Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-10-27 / 68. szám
bimbó korában is, azt ápolja, s annál kedvesebben fogadja, ha már virággá nőtt az. Most beáll ama időszak, mikor az ember a természet szépségeiben nem igen gyönyörködhetik s mily jól esnék, ha legalább az önmaga alkotta szépségekben gyönyörködhetnék. Mily jól esnék látni a zenekapa- czitásaink buzgalmát, szorgalmát, s tanítványaik vagyis a zenebimbók fejlődését, haladását, igyekezetét. S ez két okból is szükséges volna. Először társadalmi, másodszor egyéni szempontból is. Társadalmi szempontból azért, mert látnánk karöltve zeneerőinket; egyéni szempontból pedig azért, mert ez által fejlesztenék a tanítványokban az önérzetet. Igen fejlesztenék, ha időnkint matinét vagy zeneestélyt rendeznének zenetanárjaink, hol a tanítványok előrehaladottság'uk tekintetbe vétele nélkül a nyilvánosság előtt bemutatnák ügyességüket. Ez által zeneerőink iránti bizalmunk növekednék, és nem esnék meg az, hogy gyermekeinket Pestre adtuk a különböző zeneiskolákba: a tanítványokban a zenetudományi kedv fokozódnék; a tanításnál pedig kevesebb fáradtsággal több eredményt lehetne elérni. Fejlődnék a tanítványba az önérzet büszkeség, a törekvési vágy. Ez az, mely a pesti zeneiskoláknak az első helyet kivivta. Ott nem tanulnak órahosszat, hanem 5—10 perez jut egy tanítványra, s mégis az eredmény feltűnő sikerrel koronáztatik. Azt hisszük, hogy eme felszólalásunk nem fog pusztába hangzó szó lenni, hanem zeneerőink iparkodni fognak, hogy eme közóhajnak minél előbb eleget teg'yenek. Igen örülnénk, ha legközelebb ilyen zeneestélyek vagy matinékról írhatnánk. Csak akarat kell! G. P. Kosdi levél. Anno, nagyon régen, mikor az a nagy szél fújt, olvastam „kis-kún-terebes félegyházi alvó mécs“ czimü kalendárium, hölgyeknek való rovatában, hogy: májusban születni szép és nemes gondolat. Utczú neki! nekem sem kellett több s a szép tervet sietve közöltem édes szülőanyámmai. Akkor tájban az ódon „Regensburg“ nevű gőzbárka csuszrogott a régi Pest és Esztergom között a Dunán, nagy négyszegletű kabin ablakjaival, korha- dozó bordákkal és még roskattabb másinával. Szerencse, hogy nem zakatolt valami nagyon, mert szent Habakuk-ucscse Regensburgban születtem volna, még pedig a hideg Dunán, mint valami lőcslábú Neptun; peeig a hideg víztől manapig is irtózom, hol ott más hideg folyadéknak nem vagyok megcsökönyösödött ellensége, de csak azért, mert nem akarok a békákkal egy koszton lenni. Vajúdó utazás után Váczról kikötött a bombatéren, kutyamódra eviczkélő gőzfrequentiánk. No csak frissen, hamar a reánk várakozó, Ó-Budáról kise- lejtitett, öszvér mozgatta csézába és fel a svábhegyre a villába. Alig hogy elhelyezkedtünk, hát kopogó rézfokos ragyogóját, itt az első vad. A nagy zörgésre azt hittem, legalább is valami oroszlán, hyéna vagy vakand; hát csak emelkedik fel nagy lomhán egy röpülő állat. Azt hittem valami gólya néni, ki hivatalos körútra kászmálódott föl, pedig hatalmas túzok volt. Reszkettem, mint a trityitomi kocsonya; csak bátorság, a „MufLi“ is háromfertály szemével nógatott, felkapom a flintát, czélozok, becsukom pofám ablakait, durrrr — egy hatalmas pofon, hanyatvágás, szerbtövisbe nyekkenés, kutyaugatás egy pillanat müve s lábaim égfelé meredve, mint a kalocsai csillagvizsgáló túbus. Mire fel csi- helődtem és kitöviseztem magamat, röpülő barmom már túl volt a határon. így tanultam meg, hogy móg a puska is pofozkodik. Délig csatangoltam ide s tova, de nem láttam két ürgénél egyebet, azok is elbújtak. Boszankodva, horgasztott fejjel hazafelé akarok Csámpáskodni, mikor egy nagy csalamádé mellett megáll a „Muhi“. Fürkészek, kutatok, hát egyszerre vagy öt lépésnyire egy hatalmas nyúl fekszik előttem, kényelmesen oldalt nyújtózkodva, majd hogy át nem botlotlottam rajta. Az nézett engem, én néztem ötét és ... . mindaketten néztük egymást, a „Muhi“ meg banzsalitott. Ej, végre is az okosabb enged, mit rémítsem a szegény tapsifülest, fel a puskát, püff . . . és ott maradt; még nem is nyújtózott vagy ásított. Eelkapom hamar és mars! be az üres tarisznyába. Oly büszkén lépdeltem bátyám kúriája felé, mint egy kokinkinai regemens“ tambur. Volt öröm, gratuláczió, zsivió, de nekem nem, Bátyám kezet fog, átöleli nyakamat, azt hit- • én nagy csécsóval belekiabáltam az engem váró dadám kürt füleibe, hogy megszülettem, itt vagyok akár kellek, akár nem tetszem, mert különben . . . Hű volt erre aztán marasztalás. Ott maradtam. Mint dadám, most már dadogva, meséli nagyon szép, kövér és jó pólyás gyerek voltam. Kapálódz- tam, nyafogtam, ordítottam éjjel-nappal akár egy őrült majom; a házunk környékét meg ruhaszárító részvény-társaság telepjének nézték. Ily szép erényekkel bőven felszerelve, cseperedtem a fog zásomig; mikor egyszer azt az udvariatlanságot tettem, hogy dadámnak azon, miderbe gyömöszölhető testrészét, melyet manap felfújt gummi izével pótolnak,, megharaptam. Örömében egy félfenekü reibzandos kisztnibe ejtett és lohalt be referálni, hogy én már fogas gyerek vagyok. „No nagysága — mondja entejével tápláló dadám — a kis Mukiból nagy ember lesz. Sokra fogja vinni és magas állása lesz (látnoki szemeivel előre látta mai állásomat a toronyban, mert ettől magasabb állás egyelőre nincsen itt nálunk), az a csengő hang (később öntöttek hirharangnak) akár egy klingli- peidli repedt cserép-csengetyüje. Azok a bámészkodó juhsavó szinü szemek; a göndör fürtök (pedig akkor még olyan kopasz voltam, mint a nagy- kikindai úritok); az a merész szabású nagy orr; az idomok és többi végtagok nagymérvű kifejlődése, Nagysága higyje el, sokra fogja vinni.“ Ugyan ne locsogj — válaszolja anyám — hát, ha a jósolt nagy jövő helyett, majd kötélén fog lógni, mint a pelenkája. És anyámnak igaza volt; csak abban tévedt, hogy akkori ruhakészletem keresztben lógott széliében a kötélén, most meg vén oapjaimra a kereszt alatt lógok hosszában. Szóval sok ügygyel-bajjal, fiirésztéssel, párolással, dön- getéssel, elpáholással (mert akkor még nem dívott a massage) felcseperedtem annyira, hogy a magam lábán tudtam állani. Már gavallérnak tartám magam s a divat szerint öltözködtem, a zsebkendőt ugyan színeset hordtam, de nem a kabát oldalzsebéből fityegtetve, hanem mint hátra gombolt nadrágnál illik. Kezdtem udvarolni. Első ideálom a dadám volt; saviszony oly bizalmas lett, hogy nyelvemet tüzes harapófogóval akarták kikobozni, őt meg' elseprüzni. Búmban, egy kis szerb leányka hat éves szivét vettem ostrom alá. A tízórait és uzsonnám legizesebb fa- latait udvariasan neki ajánlottam fel, mikor karöltve a zugligeti erdőkben tévelyegtünk. Haza kisérvén szivem tulipántos ládájának aranyos lakatkulcsát, a kis Olgát, első intrádának a mászkálás- ért ott jól helybenhagytak; búsan hazafelé ballagva szegény anyám szokottan, tárt karokkal fogadott, hogy . . . jól elnadrágolhasson. így ment ez naponta. Már akkor is mennyit szenvedtem érzelmeim- hát ért, még későbben ( de csitt! erről hallgasson a krónika; mint családos asszonyságok a volt ideálok. Izgatott szivemet lehütötte tanárom nyaklevese, mert iskolába kellett járnom. Én és tanulni? ka- czagtam, illetve, mint egy lapaj kamaszhoz illik, tem meg akar csókolni, egy rántás és fejem .a térde között van, mint gyakran a suszterinasoké és dereham kiinduló pontjára a puskaveszszővel olyan hatott húzott végig, hogy beillett két tuczatra valónak. Ez volt a vadászszá avatás; de volt is utánna dolga az arnikás borogatásnak. Hát a nyulad fejét hol hagytad?, szól bátyám nagy hahotával, hisz ennek csak a nyakacsigája van meg. Akkor bizonyosan a táskámban van, vagy elfeledtem felszedni nagy sebtemben ; azaz akarom mondani izzé lőttem szét s azért nincs feje, vagy olyan okos volt, hogy az esze repesztette szét. Biz az édes jáger öcsém egyik sem igaz, hanem a nyúl már legalább tiz nap előtt lett lőve, végre elhullott s valami róka lerágta a fejét, te meg bele bombáztál egy döglött nyúlba; hisz már félig rothadt is. Nem akartam füleim s szemeimnek hinni és elbámultam bátyám igaz állításán, mint a fancsali feszület, mert az avatás már rajtam volt. Resteltem a dolgot nagyon, de már megtörtént. Azóta is van mit hallgatnom jeles zsákmányomért. Hinak folyton vadászni, hogy fához kötik a nyulat s úgy lőjjem meg legalább nem fut el. De bizon én nem megyek; ez volt első s talán utolsó vadászatom. Még a városligeti czéltábláknál sincsen kurázsim a puskát felfogni. Nem is volt azóta más elsüthető fegyver a kezemben, mint a kolbásztöltő. Hirliarang’. vihogtam e föltevésen s ez sodort bajba. Néhány hátba irányított puffer és én a speizban találtam magam. Ott aztán elfutott a méreg, elkezdtem a befőtt és lekváros üveggel harangozni addig, i mig bennük tartott. Egy évre való nyalánkságnak fucscs ; de ezért nem kaptam ki, csak akkor utol jára, mikor a délelőtti tiz perczkor lementünk a :■ soroksári kofákhoz tejfelt venni, a kivájt czipóba Hosszas alkudozás után sem tudván fizetni, a tej. j felt nagy sváb óbégatás között visszalottyantottukj 5 de azért mégis tejfeles czipót majsoltunk. Tettünk sokféle diák bravourt, no de ez talán mindenho- kisebb-nag-yobb alakban ugyanaz. Leghübb bámu- i lója voltam az Uj-Pestre döczögő hosszú omnibu: j kocsiknak, mely valóságos zsidó odú volt. Ha kér | deztek, úgy vágyaim netovábbja volt, érettségi \ után beállani omnibus ló gubernátornak. Talán t jobb lett volna! és ha az nem sikerül, úgy zon- f gora-verglisnek. Ily nagy reményekre jogosító széf ambitióval voltam megtömve. Végre is éreti lettem, noha nagyobb szamár voltam mint most. r Hát még az egyetemi gondtalan gyöngyélet, bálo- c zás, hangverseny-rendezés, megszakadásig kurizá- d lás, egyetem kerülés, névsorolvasáskor másnak való A helyettesítése stb. be jó idők is azok. Ekkor tör- -i tént, hogy egy hangversenyen négykéz-láb nyag-í q gátjuk Teli Vilmos örökszépségü nyitányát, mikor te nyílik az ajtó és belép rajta Eiszt Ferencz. Ujjaim tn meggémberedtek, a szomszédom czuklást kapott rh és abba kellett hagynunk nyikorgásunkat. Nem ni oda ! Megkapja Liszt a karomat és feledhetlen sze- e retetreméltósággal oda hurczol a zongora ferslág- -y hoz és vele kellett játszanom. Ez talán életem leg- kimagaslóbb es irigyelhetőbb pillanata volt. Még'is alig vártam, hogy a teremből ellódulhassak és mehessek zenei próbánkra haza; mert tetszik tudni, ,if akkor volt éppen a negyvenharmadik választottam, *rr kinek örök hűséget, ásó-kapa elválasztást, papj ;q összeáldást és hasonlókat ígértem. Künt laktak a marhavásártér prózai helyén; s annak éjjeli sere- [-9 nádot készültünk adni. Meg is tettük. Egyik czim- ~n bórám a fuvolát repesztgette, a másik a hegedűt íü. fűrészelte, a harmadik egy átkozott nagy, kovács- -a: mühülybe fujtatónak való harmonikát czimbált, egyik a gordonkát fojtogatta, másik hárfát finczel- getett én meg a zongorát drombléztam. Együtt volt a sextett. A zongorát egy széles furmányos 20 kocsira rakadtuk s éjfél felé kimásztunk paraplék alatt — mert csak úgy zúgott az eső s a serenád R be volt eleve jelentve — a helszinére. En a kocsifürhéczről vertem a spinettet, mig a ß többi a sár miatt a zongora kistni tetején kuruttyolt. ,Ji Javában nyavalógjuk dalunkat, mikor egyszerre e~ nagy pörpatvar között az éjjeli őrjárat körülvesz, .s Minden igazolás, mentegetés, Ígéret, szép és rósz szó o: nem használt semmit. Bizony másnap reggelig ott 5J elmélkedtünk a ferenczvárosi kapitányságnak vendégmarasztaló dutyijában. Ez volt első és utolsó 6 éjjeli zeném; pedig azután is még hány delhölgy várta e meglepetést. Azok devernya, leány bolon- - ditás, egyetem kerülés végre is kihozta öregeimet, I szokott sodrukból s miután a többszörös világlátási utaztatás az sem ért semmit, meghányták-ve- ; tették Fánny nénémmel, hogy engem hazulról elcsapnak, kikergetnek. Éppen szokás szerint reggel jövök haza, mikor komoly arczok, kisirt szemek és | a egy teli bepakkolt koffer várt. Rövid eszmefuttatás után, én is futtattam Budára, hol két óra múlva egy hónapos szobának már teljhatalmú bérlője lettem. Hogy valahogyan én és kis kutyám a Niniss a éhen ne veszekedjünk meg, kaptam havonként száz s forintot a kiutasitási időre, azon megjegyzéssel, ha kifogy, menjek haza enni, a mosást meg' majd elvégzik, csak tanuljam meg az önállóság'ot. Megtanultam az adósságot, no de ezt alaposan, meg a zálogczédulák forgatását. Erre külön inast tartottam. Magam az alatt eg'yenes karimájú köcsög kalapban a korzón lődörögtem, illetve a napnál ebé- deztem, mig bizalmi férfiúm, a púpos Dániel a butyrokat vitte s a papiros g'allér-kézelőket hordta.' Nyár lévén, minek lett volna még ing is. A havi angária pár nap alatt, vig társaságiban elfogyott rendesen. Mit csináljak ? Hivatkozva az elmúlt jó időkre, beszegődtem a Cambrinus csarnokba karmesternek. De hogy megyek át a hídon? mikor akkor még az átmenet nem volt potya, mint ma napság. Bevágom magam nagy hetykén egy fiak- kerbe, átvisz, leszállók a a régi Lloydnál s ellábalok a másik kapun. Szegény fiakkeres még talán most is engem vár. Már az nap este két forint, eg*y meszely bor és maradék vacsora Volt fizetésem. Döngettem furiózó a kimustrált hangomat, hogy hangot adjanak a madzaggal kitoldott rozsdás húrok, a primadonnák és komikusok meg' majd szét- repesztették a szájukat a lelkes zongora kíséret mellett. Ebbéli kenyérkeresetem három napig tar-n: óal X2-m Í9Í-bI-m-Í9 ler aó-fii £V.-Í9 aai Sfil Bíí-Í9-fii fi-io-B5-9C fi .fij] ÍVfi ÜO “Ifi-ffj XI
