Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-12-29 / 77. szám
ás Hexner Jakab liptó-szentmiklósi lakosok között. [Ezen árverésen Weiner Ignácz, ki a korábbi árve- ! résen 15106 írttal legmagasabb ígérőnek maradt, 16010 írt haszonbért ajánlott Hexner Jakab 16110 frtos ígéretével sz mben. Miután azonban az azon napon d. e. 10 órára összehívott képviselőtestület közgyűlésén megtudta, hogy Hexner Ígéreténél kisebb évi bérért meg nem kaphatja, ő is meg- igérte a Hexner által megígért 16110 irtot és így a képviselőtestület két egyenlő ígéret között a helyben lakó Weiner Ignáczénak adott elsőbbséget. * Éjféli-mise. Az éjféli-misét a Székesegyházban Neszveda István felszentelt püspök tartotta fényes segédlettel. Karácsony napján megyés püspökünk misézett. Bevonulás alatt a kar S e y 1 e r „Ecce sacerdos .magnus-!“ hymnusát. Mise alatt Ulrich K. kis pásztor miséjét adta elő. Betétek voltak, Gradual era : .JU1 r i c.h . K, „Pastorellája.“ Offertoriumra: Schidermajer Tecum principium-a, bassus és fuvola soloval. * A nöegyleti bál. A nőegylet jövő évi január 9-dikén tartandó bálja alkalmára karzati jegyeket is bocsáji ki. Egy karzati ülőhely ára 1 frt 50 krajczár, s válthatók Meiszner Rudolf kereskedésében. A bál tartama alatt Gosztonyi Jánosné és Rudnay Józsefné látják el szivességből theával a vendégeket. * A város korcsma-épületeinek bérbeadása. A „Korona“ vendéglő épülete ifj. Korpás József utóajánlata következtében f. hó 24-én d. u. 3 órakor a városház tanács-termében megtartott nyilvános szóbeli árverésen került másod Ízben árverés alá. Legtöbbet Ígért ifj. Korpás József. Ugyanez alkalommal árverés alá kerültek a „Zöldfa“ és „Fehérló“ épületei. A „Zöldfáért“ Adler Markusz 405 frt, a „Fehérlóért“ Tokody Mihály 555 frt évi bért ígért. A képviselőtestület mind a három árverést jóváhagyta. ; * A nöegyleti-bál meghívója szétküldetett, s következőkép hangzik: Meghívó; a váczi jótékony- czélú nőegylet által 1890. évi január hó 9-én Vá- czon a „Curia-fogadó“ dísztermében az egyleti pénztár és óvoda javára rendezendő zártkörű Táncz- estélyrev Benkár Dénesné e. elnök: Gosztonyi Jánosné eUalelnök. Dr Freysinger Lajos e. titkár. — A rendező-bizottság : Balta Béla százados, Batthiányi István gróf, Brezlovay László, Együd Lajos, Gosztonyi Miklós,J Gosztonyi Tibor, Kemény Kálmán, Dr. Kovách Ödön, ifj Krenedits Ferencz, Mocsáry Sándor, ifj. Morlin Zsigmond, Osztroluczky Miklós, ifj. Piufsich Lajos, Plank Ede főhadnagy, Prónay Mihály, Roth Lóránt, Rud- nyánszky László, Stigliczy József, Szánthó Árpád, Szemere György, Szentiványi József, Tragor Károly, Ursziny Arnold, Wickenburg Márk gróf. A f tánczestély kezdete esti 8 órakor. B e 1 é p t i-d i j : Személyenként 1 frt 50 krajczár. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak. * Halálozás. Özv. Gyikos Mihályné f. hó 22-én élete 74-dik évében jobb létre szenderült. Haláláról családja a következő gyászjelentést bo- csájtotta ki: Gyikos Mihály mérnök és Gyikos Imre Péter zircz-cist. rendi áldozár s pécsi főgymn. tanár, maguk és az összes rokonság nevében mélyen szomorodott szívvel jelentik forrón szeretett édes anyjuknak Özv. Gyikos Mihályné szül. Va- szicsek Aláriának f. hó 22-én délelőtt fél 11 órakor, élte 74 évében, a haldoklók szentségeinek felvétele s rövid szenvedése után bekövetkezett elhunyták A boldogultnak földi maradványai f. hó 24-en délelőtt fél 10 órakor (Fegyház-u 633. sz. a.) beszenteltetvén, a felsővárosi plébánia-templomban bemutatott engesztelő szentmise-áldozat után a középvárosi sirkertben fognak nyugalomra helyeztetni. Vácz, 1889 deczember hó ZZ. Az örök vilá- goss g fényeskedjék neki! — Vadkerty Lajosné szül. Huber Karolina f ho 24-én este 7 óra tájban hosszas szenvedés után örökre elaludt. Egy 2 eves kis leánya maradt árván. Kihűlt földimaradványait f. hó 27-dikén az alsóvárosi sirkertben helyezték a rokonok és ismerősök nagy részvéte mellett örök nyugalomra. Irodalom 4 30.000 példányban megjelenő »Rmlnpcsl« czimü képes politikai napilap, — mely immár Xlll-ik. évfolyamát futja, — évről-évre nagjobb elterjedésnek örvend. Ma már annyi példányban jelenik meg, hogy két i‘Otáci6s*gépeu nyomják, a mi hírlapirodalmunkban valóban páratlanul álló eset. A »Budapest« e szokatlan elterjedését egyrészt határozott nemzetles füg- yetlen irányúnak és kitűnő tudósításainak, másrészt pedig eredeti rajzok után készült képeinek köszönheti. A »Budapest«, — nem csinálva két kulacsos politikát, mint az mai napság már a hírlapirodalomban is szokásos, — nyíltan és kitartóan Magyarország teljes állatni IViggelleiiség«* és önállósága mellett hüzd. Azt akarja, hogy legyen önálló vámterületünk, nemzeti hadseregünk, saját bankunk, külön külképviseletünk; szóval odatörekszik, hogy hazánk minden idegen beavatkozástól menten saját maga intézhesse államügyeit. S e törekvésében politikai életünknek olyan kitűnőségei támogatják, mint Irányi Dániel. Uyrőn Gábor, Madarász József , Th iy Kálmán, Polónyi Géza, Tors Kálmán, Put rich Ferencz, Lakács Gyula, Orbán Balázs, Tóth Ernő, Engedi Lakács, Mezei Ernő stb., kiktől ismételten hozott már a »Budapest« nagyérdekü közleményeket, s a kiknek Ígéretét bírja a szerkesztőség, hogy a lapot szellemileg továbbra is támogatni fogják. De a »Budapest« nyíltan bevallott politikai irányának szilárd és következetes megtartása mellett arra is kiváló gondot fordít, hogy olvasói úgy a hazai, mint a külföldi nevezetesebb eseményekről gyors és megbíz ható értesülést nyerjenek. E végből olyan levelezői kart tervezett, a minő egy lapnak sincs. Csak itt az országban 254 rendes levelezője van a »Budapest«-nek. E mellett állandó tudósítókat tart Becsben, Belyrádb'an, Bukarestben, Berlinben, Konstantindipol libán, Parisban, Péter vár ott, Hóméiban, Szófiáiban. Zágrábban és New- Yorkban. A párisi kiállításra külön állandó tudósi ót és rujzplót küldött a »Budapest.« — Turinban. Kossuth Lajos nagy hazánkfia külön is fogadta ez év nyarán a »Budapest« rajzó lóját, kitől több eredeti rajz vár megjelenésre — A szórakoztató olvasmányokra szintén nagy súlyt helyez a »Budapest.« —Tárcarovata élénk és változatos; a mit eléggé igazol az is, hogy a közelmúltban irodalmunk majd mindegyik jelese felkereste dolgozataival a »Budapest«-et. — Költeményeket hozott: Ábrányi Emiltől. Bartók Lajostól, Illyés Bálinttól, Inczédi Lászlótól, Kiss Józseftől, Komócsy Józseftől, Kisteleki Edétől. Koróda Páltól. Key Ferencztül. Iniby Sándortól, Pósa Lajostól, Petri Mórtól, Reviczky Gyulától, Várady Antaltól stb. —Tárczákat Írtak: Ábrái Károly, Bródy Sándor. Degré Alajos, Erdélyi Gyula, Haller József gr., Murái Károly, Porzsolt Kálmán, Se ők Zsigmond, Sziklay János, Tolnai Lajos. Vay Sándor gr., stb. Regényeire hasonlókép mindig kiváló gondot fordít a »Budapest « arra törekedvén, hogy ne csak érdekfeszitők, hanem irodalmi színvonalon állók' is legyenek, a mire nézve különben elég kezességet nyújtanak állandó regényírói, u. m. V. Gaál Karolina, Murai Károly Mártonffy Frigyes, Sziklay János, Mátrai B. Béla, Tolnai Lajos, stb. Ezek mellett a »Budapest« folyvást három regénvl közöl eg.» szerre, sőt midőn közlendőinek anyaga megengedi1 négy regén.» t is közöl, mint azt a nyár folyamán is tette. — Ezeken kívül, »Uj Budapest« czim alatt vasárnaponként humo- risztuus hetunelléklet csatoltatik a főlaphoz egészen ingyen. E humorisztikus melléklet kifigurázza a politikai és társadalmi élet ferdeségeit, hoz jóizü adomákat, tréfás megjegyzéseket; végül pedig minden héten- egy-egy talányt közöl, a melynek megfejtői között értékes jutalomkönyveket sorsol ki. — Ha még tudjuk, hogy e lap »Kis Gazda« rovata úgy a mezőgazdaságra, mint az iparügyekre kiváló gondot fordít, s a közgazdaságot, — a többi lapoktól eltérőleg - akként kezeli, hogy az bárki állal könnyen megértessék ; úgy bátran elmondhatjuk, hogy a »Budapest« mely tényleg a legolcsóbb lap hazánkban — minden tekintetben alkalmatos arra, hogy minden magyar család állandó látogatója, házibarátja legyen. Elöfl/^lési ára egy hóra csal* 1 lr<, negyedévre 3 l'rl, félévre (5 frt. egy é*re 12 frt. — A »Budapest« előfizetői még a következő kedvezmény ben részesülnek : Aki egész évre előfizet s az előfizetési összeget (12 frt) egys/c re küldi be, az a »Budapest« Nagy Képes Naptárat ingten, aki fél évre előfizet s az előfizetési összeget (<> frt) eg »»zerre küldi be, az a »Budapest« Kis Képes naptárát iiu)en vagy a Na try Képes Naptart 40 krert, aki negyedévre fizet elő s az előfizetési összeget (3 frt) egjs/.esr küldi be; az a »Kis Képes Mese naptárt« ingyen vagy a Nagy Naptárt 50 krért, vagy a Kis Naptárt 25 kr. kedvezményes ár mellett fogja kapui. — Mutatványszámokkal bárkinek ingyen szolgál a »2iii(l..p »I« kiadóhivata a. IV. kér., Sarkan- tyús-uteza 3. sz. a. — V »14.1-* Uj-st;« hazánk lego lesóbb politikailag függet len néplapja — Jelszava: ».VApjólél és fiiugellen >la- g> arorszá ;!« Vau benne jó vezérczikk, a legfonlosabb politikai hirek, érdekes helyi és vidéki közlemények a legkimeritőbb tudósításban, 2 érdekfeszitö regeny, stb. Előfizetési árak: 1 hóra 75 kr., egy negyed évre : Irt 25 kr , egy fél éT-re 4 l’rl 50 lír. — Mutatványszámokat ingyen küld a »Kis Újság« kiadóhivatala, Budapest, IV. kér., Sarkantyús-utcza 3. szám. Dr. Csárryi János felelős szerkesztő és kiadó laptulajdonos. H X R D B 1* É S £3 K. Árverési hirdetményi kivonat. 4302/1889. tlkvi szám. A váczi kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi : hogy Neuvirth Simon végrehajtatnak 153 frt 20 krt a váczi káptalan gondviselése alatt álló pénztárnak, mint csatlakozott végrehajtatónak 1000 frt s jár. iránt özv. Lázár Józsefné sz. Kocsis Anna végrehajtást szenvedő elleni végrehajtási ügyében a pest- vidéki kir. törvényszék és váczi kir. járásbíróság területén lévő Vácz városában fekvő, a váczi 3132.SZ. tlkvben foglalt A 4- L sor 895. hrsz. 797. népsorsz. házra egészben a b81. 60. t. ez. 156. §. c) pontja alapján a kisk. Lázár József, Anna és Ferencz nevén álló fele része is az árverést 576 írtban ezennel megállapiiott kikiáltási árban elrendelte s hogy a fennebb megjelölt ingatlan az 1890. évi ja- liár hó 14. napján délelőtti 10 órakor ezen kir. járásbíróság hivatalos helyiségében megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alól is eladatni fog. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlan becsárának 10o/o-át vagyis 57 frt 60 krt készpénzben vag-y az 1881. XL. t. ez. 12. §-ában jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november hó 1-én 3333. szám alatt kelt igazságügyminiszteri rendelet 8. §-ában kijelölt óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni avagy az 1881. 60. t. ez. 170. §-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. Kelt Váczon, 1889. évi október hó 1-ső napján. A váczi kir. jóság, mint tlkvi hatóság. Feltilvas. Vácz város közönsége nevében mindazokat az adókötelezetteket, kik 1890. évi január első napjától kezdve borméréssel üzletszerűen foglalkozni akarnak és erre irányuló szándékukat már eleve bejelentessék. felhívjuk, hogy az italmérési engedély megadásának feltételét képző nyilatkozat aláírása végett Haidfcl Lajos városi helyettes közpénztáros úrnál 1890. jan. elseje illetve üzletük megnyitása előtt jelentkezz* nek ; mert ellen esetben úgy fognak tekinttetni, mintha italmérési engedélyért nem is folyamodtak volna. A nyilatkozat aláírása azokra az adókötelezettekre nézve is kötelező, akik 1890. évi január elseje előtt is folytatták üzletüket. Váczon, 18b9. deczember 27. Az italmérési jog és fogyasztási adókezciö-bizottság. tékony nemtője volt, ez egy fúria, a kétség-beesés szelleme. Talán felébredt benne a kékvér gőgje, vagy a gazdagság démona, mely eltaszitja magától a megvetett nép névtelen tagját és a szegény koldust ?! Lehet . . . Sándor mindent megvallott neki. — Anyám! te mindig oly nemesen gondolkoztál és éré..tél . . . Az ég egyenlőnek alkotott mindnyájunkat. Az igazi arisztokráczia a szív és jellem nemessége. Én szeretem Irmát . . . nőül veszem. Add ránk áldásodat! A sápadt arcz hideg maradt, mint a jégszobor, tekintete merev, mint a vértanúé. Szólni akart, de nem tudott. — ... Sejtelme tehát megvalósult . . . Úgy állott ott, mint a kétségbeesés szobra. Aztán pír futá végig vonásait, keble lázas hullámzásba jött ... a szó utat tört ajkain. — Soha! kiáltá és a legszebb szobor összeomlott. Mikor magához tért, lázbetegen feküdt a mennye- zetes ágyban. Megnyíló szemei a szöszke angyalra estek, aki ott lebeg ágyánál, lehelletét is lesve. A beteg megtört szemeiben fölragyogott a szivárvány és bágyadt mosolylyal csókolta meg az ápoló lányka kezeit. Aztán megint elborult, mint az égbolt . . . Csókjaival mintha el akarta volna égetni, meg akarta volna ölni a szelíd kis galambot. A daliás fiú is ott volt feje fölé hajolva . . . kezei lágyan simogatták az izzó homlokot. — Tudtam — suttogá — hogy te nagyon jó vagy. — Soha! sikoltott föl újra, mintegy álomból riasztva fel a beteg. Szegény Sándor már azt hitte, hogy megtört az anya ellenállása, hiszen oly szeretettel csókolta óhajtott mennyasszonyát. De csalódott. Többé nem szólt semmit . . . nem akarta a szenvedőt izgatni kérelmével; majd ha meggyógyul. Irma gondos ápolása meg is menté. Neki nem volt szabad még meghalnia, még sok szenvedés volt számára megírva a gondviselés könyvében. Csordultig ki kellett innia a keserűség poharát. Sándornak el kellett utaznia a fővárosból Az anya kívánta igy Elküldték messzire, id< gt-n népek közé — feledni. De feledhet-e szív, ha szeret? Aki feledni nem tud, nem is szeretett — soUa. Mikor a fiú elment, az ai.ya ridegen ráparanc-olt a lányra, hogy ne szeressen, feledjen ő is! Pedig a szive majd megszakadt . . . Oly ijesztő volt az arcza, míg parancsait osztog itá. Nem mondta, hogy miért? de meg kell lenni! A viruló rózsatő engedelmeskedett — erre tanították egész életében. Nem kérdezte ő sem miért ? Hiszen ki adott jogot a senkinek, a kitett koldusporontynak, hogy szerelme tárgyát oly magasból válaszsza ? ! Terézék kiköltöztek a márvány-oszlopos házból, a világos, festett szobáoól és visszamentek megint a szűk szobába, ahonnan húsz év előtt oly boldogan távoztak. A rózsabimbó pedig halványulni kezdett ... a hóba szórt eperszemekre uj hó esett, olyan lett, mint a fehér rózsa. Hervadt . . . haldoklóit . . . künn is éppen az ősz szemfödőjét szőtte a vöröses-sárga, hulló levelekből ... A grófné látta, mint hajlik lefelé a liliom szirma, mint hullanak le a fehér rózsa levelei . . . Szive vérzett, de megtörnie nem volt szabad. Mikor aztán a letört liliom ott feküdt a czyp- rus lombok között a sötét ravatalon — lefeküdt ő is és nein kelt fel többé soha. Nemsokára bezárultak utánna az ősi családi sírbolt ezimeres vasajtói. Most már boldog volt. Sándor megrendülve állott az uj ravatalnál. Keble elszorult . . . nem sirt ... a nagy fájdalom könnyet nem ismer. — Most már tudott mindent. Az a selyempapir napló, melyet a sokat szenvedett anya adott át neki agóniájában, megmagyarázott mindent. „Emlékezzél szeretettel szerencsétlen Irmámra, szegény. ártatlan gyermekemre, boldogtalan húgodra ! Magamnak nincs jogom szeretetet követelni tőled drág t finn mert bűnöm sok .al nagyobb volt, mint szeretetem . . Talán a végtelen jóságú Lten meg fog bocsátang hiszen sokat, nagyon sokat szenvedtem . . . életem ama szerencsétlen pillanat óla c^ak pokol volt, s a bünhödés ember- feletti. Szeresd húgod emlékét és ha rám gondolsz olykor, legalább ne átkozd ne vesd meg anyádat!“ Ezek valának a napló végső szavai. Mennyit szenvedhetett, mily kínok téphették lelkét! Mily rettenetes volt a végzetes ballépés következmenye! Aki a földön ennyi gyötrelmet, kint. fájdalmat szenvedett, annak bizonyara megb> csátott az ég. A résztvevők serege szétoszlott. A távoli harangzúgás tompa kongása hirdeté a kegyelem kútfejének születését ... Az apró, fehér csillagocskák, mint az engesztelődés nemtői röpködtek a sir- hantra . . . Ne dobjatok reá követ, úgy is elég nehéz neki az a fehérbe öltözött sirhant! Alpári Lajos.
