Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-12-01 / 73. szám
Nem bánt minket az, hogy a 23-dikán megtartott tombola estély a körnek meglevő vagyonát felemésztette ; de elkeserít a váratlanul] ért erkölcsi deficzit. Ha látta valaki azt a nagy örömet, mely minket megrázott akkor, midőn 23-dikán délután 3 órakor a vasútnál fogadtuk „a tudomány- és műegyetemi olvasókör“ küldötteit, kik méltóknak tartották a váczvidéki egyetemi ifjak körét arra, hogy 23-dikán meglátogatták őket, annak fogalma van arról, mennyire megszégyenítették a kört akkor, midőn a d. u. 4 órára hirdetett diszgyülésen senki sem jelent meg. Az a nehány tag, aki jelen volt e gyűlésen melynek egyedüli teendője az volt, hogy az elnök kijelentette, miszerint a szavalattal és felolvasással egybekötött diszgyülés részvét hiányában meg nem tartható, annyira el volt keseredve, hogy volt közöttük olyan, aki azt mondotta, miszerint a november 23-diki diszgyülés döntött a kör élete felett is. Ez volt annak oka, hogy este nem volt jókedv, hisz a rendezőség annyira le volt hangolva, hogy nem törődött semmivel, — azzal sem, hogy szün- óra alatt kedves vendégeitől elvitték a czigányt, azzal sem, hogy éjfélkor két hívatlan vendég jött mulatságára, azzal sem. midőn reggel felé néhány úr megengedte magának azt, hogy boros palaczk- kal kezében, jöjjön a tánczterembe. Mert hiszen a rendezőség egy tagja sem parancsolta elő a czigányokat; hanem csak kérte azok elbocsátását; a két hivatlan vendég szűrét sem tette ki, hanem csak arra kérte őket, hogy mondanák meg, hogy hol vették jegyeiket; és az, aki a boros palaczkkal mulató úr kezéből kiragadta az üveget s az étterem padlójához vágta, — a válláról lelógó rendezői jelvényt előbb darabokra tépte! Nem tudja azt senki Váczon, hogy mennyire nagy volt örömünk, midőn 6 hétig a mulatság rendezésével foglalkozhattunk ; . . . elmulasztottuk szívesen még kötelességeinket is, egy élvezetes est gyönyöréért; . . . nem számítottunk nagyobb és díszesebb közönségre mint a mennyien meglátogatták estélyünket; és még sem találtuk meg a jókedvet, és még sem bírtunk jól mulatni azok körében, a kiket pedig igazán szeretünk ; mert az a sok kellemetlenség, melyekkel a legutolsó percze- kig küzdenünk kellett, annyita elkeserített, hogy a mulatságnak kedvünkre neki nem melegedhettünk. Mégis daczára annak a sok ellenségnek, akik az ellentétes hangulatot felébresztették, — midőn a késő reggeli órában elkellett válnunk azoktól, kikkel oly szívesen mulattunk, hogy összes keserűségünket elfelejtettük, egy gondolat töltötte be kebelünket, s ez a viszontlátás boldogító tudata volt, — mely megvigasztalt és erőt kölcsönzött a jövendőre. Felfogtuk hivatásunkat és most csak annyit mondtunk: hogy a legközelebbi viszontlátásig ! „A kör egyik tagja.“ Ä „Yáczi Hírlap“ tárczája. Korzó induló.*) Ki egy város óhajára Egy évszázad jóvoltára Küzd, fárad : az derék ember, Emlegessük tisztelettel. Az órjási munka kész, Rá mindenki örömmel néz, Mint szebb jövendőnk Megdönthetien várára. Áldja meg a bölcs intézőket, Áldja meg a jó Isten őket, Vácz város hü közönségét, Áldja meg a hon Minden jó s igaz fiát És áldja meg hazánkat, Ezt az édes, szép magyar hazát! Játékos gyermeksereg, Nő, férfi, ifjú, öreg Andalog későn-korán A korzó hüs fasorán. A Duna s a Vértesek Csalogatva intenek, Csónakaink a habokon lengnek — lm, Vácz uj arcza mily szép a szemnek! Süttő sziklatömbje Vésve mily remek, Meghajolnak néki A bősz elemek ! . . . Nincs oly lombár Váczi polgár, Ki zúgna : sok a pótadó! — Fő, hogy van korzó És nincsen szenny, sem fojtó miazma S van mindezek felett Jó hírnév s becsület! Várföldi Elek, *) Ez indulót Fáy Zoltán zenetanár fogja megzenésíteni, mely alkalmilag a helybeli dalkör állal előadva lesz. Báli tudósítás. A „vácz-vidéki egyetemi ifjak köre“ nov. 23-án a „Curia“ termeiben tombolával egybekötött táncz- estélyt rendezett. Hetek óta fáradoztak fiataljaink e mulatság sikerének biztosításán, s nem is veszett kárba igyekezetük, mert kedvükért oly elegáns kis társaság jött össze, hogy minden résztvevő örömet találhatott az estély sikerében, minek leginkább az adta meg az érdekességet, hogy ez volt a bemutatója azoknak a fiatal leányoknak, kik a farsangi bálokra készülnek. Tánczos is volt elég: annyi, hogy minden leányra kettő-három is jutott belőlük. A jó kedv is megeredt s kifogástalanul tartott egész reggelig. Csak két dolog az, ami felett nem is ugyan a vendégek, de a rendezők joggal panaszkodtak: az egyik az, hogy sokan elmaradtak, a másik az, hogy akik eljöttek, azok is későn jöttek össze. — Tudósítónk a következő hölgyek neveit irta össze : Belosztovszky Anna bárónő, özvegy Beniczkyné, Gonda Mihályné, Gyürky Károlyné, Havas Já- nosné (N.-Oroszi), Dr. Huzella Mátyásné, Inczédy Sománé, özv. Kacskovics Ferenczné, Krenedits Fe- renczné, Krenedits Matild, Kresák Ferenczné, Lieszkovszky Gusztávné, Marosi Ferenczné, Marosi Károlyné (V.-Hártyán), Meiszner Jánosné, Nemes- szeghyné (Bpest), Racsek Jánosné, Rudnyánszky Lászlóné, Schindler Kálmánné (Sződ-Rákos), Tragor Jánosné. özvegy Varga Jánosné, Velzer Lajosné, Vida Vilmosné, Beke Sarolta, Beniczky Matild, Gonda Jolán és Izabella, Havas Vima (N.-Oroszi), Inczédy Irma és Cornélia, Kacskovics Sarolta, Kiss Etelka, Kresák Gizella, Mayer Lujza, Marosi Cornélia (V.-Hártyán), Marosi Etelka, Meiszner Her- min, Schätz Margit, Varga Adrienne, Velzer Margit. * * * A rendezőket nem sértheti azon körülmény, hogy estélyükről többen távol maradtak. Megesik az néha csupa véletlenségből is. Különösen meg- eshetik egy nem rég alakult körrel szemben. Kárpótolja őket az az aranyos jókedv, melyet a város legfiatalabb leányainak okoztak. S legyen ez egyúttal bátorító arra, hogy legközelebb újra találkozzanak. Levél a szerkesztőhöz. Tisztelt Szerkesztő Barátom! Midőn lapod, a „Váczi Hirlap“-ot meginditád — jól tudjuk mindnyájan, kik nemes lelkületedet, igazságszeretetedet ismerjük — leszámoltál mindazon eshetőségekkel, melyek egy lap szerkesztőjét érhetik. De ha ezt nem tetted volna is, ott állott megindított lapod homlokán egy nemes barátod jóakaró figyelmeztetése, ki egész leplezetlenül tárta eléd, egy hirlapiróban megkivántató tulajdonságokat: figyelmeztetett a támadásra, melynek magad kiteszed, s te, ezen jóakaró figyelmeztetésre — jellemedhez méltóan — bátran mondád ki jelszavad: csak előre az igazságért! S ezen jelszavad alatt kiáltad a támadásokat, melyek elleneid részéről többször, több oldalról intézteitek ellened. S a sajka, melynek kormányosává levél, vidáman, bátran lengett tova . . . csak tova a kitűzött czél felé ... az igazság révébe. És mi, kik a nyílt vizen ezer veszélyes hullámot láttunk fejed felett összecsapni: nem remegtünk a sajkáért, nem féltettük annak kormányosát; A zene, mint tudomány és művészet! Tudva levő dolog, hogy a szülők gyermeki szeretete a legvégső határig képes kiterjeszkedni. A szülők nem csak saját, de ha lehetne a világ összes tudományát szeretnék gyermekeikbe önteni. A zene, mint tudomány szinte nagy szerepet vívott ki magának, s a szülők szinte kötelességet vélnek azzal teljesíteni, ha gyermekeiket azon szakmában is kiképezik. De nem tekintik azt, vájjon a gyermek eléggé hivatott-e ama szakmának megfelelni ? Pedig eme kérdés nagy fontosságú, mi az alábbiakból ki fog tűnni. A tudományok megkövetelik a képzettséget, a képzettség a kellő időt, vagyis a foglalkozást. A zene sem egyéb tudománynál és ez ne követelne hosszas foglalkozást, szakképzettséget ? Azon érzet, hogy nékem az életfeladatom, életvágyam ezen vagy azon szakmán bir csak létjoggal? neveztetik „pályaválasztásnak.“ Vájjon a zene képezheti-e a pályaválasztás kérdését? Épen úgy mint a többi tudomány. Hiszen a zenei pálya épen úgy megkívánja a szükséges szakismeretet, mint teszem fel a jogtudomány. Sőt még többet. Ha az ember elvégezte sikerrel egyetemi tanulmányait, diploma kíséretében az összes jogtudományok tudorává neveztetik ki? Szeretnék olyan diplomát látni, mely az összes zenetudomány tudorát tünteti fel! S vájjon miért nem? Azért, mert a zenetudománya, ismerete oly tág téren mozog, hogy teljes ismeretének meg- szerzésére nem csak ember élet, de századok hagyományai sem elegendők. A zenénél két szempont jő tekintetbe: az egyik az elméleti; másik a gyakorlati szempont. Hogy valaki tehát annak összes mert jól tudtuk, hogy viharedzett szive van a kormányosnak, melyet a veszély csak erősít, jól ismertük a sajkát, mely a vihart nem féli. De mert nem féltettünk annyi ezer veszély között, a mikor nemes elemekkel küzdéd tusád ; nem féltünk ma sem, midőn egyenlőtlen fegyverrel, különböző czél miatt látunk síkraszállni elleneiddel. Jól tudjuk mi, hogy a te fegyvered a nemes érez, melynek suhogása a bátor ellenfél keblében csak növeli a harczi kedvet, mig ellenségeid fegyvere az undok sár, melylyel csak önmagukat pisz- kolják, s melynek láttára minden nemes gondolkodású férfiú botránkozva fordúl félre; czélod: mellyért a síkra keltél, a mások jólétének, biztonságának előmozdítása, az igazságnak mindenütt és mindenkivel szemben diadalra emelése, míg ellenségeid czélja: az önzés, az önérdek szülte czél, mely végeredményében a megélhetésnél kulminál. S mert nemes fegyverrel, nemes czél felé törekedtél, jutalmad: a sár, melyet feléd dobnak . . . Egyébként ez közös sorsotok, kik magasabb czél felé törekedtek, s ez alkalommal nem is kívánom a nemtelenül összehalmozott sárral megdobált neved tisztára mosni, mert ezzel hálátlan munkához fognék: hiszen a piszok, mit feléd dobnak elleneid, mielőtt hozzád érne, aláhull azok ar- czába, kik azt gyúrják; nem óhajtom lelked nemes hevét fokozni, hogy eléd tűzött czélod felé hatványozott erővel törekedjél; nem is kívánom ezúttal részvét-nyilatkozatomat eléd tárni a tűrt bántal- makért, mindezt nem, csak azt kívánom ez alkalommal kinyilvánítani: hogy lelkem mélyéből sajnálom azt az önmagával tehetetlen társadalmat s annak faktorait, kik összetett kézzel, minden energia nélkül tűrik, hogy oly önzetlen, oly tevékeny tagjai, mint minők ellen a támadás intéztetett, minden megtorlás nélkül állíttassanak ki pellengérre ; a felett a társadalom felett éneklem el hattyú-dalom, mely keblében megtűr oly elemeket, kik a nemtelen bántalmazáshoz segédkezet nyújtanak a helyett, hogy azt lelkűk egész erejéből megvetnék. Egyebekben azzal a tudattal veszek tőled búcsút, hogy él kebledben a koszorús költő szava: >Minden ország támasza, talpköve A tiszta erkölcs, mely ha megvész : Róma ledül s rabigába görbéd.« fogadd őszinte barátod kézszoriiását. VerilS. Helyi és vidéki hirek. * Személyi hírek. Rózsahegyi Gyula püspöki titkár lemondott az udvarnál viselt állásáról. Lemondását a püspök elfogadta s nyomban kinevezte a helybeli papnöveldéhez lelkiigazgatóvá, s az egyházmegyei könyvtár őrévé és egyúttal szentszéki ülnökké. * Ovátió. A „váczi római kath. legényegylet“ alelnöke Kubinyi Endre tiszteletére nov. 28-án este a saját helyiségében társas vacsorát rendezett, melyre az egylet jóakaróiból többen voltak hivatalosak. A legényegylet Kubinyit a terembe léptekor Várföldy Elek üdvözlő dalával fogadta. A társas vacsorát táncz követte, mely azután eltartott egész kivilágos kiviradtig. * Tisztlljitás. Pestvármegye törvényhatósági közgyűlése az általános tisztujitásra határnapul deczember 19-dikét tűzte ki. * Jegyző-választás. Kemény Gusztáv főszolgabíró a dunakeszi jegyzői állás betöltése végett decz. 12-dikére hívta össze a község képviselő testületét. tudományát bírja, úgy megköveteltetik, miszerint eme két tényező teljes ismeretével is bírjon. Liszt Ferencz hazánkfia, kit az egész művelt- világ, mint zenekirályt ünnepelt, birta-e a zene- tudomány összes kellékeit? Pedig egész életét annak szentelte. Nála bebizonyodott ama példabeszéd, „a gyakorlat teszi az embert mesterré,“ de egyéb nem igen. ő a gyakorlat, de nem az elmélet embere volt. Ő mint egy ideál áll a zene emberei előtt a gyakorlat terén, s talán nem cs.ak a jelen, — de a jövőben sem fognak hozzá hasonló egyént e téren találni, de azért még sem mondhatjuk azt kimeritettnek. Nincs kizárva az, hogy a technikát, a gyakorlatot tovább ne lehetne fejleszteni. Éppen ez az, ami a zenetudományát, művészetét kimerit- hetetlenné teszi. Minden tudomány sok időt követel az elsajátításra, s a zene, mely végnélkülinek mondható, mely egy egész emberöltő, századokon keresztül nem birt tökéletesen ismertté válni, az ne kívánna előkészítőt, időt ? Igen sokan pedig azt gondolják, hogy a zenét egy pár év vagy hó elteltével el lehet sajátítani. Ennek alaptalansága kimutatható a zenetudomány terjedelméből is. A zene részint emberi, részint természeti törvényeken alapszik, s igy fejthető meg csakis az, hogy igen sok elméleti tétele van, melyek a gyakorlatban meg nem állhatnak. Erre igen egyszerű példa a következő : ha a: — c, d hangokat egyszerre szóllaltatjuk meg, oly' disso- nanciát adnak, melynek felfogására az emberi szervek gyarlók; de az elméletben eme dissonancia méltó helyet vindikál magának. Ebből következik, hogy a zenésznek főczélja az emberi és természeti törvények harmóniába hozása. A zenésznek tehát
