Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-09-15 / 62. szám
I Harmadik évfolyam^ 62. szám. Vácz, 1880. szeptember 15. W HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. — ív gyes szám ára to i crajczár. ELŐFIZETÉSI ÁRA: helyben házlioz hordatással, vagy a vidékre postán elküldve : egész évre ..............................6 frt — kr. fél évre ..................................3 frt — kr. negyed évre...........................1 frt 50 kr. Egyes számok a kiadóhivatalban kaphatók. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vácz, Mária Terézia rakpart 5S7. szám alatt. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, az elö- fizetési pénzek, hirdetési dijak és hirdetések. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Kéziratok vissza nem adatnak. HIRDETÉSEK: Jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. Nyilt-tér: sora 30 kr. Bélyegilleték : minden beigtatásnál 30 kr. A nyugta bélyeg külön fizetendő. Regálénk megváltása. Mikor a szabadság angyala végig repült a vén Európának megunott múltjával küzdő munkára termett népei felett s felettünk is meglebbentette í hatalmas szárnyait, melyeknek egyszeri csapására ra helyéből kiütött légtömeg végig reszkedtette az i összes levegőt, mely édes hazánk népeit élteti, — a nemzet önmaga törte össze mind azokat a békókat, mnelyekben évszázadokon keresztül szótlanul kin> lódott. Megszüntetett minden függést, mely a jobbá- ggyot földes urához kötötte, csak egy jogot hagyott érintetlenül: a királyi kisebb haszonvételekre nrányuló kiváltságot, mely minden földesúri c birtoknak tartozékát képezte anélkül, hogy hasonló > jog a jobbágy-birtokot is megillette volna. A modern világ változott viszonyaival azon- :í ban már össze nem fér s össze sem egyeztethető ^semmiféle kiváltság, melynek fentartása a democra- tia elvei alapján alkotmányosan szervezkedett nép- rrnek összes intézményeivel homlok-eg'yenest ellenei .Je ezik. A királyi kisebb haszonvételek jövedelmeinek okszerű kihasználása ma már terhe a jogosultnak és rósz szemmel nézett gátja a jogosulatlanok törekvéseinek, a korlátlan szabad versenynek. Azért a regálék megváltását nemzetünk minden őszinte gyermeke egyaránt sürgette és meg nem szűnik sürgetni mindaddig, mig a régi kiváltéi ság várfalának legutolsó maradványát is romba nem döntötte. Az országgyűlés többsége pénzügyi szempont. bői az italmérési regale megszüntetését találta I legsürgősebbnek, nem mintha ennek lenne legüd- j vösebb hatása, hanem azért, mert szorult helyzetében azon közvetítésért, melylyel a megváltást végzi, ezen regáléból vár legtöbb fizetést. Persze, hogy a nemzet máskép gondolta és máskép óhajtotta az italmérési regále sokszor sürgetett megváltásának elrendezését, de hát a szentesitett törvény előtt meg kell hajolni; mert az állam szilárdságának első sorban a törvények tiszteletben tartása az alapja. Városunkban tegnap tarttatott meg a tárgyalás az italmérési regále megváltása tárgyában. De nem tárgyalás ám az, vagy legalább nem olyan, mint amilyent a jogos igények érvényesítésénél megkövetelnénk, még olyan sem, mint a milyent az igazság és méltányosság irna elő, — hanem az állam képviselője részéről egyszerű cathegoricus kijelentés, hogy: „az elvett kiváltságért eny- nyit adok, ha tetszik jó; ha nem tetszik, úgyis jó !“ Városunk a bejelentés körül a püspöki és káptalani uradalmakkal egyetértőleg járt el, s igy nem kelle attól tartania, hogy a regále ügy tárgyalásánál e felett is vitatkozni kénytelenittetünk. Czélja az volt mind a három jogosultnak, hogy a váltság* * * minél magasabb összegben állapittassék meg szemben a kir. kincstárral, mert a nyerendő váltság tőke az úrbéri viszonyból „in statu quo“ maradt kölcsönös igények végleges elintézéséig letétben tarttatik s annak jövedelme a városnak kiadatik. A ministeri megbízott egyezségi ajánlatot tét s azt rövid alkudozás után a három jogosult elfogadta. E szerint a város által saját jogán és örökhaszonbérlet utján élvezett összes italmérési regálé váltsága egyezségileg 100,000 írtban állapíttatott meg, melyről a kötvény a váczi püspöki és káptalani uradalmak és Vácz város közönsége mint oszttatlan közös tulajdonosok javára állittatik ki, és ezzel a regale megváltás ügye a kir. kincstárral szemben véglegesen elintéztetettt. Városunk költségvetésének képe azonban teljesen megváltozott, amennyiben a nagy és kis sorházak valamint a Korona vendéglő épületének eddig ismeretlen bérlete és a 100.000 frt váltság tőke kamata fogja összes regale-jövedelmünket helyettesíteni. És igy ha a most említett 3 épületnek remélhető tiszta házbér jövedelmét '2000 írtra tesz- szük, költségvetésünk „Bevételi czimének“ csökkenését a következőleg .számíthatjuk ki; Eddigi_jövedelmeink: a nagysörház bérletéből ............................ 8600 frt a „Hordó“ vendéglő „............................ 352 „ a „Korona“ „ „.................................2020 „ az alvárosi urb. korcsma bérletéből. . 135 „ a felvárosi „ „ „ . . 110 „ az országos vásárok alkalmával felállított sátorok bérletéből ............................ 50 „ a kissörház „ ............................450 „ Összesen 11717 A „Yáczi Hírlap“ tárczája. Úgy elsír . . . Úgy elsír az a hegedű Ha a Mózsi gyerek húzza; Majd megszakad szegény szive Oly nehéz a gondja — buja. Addig zokog, addig gyászol, Mig a fáradt vonó elhal, S a temetőn több lesz majd egy — Siratatlan sirhalommal. Doktor Ferencz. Dalok. Azt kérdezik: mért szeretek? Mért vagyok oly néma gyerek? Mért nézem a csillagokat, Mikor már a hajnal hasad? Hajnal hasad!? . . . Hej maholnap Azt sem tudom, mikor virad! Ha viharzik, ha kiderül, Egy a nóta szivem körül! Egy a nóta! ... s ez a nóta Mindig csak azt tudakolja: Mért huzza a czigány nekem? A kulacsot mért ölelem? . . . L. A párisi kirándulás. V. A potya-jegyek árán sikerült Dolínaynak lekenyerezni a napi sajtó képviselőit, hogy.Kossuth Lajos nevével űzött viszszaéléseinek takargatásában segítségére legyenek; azt a 8—10 polgári pert is, melyeket megkárosult utitársaink indítottak ellene, majd csak kiheveri, akár kedvezően dűlnek el részére, akár kedvezőtlenül; büntető úton pedig talán senki sem fog panaszt emelni: a rendezőség és különösen Dolinay mindazonáltal annak a 850 magyarnak, kik a kirándulásban résztvettek, mindaddig adósai maradnak a számadással, mig a reájuk bízott 136000 írtról a nyilvánosság előtt számot nem adnak. Hosszúra nyúlt párisi kirándulásunk erkölcskritikai bírálata, amiért ha unalmas volt a „Váczi Hírlap“ olvasói előtt, bocsánatot kérek; de el nem hagyhattam belőle semmit sem; mert tartoztam vele Kossuth Lajos nymbusának és a potya-jegyes tudósítók által félrevezetett közvéleménynek. Most már azonban nyugodtan fordulok el e képtől, mely mindenkor hazafiui fájdalommal tölti el keblemet, valahányszor reá tekintek és megkezdem utunk leírását mintha ama képet nem is láttam volna. * •i* Budán a déli vaspálya-társaság kocsijain elhelyezkedtünk s búcsút vevén a perronra kijött ismerőseinktől, elindultunk, hogy a messze idegenből 3—4 hét múlva tapasztalatokban meggazdagodva megerősödött hazaszeretettel eltelve visszatérjünk édes hazánk vérrel ázott földjére, melyen szebben ring a buzavetés aranykalásza, mint bárhol széles e nagy világon. Derült szép nyári nap volt, a meleg sem volt valami tikkasztó, — a déltájban hullott rövid ideig tartó csendes eső pedig, melyről azt szoktuk mondani, hogy a port elverte, teljesen megtisztította páráitól a levegőt, hogy semmi sem gátolja az elragadó kilátást, melylyel a Dunántúl leggyönyörűbb vidéke kedveskedik az utasnak. A Buda alatt elterülő halomtalan rónát, melynek dúsan termő szinfekete földje jogg-al vetekedik a bőségben úszó Tiszavidék kincset érő iszapos határával, — három irányban szeli keresztül a tüzelő gőzkocsi repülő kereke, mely egyik irányban az osztrák-magyar-állam vaspálya, másik irányban a Dunagőzhajózási társaság gondjait neveli. Széleit kelet felől a nagy komolyan hömpölygő szőke Duna,— melyen túl messze-messze tőlünk a délibábos Alföld Kún-lakta vidékét érinti az égbolt, — mossa csendesen. A Dunának ott is olyan édes, olyan andalító, mint ha itthon hallom álmatlan éjszakákon, lassú csobogása. Nyugaton a kéklő hegyek mögé. iparkodik hosszú szekerén a fáradt nap áldást osztó munkája után ott, hol az Öcs és Halimba közt Zalában eredő Bakony 48 kilom. hosszúságban Veszprém vár- megye derekán keresztül nyújtózva Aka és Ingota közt Fehérmegyében a Vértessel ölelkezik, melynek regényes halmai nagy kanyarodás után a győri vasutat is elnyelik. A láthatár szélén mint valami életunott vén sas busuló magányban rengeteg bükkös-erdők tetején ül Somlyó, melynek behorpadt tetején gyakran vastag köd emelkedik az égnek, — hatalmas körmeivel Veszprém megye bortermő földjébe kapaszkodva. Székesfehérvár királykoronázó városa mellett sebtében elhaladva Lepsény vasúti állomás után délre a vasút menetirányában apró homokos buczkák közt egyszerre egész váratlanul nem messze távolban feltűnik Magyarország tengere a „hullámzó Balaton,“ mely 40—48 km. hosszúságban Veszprém, Somogy- és Zala vármegyék partjait nyaldossa. Szemben emelkedik a viszhangjáról híres Ti- hanynak bércztetője közepéig megszükitvén a „rianásairól“ és „kecskekörmeiről“ nevezetes Bai
