Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-10-20 / 67. szám
eltekintve — teljesítheti, meg lehetne tenni a lépéseket arra nézve, hogy azt mihamarabb átvehesse. És ha ez sikerülne, azt hisszük, hogy a város intézkedésében jóltevőink is megnyugodnának. _________ *■) A „Török csatorna“ ügye. Piufsich Lajos városunk nagy birtokosa tudvalevőleg folyamodott a megyéhez az úgynevezett „Török csatorna“ vizének használatára vonatkozó engedély megadása iránt. Ezen kérelem folytán helyszini tárgyalás tartatott, mely alkalommal az említett csatornához való tulajdoni és használati igényeiket úgy Vácz városa valamint a váczi püspöki uradalom is bejelentvén a helyszini tárgyalás eredményéről felvett jegyzőkönyv az összes vonatkozó iratok kapcsában véleményadás végett áttétettek a megye alispánja által a budapesti m. kir, kultúrmérnöki hivatalhoz. Most említett hivatal az ügyet beható tanulmány tárgyára tévén, ennek eredményéhez képest kijelentette, hogy miután a kérdéses csatorna, nem közönséges csatornának, hanem valóságos mü- épitménynek tekintendő, minthogy továbbá ahhoz, a város valamint a püspöki uradalom által tulajdoni igények jelentettek be, melyek elintézést még nem nyertek: mindaddig, mig ezen tulajdoni igények törvényes megoldást nem fognak nyerni a török csatorna vizének használatára vonatkozó újabb engedély nem adható, s ekként Piufsich kérelmi ügyének érdemleges elintézése a tulajdoni kérdések megoldásáig függőben hagyandó. A megye alispánja a kulturmérnökség ezen álláspontját elfogadta, s ennek folytán a tárgyalásokat a tulajdoni igények megoldási terén folytatja. Még van reménység tehát, hogy a Török csatorna vize városunk közönsége részére teljesen megmenthető lesz — a mi nagyon is kívánatos volna, mert oly egészséges italú viz az, melynek minden csep- jét Budapest fővárosa is aranynyal váltaná meg. Gyújtogatás. Lőwy Hermann haszonbérlőt és ispánját Lederer Adolfot a napokban a csendőrök Bottyánban letartóztatták és a váczi kir. járásbírósághoz bekísérték, hol mind a kettő vizsgálati fogságba helyeztetett. Az eset nagy feltűnést keltett úgy a bíróságnál, mint azok körében, akik Lőwyék körülményeivel ismerősek ; mert ezek ugyanazon gyújtogatás büntette miatt már egy ízben bünvizsgálat alatt állottak, de a büntető eljárás bizonyítékok hiányában megszüntettetett A gyújtogatás körülményeire vonatkozólag a következőkről nyertünk értesülést. A bottyányi kir. közalapítványi birtokot már évtizedek óta Lőwy Áron családja bírja haszonbérben. Miután azonban Lőwy Áron évekkel ezelőtt agyonexequáltatott, útnak eresztette a haszonbérletet, mely azután az ő fia L ő w y Hermann és Latzkó budapesti borkereskedő nevein többszörösen végig vándorolt, bár a haszonbérletből az öreg Lőwy soha ki nem ment, Latzkó pedig a haszon- bérletet soha birtokába nem vette, úgy hogy azt, hogy a múlt évben tulajdonképen ki volt a gazda, talán Lőwyék maguk sem tudják. Elég az ahoz, hogy a múlt évi gabnatermés jég'kár ellen meg volt biztosítva és miután azt a jég kedvére végig csépelte, egyikök, aki magát az időben haszonbérlőnek gerálta, felvette a jégkár biztosítási összeget. Bármily rósz volt is azonban a termés, az'ara- tás el nem maradt. A szorgos munkások raktak asztag'Ot hosszút magasat, mely alig lett készen, Lőwyéknek nem akadt sürgősebb dolguk mint az, hogy a jégverett gabna-asztagot oly magas érték erejéig biztosíttatták meg tűzkár ellen, mintha a legegészségesebb lett volna termésük. Mig a szegény bottyániak nehéz munkájuk után édes álomban voltak elmerülve, lángba borult a termetes asztag s menthetetlenül a tűz áldozatául esett. A tűz után Lőwyék megnyúlt arczczal állítottak be a biztosítási társulat irodájába, elpanaszolták a rengeteg kárt, mely őket érte és kérték, hogy a biztosítási összeg kifizettessék. A csendőrök ludasnak találták a két Lőwyt s jelentést tettek az esetről a bíróságnál ; a szerencse azonban ismét kedvezett Lőwyéknek, és a csendőrök hosszú orral vehették tudomásul, hogy a büntető eljárás megszüntettetett; minek következtében Lőwyék a tűzkár biztosítási összeget is egész nyugodtan zsebre tehették. A nép gyanúja azonban meg nem szűnt; sőt midőn a fiatal Lőwy egy ismerős társaságban arról panaszkodott, hogy az idén nem lehet a haszon- bérlettel kijönni, egy ismerőse így okolta meg Lőwy mondását: „Nem ám! Mert nem tehet kárt minden évben ajég is, meg a tűz is.“ A gyanú tüze sinlődött, mint hamu alatt a parázs ; de teljesen el nem aludt; mig végre a csendőrök újabb bizonyítékok alapján a napokban Lőwy Hermant és Lederer Adolfot elfogták s bekísérték a kir. járásbírósághoz. A vizsgálat újra felvétetett és folyamatba tétetett. A kereskedelmi és iparkamarák reformja. A kereskedelemügyi minisztériumban f. október hó 5-én tartott szaktanácskozmány napirendjére, mint ismeretes, a kereskedelmi és iparkamarait reiormjanaK nemese is ki von tűzve, látható volt, hogy e kérdés tárgyalása érdekes lesz már csak azért is. mert a íeform szükségét illetőleg megállapodott közvéleménynyel állunk szemben. A reform mikéntje iránt azonban eltérők a nézetek. Az országos iparegyesület közelebb tartott előértekezletein is kitűnt ez, a mikor e tárgyban a legkülönfélébb nézetnyilvánitások voltak hallhatók. Jóllehet a tekintélyes szaktestületben lefolyt értekezleten a felszólalók inkább a kérdés egyes részleteire tértek ki, a felmerült eszmecserében mégis akadunk egy oly mozzanatra, a mely szerves egészében ölelte fel a kereskedelmi és iparkamarák reformjának kérdését. E mozzanat 1 iparügyünk egyik legalaposabb ismerőjének, dr. LIeltai Ferencznek felszólalása, a melynek eszmemenetét a következőkben közölhetjük . A kereskedelmi és iparkamarák reformjának 2 kérdésénél első sorban azzal kell tisztába jönnünk, hogy miknek tekintendők a kereskedelmi és iparkamarák? Mert e nélkül sem azok rendeltetéséről sem azok összeállításáról nem lehet beszélnünk. Általában a kereskedelmi és iparkamarák befolyá- - sának emelését, a választási mód megváltoztatását, a kamarák számának szaporítását emlegetik, de ■ £ ez mind nem vezet czélra, a mig a kamarák tu- lajdonképeni szerepe tisztába nem hozatik. Jelenlegi szervezetükben a kereskedelmi és e iparkamarák valósággal hybrid intézmények, a| £ melyek ép ezen természetüknél fogva, soha sem' r verhetnek nálunk gyökeret. A kereskedelmi és iparkamara véleményező és érdekképviselő közeg, s e s mellett bizonyos értelemben hatóság is, a nélkül, hogy a hatósági functiók végzésére szükséges fel- - tételekkel bírna. Az ipari és kereskedelmi kamara £ mint érdekképviseleti közeg a szabad társulás, szabad sajtó és parlamenti élet korában képtelenség azért, mert nem az érdekek felismerése, kö- - zös érdekek találkozása vezet alakulására, hanem a törvényes kényszer, az adózási kötelezettség Abban az időben, a mikor szabadsajtó nem o létezett, társulási és egyesülési jog nem volt í és önkényi hatalom intézte a közügyeket, szükség lehetett oly privilegisált testületre, melyben az ipari és kereskedelmi érdekek védelmére ’ s szót lehetett emelni, de ma, a midőn a közvéle mény képződésének törvényes akadályai nincsenek, minden nagy és valóban jelentős kereskedelmi és ipari érdekekre nézve képződik valódi közvélemény a kereskedelmi és iparkamarák minden hozzájárulása nélkül, a melynek érvényesítése elől a közönség nem zárkózhatik el. Ha nézzük a kereskedelmi és iparkamarák fi állapotát a külföldön, azt találjuk, hogy ezek, ki- -i véve azon államokat, a melyekben vagy politikai b szereppel ruháztattak fel (Ausztria), vagy pedig y kereskedelmi intézmények létesítésére és fentaná- -j sára hivatvák (Francziaország), csak ott bírnak fi I Brescia, a hasonnevű tartomány fővárosa 40,499 lakossal, kellemes fekvéssel az Alpesek tövénél, a nagy lombard síkságon a velencze-milanói vasút mellett, Milano után Lombardia legfontosabb s leggazdagabb városa. Jobbára rendszeren van építve, széles uta kka és terekkel és 400 magán kúton kívül 72 közkút- tal, melyek vizüket a közel fekvő Mompianóból nyerik. Műremekekben és régiségekben gazdag. A hajdani vár árkai sétaterekké vannak átváltoztatva, csak északi oldalán látható egy magas sziklán álló várkastély (Falcone die Lombardia) mely még most is a város felett uralkodik. Nevezetesebb épületei: a görög kereszt alakjában 1604- 1825. évek alatt épült uj székeszegyház gyönyörű kupolájával ; mellette van a czölöpökön nyugvó régi székesegyház (állítólag a 7-dik századból) 42 oszlopú kripta-egyházzal, az ősrégi Afra-templom hires festményekkel, a Madonna déllé Grazie-egyház, Morettonak szent Antalt ábrázoló festményével a Szent-Kelemen-egyház, mely alatt Moretto hamvai nyugszanak. A Museo patrio egy 1820-ban felfedezett, fehérmárványból készült Vespesianus korabeli antik LIercules-templomban számos római műkincscsel, melyek közül különösen érdekes az érczből öntött „Victoria“ szárnyakkal és ezüst babérkoszorúval. E város Brixia név alatt a cenomariok s egy ideig az insubrok városa volt, később pedig római törvényhatósággá lett. Attila 452-ben szétromboltatta, de csakhamar újra felépült, nem sokára ; ..ónban a longobardok kezeire került s Felső-Ol isz- ország sorsában osztozott. — Többszörös leigázás és felszabadulás után 1889-ben a milánói vi con- tiaknak lett alárendelve, kiktől 1441-ben a Velenczeik foglalták el, kik csaknem szakadatlanul birtokukban tartották 1797-ig, midőn Olaszországba bekebeleztetett; — 1814. évben azonban Ausztria hatalma alá jutott. Az 1848-iki mozgalmakban Brescia lakói legélénkebb részt vettek és Piemonthoz való csatlakozás mellett nyilatkoztak. Alig hog-y eljutott a milánói márcziusi napok eseményeinek hire Bresciába, a lakosság fegyvert ragadott és az osztrák-helyőrséget arra kényszeri- tette, hogy a fegyvert leteg-ye. A custozzai ütközet után a többi lombard városok sorsában osztozott. Midőn 1849. évi márcziusban a háború újra kitört, a nagyobb lombard városok közül egyedüli volt, mely Ausztria ellen ismét fegyvert fogott. Miután a Novara melletti ütközet után magát megadni vonakodott, márczius 3-án Llaynau 8000 emberével erős támadást intézett ellene, mely az osztrákok kezén maradt fellegvárból a város felé irányított erős bombázással vette kezdetét. Április 2-dikáig a lakosság hősiesen védekezett, a küzdelem heve még a nőket is magával ragadta, kik az egri nők példájára fegyverrel harczoltak lankadó férjeik oldalán. ITaynau nehéz feltételek s 6 millió lírából álló hadi sarcz árán megígérte, hogy a lakosság életét és vagyonát megkíméli, hogy mennyire tartotta meg a szavát, eléggé bizonyítja azon istentelen vérengzés, melylyel szolgálatot tett azért, hogy a történelem b rései a i hyenának nevezze. Az 1859-diki háború után Brescia Piemont birtokába jutott, melynek katonáiról délezeg huszárjaink még ma is csak félvállról beszélnek. Bresciát elhagyván vonatunk Bergamo és M o n s a nagyobb állomások érintésével Milánó b a jt " érkezünk, honnét a kötéllel fogott szerelmes magyar katona — ha szerit tehette, — háromszor is megszökött. Milánó (Mailand, Mediolanum) a hasonnevű régi L herczegségnek 1859 óta Lombardiának, most pedig Milánó olasz tartomány fővárosa az Olona folyó 0 mellett 119 méter magasságban a tenger színe fölött. Az Olona folyótól a Ticinoba a Naviglio grande, az Adda folyóba a Martesana, Pávia városba pedig a Naviglio di Pávia vezet. A város maga, hol hat felső-olaszországi vasútvonal jön össze, bár kissé szűk és összeszoritott, mégis egyike Olaszország legszebb városainak, melyet különösen tudományos és művészeti gyűjteményei és intézetei tesznek nevezetessé. Kapui közül kiemelkedik a Cagnola által épített roppant nagy, pompás, antik modorban készült s művészeti díszítéssel ellátott „Békeív“, tetején szép nagy bronczcsoportozattal. A város középkori részének központjában van a piazza de mercanti, melyet hajdan 5 kapuval lehetetett elzárni, — Tressino podesta lovasszobrával, ki a téren levő nagy csarnokot égittette. A piazza della scala téren van Leonardo da Vinci nagy márványszobra. A müpartok közt legszebb a Victor Emanuel corso, mely városnak főforgalmi vonala ig*en szép boltokkal. Gyönyörű a Victor Emanuel fedett galleria, mely a piazza della scala teret a székesegyház terével köti össze egy kereszt alakjában, mely az e nembeli utak közt eddig a legszebb s legnagyobbszerü, a kereszteződési ponton 50 méter magas üveg kupolával és 24 hires olasznak szobrával. Mintegy 80 temploma között legszebb a székes-