Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)

1889-07-07 / 52. szám

távoli s bennünket sem politikáikig, sem társadalmilag nem érdeklő néppel szemben összegezi az érdekesebb adatokat, halasabb és hasznosabb teret talál saját magunknál: városunk és vidékünk lakóinál, kiknek egyedi sajátosságait • senki sem méltatta még figyelemre, daczára annak, hogy közelebbről érdekel bennünket minden külföldi idegennél.

A második helyet a tanári kar foglalja el, e kimutatásból tudjuk meg, hogy gyermekeink szellemének fejlesztésén 14 erő működött ft. Halmi László igazgató úr vezetése alatt. Ezek között 11 rendes és 3 helyettes tanár; 9 kegyes tanitórendi, 4 világi pap és 1 világi tanár. A heti órák számának maximuma 20, minimuma 6. E rendszeresített tanárokon kivül még 3 felekezeti hittanár is működött.

Majd a végzett tananyag- és rendkívül tárgyakkal számol be az Értesítő; aztán az ifjúsági és tanári könyvtár szaporulatával ismertet meg. Értékesebbnek ígérkezik a jótékonysági rovat: ösztöndíjat élvezett 10 tanuló. Segélyt 1 tanuló kapott, jutalomban 13 tanuló részesült. Az intézet természettani szertárát a helybeli takarékpénztár 50 forinttal gazdagította s ezen kivül 2 Duna- fürdői jegyet ajándékozott a szegény sorsú tanulóknak. Sajnálattal figyelmeztetünk itt városunk tehetősebbjeinek közönyére, kiknek eszökbe nem jut néhány forintnyi buzdító jutalommal szervesebbé és bensőbbé tenni a viszonyt az intézet és a közönség között. A tanuló nem értéke szerint mérlegeli a jutalmat, melyet külső, s hogy úgy mondjam, érdektelen érdeklődőtől kap, hanem szorgalmát fokozza a legmagasabbra, midőn látja, hogy csekély törekvéseit onnét is figyelemmel és méltánylással kisérik, honnét gondolatban sem hitte.

Az intézetre vonatkozó nevezetesebb adatokból csak azt registráljuk kiváló örömmel, hogy gyermekeink egészségi állapota teljesen jó volt.

Czikkünket a mindenből jeles tanulók névsorával zárjuk be. Szolgáljon buzdításul a legjobbak legjobbjainak, hogy a nyilvánosság és dicsérettel tünteté ki őket azon szép eredményért, melyet a csendes és hosszú téli estéken és éjeken, a szép tavaszi napoknak szórakozásra csábit óráiból ellopott idő alatt kifejtett vas szorgalommal értek el. A szorgalom is puszta megszokás, mely majd akkor is megkívánja a munkát, ha az élet nagy

— Ámbár féltevém magamban, hogy lelkem fájdalmát soha senki előtt sem tárom fel s elhatá- rozám azt magammal a hideg sírba vinni, nem tehetem hogy most, midőn önt, kinek nemes gondolkodásáról és jó szivéről meg vagyok győződve csalódásban halljam.

—• Tudjon meg hát mindent, mi éltem keserű perczeinek okozója; tudjon meg, de ne hallja tőlem, hanem e feljegyzésekből, melyek éltem főbb mozzanatait foglalják magukban.

Keblemre rejtve őrzém e néhány kis lapot, mert titkomat még azoktól is féltettem, kik közvetlen közelemben éltek, kiknek körében naponta mozogtam.

Lapozza át és Ígérje meg, hogy az azokból szerzett benyomást, előttem örökre elhallgatja. Ön fog tudni mindent, de én nem akarom, hogy velem éreztesse, miszerint: szánandó teremtésnek tart.

— Édes jó Irénem, én nem szánandó . . .

— Jó, jó, ne akarjon engem vigasztalni, ne is mentse eljárását. A mit óhajtott elérte, fájdalmam okát akarta tudni és azt megtudja azon feljegyzésből, melyet már bir.

— Különben is most igyekezzék egész nyugodt lenni, ott jön Katinka, ki előtt nem akarnám feltárni a dolgot, mert tudom, hogy az több fájdalmat okozna mint a mennyit az én edzett lelkem el bir.

* *

*

ily párbeszéd folyt le köztem és Irén között Nándorék házánál piros pünkösd hétfőjén, a hol a család ismerősei jöttek össze, hogy az ünnepet együtt töltsék.

— Irén párbeszédünk után magamra hagyott és a társaságba vegyült, hogy a vendégekkel együtt

iskolájában a nagy leczkéket kell mondani. Minden tantárgyból jeles érdemjegyet vívtak ki: I. oszt. Kovács Kálmán, Tanács Béla. II. oszt. Bazsó István, Neszveda Károly. III. oszt. Gasparik Gyula, Szvoboda Jenő, Krausz Sándor, Ambrus Géza. V. oszt. Guttmann Sándor, Juhász Mihály, Knoblauch Aladár, Matzenauer Oszkár, Schlesinger Móricz. VI. oszt. Löwenheim Sámuel. VII. oszt. Rappenszberger József, Zana János. VIII. oszt. Fleiner Samu. Csak előre : sic itur ad astra !

A statisztikai adatokkal most nem foglalkozunk, mert külön czikket szántunk erre, hogy fő- gymnasiumunk függőben lévő állapota is az adatok alapján részletesebben megbeszéljük s eszközt és módot találjunk, hogy az a szégyen ne érje városunkat, hogy intézetünket esetleg négy osztályúvá fokozzák le.

Városunk és üdülő helyei.

Régi bölcs mondás: Csak egészséges testben lakhatik egészséges lélek és ezen bölcs mondás igazságát kétségbevonni ez ideig senkinek sem jutott eszébe.

Minden kor népe vágyva kereste a testet edző gyakorlatokat, egészséges üde helyeket, az ó-kor isteneitől kezdve a mai kor turista szellemű sport emberéig.

Minden város, helység igyekszik oda hatni, hogy többé kevésbbé kényelmes egészséges üdülő helyet nyújtson lakosainak.

Sokan nagy anyagi áldozatok árán szereznék meg azt, mivel bennünket a természet oly pazarul ajándékozott meg : a természeti szépséget, mely minden oldalról vesz körül. Es mi daczára az ily pazar kézzel osztott természeti szépségeknek a szoba fülledt levegőjében vagyunk kénytelenek üdülni.

És vájjon miért?

Mert nincs üdülő helyünk. Nincs kiránduló helyünk.

Dehogy nincsen. Ott a Nagvszál a kirándulóknak, itt a »Lőház« az üdülést keresőknek.

Hisz' ez mind igaz, hogy mind a kettő meg van ; de meg van mind a keltőnek az árnyoldala is. A Nagyszál igen messze van, a Lőháznak meg nem lehet 14 ezer lakosból álló városunk mindegyike tagja.

Már pedig üdülni akar az is, ki a Nagyszálba

örüljön piros pünkösd napjának, mig szivét elvi- selhetlen fájdalom marczangolá.

— Soká, igen soká mozdulatlan álltam egy helyen és elgondolkodtam a felett mi kínos fájdalom lehet az, mely a még alig serdülő angyal lelkét oly mélyen emészti, majd meg szivem szorult össze a gondolatnál, mely előítéletesen tolakodott agyamba: hátha bánatának oka olyan, mit elhárítani nem lehet?

— Merengésemből vidám csevegés és egy csoport aranyos kis leány csevegése vert fel, kik arra unszoltak, hogy a piros pünkösd királynéját tán- czoltassam meg.

— Bosszús voltam az első pillanatban a miért merengésemben háborgattak, de csak hamar leküz- dém boszuságomat, sőt midőn a körbe lépve azt láttam, hogy a pünkösd királynéja nem más, mint az ármányos kis Irén; mosolyogni kényszerültem gyermekes bohóságán.

— A pünkösdi királyságnakis vége lett és mindenki készült haza felé.

Én a mint magamra maradhattam, első dolgom volt hogy Irén jegyzetének olvasásához fogtam; már késő éjszaka volt, midőn az olvasottak által felizgatott lelkemen a fáradt test gyöngesége vett erőt és mély álomba merültem.

Festeni nem tudok sem színekkel, sem szavakkal oly élénken, hogy a szenvedést leírhassam, mely a nehány lapon leírva volt ; de erre nem is gondoltam, hanem elhatározám, hogy a nehány lapot úgy mint az Irénnél meg volt, ide iktatom

Irén lapjának tartalma a következő :

— Atyám korán elhalt,és csak annyira emlékszem reá, hogy nagyon szeretett, mert mint kis gyermeket sokszor ültetett ölébe s oly jóságos arczczal nézett reám. .

ki nem rándulhal, mert ideje nem engedi, az is, ki a Lőházba el nem mehet, mert anyagi helyzete meg nem engedi, hogy annak tagja lehessen.

Tertium non dafür.

Hátha talán figyelmünket egy harmadik helyre forditanók, vájjon nem találnánk-e egy harmadik expedienst?

Ott van például az irgalmasok tulajdonát képező Buki-sziget.

Közelebb is van, mint a Nagyszál és a cselőlei erdő, meg el is mehet oda mindenki, kinek kedve tartja. Nincs tagsági díjhoz kötve.

Igen, de a Buki-szigethez vezető út rossz, meg ez idő szerint nem is alkalmas üdülő, kiránduló helynek.

De talán kevés utánjárással e bajokon is segíthetnénk : nem régiben igen egészséges eszmét pendített meg városunk egy polgára VittMnnó úr: a propeller eszméjét. Vájjon nem-e lehetne ezt keresztül vinni? Egy propeller, mely a város és Buki-sziget közt közlekednék talán ki is (fizetné magát.

Nem akad városunkban vállalkozó szellem, vagy ha egy nem; nem lehetne-e egy propellertársulatot esetlege részvények utján alakítani, mely egy propeller megindítása által a közlekedést Büki szigettel könnyebbé tenné?

Mi azt hisszük, hogy a befektetett tőke meghozná gyümölcsét.

A propeller jövedelme hétköznapokon a dunántúli községek kereskedelme által, ha nem volna is biztosítva, mindenesetre lényegesen támogatva. S hisszük, hogy a vasár- és ünnepnapokon a szigetre ránduló 4—5 ezer ember viteldija is szép összeget reprodukálna.

Vagy ha a propeller eszméje egyelőre megvalósítható nem volna, úgy az ódáig vezető útnak befásitása, planirozása által lehetne a szigethez jutást megkönnyíteni.

A második hiányt pótolni meg épen nem valami óriási munkába kerülne.

Az elhagyott, elhenyagolt szigetet rendbe szedni s a város lakosaival megkedvelteim csak kis vállalkozó szellemmel és kis utánjárással jár.

Egy kisebb szabású vendéglő, avagy csak oly lak emelése is, mely az esetleges esőtől mentené a kirándulókat, talán nem járna oly sok költséggel, melyet egyik-másik polgártársunk csak nagy

— Anyám hat kis gyermekkel maradt igen korán özvegyen magára. Csekély kis vagyona mi atyánk után maradt reá nem a legrózsásabb jövőt helyező kilátásba.

— Azonban anyám takarékos volt s szerény jövedelmét aképen osztá be, hogy sok tagból álló családunk nemcsak, hogy nélkülözésekne kitéve nem volt, hanem gyermekei neveléséről is gondoskodott.

— Sok sok idő múlt el azóta, hogy mi árván maradtunk kis testvéreimmel.

— Gondos anyám többi testvéreimnek tőle tel- hetőleg igyekezett társadalmi állást szerezni. S ez sikerült is, ma már testvéreim körül'csupán magam maradtam anyám védszárnyai alatt.

— Többi testvéreim ott küzdenek a téren mit az életnek neveznek.

Es én egyedül maradtam . . . hogy küzdjek az élettel, küzdjek . . . önmagámmal.

Tizenhat éves voltam akkor. Szép, kellemes őszi napok egyike 188 .. . midőn anyám egy ízben . magához szólított és egész barátságos közönynyel kezdte jövőinet előttem fejtegetni.

— A nő hivatása kedves gyermekem — kezdé anyám — a családi tűzhely szentségének megállapítása annak megőrzése ; a nő hivatása hogy gyön- gédebb érzelmeivel férfiút boldogítson.

Ámde a mai kor számitó gyermeke — fájdalom — a családi élet bolddogságát legtöbb esetben nem csupán a személyes és lelki jókban tudja feK. találni, boldogsága teljének megállapításához sok esetben a legfőbb kellék a dús hozomány.

Ezzel pedig te nem rendelkezel.

Nem akarom társadalmi életünknek ma már természetté vált gyöngéjét, hogy agy mondjam Ifi- báját, átalánoságban minden kivétel nélkül veled