Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-08-18 / 58. szám
ha az itt, városunkban, megjelenő 1000—i 200 emberre átlagosan napikiadást fejenként csak 3 írtjával számítjuk, a forgalom 3000—3600 írtra megy naponta. Többre mehet, de kevesebbre semmi körülmények között sem. Ezeket akartuk fölemlíteni most, mikor tűzoltóinkkal Székes fejér várra olyan egyének mennek, kik ifjú tűzzel, igaz szeretettel eltelve szülővárosuk iránt, önös- ségtől menten, fáradtságot nem ismerve és elismerést nem várva szünetlenül városunk javára és emelkedésének előmozdítására munkálkodnak. Talán ők tehetnének e dologban valamit, hiszen ott lesznek a tűzhelyhez közel. Mi hisz- szük, hogy nem rajtuk fog múlni az, miszerint ki ne eszközöljék, hogy a jövő országos tűzoltó- közgyűlés a mi városunk falai között tartassák meg. Ezen reményben bocsátjuk őket útra s fogjuk őket fogadni érkezésük alkalmával. Kapás. Művész-estély. Ritkán jutott osztályrészül nekünk, vácziaknak, olyan élvezetben részesülnünk, mint e hó 15-én este, a lövő-ház termében. N e y Dávid, operánk e kitűnő hangú énekesének vezetése alatt, operai tagokból alakult férfi- nég-yes tartott hangversenyt, kevés számú, de válogatott é/s előkelő közönség előtt. A rpéghivó alakú műsor szerint az estély kezdete 8 árakor lett volna; de még 8 óra után is jó félórával olyan gyéren szállingóztak, hogy attól lehetett tartani, miszerint pártolás hiányában meg nem tartható az estély. Úgy kongott a lövő- íiázi nagyterem az ürességtől, úgy lézengtünk benne, mintha temetésre és nem lelkünk nemesítésére szánt előadásra mentünk volna Kérdem : ki ennek az oka ? A közönség semmi esetre sem. Mi nem akarjuk hinni, hogy városunk intelligens lakossága, mely mindenkor megmutatta, hogy lelkesedni tud és akar minden szépért és jóért, nemesért: ez egyszer talán következetlen akart volna lenni önönmagához. Nem tételezzük fel, mert nem lehet, hogy müízlése ne lenne annyira kifejlődve, hogy gyönyörűségét csak holmi czir- kuszi mutatványokban, harmad-negyed rangú színészi előadásokban lelné; hanem érti és méltányolja azt, mihez a lélek magasabb kiművelése, az érzés tisztasága és a fogékony szív ereje kívánatos. Hol keressük hát a hibát, ha itt nem ? A rendezésben ! Még szerdán délben is — tehát az előtte való napon — csak annyit tudtunk e hangversenyről, amit a helybeli lapok múlt vasárnapi számai közöltek. Ez pedig édes-kevés volt. Sem részletes programm, sem a közreműködők névsora, sem meghatározott órára a kezdet nem volt ismeretes még a szerkesztőségekben sem. Nem tudtuk, kihez vagy kikhez forduljunk felvilágosításért, útbaigazításért ? Innen lehet megfejteni azt. hogy oly kevesen voltak jelen. De akik jelen voltak, azok előtt örökké emlékezetes marad ezen est. A gondosan összeállított műsor minden egyes pontja művészi tökélylyel volt keresztül vive. Elsőnek a sóló-négyes énekelte Thernnek egyik csinos dalát, a „Feléd eped“ kezdetűt. A sóló-négyesben a tenor prímet Juhász Ferencz, városunk fia, a secundot Kiss L., a basso primot Ney B., a secundot Szegfy A. énekelte. A csinos, fülkemászó áriáju kis dalt élénken megtapsolta a közönség. Feszült figyelem és elfojtott vágy között a közönség részéről, valamint élénk tapsok között lépett most a pódiumra Ney Dávid s Schubert „Vándorúját kezdte énekelni azon a közép hangokban lágyan csengő, a mélyekben tömör és erős és a magasakban tiszta olvadékony hangjával, mely Ney-t hazánk legjobb énekesévé teszi. Az istenadta remek hanghoz hozzá járul annak igazán művészi kezelése, ami nemcsak elragad, de bámulatba is ejt. Dala végeztével szűnni nem akaró taps-vihar zúgott fel s háromszor hívták ki a deszkákra, mindannyiszor élénk éljenek között. A szűnni nem akaró „hogy volt“-ra Mozart „Varázs fuvolájából“ énekelt egy gyönyürü áriát, melynek bekezdése: „E szent csarnokokban.“ Majd Abt-nak „Esti dal“-át adta elő a sóló- négyes preczizitással. Negyedik pontja a műsornak Wéber operájából, a „Bűvös vadász“-ból, egy ária volt, melyet Ney Dávid adott elő, frenetikus tapsok között. Az újrázásra egy kedves kis népdalt, melynek szövege a fájó szív mélyéből fakadt, énekelt. Szöveg, dallam egyformán csinos volt. Meg is kellett ismételnie. Kunze „Orség“-ét figyelemmel és lelkesedéssel hallgatták, ép úgya Doppler „Alkonyodik“ mű- dalát. umouuiatt. BiiKci rcicuuü jának egyik gyönyörű szép részlete a „Ha férfi lelkedet egy hölgyre föltevéd“ kezdetű képezte. E kitűnő magyar opera olyan művészektől előadva, mint ezek, hatásában óriási eredményű. Meg is ismételték. Meg kell itt említenem, hogy Ney sólóját zongorán Bodorfy, operai karmester, kisérte művészhez illő preczizitással. A hangverseny után fiataljaink egy-kettője tánczra perdült Tóni muzsikája mellett; de az egyszer nem volt hű a hagyományos szokáshoz, hogy kivilágos-kivirradtig tartson a muri; mert —kevesen lévén — hamar belefáradtak. Akik végig hallgatták a müvészestély prog- rammjának számait: azok egy igen-igen kellemesen eltöltött est emlékével szivükben távoztak és sokaknak ott lebegett ajkukon a kívánat; „Bár mennél többször lenne alkalmunk ily élvezetben részesülnünk.“ Mint biztos forrásból értesülünk, a nagy művész, Ney, ígéretét adta, hogy nagyon szívesen és bármikor közreműködik egy jótékonyczélra rendezendő hangversenyen. Most a vácziakon a sor! A művészeknek anyagi sikere vajmi kevés volt; de a szellemi siker és elismerés annál több. Ez is valami, ha nem is több az olcsó semminél! Babér, melynek csak illata van; de amely holt, semmit sem terem. Hja, igaz a nóta, hogy: „Keserü a borostyánfa levele.“ Keserű különösen akkor, ha csakis azzal babérozzák a művészt ! Kósza Lélek. m A párisi kirándulás. II. Sok nép gyűlt össze a „Déli vaspálya társa- j ság“ budai indóházában, hol az összes termek ajtai és ablakai nyitva voltak, mintha még a reggeli takarítás nehéz munkáját sem végezték volna el I bennök. Az étterem kirakatán állott a Dolinay által dicsért s nagyban ajánlott sok üveg cognac. A Sza- bady-féle kerti helyiségben előző nap tartott „ismerkedési estély“ rendezésén Dolinay ajánlatai i. iránt megingott bizalom azonban a „vétel kedvet“ ez iránt is folytonos nyomott hangulatban tartotta. .j Az asztalokat, melyeknek csak némelyike volt i a n. é. közönség tiszteletére abroszszal leteritve, <í étvágytalanságban járatlan vendégek ülték körül, kiknek fele a kiszolgálás hiányosságáról, fele meg betéved a kék hullámok közé, és vidám női sereg között elfelejti, hogy van még egy más föld is, hol talán üdülést szerezhetne beteg lelkének. A szőllőhegyekben nektárral kinálgatják, lent mámort iszik; Füreden savanyuvizet szürcsöl, Almádiban ölelő karok várják vendégszeretetükbe, s a remény csak akkor lesz teljes, mikor a középkor romjai fölött mély álomba szenderülve, megjelenik nyilával a kis Ámor, s mire még egyesítendő leteheti, egy kedves növel karján gondol vissza az ifjú ember az elmúlt szép napokra. Igaz, hogy Füreden még sok a kívánni, való, mert daczára, hogy a kényelemről eléggé van gondoskodva, de azért még tágas lakóhelyeik nincsenek úgy, hogy sokszor a vendégeknek fele kényszerül visszautazni, mert esetleg egy hónapra minden szoba le van fogdáivá; de folytonosan munkálkodnak, építenek, a sétatér nagyobbitásán fáradoznak és ha egészen elkészül a tervbe vett hosszúság, úgy majdnem kétszer akkora lesz, mint a mostani. Egy szóval nem állnak meg a kezdetnél és mindinkább kezdik belátni, hogy a helynek szép jövője csak úgy lehet, ha semmi költséget sem kiméinek. Most itt állok Sümeg városának romjai fölött, hova utamban utoljára jutottam; egy-egy hasa- dékon átkandikál hozzám a Balaton, s egy-egy merev fal, melyek a sziklaoldalban, majd pedig a meredek orom tetején kisértik a mai kor nemzetietlen gyermekeit. Regényes kép! A balaton őrei: Csobáncz, Tátika, Rezi, Badacsony stb., s ezekre csak úgy messziről tekintget őrszemekkel Sümeg vára. Régen volt biz az, mikor még büszke magyar tajtékzó paripán vágtatott fel azon az utón, melyen ma csak félve mer az utas egy-egy lépést tenni. I ekervényes kis ösvény vezetett föl a hegy oldalába, s mikor a vár kapujához közelítettünk, ugyancsak óvatosan kellett ám lépdelnünk, ne hogy a sima köveken visszacsússzunk oda, honnan kiindultunk. Az a hatalmas ivezet, mely hajdan ama kapukat tartotta, melyeken az erőszak sem vehetett erőt, mígnem saját urainak közönye alatt átadva az enyészetnek, még mindig daczol a viharokkal, s talán az az ifjú nemzedék, mely most megveti, rég elporlódik, mikor az még büszkélkedni fog. Egy sas bóbiskolt egyik szögletében, s az lehet, hogy az is a régiekről tanakodott, s a jelen sivársága hozott álmot szemeire. Mikor észre vett bennünket, egyet kurjantott (talán csúfolni akart?), s tova röpült, hogy elvigye a hirt társainak, hogy az unokák eljöttek bámulni az ősi fészket, melyben sasok tanyáztak, nem pedig félénk nyulak. A vár maga már nagy részben az enyészeté; itt-ott ugyan még lehet látni olyan falakat melyek időn át daczolhatnak a viharokkal, de az egészből csak útmutatás mellett lehet kivenni, hogy ez lehetett a várőrségi udvar, emez a várúr egyszerű lakása, emezek istállók, emitt az ágyuk voltak elhelyezve, mígnem nagy meglepetésemre a*z egyik szögletben egy kis füstölgő kémény vonta magára figyelmemet, s mikor közeledtem, egy gúnár ugyancsak erős támadást intézett ám nadrágom ellen, s szinte kétkedtem, ha vájjon nem valami hősnek a szelleme-e, ki fölszállt csak annak a megmutatására, hogy az unokákat még lúd alakban is képes megijeszteni: azonban kételyemet csakhamar eloszlatta egy emberi alak, ki a füstölő kémény alatt feleségével falatozott. Megkérdeztem, hogy jutott ide, s nem fél-e egyedül lakni a romok között ? Mire egyszerűen csak annyit mondott, hogy ő a vár ura, s neki nem parancsol semmi, s ha valaki csak kis ujját merné is fölemelni ellene, majd megmutatná ő, hogy mennyire méltó a régi hősökre. Különben pedig lábtyümíi- vész vagyok — szólt — s ha talán szükségük fi lenne egy kis foltozásra, azonnal segítek a bajon n egy művészi foltocskával. Szóval egy élőlény is lakott a várban egy y mindig részeg csizmadia alakjában, kinek véghe- tetlen mulatsága az volt, hogy minél többet romboljon a régiekből, s a szebb kövekből lopott jószágai számára építsen hajlékot. Nagyon csodálo- tos, hogy ily hosszú ideig megtűrték, mert mondhatni, hogy a vár legszebb részeit ő tette tönkre, ,e azonban most már pusztulnia kell. Igazán jól ló mondá, hogy ő az ur, mert egész kis földesúri szerepet vitt. Volt ott mindennemű gabona, krumpli, kukoricza, sőt kísérletet tett a szőlőtermelés terén is, de azt úgy látszik még virág korában élvezte, mert szőllőfürtöket épen nem bírtam m rajta fölfedezni. Először is kápolnába vezetett, s elmondotta, r£ hogy pár évvel ezelőtt még teljesen ép teteje volt; s a város ifjúsága nyári mulatságainak nagyobb részét itt szokta volt tartani, s igy történt, hogy . y; egy alkalommal szintén e féle mulatság volt, de a c vendégek sajátszerü nyughatatlansága miatt már éjfélkor távoztak mindnyájan. Alig hagyták el azonban a termet, mikor a boltozat óriási robajjal lezuhant. Ily beszélgetések mellett haladtunk teremről teremre, s a mi beszédes vezetőnk mindegyiknél tudott valamit mondani, s mig mi a viharok kegyetlen tombolásai fölött elmélkedtünk, addig" ő makrapipáján egyet-egyet szippantott és sehogy sem volt kibékülve azzal, hogy ily hosszú itt léte után még csak egy török koponyát sem sikerült kerítenie, a melyen bosszúját kitölthetné. Kivezetett ezután még egy pár nagyon alacsony nyíláshoz is, melyből itt-ott egy-egy fölriasztott kis
