Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)

1889-08-11 / 57. szám

■peel az olaszok és francziák mindenütt a tenyerei- 5 : ken hordanak épen úgy, mint négy évvel ezelőtt mi hordottuk a franczia írókat és művészeket. Mióta azonban haza jöttünk, mintha csak más ilkezekbe került volna a napi sajtó: hangja egészen í megváltozott. Alig múlik el nap, hogy valamelyi- i kök ne mondaná el a magyarokat „szi tty avérü ek- i nek," „rendbontóknak“, „faragatlanoknak“, és a szokásaiban megrögzött, együgyű parasztoknak, Mikikkel a rendezőség a nyugat modern népei előtt 9 csúfot vallott. Aki pedig ezeket olvassa, azt hiszi, hogy va­lamelyik magyarfaló telivér cseh újságíró pogány 9 elődeink betöréseinek meghamisított történetét közli 9 újabb kiadásban. * * Dolinay Gyula hírlapíró áprilisi (talán a hó­nt napot is czélzatosan választotta ki) körlevelében tette >1 közzé a hirt, hogy „az irók és művészek társasága“ s az idei nemzetközi tárlat alkalmából kirándulást i rendez Párisba. Hogy a bizalmat megnyerje, jónevü ország- g gyülési képviselőkre hivatkozott, kik a rendezőség y élén állanak és a kirándulás sikerét garantirozzák. Eget-földet ígért annak, a ki részt vesz 160 írtért. 1 És, hogy a nemzet fiai jobban lelkesedjenek s ez által a vállalat sikerét annál inkább elősegítsék, Kossuth Lajos nevét irta a kirándulás zászlajára. Előre kijelentette, hogy a kirándulásban csak h 200 300 személy vehet részt és hogy ezek részére n a legnagyobb kényelemről gondoskodik. Junius elején adta ki az úgynevezett részletes q programmot, melyet azonban részletesnek még ő maga sem tekintett, mert ebben is csak azt ígérte, rí hogy Milanóban az étkezés alatt osztatik szét a Turinból előre átküldött részletes programm s 5 egyéb közleni való. Ezen u. n. részletes programm körülbelül a a következőkről biztosított. A kirándulás zárt­körű lesz. Külön meghívókra adatnak ki a rész- r vételi jegyek. Kik ily külön meghívót nem kap­tak, azokat tisztes állású, ismert nevű férfiak irás- belileg ajánlottak a felvételre. Valóságos grátiá- nak tűnhetett fel tehát, ha valaki felvétetett. És jól kelle annak magára vigyáznia, a ki külön meg- hivótnem kapott, hogy ajánlóját ne blamirozza, mert ^ki volt jelentve, hogy az Írásos ajánlatok megőriz­tessenek. A rendező bizottság a kirándulás fejévé és vezetőjévé Helfy Ignácz országgyűlési képviselőt r választotta meg, neki adván jogot az utazó társa- j ság representálására. Dolinay Gyula önmagát pedig f titkárnak és pénztárnoknak nevezte, ki a ki­rándulás összes anyagi ügyeit vezeti, (nagyon ter­mészetes, mindenki azt hihette, hogy számadás kö- r telezettsége mellett.) Az utazó társaság 20—25 főből álló csoportokba osztatik a kirándulók kényelmére való tekintetből, [ joga van azonban mindenkinek kijelenteni, hogy kikkel akar egy csoportba utazni. Minden két sze­mélyre esik egy szoba, melyre kiki megválaszthatja r úti társát. Velenczében és Turinban Szana Tamás fog ránk várni annyi kalauzzal, a hány csoportból áll a társaság. Ezek vezetik az egyes csoportokat a részükre kijelelt hotelbe s ott megmutatják a cso­port vezetőjének ama szobákat, melyek 25 ágygyal rendelkezésükre állanak. A csoport tagjai ezután elfoglalhatják a rendező által részükre kijelelt szo­bákat. Az étkezés, a lakás, kiszolgálás és világítás va­lamint megérkezéskor a gondolák, gőzpropellerek és kocsik költségeit mindenütt a közös pénztár fedezi. Ugyanígy fedezi Párisban a kiállításra szóló jegyek megvásárlási árát is. Julius 13-dikáig bezárólag mindennap egyszer étkezést is kap mindegyik. (És — mintha tisztán kiéhezett kaszás tótokhoz lett volna a programm intézve, — arról is biztosított, hogy kenyeret any- nyit ehetik, amennyit akar.) A legpontosabb kiszolgálásra különös súlyt helyezett. Mindenütt külön megbízottak állnak résen, hogy minden rendben, gyorsan és pontosan hajtassék végre. Nagy apparatus van mozgásba hozva az egész útvonalon, hogy kiki a maga ka­lauzát megérkezésekor azonnal feltalálhassa. (Első elolvasásra azt gondoltam, hogy tévedésből hasz­nálta a „feltalálni“ — olyat ami még nincs, — igét a megtalálni helyett, de később meggyőződtem, hogy bizony nagyon is jól tudta ezen igék jelentősége kö­zötti különbséget.) Az utazó-társak kényelméért, a kirándulás si­kere érdekében, a rendezőség mindent elkövet. Me­net közben azon kényelmi föltétel van biztosítva, hogy a társaság nem lesz összezsúfolva, ahol pedig megszállunk, kényelmes tiszta hotelbeli lakást kap mindenki. Junius 26-dikán a csoportok felosztása megtör­ténik, s azonnal mindenkivel postán értésére adatik, hogy ki-ki milyen számú csoportba osztatott. Az utazó ettől kezdve tudni fogja, hogy mely számú csoporthoz tartozik. Az utón mindig e szám után indul. A kalauzoknál a saját számát nézi, awaggo- nokon a saját s zámát keresi, sőt az ismerkedési es­télyen is azon asztalhoz ül, melyen a wagon számát látja kitűzve. Röviden : az igy kapott numerus eliga­zít mindenütt. Meg volt írva az is, hogy melyik városban me­lyik hotel lesz a központ, hol az elnökség és a titkár lesz elszállásolva. Meg volt írva az is, hogy a rendezők minden városban mikor tartanak ér­tekezletet, hogy az utazó-társak tudni valójokkal az értekezlethez fordulhatnak, onnét veszik rende­zőjük utján az értekezlet megállapodásait s az el­nökség üzeneteit, és hogy rendezőjük veszi át és kézbesíti az érkezett leveleket és táviratokat. Szóval bárki könnyen azt hihette, hogy minden annyira el van előre rendezve, hogy az utasnak az úton egyéb gondja sem lesz, mint: enni, inni, ülni és heverni, a többit helyette mind elvégzi a százszor szem- füles rendezőség. Ily hangzatos reclámra szinte csődültek a vál­lalkozók, telve lelkesültséggel szabadságunk törté­i melyet jegyesem végső akaratából kifolyólag irt számomra. — Béla küzdött — írja barátja — az élettel, küzdött önmagával, hogy kegyednek tett ígéreté­hez képest viszontláthassa önt, de ereje megtört a t nagy küzdelemben, s ő elbukott. Nem remélve biztos sikert, nem remélve ere­jének helyreállítását rohamosan indult a veszélybe, mely öt néhány hónapi küzdelem után el is ragadá magával. Nevét elejté a vágyó remény, és felvevé a fájó emlékezet. Elköltözött oda, hová lelke oly sovárogva a temetőbe vágyott, miután oda, hol boldog lehetett volna el nem juthatott. Sírját nem födi fej fa, rég enyhe meleget nyúj­tott az valamely szegény hunyhó nyomorú lakójá­nak a dermesztő hideg ellen. Csak a kegyelet nagy napján díszes elfeledett sirhalma. Igen-igen akkor díszes az elhagyatott halom is; az elsárgult lombok porladó avarját koszorúba fonja a hüs őszi szél és megkoszorúzza vele a néma lakot, melyben csendes álmát nyugossza annak ma már még csendesebb lakója. Virág és fényözönnel nem adózik a hanton egy kesergő kebel sem. Dísztelen ott nyugszik mindenkitől elfeledve, még a gondos temető őr is csak hosszas találgatás után tudja megmondani kit föd a néma sirhalom. S ez jól is van igy. Nyugalmat kívánt annak csendes lakója, még midőn itt közöttünk járt, de mert kegyetlen volt végzete s azt itt tőle megtagadá, elköltözött oda, hol nyugalmat talál, hol csendesen lehet meg pi­henni, a hol már nem fáj semmi . . . semmi. Oh ha látta volna kegyed, mi esdekelve fo­hászkodott jótevő angyalához, hogy csak egyszer egy pillanatra láthassa kegyedet, és mert ez meg nem történhetett, mi édesen vágyott annak a mentő angyalának karjai közé kitől megmentését várta és ki könyörülni még sem akart rajta, ki fagyos csók­jával még sem akarta érinteni epedő ajkát: mig önmaga nem veté magát annak hideg ölelő karjaiba Az eper ajk csókja édes lehetett, de ez me­lyet a hideg ajk adott édesebb, mert ez után nem vágyik más után soha-soha. Utolsó leheletében arra kért, hogy tudassuk kegyeddel szomorú sorsát és azt, miszerint a hideg csókot azzal nyomja mentője ajkára, hogy kegyed emlékével és szeretetével zárja be örökre szemeit. Ez volt a jegyesem barátja által irt levél tar­talma, s ezek után jegyzetem befejezem én is azzal, hogy édesen vágyom azután a hideg csók után, mely jegyesem ajkait örökre lezárta . . . Irén lapjait átolvastam s ide Írtam a nélkül, hogy azokból vagy ki hagytam, vagy azokhoz hozzá fűztem volna valamit, a lelkem fájt ennyi bá­nat láttára, s bánatomban, mély fájdalmamban osz­tom Irén óhaját, ki oly hőn epedt a dermesztő csók után, melynek ízlelése után már nem fáj semmi, nem bánt semmi. Zs. F. netének legnagyobb élőalakja, Kossuth Lajos iránt. Valóságos zarándok menetnek Ígérkezett az egész utazás, hazafiui szeretettől ihletettnek a szándék, melylyd minden egyes magyar arra vállalkozott, és szentnek s megmásithatlannak minden ige, mely ama nagy czél elérése érdekében kimondatott. Országunk hírneves férfiai állottak a zarándoklat élén, kiknek őszinteségében még az ellenszenven táplálkozó ellenfelek sem mertek kételkedni. A tett ígéretek beváltása s a programnak anyagi és er­kölcsi tekintetben leendő megvalósitása a nyilvá­nosság legélénkebb szemű megbízottjainak s a nemzet zet összes fiainak ellenőrzése alatt áll, mint a nem- legdrágább kincse, a „magyar becsület,“ melyet, ha magyarnak született, még az Isten tagadó sem mer megsérteni. Kossuth Lajost még életében szemtől-szembe látni, őt üdvözölni, vele beszélni, egy levegőt szívni, egy asztalnál enni, egy borból inni, az Ö testét testi kezeinkkel megfogni és ekként meg­győződni arról, hogy csakugyan él és egészséges az a magyar, kinek neve hallatára negyvenévvel ezelőtt megindult a nemzet s megingott a trón, mind oly bűvös idea, melyeknek félve remélt el­éréséért milliók sopánkodnak. Elhangzott a felhívás. A szívhez szólt, a szi­vet találta. Mintha csak az a nóta járta volna be az országot, hogy: »Kossuth Lajos azt izente : Elfogyott a regimentje« ; az első szóra nyolczszázötven magyar indult hosszú útra idegen országba. És hány százezer magyar maradt még itthon, a ki a dalt lelkesülve igy folytatta: »Ha még egyszer az izeni, Mindnyájunknak el kell menni!« Az igaz, hogy az utolsó órában, éppen indu­lás előtt, nehány országgyűlési képviselő kilépett a rendező bizottságból s kijelentette, hogy Dolinay czélja nem egyéb, mint üzlet, s Kossuth neve csak köpönyeg: de már akkor későn volt; mert Dolinay a 160 frtot mindegyikünktől beszedte és kijelentette, hogy akár megyünk, akár nem, a 160 frtot vissza nem adja. (Folytatása következik.) Helyi és vidéki hirek. * Személyi hirek. Püspökünk ő nagyméltó­sága tegnap f. hó 9-én d. e. a 11 óra 14 perczi vonattal Budapestre utazott. — Weiszbarth Já­nos takarékpénztári igazgató e hét folyamán Ischl fürdőből megérkezett. * Helyreigazítás. Lapunknak f. évi 54-diki (aug. hó 4.) számában közölt „Hymen“ hírünkbe sajtóhiba csúszott. Haidfeld Lajos, városi helyet­tes pénztáros ugyanis esküvőjét nem f. hó 10-edikén, mint hibásan irtuk, tartja, hanem f. hó 12-edikén, azaz holnap hétfőn; mit ezennel helyreigazítunk. * Esküvő. F. hó 7-én délután a „ITétkápolná- ban“ tartá esküvőjét Nagy Mózes nagy-kátai já- rásbirósági aljegyző, Rozmanith Margit kis­asszonynyal. Kíváncsian és érdeklődéssel várták a a beavatottak az esküvő megtörténtét, mert a bol­dog vőlegény a nazarenus valláshoz, mig a meny­asszony a római kath. valláshoz tartozik. Kíván­csiságuk azonban tápott nem nyert, mert az es­küvő egészen csendben minden feltűnés nélkül tör­tént meg. Az esketést Kubinyi Endre alsóvárosi segédlelkész végezte. Esküvő után a boldog pár azonnal elutazott. * Dl*. Ai'genti Döme, tudós orvosunk a na­pokban a Piaristák-utczájában annyira rosszul lett, hogy haza kellett vezetni. Azóta lakásán fekszik, de mint örömmel vettük tudomásul baja nem ad okot aggodalomra. * Művészi előadás. Ney Dávid a m. kir. opera első énekesének aug. 15-ikére tervezett mű­vészi előadása fényes sikerűnek Ígérkezik. Amint halljuk városunk tömegesen készül a nagymüvész előadásában gyönyörködni. Ma már terjedelmes falragaszokban olvasható a részletes programm melynek kivitele kétségtelen kellemes műélvezetet fog nyújtani. * Az önkéntes tűzoltók figyelmébe. A szé­kesfehérvári közgyűlés rendező bizottsága már szét- küldötte a közgyűlés alkalmából rendezendő ün­nepségek részletes proggramját, mely szerint au­gusztus 19-én este 8 órakor a „Magyar király“ szálloda udvari helyiségében tartatik meg az is­merkedési estély; augusztus 20-án délelőtt szent­mise és körmenet lesz, délben diszebéd a lövölde kertjében, délután diszgyakorlat, este népünnepély; augusztus 21-én délelőtt ünnepélyes „Veni Sancte“ tartatik katonai zenekar közreműködésével, utána közgyűlés, délután versenylövészet; augusztus 22-én

Next

/
Thumbnails
Contents