Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-07-14 / 53. szám
Harmadik évfolyam. 53. szám. Vácz, 1889. julius 14. / ELŐFIZETÉSI ÁRA: SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. — Egyes szám ára 10 krajczár. helyben házhoz hordatással, vagy a vidékre postán elküldve : egész évre ................................6 frt — kr. fél évre ....................................3 frt — kr. negyed évre .............................1 frt 50 kr. Egyes számok a kiadóhivatalban kaphatók. Vácz, Mária Terézia rakpart 587. szám alatt. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, az előfizetési pénzek, hirdetési dijak és hirdetések. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Kéziratok vissza nem adatnak. Jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. Xyilt-tér: sora 30 kr. Bélyegilleték : minden beigtatásnál 30 kr. A nyugtabélyeg külön fizetendő'. Főgymnasiumunk. —ó. ígéretünkhöz képest beszámolunk a helybeli kegyesrendi főgymn. Értesítőjében foglalt I s minket mindenesetre igen közelről érdeklő statisztikai adatokkal. Beiratkozott összesen 299 tanuló s ezek közöl helybeli csak 79 azaz egy negyedrész. Városunk népességét s feltűnő gyermek-gazdagságát tekintve e kis szám magára vonja figyelmünket. Nem mondjuk elszomorítónak e jelenséget, sőt örvendetesnek, ha meggondoljuk, hogy a szellemi tőke napjainkban hálátlánúl csekély kamatot hajt, bár rendkívüli befektetést kíván; sőt polgártársaink józanságát látjuk abban, hogy kevésbbé tehetséges gyermekeiket ideje korán az ipar- és kereskedés útjára állítják, hol kevesebb küzdéssel, jelentéktelenebb áldozatok s tehertelenebb huzavonák nélkül érik el a biztosított önállóságot. A megyéből és a közelebbi vidékről 220 tanulót vonzottmagához az intézet. Kedves éshasznosjelenség, Ánely városunk anyagi viszonyain is lendít, de népességét is tekintélyesen emeli, már csak azért is, mert sok család telepedett be, hogy fiának iskoláztatása kisebb teherként nehezedjék rája. Városunk kies fekvése, egészséges levegője, az olcsó megélhetés biztos reményt nyújt, hogy a vidéki tanulók száma emelkedni fog. A mellékes és inkább az országos statisztikát illető adatokat mellőve, láttuk az eredményt, mely a buzgó tanári kar tiz hónapi kitartó fáradozását jutalmazta. A vizsgálatot tett 272 tanuló közöl A „Váczi Hirlap“ tárczája. Honvédeink sírján. — 1849-1889. július hó 17. — Imádkozom, mit tennék egyebet; Derült az ég érző szivem felett. S a mig a nap fényét reám veti, Elém tűnnek e hely nagy hősei: Itt küzdöttek, itt haltak hős halált. Egyet szurony, mást kópja, kard talált, »Előre!« szólt, aki már haldokolt, »Bajtárs, ne féld a kardot és golyót!« Hazánk az Isten édenkerlje lett, Ő áldá meg vele e nemzetet! Ne hagyjátok, fiúk, e szép hazát: Aki hátrál, testvére döfje át! Félistenül harczolt is a sereg S a győzelmet hő véren vette meg. Szabadság, hajh, ők érted haltanak Érted vivnak ma is az igazak! Csatájok szent, habár most vértelen: Szent béke áll őrt e hű nemzeten! Száll, száll a perez! Mivé lesz a jelen? Harczolj vitézül, édes nemzetem! Oh, bármi vár, ne csüggedj, ide nézz! Elhamvadsz, de áld e honfi kéz! Itt vívtak és itt küzdtek hősileg . . . Halhatlanok. kik itt elestenek; Gyümölcstelen az év, ha nincs tavasz! Amink ma van, e hősök dija az: E kis szobor, e szent emlékjelünk Nem mást beszél, mint, hogy az ég velünk! Velünk a Jó, ki mindent megfizet, Szent lángra gyújt hő lelket és szivet. Övé, övé a hála tisztelet! Hogy láng hevité e hős kebleket. Ma is segít, rie csüggedj, nernzeern: minden tárgyból 17 vívott ki tiszta jeles bizonyítványt, nevükkel múlt számunkban kedveskedtünk olvasóinknak. Minden tárgyból legalább jó eredménynyel örvendeztették meg szüleiket 44-en, legalább elégségest 157 tanáló mutat fel. Egy elégtelennel 30 tanuló játszotta el a szünidő boldogságát; 2 elégtelennel 12 és kettőnél többel szintén 12 tanuló taposta sárba szüleinek keservesen szerzett s reája pazarolt költségét. S igy 272 tanuló közöl 218 tanuló rakott lépcsőt magának a további emelkedéshez. Szélesebb körben ösmeretes, hogy a váczi főgymnasium főgymnasiumsága — hogy így mondjam — veszélyben forog. A VII. és VIII. osztály léte nincs kellőleg biztosítva: az alap, melyet a névtelenséget kikötött jóltevő tett le, csekély, a helyiség az újabb paedagogiai kivánalmaknak nem felel meg, tanári lakások nincsenek. Városunkat a sors csapásai szegénynyé tették, a Rend mely másfél századon át kiváló tanerőkkel szolgálta a kul- tur-érdekeinket s kiváló kegyelettel ragaszkodott s ragaszkodik anyaintézetéhez, hol tagjait neveli, nem terjeszkedhetik túl a különben is szegényes alapítványokon. Esdő tekintetünket városunk és egyházmegyénk legfőbb kegyurára, a püspökre, függesztettük évek óta — és függesztjük ma is — de megtörténhetik, hogy hiába; mert megeshetik, hogy nagy jóakaratát a megkivántató tekintélyes pénzáldozattal nem igen lesz hajlandó realizálni. A nyomor és jótétemény karöltve jár s mikor Tusánk hevén örök áldás leszen! Hon és szabadság, a mért küzd agyunk: Hazánk virul, ha el is porladunk! Kikéi porunkból s áldja unokánk, Ha mint ezek, a honhoz hűk valánk. Hűk voltak ők, kik itt szendergenek, Szent hamvukat áldják az égiek! S a mig a meny kegye mosolyg rájok, Hősök gyanánt nevezi hazájok. Ez e kis hely szabadság oltára! Ide száll az utódok imája: Előtte állok s szívből áldozva Nyugalmokért érted, magyar honom! Ki ott virasztasz a jó s hűk felett, Mindenható! áldd meg e hősöket! Szenteld poruk meg, Urunk és Atyánk, Ki egedből áldást mosolygsz reánk! Te vagy a jók jutalma, Istene, Add, a hű, hogy soha se vesztene! Uram, hozzád, s értök imádkozom: Legyen áldott e honvéd-sirhalom ! . . . Kovács János. Irén emléke. (Folytatás.) — Csendes, nyugodt volt éltem ezen szaka, de annál viharosabb nyugtalanabb a későbbi. — Csalódás mindenkiben, és mindenben ezzel jellemezhetném éltem ama szakát, melyen a vihar dúlt. — Csalódtam szerelmemben, csalódtam terveimben. Elérkezett az én éltemben is ama pont, midőn a férfi képe erősebben vésődött lelkembe; midőn szivem szerelemre gyulladt. — Szerettem és szerettettem; de végre szerelmem foszlányai maradtak meg csupán emlékemül. koldust szül az anya, hisszük hogy annak jólte- vője is születik. Bis dat, qui nunc dat. Ha hosszas, sikertelen orvoslás után a beteg elveszti bizalmát az orvosi tudomány iránt, háziorvosság után lát. Ideje, hogy mi is igy tegyünk! Ha filléreinket összerakjuk, sikerülend talán oly ösz- szeget teremtenünk, mely a kívánt helyiségek felépítésére elegendő. A tandíj, mely a múlt évben 5106 írtra rúgott s a beiratási dij, mely 700 frlot tett ki, elegendő évről-évre a tanerők ellátására s a tananyagok beszerzésére. A szép múlt, a kétes jelen, a hálát szülő jövő sarkalja végsőre ereinket, mert elérkezett a tizenkettedik óra ! A magas kormánytól is van jogunk segélyt kérni, hiszen számítsuk csak össze, hogy mily tekintélyes összeg folyt be hozzá hosszú 38 év óta a tandíjból, melynek évről-évre csak csekély egy harmadrészét adta vissza az intézetnek. Sejtem, hogy szavam a pusztába kiáltóé leszen : hiszen tapasztalati tény, hogy a kegyúrral biró városok lakói rendesen tehetetlenek, önállót- lanok. Azért-e, mert megszokták, hogy alamizsna után nyújtott tenyerök üresen nem igen marad, vagy talán azért, mert a dús jövedelmeknek őket csak morzsái illetik, — alkalmas tétel az eszmecserére, de — városunknál is mindenesetre észlelhető a hatása. A feudális kor erényei és bűnei a nagy halottat sírjába követék, de az eszméket végkép eltemetni nem lehet s a megszokás ruha gyanánt nem cserélgethető ; a jólelkű kegyúr véd- szárnyai alatt a jobbágynak nem volt szüksége — Gyermekkori barátom játszótársam volt az ifjú kit szerelmem első melegével szerettem. — Hol és hogyan fejlődött a csupán baráti viszony köztem és közte szerelemmé? arról számolni nem tudok. — Emlékem csak arra a perezre tudom vissza vezetni, midőn az ifjú egy kellemes nyári estén sétánk alkalmával — a mint kiséretünktől jó előre haladánk — felém fordul és vágyó szemeivel ar- ezomba nézve majdnem suttogva mondá: Irén én önt nagyon-nagyon szeretem, tud-e ön is engem oly hévvel szeretni? — Semmi feltűnőt a kérdésben nem találtam, annyival is inkább, mivel bohókás tréfáink közt ily kérdést nem egyszer intéztünk egymáshoz korábban is. — Sőt Ígéretek, fogadások dolgában ennél igen gyakran tovább is mentünk. — Ismétlem nem a kérdés lepett meg, melyet az ifjú intézett hozzám, a mi ez alkalommal maradandó emléket hagyott lelkemben az a sajátságos érzés volt, mit egész testemben éreztem, midőn az ifjú esdő szemeivel szemeim találkoztak. — Ezen érzés benyomása alatt nehány perczig álhattam, mert kis idő múlva ugyan azon kérdést, hallottam hozzám intézni.-— Leküzdve a lelkemben támadt érzést egész nyugodtan válaszolám az igent. — Köszönöm Irén! kegyed nagyon boldoggá tett. — Többet nem szólhattunk a megkezdett irányban, mert kísérőink utolértek, s mi mindketten éreztük, hogy nehány perczel előbb folytatott társalgásunk ez után már titok, mit oly nyíltan és UM
