Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-01-27 / 7. szám
VAC Z I HÍRLAP. adakoztak a következők : váczi és vidéki mé- , száros ipartestület 10 frt, özv. Joó Jánosné j asszony 9 frt, K. Csereklye István 7 frt 50 ] kr. M. Együd Sándor 5 frt, Bónis János 5 frt j Perczián Gusztáv 3 frt, Tokody Mihály 2 1 frt 50 kr., Dr. Pauer Béla, Meiszner Rudolf, M. Tóth András, Simon Károly, Molnár Máté, Pajtler N., ifj. Alberty Ferencz, Ros- tetter Keresztély, 2—2 frtot, Blázsovits János 1 frt 50 kr., Lencsó Sándor, Tornyos Pál lelkész, Krenedics Mathild, Ernyei János, Sr. Nagy János, özv. Kocsis Bálintné, Zsadányi János, özv. Csereklye Mihályné, Tóth Mihály, Bakonyi Lajos, Helcz Ferencz jbiró, Dr. Freysinger Lajos, Nikitits Sándor, Huszár Károly, Kis Sándor, Korpás János, Gajáry Géza, Tóth János, Ivremer Gyula, Röder Antal, Ivrezsák József, Molnár Júlia Való Ignáczné, Dr. Csányi János, Obermayer Lörincz. Scherer István 1—1 frtot, Torday Sándor, Bónis Elek 50—50 kr., Fábián Lajos tanitó 20 kr., összesen : 86 frt 70 kr. — A bál tiszta jövedelme : 192 frt 6 kr. A fényes erkölcsi és anyagi siker elérésében szives támogatóink, fogadják ez utón is összesen és egyenként leg- hálásabb köszönetünket. A fent nevezetteken kivül különösen elismeréssel adózunk, Millmann Géza és Bódendorfer Béla uraknak, kik tetemesebb kellék kölcsönzés által seg'itettek czélunk elérésében bennünket. A rendező bizottság nevében, Bónis János biz. elnök. * Jótékony czélu műkedvelői előadás. A kath. legényegylet farsang vasárnapján tartja meg évente szók isos tánczczal egybekötött műkedvelői előadását. Szinre fog kerülni a „Piros bugyelláris.“ Hisszük és reméljük, hogy az előadás méltó társa lesz a „Betlehemi csillag“ előadásának s reméljük azt is, hogy anyagi sikere sem fog elmaradni. REGÉNY-CSAR N O K. — Uram, — szól Bölönböki itt vannak a kardok. Csodálkozva néztek valamennyien. — Ezekkel nem verekszünk, — mondja Ivalinák. — Ezekkel lehet feszt verekedni! — Fogadd el, — mondja Langfax Kalinák - nak úgy se tudsz vivni. Ivalinák kezébe veszi a kardot, Vereghy szinte. — Fej, nyakvágás tilos, — diktálja Bölönböki. A felek leteszik kabátjaikat, elfoglalják állásaikat és nem is várakozva összecsapnak. A kályha mögött egy torzonborz komondor hever, a mint észre veszi a szokatlan mozdulatokat, elkezd morogni. Ivalinák heveskedik, V ereghy ügyesen pariroz. Végre keményen összecsapnak, mire a komondor hatalmas ugatással neki esik hátulról Ivalináknak és belecsimpeszkedik annak bő nadrágjába, Ivalinák megfordul s ütni kezdi a kutyát, hasonló ütlegeket mér Vereghy Kalinák hátára. A lieveskedő ifjak közé oda ugrik Bölönböki és szétválasztja őket; megcsípvén ugyanis mindeniket galléron erős hangon hallatja, hogy: — Elég! Kezet fogjatok, mert mindenik úgy viselte magát, mint egy megsértett oroszlán. — Szervusz Kalinák. Nem hittem volna, hogy a te tót lelkedbe annyi vitézség szorult. — Én magyar vagyok, — mondá az különben engesztelékeny Kalinák és kezét nyujtá. — Erre aztán ihatunk, -— lelkesedék Kálmán. — Czigányt ide, pinczér! — Lesz! Vasárnap, január 27. Vácz, 1889. * A vörös kakas e héten kétszer is . aeglebbentette szárnyait. Először csütörtökön este 6 óra tájban, a mikor is Szabó r Jusztáv asztalos műhelyében támadt tűz, a c aelyet azonban még a tűzoltóság megér.ezte előtt sikerült elfojtani. Másodszor í 3eskiva András szalmafedeles házán, mely >. .gyancsak e nap éjjelén lett a lángok mar- s.alékává. Mind a két tűzről édes kevesen udtak valamit s ez utóbbinál még a tulaj- > ionost is idegenek verték fel álmából, mi- >. :or már feje felett égett a tető. A tűznél 2 sak a Saxlehner gyár tűzoltói jelentek meg, r rert az önkéntes tűzoltók lármát nem hallva ) em tudták tájékozni magukat, s igy nem l udták, hogy merre van a tűz. * Kereskedelmi esti tanfolyam. Mint rtesülünk Donovitz Vilmos a helybeli ta- .arékpénztár főkönyvelője egy kereske. elmi esti tanfolyamot szándékozik nyitni. — Tantervé szerint a kereskedelmi számtan, ettős könyvvitel a levelezés s szépirás- s an nyújtana oktatást. — Ismerve Donovitz tjr képzettségét s e téren más városokban ;lért sikerét, a legmelegebben ajánlhatjuk ;t közönségünk s különösen a helyi keres- jedő-ifjuság figyelmébe. * A korcsolya egyleti jelmez estély, "elkéretnek mindazok, a kik a korcsolya gylet jelmez estélyére még nem kaptak meghívót, hogy ez iránt Ursziny Arnold izott. elnökhöz fordulni szíveskedjenek. Egyúttal a felmerült panaszokra vonatko- ólag a bizottság kijelenti, hogy a meghívó igyelc elmaradása egyedül csak a kihordó- ak tulajdonítható, kinél a nagy halmazban lilán egy-kettő elveszhetett, mert a bízottig különös gondot fordított arra, hogy mind- zok, a kik a meghívóra igényt tartanak, zt meg is kapják. Figyelmeztetnek továbbá íindazok, a kik a karzatot óhajtják igénybe enni. hogy azt mielőbb bejelentsék, illetve jgyeiket megváltsák, mert a mai napig az Iső sorban már csak alig egy-két hely s apható. A jegyek mai naptól kezdve úgy bizottság pénztárnokánál Scherer Ist- ánnál, valamint Meiszner Rudolf kereskedésében is kaphatók. Az estély előre- Tthatólag jól fog sikerülni. A tánczrendek hölgyeket kellemesen fogják meglepni, rendezői jelvények kék sárga szalag'on athletikai színek) a bál monogrammját foglak feltüntetni. Ulrich Károly ez alkalomra ■korcsolya lengyelkét“ szerzett s evvel jyütt Marczi is ott fogja bemutatni Edus sárdását * A folyó hó 20-án Kis-Váczon a teietői kút felszerelése javára tartott táricz- mlatság alkalmából, felülfizettek illetve evesebben dobogott s ismét csak egy gon- olat uralkodott felette : látni . . . látni őt, allani hangját, ki négy éven keresztül ;ólt hozzá leveleiben a szerelem legéde- Vbb hangján s ki az ő álmaiban olyan nádandó szépen jelent meg: bánatos hal- ány arczával, mélységes tekintetével . . . ... Es mikor oda ért a kis kert ajtajá- oz, meg kellett fogódznia annak rácsozásban, hogy a gyönyört elbírja, a mi meg- zálta szivét a leány megpillantásakor, ki • fit ülve a nagy eperfa alatt, bánatos szép rczával, a hogy álmaiban előtte megjelent a neszre, mit László jötte okozott, föl- melkedve, karjait felé tárá és mikor a lény hivó hangját meghallá : „Lászlóm! te vagy — érzem . . . Oh ! >jj ! . . .“ Akkor földfeletti érzéstől vonatva, Ifeledve mindent, mit az utón kigondolt íünyitá a kert-ajtót s ment . . . ment . . . 3 oda omlott a leány lábaihoz, ki reá bo- ilva elárasztá őt: könyeivel, csókjaival... VI. Mikor László föleszmélt, feje a leány lében volt, ki. az angyalok mosolyával az ■rczán hajolt föléje . . . László azt hitte, hogy a mit lát: álom, agy káprázat; a valóra gondolni nem mert. rezte a leány karjait, forró leheletét, haldia szivének verését s halálos remegés, delem szállta meg őt. Látta a leány kényen úszó, révedező szemeit s azt hitte, hogy köny fátylán keresztül nem ismerte meg őt leány. Rémülten várta a közelgő pillana- >tt, a mikor a leány szemeinek könyüi ászáradnak s a borzasztó csalódás kiderül... s úrfials;. — Humorisztikus regény egy kötetben. —• Irta: Falstaff. 7. Ekkor Bölönböki odamegy a pinczérhez és súgja : — Menjen csak Józsi és hozza el a Fránczi és a Pepi kardját. Józsi nyomban követte Bölönböki utasítását és nemsokára visszatért a kardokkal. kétségbeesett aggodalommal kereste a leány szemeinek tekintetét . . . s várta: mikor fog a szive megrepedem? „Végre itt vagy hát Lászlóm, életem ! — szólt a leány — fejed itt nyugszik szivemen, mint négy évvel ezelőtt . . . S oh! én most még boldogabbnak érzem magamat, mint akkor . . . Meddig kellett reád várnom, egy örökkévalóságig ! De visszatértél, mert visszaimádkoztalak Istentől . . . Tudtam, éreztem én azt, hogy te vissza fogsz térni, vissza kellett térned. Es most többé el nem engedlek, mert szükségem van reád Lászlóm, ezentúl kétszeresen szükségom van reád; mert nem csak életem vagy nekem, hanem világom is ezentúl, ki belobogja nagy szerelmével azt a sötétséget, a mi körülvesz . . . Mert tudd meg életem, hogy elvesztettem szemem világát . . . Szobámban tűz ütött ki s a láng arezomb«. csapva elvette látásomat . . . Sötétség vesz körül, de képed ott fénylik szivemben s én látlak tégedet — látlak szüntelen olyannak, a milyen voltál, mikor megszerettelek . . . De te? Ugy-e Lászlóm, azért szeretni fogsz engem? Ar- ezomnak nem ártott, a láng szeretni fogsz ugy-e? Oh! hallom én szivednek verésén, hogy: igen! Es ugye bár: nem hagysz el többé soha ? . . . — Nem! . . . Nem! . . . Soha! . . . Soha!... És László ott zokogott a kedves ölében, de könnyűi jóltevő könyek voltak, melyek sokat szenvedett szivét felmentik az aggodalomtól és gyötrelem kínjaitól s fölszaba- diták egy hosszú élet boldogságára. (Vége). Most azonban uraim azt ajánlom, szól Vereghy. — hogy bort igyunk, mert az való a magyaroknak, nem a pezsgő. (A hazafiság igy palástolta a pénzhiányt, mert másképen cosmopolitikailag pezsgőt ittak volna.) — Éljen a bor és a czigány, — kiálták; a ki akkor már közelgett. — Bort ide pinczér, somlyait, 10 üveggel — parancsol Vereghy. — Te Kálmán ezt közösen fizetjük. Érted? — Ezt magam fizetem, — feleli Kálmán. — Nem engedem meg! — debattiroz Ve- reghy. (Csak fizess, balek !) Nem nyilvánított gondolat zárjel közé való. (Folytatása következik.) Felelős szerkesztő: Dr. Csányi János. Laptulajdonos és kiadó: Schererlstván. Hirdetés. Van szerencsém a n. é. közönség szives tudomására hozni, hogy Váczon, a fő-ut- czán az orsz. kir. fegyintézet átellenében özv. dr. Lovas Jánosné-féle házban fiiszer, liszt, só, főzelék, festék, vetemény- magvak és rövid-aru kereskedést nyitottam. Midőn ezen üzletem sikeréhez becses támogatásukat kérném, maradtam teljes tisztelettel Plaeliy Géza, kereskedő. r Értesítés. Van szerencsém a t. fürdő közönség becses tudomására hozni, hogy gőzfürdőm, a benne szükséges javitások eszközlése végett a további intézkedésig, hetenként szerdán szombaton ás vasárnap tartatik nyitva. Teljes tisztelettel Hónus Antal, fürdő-tulajdonos.
