Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-08-25 / 59. szám
gozza.: azontúl ő rendelkezhessék az idővel. A testgyakorlat, és eg-yébb ártatlan szórakozás megengedhető. „A tulhalmozás és tananyagról esetleg többet egy más czikben.“ 1 la tehát az otthon az iskolával öszhangzatba hozható, meg lesz a kivánt eredmény. A tulhal- mazási theoria e két sarkponton fordul meg s megdől, ha e két feltétel szerencsésen öszhangzás- ba hozatik. Nem megvetendő tényező: a tanulási hajlamból kifolyó ösztön az önmivelődés, az önképzés. A ta- pnulni vágyó ifjak számára főgymnasiomunkban dúsan felszerelt könyvtár áll rendelkezésre. Ezt felhasználni mindenkinek józan felfogása dictálja. Az élet tapasztalatait és mindazt, ami a tananyag körébe nem vág, ez utón saját kiképzésére felhasználhatja. A második tényező az önképző kör. Az eszmetársitás, tudományos tételek megvitatása és tisztázása nagy horderővel bir az önálló gondolkozás és felfogás fejlesztésére. Az annyira kivánatos társulási hajlamot felébreszti és istápolja- Rendesen a szaktanár vezetése alatt megkapja a kellő ing-erentiát. Ezeknek előrebocsátása után megnyugvással nézünk a jövő tanév elé, mely bizonyságot fog szolgáltatni arról, hogy szülők és tanulók egyaránt hogy fogták fel közös érdekeiket és utóbbiak különösen miben "és mennyire tudják azt méltányolni. A vácz-egyházmegyei rom. kath. tanító- egyesület nagy gyűlése. A vácz-egyházmegyei róm. kath. tanitó-egye- sület f. hó 22-én tartá központi nagy gyűlését, melyre az esperes! kerületek elnökei, az egyletek kiküldöttei, mintegy 40-en jelentek meg. A gyűlést megelőzőleg az egyleti tagok az apácza zárda csinnal diszitett kis kápolnájában gyűltek össze, hol „Veni Sancte“ után Agócs János félegyházi apát-plebános csendes misét mondott. Innen az egybegyűltek a leányiskola termébe vonultak, hol Csávolsyky József egyházmegyei főtanfelügyelő, az egyesület elnöke, örömmel üdvözölte a kerületek képviselőit, mely után a kath. tanférfiak vallásos tanításáról szólott. Sokan, úgymond, a vallásosságot az érzéki szív körébe sorozzák, de ezek nagyot hibáznak, mert szerintük az isten imádása ezen nevelés mellett ép oly gyönyör lenne a gyermeknek, mint akár más érzéki kívánság. Jellem, szív és akarat képzése által kell a gyermeket nevelni, hogy a szívben vonzalom támadjon, és azt az akarat kedvvel teljesítse. A fő dolog, hogy a tanítók vallási érzületüket szilárdan megtartsák. A vallásos tanítás nagyban különbözik a vallásosságot nélkülöző tanítástól, mert szóló szerint alkalmas példákkal az exact tantárgyakat is lehet vallásosan tanítani; mire hosszabb fejtegetésében számos igen talpra esett példát hoz fel, melyek mind az alkotóra vezetnek vissza. Ezen elveken nyugszik az igazi vallásos tanítás és örömA „Yáczi Hírlap“ tárczája. A fákon annyi lomb . . . A fákon annyi lomb nyílik, fakad S a réten annyi sok virág; A bókoló sugár hol elhalad: Az őserő virulni vágy ! A színlelést nem ismeri a föld — Nem úgy, miként a szenvedély — A mit a rég’ időből örökölt Csak azt mutatja, abban él! Beszédes lesz a halk, a néma táj; Reményt mosolyg minden feléd, Hogy eltakarja kéjjel a mi fáj, Hogy oltsa, mi oly lánggal ég . . . A kis madár dalát a lombos ág A taps-viharba fojtja el; Regét susog a hab habnak tovább, Mit az esti szél lehel. S szív a mámor tengerébe fúl; Gyönyört gyönyörre halmoz el ; Nem űzve a névtelen kinoktúl: Mindenre czélt . . . magában lel! Hol füst s parázs elrejtve létezett: Ott újra fölcsap még a láng, fis megteremti az ábránd-eget, Mely biztatón borul reánk ! mel konstatálja, hogy a kerületekben is kezdenek már ily irányban működni. Ezután elnök felhívja a kerületek jelen volt elnökeit, hogy több gondot forditassanak a kerületi egyletek anyagi helyzetének javítására, mert csak igy lehet a segélyre szorultakat gyámolitani. Kiemeli elnök további jelentésében azt: hogy az egyesület léte rövid fenállása óta szépen van biztosítva, mert egy jeles férfiú félszázados fáradságának gyümölcsét a tápintézetnek ajándékozta és ez: Poroszkay Péter kanonok, kinek elhunyta felett az egyesület legmelegebb részvétének jegyzőkönyvileg adott kifejezést. Fájdalomtelt szívvel emlékezik meg elnök Ivóvá eh Pál pápai praelá- tusról, ki 20 ezer forintnyi alapítványt tett a tanítók javára, valamint Pósva Lajos lőrinczi esperes plébánosról, ki 2 ezer forintot hagyott a tápintézetre és Somhegyi József praelatusról, ki gyűjtéseivel támogatta az egyesületet; végül Povedák János tápió-szelei esperesről, ki nagy pontossággal vezette egylete ügyeit. Ezen elhunytak felett szenvedett nagy vesztességet és az irántok táplált őszinte részvétet az egyesület jegyzőkönyvileg megörökíti. Ezek után elnök egyesületünket egy sudár fához hasonlítva, mondja : Igaz ugyan, hogy az általunk szeretett elhunytak által sudár fánk erős ágait hullatta, de csak azért, hogy annál magasabbra nőjön; remélli, ha sikerül az egyletnek a tápintézet számára saját házat szerezni, a tanítók nyugdíj ügyének rendezését mozgalmunk által elősegíteni, az irkák árusítását az iskolába behozni, a tanítók választásánál a candidatio behozatala iránt a kellő lépéseket megtenni, úgy egyletünknek messzire kiható jövője leend. Az elnöki megnyitó megéljenzése után világi elnöknek: Bóna Sándor szentesi és jegyzőnek Fodor Imre választatott. A tárgysorozatra elsősorban a leglényegesebb, a nép napszámosainak nyugdíj ügye tárgyaltatott. Egy meleg hang'ú kérvény szerkesztése ment határozatba, melyben egyesületünk arra kéri a képviselő házat, hogy a tanítók nyugdíjazásánál a részleteknek befizetése a javadalom arányában növekedjék és a tanító 30 évi becsülettel eltöltött szolgálat után a teljes fizetését kapja; a szolgálatot ne 1871-től, hanem hivatalba lépésének napjától számíttassák; az özvegynek a férj által élvezett fele fizetés és egy-egy árva gyermek részére neveltetés czimén évi 50 frt adassék. Hogy a tanítók és kántortanitók választásánál előforduló visszásságok és az ezekből eredő kellemetlenségek megszüntetve legyenek, úgy az egyház, a közerkölcsiség és közérzület oly gyakran meg ne sértessenek, valamint a jobb tehetségek ja- vadalmazóbb állásokra juthassanak, az egyesület szavazat többséggel megbízza a központi állandó bizottságot, miszerint ezen választásoknál a candi- datió behozatala iránt a szükséges lépéseket tegye meg. , Előadó Bobori János monori tanító terjedelmes jelentést tesz az írószereknek az iskolában való árusításáról és egyúttal be is mutat Rigler budapesti kereskedőtől egy irószerekbül álló muAz ég parányi része lesz szivünk; Benn’ lánggal ég az érzelem! Isten hozott! szép tavasz nekünk, Maradj, soká, soká jelen . . . Lehelj reánk szelíd kéj-álmokat, S ringass a mámor tengeren . . . Az élvezet, mit nyujtsz, bár poklot ad, Mi hiszszük, hogy az büntelelen! S mit tartok, im, a pohárt, szorongva, A kéj mézével töltsed meg; Ne hidd : a kéz, mely görcsösen fogja, Fenékig inni azt — remeg! S ha végső csepje is bennem veszett: A földhöz vágom, hogy elég . . . Oly ifjan halni, mint a kikelet: Lehet-e szebb, dicsőbb a vég-?! Kapás. Ábrándos évek. Irta: ZEiZa.pá.s -^-VLrél. I. Alfréd homlokon csókolva nejét, vette felöltőjét, kalapját s megindult. Az ajtóban megállóit, még egy csókot hintett s hirtelen eltávozott. A fiatal asszony, Erna, magára maradt. Gesztenye-barna fejét ráhajtotta egyik kezére és sokáig nézett maga elé. Varázstüzű szemének pilláira felvetődött a gyöngyök legszebbike, a könyü. Úgy látszik, maga Erna is megijedt, amidőn az a'két forró könnycsepp végig gördült tatványt. A nagy gyűlés elfogadja az iskolában az írószereknek az árusítását minden kezelési százalék levonása nélkül oly formán, hogy a jövedelem a tápintézet jövedelmének gyarapítására forditassék. Az egyéb kiviteli teendőket az állandó bizottságra í ruházza. Felolvastatok a számvizsgálóknak a számadások fölülvizsgálásáról szóló jelentése, mely szerint 1886. aug. 25-től a mai napig a bevétel volt 4195 frt 84 kr., a kiadás 3940 frt 44 kr., készpénz maradvány 258 frt 40 kr. A számadások helyesen vezetve találtattak és a pénztárnoknak a fölmentvény megadatott. Begyáts Lenárd esperes, Schmidt János czimzetes kanonok, kik az egyleti élet és tanügyünk felvirágozására úgy anyagi, mint szellemi odaadással buzgólkodnak, F o n y ó Pál, ki a tanügyi irodalomban tett szolgálatot, tiszteletbeli tagoknak megválasztattak. Dobák Ferencz félegyházi tanügyi tanácsos, Antal Balás uj-kécskei főjegyző, Tóth István karajenői jegyző és Blaskovits Ernő uraknak pedig szintén tanügyünk emelésére történt jóakaraté odaadásukért jegyzőkönyvileg elismerés nyilvánittatik. A latin és görög szertartásu római kath. se- gélyzö alapnak Budapesten aug. 27-én tartandó bizottsági gyűlésére az egyesület képviselőjéül Fodor Imre tanító küldetett ki. Jankovits Ernő pénztárnoknak fáradságos munkájáért tisztelet dijképen évi 50 frt szavaztatott meg. Mélt. Neszveda István fölszentelt püspöknek üdvözlésére az egyesület kebeléből kiküldött bizottságba : Seregély János esperes, Bóna Sándor, Vágó Károly, Almásy Nándor, és Fodor Imre választattak. A központi állandó bizottság így alakult. Elnök: Csávolszky József, jegyző: Fodor Imre, pénztárnok; Jankovits Ernő, bizottsági tagok: Udvardi Mihály és Bazsanth Vincze. Agóts János apát indítványára Csávolszky József egyesületi elnöknek a gyűlésnek bölcsen vezetéséért éljenek között köszönet nyilváníttatott. A gyűlés sikeres befejezte után a Jőházban társasebéd várta az egylet tagjait és azok vendégeit, kik valóban teljes megelégedésüket nyilvánították Llornung Albert vendéglősnek a kitűnő ízléssel kiállított pompás ebédért. Ebéd közben nagy meglepetésére a társaságnak, megjelent Neszveda István fölszentelt püspök, ki az éljenzések lecsillapodtával, meghatva üdvözölte az egybegyűlteket, mely után helyet foglalva az egész ebéd alatt ott maradt. Az első felköszöntőt Neszveda István püspök mondta nyájassággal párosult szellemességgel, kitartásra, együtt működésre buzdítva az egylet tagjait. Erre Csávolszky József kanonok válaszolt. Különös szerencse ért — úgymond — ma bennünket, kell, hogy ezen szerencsét valóban különös módon viszonozzuk. Magvas beszédében, melyben Neszveda István püspöknek a tápintézetiránt táplált jóindulatáról, ez intézet megteremtőjéről és mecénásáról szólott, azt indítványozza : hogy nem arczán. Hirtelen letörülte azokat; körülnézett: vájjon nem látta-e valaki ? Fölkelt a karosszékből s ingadozó léptekkel mérte végig a szobát. Harczot, kemény harczot vívhatott magában, mert piczi kis ajkai görcsösen rángatóztak; márvány homlokán két vésztjósló redő keletkezett s bánatos sóhaj szállt fel keblének melyéről. Ezt a szép, szenvedő asszonyt — ha most látja — megsajnálja a világ. De a világ az éremnek csak a másik oldalát látja, s azért irigykedik reá! Midőn férje karján a nyilvánosság előtt megjelen; boldogságtól sugárzik arcza; megelégedés tüze ég- szép szemeiben ; öröm és vidámság ül eper ajkain. Pedig ez nem tettetés ! Valóbb a valónál, igazabb az igaznál. Rajong érte, sőt mi több, imádja férjét. Szerelmének növekedését sem bírja megfékezni; nem tud gátat szabni határainak. Pedig ez nem a legnehezebb. Megakadályozni, hogy ne csökkenjen: ez az, mi nehezebb valamennyi nehéznél. Mert, ha jól tudom, a szerelemnek az az első és főtörvénye, hogy fokozatosan haladjon és öregbedjék; csökkenni soh’se csökkenjen. Születése első perczétől csak úgy élhet meg, ha növekedik. Talán Erna is tudta ezt; vagy legalább is sejtette. Mert másként meg nem fejthetnék ama szavakat, melyek alig hallhatóan libbentek el aj akár ól: — Alig eg-y éve, hogy az oltárhoz vezetett. Kiragadott a gyermek-világ tarka ábrándjai közül, hogy ide, e magányosságba, vezessen. Szerettem
