Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)

1889-07-14 / 53. szám

megcsillant a tükör, mely oly sok és regényes képet mutat az utasnak, minden fáradság elmúlt, a nyelvek megoldódtak, s azok a kis piczi teremtések újongva a sikoltoztak: papa itt van a Balaton !

Balaton! te tündérkép! mért bilincseled úgy le szivemet? Van neked egy zúgod, mely a múltra emlékeztet? Nincs. Te is kivetkőztél önmagadból? Nem. Tehát mi történt veled, hiszen partodon egy új világ tündéri képe lebeg, melynek zajongását az én gyermekségem nem hallotta, s csak álmado- zott az árnyakról, melyek most minden lépésnél virágot hintenek az utas elé. Az újkor szelleme szállt meg téged is; elűzted az elaggot alakokat, s fölvetted szárnyaidra azt az ifjú madarat, mely kevéssel ezelőtt még csak a gondolaté volt!

Uj élet mindenütt. Zajongott a sok utas s mindenki csak a part felé tolongott, hogy valahogy el ne késsék arról a karcsú kis hajóról, mely az elaggott „Kisfaludy“ temetése után csak most kezdte meg pályafutását. Kelénnek hivják. Nő nevet visel, s vájjon miért ne is’ érdemelné ezt meg? Hiszen karcsú, vidám, s szinte uj életre kel az utas, mikor vékony hangjával jelzi az indulást. Könnyedén úszik, akárcsak a Balaton tündére, s miért ne tenné ezt, mikor még nevét is a környék tündérétől kölcsönözte, mely szárnyain emelvén, minden vihartól megmenti. Füredre vitt bennünket. Mennyi uj kép itt is ! Mintha csak összeesküdött volna az uj nemzedék, minden ódont a tartatásba kergetett, csakhogy megmutassa a régi öregeknek, hogy az újkor is tud ám szépet, és nemeset produkálni. Fgy kis kiszakított Pest. Szebbnél-szebb épületek, a zajongó sokaság ; a madarak halk csicsergése, a Balaton mormogása, az a sok vidám lcaczaj, muzsikaszó, mind-mind oly kedvező összhangot keltenek, hogy végre is vágy szállja meg az utast, hog-y e helyen helyezzék hült tetemét pihenőre. Kínálkozik itt minden élvezet. A ki csónakázni akar, a csónakok és csónakok közt tetszés szerint választhat s meglehet győződve, hogy utitársa mindig akad. Ha beleunt a mulatságba, színházba megy, s ha még ez sem elégítette ki vágyait, bemegy és megfürdik a Balaton sós vizében. Hiszen ott van a csak most felállított, s a legnagyobb kényelemmel berendezett fürdőház, mely csinos, tornyos diszitményeivel, tágas és a czélnak megfelelő fürdőhelyiségeivel, egészen az újkori ízlésnek és követelményeknek van szánva. Szóval a legnagyobb rend és pontosság, vigyázat jellemzik, s ha hozzávesszük még ama kedves üdülőhelyeket, melyek a partot minden oldalról környezik, úgy bátran elmondhatjuk, hogy hazánk lakosai csak bűnt követnek el, mikor ezt kerülve, a külföldi után vágyódnak.

Mert kérem ha még ez is kevés mulatság, ott vannak a bájos hegyek ; fölcsapunk touristáknak, s bebarlangoljuk a vidéket, honnan Somogy-, Zala- és Veszprémmegyék oly vegyes tájai kacsintgatnak felénk. Vagy nem mulatság-e az, ha egy kényelmes csónakra szádunk s átrándulunk a Balamajd azon hitben ringatám magam, hogy a társaság babonás hitében osztoznak s a lehangolt kedélyek elől menekültek az esti üde levegőre.

— Azonban nehány pillanat múlva meggyőződhettem a szomorú valóról, mert a füleimhez jutott snttogó szavak, miket elég vigyázatlanul ejté- nek ki, és a suttogó szrvakat követő csók, melyet jegyesem nővérem ajkára nyomott, elég bizonyíték volt arra, hogy megtudjam, miszerint ők nem a babonás hitű társaság" megjegyzései elől menekültek.

— Nesztelenül húzódtam vissza a lúgostól s a még folyton zenéért rajongó társaságnak kénytelen voltam kijelenteni, hogy nővérem nem tudom feltalálni.

— Többen keresésére készültek.

— Nővérem azonban ugyanakkor lépett be az ajtón egyedül.

— Kevés idő múlva, a zajos társaságba vegyült jegyesem is.

— Több ízben megkisérlé közelembe jutni, de az én szorgoskodó dolgaim nem engedtek időt arra, hogy egy perezre is közelembe juthasson.

— Alig hogy láttam, miszerint a társalgás ismét a régi mederben folyik és mindenki el van foglalva egy vagy más tárgygyal, minden feltűnés nélkül hagytam oda az ünneplőket, és szobámba tértem.

— Gyorsan, miként csak tudtam vetkőztem s ágyamba feküdtem.

— Cselédemnek meghagyám hogy mindaddig 1 migkeresni nem fognak, a történtekről hallgasson; ha | pedig keresnének, ug-y mondja meg anyámnak,hogy j rosszul éreztem magam s azért feküdtem le.

— Az est ünnepeltje azonban én voltam és így

ton szomszédos tájaira, hol megismerkedünk a vidék oly sajátszerü jellemvonásaival, mely az idegenre mindig a bübáj varázsával hat ? Hiszen Tihany, az a régi apátság, mennyi emléket tár elénk a múltból, s ha Endre sírjánál megállunk, a múlt képei, az ős magyarvilág nemes vonásai könnyeket csalnak szemeinkbe, s mi mint unokák emlékekben és élvezetekben gazdagon állunk a kolostor lábainál s imát rebegünk hazánk tengerénél, hogy a természet egy bölcs alkotó vezetése alatt mennyi bájjal kecsegtet, s mégis hányán vannak, kik habár tehetnék, elfeledik, hogy a tej- jel-mézzel folyó ország több nemes vonással és bájjal dicsekedhetik, mintsem pénzünket és egészségünket a külföldnek adjuk el drágán és nyom nélkül.

Föl tehát és ne sajnálja senki azt az üdülésre szánt kis szabad időt hazánk tengerénél eltölteni, mert meglehet győződve, hogy igazat fog nekem adni mindenben és jól mulat, mint én, s ép oly kevéssé vágyódik szebb után, mint a mily kevéssé vágyódtam én, ki lelkemben egészen megújulva sajgó szívvel hagyom el azt a zajongó vidám sereget, mely magyarságát itt is lerója a haza iránt!

Ennyit akartam csak egyelőre, mert tek. Szerkesztő úr az én utaim nagyon hosszúak és bonyodalmasak, s igy még sokat akarok rövid idő alatt bejárni, hogy becses lapja számára egy hosszabb és mindenesetre érdekességben nem silány képet ismertethessek azon vidékekről, melyeket ha nem is felednek el egészen, de bájait csak nagyon kevesen ismerik.

Most épen a Somlyó bájos vidékét hagyom el, hogy megnézzem ama várak romjait, melyeket Kisfaludy oly szépen megénekelt. Igaz, hogy nagyon röviden és pongyolán tudósítottam tek. Szerkesztő urat, de majd otthon többet. Maradtam tisztelettel Lovászy Nándor.

Helyi és vidéki hirek.

* Megyés püspökünk ő Nagy méltósága Bécs- ből hol a delegáczió tárgyalásán vett részt f. hó 12-én városunkba érkezett; megérkezése alkalmából a püspöki palotára feltüzték a nemzeti lobogót.

* Kinevezés. A vallás és közoktatási miniszter Együd Lajos és Scherer István siketnéma- intézeti gyakornokokat a helybeli siketnéma-inté- zethez tanársegédekké nevezte ki. Gratulálunk.

* Ötvenéves tanítói jubileum. Böszörményi Mihály kecskeméti tanítót 50 éves tanítói működése alkalmából megyés püspökünk a következő táviratban üdvözölte : „Püspöki atyai szeretetem egész melegével üdvözlöm Önt a népoktatás terén 50 éven át töltött munkálkodásában és további életére szent áldást kérek, szivem mélyéből kívánom Konstantin váczi püspök.“

* Első szt. mise. Julius 7-én Nógrád községében mutatta be első zsenge áldozatát az Urnák Kalvoda Ferencz, újonnan felszentelt áldozár. Örömünnepet ült e napon a község, mert oly ünnepe volt, mely csak ritkán fordul elő kisebb községekben. Már kora reggel észrevehető volt, hogy nagy ünnep lesz a községben. A fehérbe öltözött

nem igen várhattam, hogy hosszabb időre megfeledkeznek rólam.

— Úgy is történt.

— Alig volt időm arra, hogy röviden átfussam g'ondolatban mind azt a mit csak az imént láttam és hallottam, már anyám ágyamnál volt és aggódó arczczal tudakozódott bajom felül.

— Szelíden keblére vont és gyöngéden csókolt meg, miután biztositám, hogy semmi komoly bajom nincs, csupán láz, az mit érzek ; de visszavonulnom kellett szótlanul, mert nem akartam az egybegyűltek kedvét rontani erőltetett társalgásommal.

— Anyám magamra hagyott. Es ámbár távollétem okát betegségemmel menté, igyekezett az aggódókat megnyugtatni arról is, hogy rosszullé- tem nem ad semmi komolyabb aggodalomra okot.

— Nővérem volt a második, ki sietett ágyamhoz és betegségem iránt kérdezett.

— Neki hasonló feleletet adtam, mint anyámnak.

— Egy szóval sem árultam el, hogy beteg, nagyon beteg vagyok; és hogy betegségem fájdalmát lelkem érzi.

— Röviden jegyesemről is szólt, ki végtelenül aggódik állapotom iránt.

— Nyugodtan, minden izgatottság nélkül beszélt velem nővérem. A miből én csak azt következtettem, hogy sejtelme siucs arról, miszerint én vallomásaikat hallottam, és láttam a mint egymást édesen átölelék.

(Folytatása következik.)

leánykák s nagy sokaság, mely a templomot környezte, a templom oldalánál felállított mozsarak és a harangok zúgása eléggé jelezték, hogy nagy dolog van készülőben. Tiz óra felé érkeztek meg a szomszéd községbeliek búcsú menettel, mire az ünnepély kezdetét vette. A szépszámú és legnagyobbrészt plébánosokból álló segédlet, a néppel és a koszoruleáeyokkal a plébánia elé vonult s onnan magával vitte az uj misést, hogy első zsenge áldozatát az Úrnak bemutassa. A szt. mise alatt, evangélium után, Porubszky József hodmező-vásár- helyi segédlelkész tartott egy igen szépen kidolgozott és lelkesülten élőadott beszédet, a nap hőséhez, az uj miséshez. A szt. mise áldozat bemutatása után következett a szokásos áldás, melynek végeztével a vendégek a plébániára mentek, hol a plébános, mindenkit, előnyösen ismert szivessé- gével és kedélyességével fogadott. Egy óra felé kezdetét vette a hosszú és fényes ebéd, melynek kezdete ugyan volt, de vége lenni nem akart és csak 4 óra felé bőven megáldva toasztokkal, — melyek közül első a pápát és Neszveda István felszentelt püspököt, az után több az uj misést, majd a rétsági főszolgabírót, a házi gazdát, a két szép koszorú leányt s még másokat éltetett, — lett vége az ebédnek, melyet az után a délutáni istentisztelet váltott fel. Ez után pedig a fiatalok részéről megkezdődött a táncz, az öregek pedig a hegy levét szopogatva, a régi jó időkről beszélgettek s általában igen jó kedv uralkodott, melyet a házigazda szívessége és vidámsága annyira fokozott, hogy csak reggel felé oszlott szét a vendégkoszorú, mely a rokonságon kivül a környék intelligentiáját, több esperest, plébánost és egy nehány kis papot számlált. — A jól sikerült mulatság emléke, még sokáig fog élni, a szivesen látott vendégek lelkében.

* Scherer István siketnéma-intézeti tanár-segéd és lapunk derék munkatársa, a vallás és közoktatási minisztériumtól párisi tanulmányi útjára segélyben részesittetett.

* Mibe kerül a párizsi kiállításon egy szerény vacsora? Egy ott időző barátunk írja, hogy a kiállításon a Dréher-féle csarnokban egy szerény vacsoráért fizetett:

1. egy adag sült (marhahús) . 2 fc. — cen.

2. egy pohár sör

....................— „ 30 „

3. teriték (külön fizetendő) . . — „ 30 „

4. borravaló

...............................— „ 15 „

5. egy ócska szivar .... — „10 »

Összesen : 2 fc. 85 cen.

a mi pénzünk szerint 1 frt 43 kr.

* A régi egy forintosok forgalomból kivonása. Az 1882. évi január 1-ről keltezett régi egy frtos álamjegyek fizetés képen 1890. junius végéig fogadtatnak el, valamennyi kir. állampénztárnál. Ezután 1892. év junius végéig a budapesti központi állam pénztárnál és a zág'rábi m. kir. központi állampénztárnál lesznek becserélhetők. 1892. julius hó i-től kezdve 1893. deczember utolsó napjáig a kicserélés csak a cs. és kir. közös pénzügy minisztériumhoz intézendő szabályszerű bé- lyeggel ellátott folyamodvány alapján fog megengedtetni 1893. decz. 31-ike után a bevonandó 1 frtosok többé sem beváltatni sem kicseréltetni nem fognak.

* Kirándulás a „Pokolba“. Múlt vasárnap a dal és zene buzgóbb apostolai, kik városunkban a szunnyadó dalárdát lennének hivatottak uj életre ébreszteni, kirándulást tettek a Duna túlsó oldalán levő „Pokol“ csárdába, hol kedélyes poharazás és dal mellett esti 9 óráig maradtak el.

*Tíiz a népbank épületében. A váczi-népbank káptalan-utczai helyiség fás kamrájában f. hó 12-én reggelre tűz ütött ki, melyet azonban idejében elfojtottak, s igy nagyobb szerencsétlenség nem történt.

* Ebben a nagy melegben. Valóban csodálkoznunk kell a felett, hogy mig más idegen városokban a hatóságok mindent elkövetnek a köz- eg'észség emelésére: addig nálunk a legnagyobb egykedvűséggel tűrnek el mindent. A budapesti fő-út hosszában húzódik végig két oldalt a csatorna hetekig tisztitatlan a belé folyt piszoktól. A meg- büzhődött piszkot nem bolygatja senki sem, csak az az 5—10 drbból álló sertés falka, mit az esti órákban a sertés hizlalóból hajtanak haza, az azután kényelmesen helyezi magát a pocsolyába, hogy a kellemetlen büzü pocsolyát felkavarja.

* Halálozás. Filo Pál városunk derék polgára f. hó 8-án elhalt. Haláláról családja a következő gyászjelentést adta ki: Özv. Filo Pálné szül. Dummer Mária úgy nevelt leánya Pataky Ida valamint az összes rokonság nevében fájdalom teljes szívvel jelenti forrón szeretett férje Filo Pálnak f. hó 8-án reggeli 4 órakor, élte 86-ik boldog házassága 14-ik évében végelgyengülésben történt gyászos elhunyták A boldogult földi maradványai kedden f. é. julius hó 9-én d. u. 5 órakor fognak a középvárosi temetőben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szt. mise áldozat pedig szerdán f. é. julius hó 10-én d. e. 7 órakor a felvarosi plébánia templomban fog a Mindenhatónak bemutattatni. Vácz, 1889. julius hó 8-án. Áldás és béke hamvaira !

* A kataszteri felmérési felügyelőség iroda helyiség bérbe vétetett újabban 1 évre Udvardy János háztulajdonostól; s igy remélhetjük, hogy a Lévára áttett felügyelőség téli szállásra visszatér városunkba.

Közgazdaság;.

Aratás és gabonaárak.

Az ország nagy részében és különösen azon vidékeken, a melyeket a termés megítélésénél mérvadóknak szoktak tekinteni, az aratás folyamat-