „Ezt még megkeserüli drága szomszéd!“ „Talán!“ feleié a kulcslyukon keresztül egy ifjú hölgy nevető hangja. Midőn Hektor már reá tévedt a veszélyes útra, egész sora azon akadályoknak gördült le szemei előtt, a melyeket valamely agyafúrt törvényhozó fölhalmozott a megtérítésre várakozó hitelező, — a huza-vonát nem kevésbé forrón óhajtó adós közé. Hektor megismerte a Huissiereket és kettős arezukat, pénz sovárságukat és heveskedésüket, a melyet kénytelenek vagyunk mérsékelni, midőn telebeszélik a fejünket rögtöni elfogatással, vagy huszonnégy óra múlva foganatosítandó személyes fogsággal stb., a kik azonban tulajdonképen a legártatlanabb emberek a világon s a kiknek igen kevés gondjuk van arra, hogy valamely port megrövidítsenek. Az adóst ellenszegüléseért, — a miért a tárgyaláson meg nem jelent, — elitélték; erre következett az első bíróság ítélete s az ujoncz hitelező, ki már azt vélte, hogy adósa rég zár alatt van, egyszerre azt veszi észre, hogy az ítélethez kötött remény, ug-y távozik előle, mint a pusztában a vándor előtt az oáz. Halasztást halasztás követett s midőn már nem volt ok a halogatásra, ekkor Hektor az ellenfél részéről váltóhamisítással vádoltatott és ezzel minden további üldözés megszűnt s az ügy felsőbb bíróság elé ment. — „Hogyan?“ — kiáltott Hektor, — „a nyomorult még engem vádol, hogy aláírást utánoztam? Mily aljasság!“
