Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)

1889-07-07 / 52. szám

erőfeszítéssel fedezhetne és a mellett tőkéjét kocz- : káztatná ? Megvagyunk győződve, hogy csak kis jóaka­rat és rövid időn a Buki-szigetet egészséges és kellemes üdülő helylyé változtathatjuk s nem kell ' panaszszal eltelve tekintenünk más városok bol­dogabb lakóira, kik abban a szerencsés helyzet­ben vannak, hogy üdülhetnek. »Elfeküdtek az óriások, kik hajdan egy kéz- i zel feltudtak emelni egy országot, másikkal meg ji megverni egy másik országot« jól tudjuk ; ily óriások munkáját nem várja tőlünk senki sem, de azt jogosan megkívánhatja tőlünk mindenki : hogy annyit meglegyünk, mi tőlünk kitelhetik. Helyi és vidéki hirek. * Törvény szünet. Folyó hóban biráink közül dr. Rácz Béla kir. aljárásbiró 2-án, ki a párizsi kiállításra utazott és dr. Huzella Mátyás kir. al­járásbiró 3-án kezdte meg szabadságát. Nég'y heti szabadságra ment továbbá Csernyánszky Ferencz segédtelekkönyvvezető, telekkönyvi betétszerkesztő, szabadságon vannak még Varázséji Gyula és Virn­j hardt Gusztáv Írnokok, Oravecz és Bauer telek­könyvi betét szerkesztők is. * Dl*. Csányi János ügyvédet párizsi kirándu­lása alatt Nikitics Sándor helyettesiti. * Dl*. Freysinger Lajos kir. közjegyző helyet­tesítése a közjegyzői teendőket illetőleg a helybeli kir. járásbíróság által történik. * Dorcsák Iliire kir. adótárnok és családja négy heti szabadságra Ivemenczére utazott. * Párizsba a kiállításra városunkból Dr. Freysing'er Lajos Dr. Rácz Béla és neje, Dr. Csányi János Dr. Kazaly Imre Bucsek István Kovács Ödön és Urszinyi Arnold mentek. F. hó 2-án d. után 3 órakor indultak Budapestről s a megállapított terv szerint 3-án Velenczébe 4-én este Turinba érkeztek. Itt nagy hazánkfia Kossuth Lajosnál tisztelgett az expeditio s e czélból ott egy napot töltött. 6-án reggel folytatták utjokat Párizs felé, Dijon-ban ebéd és 7-én este érkezés Párizsba. A r kiállítás megtekintése végett 8 napig időznek a kirándulók Párizsban, honnan e hó I6-án Lon­donba indulnak Anglia fővárosának megszemlé­lésére 4 napot szentelnek, honnan 21-én visszatér­nek Párizsba s innen utjokat Schvaicznak véve indulnak haza, még pedig aképen, hogy 22-én . Genf ben 23-án Bern, 24-én Zürich, 25-én Insbruck és 26-án Klagenfurtban lesznek, Váczra pedig" 27-én reggel érkeznek meg. * Krakker Kálmán városi közgyámunk vácz elhitetni; mert elismerem, hogy nemesen érző, becsü­letesen gondolkodó férfi kebel ma is dobog még, de ezen keblek ritkábbak ma mint valaha: épen azért azt hiszem, hogy igen okosan tennéd, ha jö­vőd biztosítása végett valami pályát választanál magadnak. Eszes és szorgalmas tanulónak bizonyultál gyer­mek korodban s azért talán leghelyesebben válasz­tanád a sok kellemetlenséggel ugyan, de nemes hi- vatásu tanítónői pályát. Jövőd biztosítva, még azt is elérnéd, hogy édes hazádnak sok sok szolgálatot tennél, ha gyermekeit lelkiismeretesen nevelve azokból jó polgárokat ne­velnél. És ezzel egy drága kötelességet is teljesítenél: boldogult atyád szellemének a kegyelet adóját ró­nád le, ki életét és vérét ontá szeretett drága ha­zájáért, ki ott küzdött a zászló alatt melyre írva volt: utolsó lehelletig magyar hazánk boldogsá­gáért. — Véghetetlenül meghatott anyám beszéde s az első pillanat benyomása alatt kész voltam anyám tervét elfogadni. Minden habozás, minden utó gondolat nélkül egyeztem belé, hogy a terhes, de nemes pályára készülök : tanítónő leszek. Sőt később, midőn e gondolattal többet fog­lalkoztam, valami édes vágyódás ébredt lelkemben a tanítónő magasztos foglalkozás iránt. Növelte vágyódásomat még a tudat is, hogy boldogult jó atyám nyomdokait követhetem én is és életemet drága hazámnak szentelhetem. Jövőm felett tehát határoztam s ezt annál köny- nyebben tehettem, mert úgy emlékszem, abban az időben még nem támadt fel lelkemben határozott alakkal valamely férfi képe, sem a szerelemé; de felsőjárási közgazdasági tudósítójává neveztetett ki. Gratulálunk! ; Fürdőbe utaztak, özv. Schäcz Ferenczné Margit leányával Zsélybe. : Jól jártál te szép virágszáí. Bátran rá mondhatták a szegény pékinasra azok, kik e hó 1-én, vásár második napján szemtanúi voltak, mint ütlegeli Kolmann L. rőfös kereskedő egyik alkal­mazottja a vásártér és sáros utcza sarkán sütemé­nyét elárusító pék gyereket, azért, mert az többi társaival a jelzett sarkon letelepedni és süteményét árusítani merészelte. Ököljog és Csemegi codex ez idő szerint még mindig megférnek egymás mellett V * Nincs Fabriczy nincsen rend. Bizony meg­történt az addig is, mig rendőrbiztosunk functióját teljesítő, hogy egyik másik exponáltabb helyén váro­sunknak nagyobb zajjal tért haza egyik-másik rózsás színben levő kompánia; de az már még sem történt meg, hogy egy egész csorda éktelen káromlás, dulakodás és folytonos kurjongatások között órák hosszat éjnek idején háborgassa a nyugalomra tért lakosságot, mint az a múlt vasárnapon történt, midőn a budapesti főúton egy magánházból haza­térő, jobbára iparos legényekből álló csoport órá­kon át zavarta a rendet a nélkül, hogy csak egy rendőr is akadt volna, ki a dulakodókat rendre utasította volna. * Alapkőletétel. A városunkban építendő „Első magyar szövő-kötő gyár“ alapkövének leté­tele a hó 3-án délelőtt történt a városi hatóság és nagyszámú érdeklődő közönség jelenlétében. Ez alkalommal Korpás Márton városi tanácsos igen szép beszédet mondott, a melyben kiemelte, hogy a mai előrehaladott korban a munka, az ipar te­remthet jólétet s hő óhaját fejezte ki, vajha az építendő gyár áldásthozó lenne városunkra. — Az alapkő letételéről a következő jegyzőkönyv véte- tetett fel: Jegyzőkönyv. Felvétetett Váczon, 1889. julius hó 3-án d. e. 10 órakor Vácz városá­nak keleti oldalán, a város és az osztrák-magyar államvaspálya, továbbá a váczi püspöki uradalom úgynevezett szérüs-kertjétől felfelé és Payerl Ká­roly kőfaragó telepének közvetlen alsó szomszéd­ságában jelenleg épülő „első magyar szövő-kötő­gyár alapkövének letétele alkalmából. Jelen voltak alulírottak. A hatóség ezen alapkő letételének fon­tosságát átlátván, — ámbár annak minden ünne- pélyességi szertartását mellőzte, mindazonáltal úgy az alapkőben elhelyezendő, valamint a városi levél­tárba a jövő utódok részére meg'őrzendő jegyzői könyvet vette fel, mit is úgy a jelenlevő hatóság­tagok s városi polgárság közül a jelenvoltak alá­írtak ; mindnyájának azon közóhaja mellett, hogy az épülendő gyár áldást és jólétet hozzon Vácz város lakosságára. Kelt mint fent. Polgármester helyett: Korpás Márton I. tanácsnok, dr. Franyó mindenben a mit elgondoltam, mind abban a mit éreztem, félig öntudatlan benn rejtőzött valami uj dolognak a szemérmes előérzete, valami kimond- hatlan édes : a férfi eszményképe. Éreztem, hogy bármily szeretettel csüggök is a megbarátkozott eszmén, hogy tanítónő leszek, lelkemben erősen bevésve van anyám korábbi állí­tása: a nő hivatása a családi élet tűzhely boldo- gitása. Ember tervez Isten végez ! Örök igazság, mely alól én sem menekedhettem. Tervem, hogy a tanítónő képezdébe felvétes­sem, nem sikerült. Az intéző körök kérelmemet azzal a megokolással utasították el, hogy a szabá­lyok értelmében az intézetbe a 16 évet meghala­dott korúak fel nem vehetők. Pártfogás nélkül állottam a világon s igy az elutasító határozatba bele kellett nyugodnom. Tervem meghiúsulta lehangolt, s már ekkor — elég korán — bizonyos kétely ébredt bennem az emberek igazságérzete ellen. Ezen előítéletem csakhamar ellenszenvé, bizal­matlansággá lett, midőn tudomásomra jött, hogy egyik barátnőm befolyásos pártfogók közreműkö­dése mellett az intézetbe felvétetett, noha nálam jóval idősebb volt. Első tervem meghiúsulta után, csendes ma­gányba vonulva éltem anyámmal. Újabb tervek nem foglalkoztatták sem engem sem anyámat. I (Folytatása következik.) ! István tanácsos, Emerich Lajos rkapitány. Gajáry Géza városi főjegyző, Panuska János házbirtokos, Stefan Ferencz vendéglős, Milkovich Gyula házbir­tokos, Korpás Pál szabó, háztulajdonos, Koller József, Seenger Béla kőfaragó mester, Paulner János, Nagy Ferencz, Haffner Ferencz, Scherer István siketnéma intézeti tanár, lapszerkesztő. Ha- nusz Béla, Ernyei János fakereskedő. Hermann Seemann, Huszár József, Heltz Béla jkv. vezető, IV. éves jogász, György Mihály, Tanács Géza jegyzőkönyvvezető. * A szöüi sikkasztásokban a vizsgálat a helyszínére, Sződre is kiterjedt. Dr. Huzella Mátyás vizsgáló biró, ki a vizsgálatot ez ideig vezette, a na­pokban Sződön volt, hogy ott a vizsgálatot foly­tassa. A vizsgálathoz a pestmegyei kir. adófelügyelő Pfeiffer Albin számvizsgálót küldte ki, hogy az esetleges felvilágosításokat a vizsgáló bírónak megadhassa. * Építkezések. A püspöki palota egyik szár­nyának betetőzése már befejeztetett, a napokban már a másik szárny tetőzetének lebontását is meg­kezdették. A tető palakővel fedetik be. Rostetter czukrászdája helyén emelt szép stylü épület is be­fejezéséhez közel van. Csinos épületet építtetett az ipar-egylet is a Budapesti főúton, mely bevég­zéséhez közeledik. * A váczi püspöki egyházmegyében a nö­vendékpapok felvételére a pályázat folyó hó 4-én történt meg. Pályázott összesen 69 tanuló, kik közül 12 véglegesen lett felvéve, mig 4 tanuló növendék pappá feltételesen vétetett fel. * Kinevezés. A budai in. kir. pénzügyigaz­gatóság Ragályi Lőrincz helybeli pénzügyőri fő- vigyázót a váczi pénzügyőri szakaszhoz szemlészszé nevezte ki; Wieder József helybeli szemlészt pedig Ráczkevére helyezte át. * Halálozás. Lőrincziben folyó évi junius 30-án elhunyt Pósva Lajos esperes. Haláláról a hat­vani egyházkerületi papság a következő gyász- jelentést adta ki: A hatvani egyházkerület papsága ; úgyszintén az elhunyt rokonai, Pósva Borbála, Pósva Terézia férj. Moravek Jánosné s gyermeke Moravek János m. á. v. hivatalnok mélyen szomo. rodott szívvel jelentik szeretett paptársuk, illatve fivérük, sógoruk s nagybátyjuk főtisztelendő Pósva Lajos Vácz egyházmegyei áldozárnak, a hatvani kerület alesperesének, a hatvan-ecseghi egyesitett kerület tanfelügyelőjének, lőrinczii plébánosnak folyó évi junius hó 30-án esti fél 8 órakor rövid pár napi szenvedés — és az utolsó szentségek előző ájtatos felvétele után — szélhüdés következtében élte 56-ik évében történt gyászos elhunytát. A bol- dogultnak hült tetemei az egyház szertartásai sze­rint julius hó 2-án d. e. 9 órakor — bemutattatván az elhunyt lelki üdvéért az engesztelő Szent-Mise áldozat — tétetnek a lőrinczii temetőben örök nyugalomra. Lőrinczi, 1889. junius 30. — Az örök világosság fényeskedjék neki! * A gyermek menliely megnyitása és felszen­telése e hó 7-én fog megtartatni. A szegény sorsú ártatlan gyermekek részére nemes szivü ember­barátok által létesített menhely alapszabályait az alábbiakban közöljük: A váczi kath. gyermekmen- hely szabályzata. —- 1. §. A menhely czélja az: hogy a munkára menő szülők gyermekeit napközben ápolja s táplálja és a város áltál tartott árvákat felnevelje 12 éves korukig. — 2. §. A menhely a váczi r. kath. iskolaszék igazgatása alatt áll és számadásai minden évről a megyés püspökhöz ter- jesztendők fel. — 3. §. Az iskolaszék választ egy menhely felügyelőt, ki az iskolaszéki egyházi el­nökkel egyetértőleg a menhely kezelését ellenőrzi, a szükséges élelmi szereket beszerzi, vagy besze­rezteti, s minden szükségesekről gondoskodik. — 4. §. A gyermekek ápolására két irgalmas testvér alkalmaztatik 200—200 frt díjazással, kik rendesen reggeltől estig a menhelyben tartózkodnak s midőn főznek az intézetben, ebédben is részesülnek az ápoltakkal együtt. — 5. §. A testvérek feladata a a gyermekeket ápolni, gondozni és folytonos fel­ügyelet alatt tartani. —- 6. §. Az iskolaszék, a men­hely fentartásához járuló helybeli nőegylet és a város kiküldöttei választják a dajkát, kinek feladata a házat tisztán és rendben tartani, mosni, főzni s a gyermekápolásban a testvéreknek mindenkor se­gédkezni. — 7. §. A dajka a menhelyben lakik, évi 100 frt dijazásban részesül. — 8. §. Gyermekek mindkét nembeliek, úgy katholikusok, mint más vallásuak, a legkisebb kortól 12 éves koruki vétet­nek fel, és pedig reggel 5 órától esti 8 óráig, de bármikor kivétethetnek. Hatvan gyermeken fölül a később jelentkezők nem vétetnek föl. Elsőség adatik a külső munkára menő munkások gyerme­keinek. — 9. §. Beteg gyermekek a menhelybe

Next

/
Thumbnails
Contents