Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)

1889-01-06 / 1. szám

" wzrr r I S SZERKESZTŐSÉG: iiczon, Duna-sor, 587. sz. (Ide >!'!• fildendők a lap szellemi részét ; j illető közlemények.) — --------- ,-------­Hl. ÉVFOLYAM. 1. SZ. VASÁRNAP. JANUÁR ö. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP Megjelenik hetenkint kétszer : vasárnap és csütörtökön. dH ÜíI II ELŐFIZETÉSI ARA: Helyben házhoz hordással, vagy a vidékre postán való küldéssel: egész évre frt, fél évre ‘l frt, negyed évre 1 frt 50 kr. Vasárnapi szám ára : 3 0 kr., csütörtöki 5 kr. Kaphatóra kiadóhivatalban; Deutsch Mórnál (város­ház épület) és Kiss Albertné vegyes kereskedésében, s több föutczai kereskedésben. Kéziratok vissza nem adatnak. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. HIRDETÉSEK: Jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél ked­vezményben részesittetnek. — IVvili-lér: sora 510 kr. Hélyeg-illelék : minden beigíatásnál ÍÍO kr. A nyugta­bélyeg külön fizetendő. Előfizetési felhívás ,VACZI HÍRLAP­LLa.r2m.ac3.il5: évfolyamára. Most, midőn a »VÁCZI HÍRLAP« har- lainadik évfolyamát kezdjük meg, azt hisz- üx zük: szives olvasó közönségünk nem kö­tő eteii már tőlünk, hogy magunkat különö- 1 en ajánlgassuk. Rövid pályafutásunk alatt |9ü|negmutattuk, hogy a közönség bizalmát H’ioegérdemeljük s lapunk iránya is olyan io olt, hogy bárki nyugodtan követhette. Kő­ié önségünk ezen bizalmát és jóakaratát kér­di. ük továbbra is s némi viszonzásul szives a ártolásukért, anyagi áldozatot hozva et- aj; atároztuk,hogy a »VÁCZI HlRLAP«-ot r/í'Ájvő évtől kezdve tetemesen kibővitjük, . iiég pedig oly formán, hogy vasáru»]) iv, csitt©rtokosa féliv férje­id mii lapot adimk ugyanolyan előfizetési ár mellett. Munkatársaink — kik közt* *nemcsak vá- osunk legelső s legjobb tehetségei,*hanem . vidék elismert Írói is vannak—kezességül ; zolgaihatnak, hogy lapunk változatos tar- ;alma s közleményeink eredetisége a /üövőben sem fog legcsekélyebb kívánni vá­rtát sem fennhagyni. — Ezeken kívül ren- es rovatainkat megtartva, azt üzleti heti I szemlével és regénycsarnokkal fogjuk ki- j bővíteni s eredeti, valamint külföldi regé­nyeink már maguk több értéket képvise­letednek,- mint az egész lap előfizetési ára. Ezáltal közönségünknek ugyanolyan felté­telek mellett kétszeres előnyöket biztosí­tunk. Mai számunkban kezdjük meg egyik szellemes tárczairónk I kötetes ereded hu­moros regényét: „Az u r fi a k ‘-at a mely közönségünk tetszéséi, reméljük, teljesen ki fogja érdemelni. S mindezek daczára a »Váczi Hírlap« előfizetési ára: egy évre ....................<5 frí — kr. Hei évre ....................*5 frt -- Jír. negyedévre ... I frt 50 kr. marad. — Hirdetéseink a legjutányosabbak, azonfelül az apró hirdetésekben bárki né­hány krajezárért hirdet tel hét, amennyiben e rovat czimnélküli hirdetményei minden szaváért csak l krajezár fizetendő. Azon reményben, hogy a nagyérdemű közönség törekvésünket pártolni szives leend, maradtunk Váczon, 1888. deczémber hó 30-án. Dr. Csányi János Scherer István a « V a c z i II i r lay«. a »V á c z i H i r l a p« felelős szerkesztője. kiadó-tulajdonosa. Év kezdetén. Uj esztendő. Patvarba uj, Mindössze is csak fejelés. Arany. Uj esztendőnek mondjuk s forduló pont­nak tartjuk megszokott dolgainkban. Leráz­zuk magunkról a régi, az ó esztendő porát, összecsomagoljuk annak megunt aktáit s reméljük, hogy az uj vendég változatosabb, mulattatóbb foglalkozásban részesít ben­nünket. Pedig dehogy. Csak képzeljük azt, hogy az uj év kegyelmesebben bánand velünk, mert január elsején azért épp azok az emberek vagyunk, a kik voltunk deczem- ber 31-én s tán ugyanazon foglalkozást űzzük mindakét napon. És mégis. Van valami külömbség e két nap között. Nemcsak az évszámban tű­nik ez fel. Van külömbség még másban is. Befejezzük az elmúlt év munkáját s lehetőleg elfeledni iparkodjuk annak terhét s uj gondolatok, uj eszmék után indulva újabb, vagy legalább változtatott életmó­dot kezdünk. Megkönnyebbülve sóhajtunk fel, midőn az ó év minden munkáját elvé­geztük, midőn várakozunk az újra, vagy felkeressük azt. Váljon van-e ember, a ki ne jobbat várna mindig, mint a minőt, el­végzett, vagy befejezett? Van-e, a ki ne nagyobb kedvvel kezdje el az uj dolgot, mint a minővel a régi, megszokottat befejezte? A „Yáczi Hírlap“ tárczája. Kerekgedei Makó Pál. í Egy alkalommal, eléggé elsietve, azon A ;[Utast koczkáztattam, hogy Arácz városa • ires emberekben nem valami nagyon bö- elkedik. Ha az ember utánna jár s a könyv­tárak régá foliánsait bújja, hát biz ott talál lyan tudósokat is, a kiknek hire, neve (inurópaszerte ismeretes volt. Ilyen például -íö.áerekgedei Makó Pál váczi kanonok, a ki maga korában, a múlt század második t elében, nemcsak itthon, hanem Németor­szágban, Svajczban, Olaszországban stb. ülönösen a természettudományok, mathesis s a bölcsészet terén, mint tekintély szeré­be élt. Makó a jászságban Apáthm született V1723. julius 9-én. Családját a praedicátuma . tán Ítélve gömörmegyeinek gondolom, ha- •r.,.ár „kerekg'edei“ Makót se Nagy Iván, 3 Bartholomaeides nem emlegetnek, zületésének évszámát és napját Szinnyei Meusel-féle Lexikon, de Luca és Pog'gen- orff után adja; Wurzbach szerint Makó 724. jul. 17-én született volna; de nekünk magyar források megbízhatóbbaknak tün- . ek fel, miután a Alakó müvei a magyar emzeti múzeumban, az egyetemi könyv- irban s a magyar természettudományi tár­alatban feltalálhatok, úgy hogy Szinnyei- > -»ek elég alkalma volt ezekbe betekinthetni a Alakó tanártársának Kreilnek vissza- ■mlékezéseit olvashatni, a ki a megboldo- ult hamvai fölött kegyelettel irt és mon- jj ott el egyetmást és akinek munkája szín­in meg van a főváros nyilvános könyv­áraiban. Alakó Pál alig volt tizenhét esztendős, midőn a jezsuita rendbe lépett s mint tanár Nagy-Szombatban nyert alkalmazást, a hol költeményeit irta és nyomatta ki, a melyek tizenkétévi idő közben két kiadást értek : az elsőt 29 éves korában „Elegiarum liber unicus“ czitn alatt 12-ed rétben, a máso­dikat „Carminum elegiacorum libri trés“ czim alatt ugyancsak Nagy-Szombat­ban 8-ad rétben. Később Bécsben az egyetemen kapott alkalmazást, a hol a logicát és metaphysi- i cát kezdte tanítani s a verseléssel felha­gyott ; jóllehet búdalait 1780-ban egy ódá­val megbővitve „Elegiacon auctüm et emendatum adjecto odtirio in secun- das Josephi II. nuptias“ Budán 8-ad rét­ben kiadta s idejét egészen a természettudomá­nyoknak és a mathesisnak szentelte, a me­lyeket nem egy jeles müvei gazdagított. • Alakó tehetségét legelőször van Svieten kezdte méltányolni Bécsben, a ki azon idő­tájban az összes osztrák iskolák fölött fel- ügyeletet gyakorolt. Ez az ember ajánlotta őt a Theresiánumba tanárnak, a hol a menyiségtant és a kísérleti vegytant latin nyelven adta elő, a géptant pedig németül, a mi a tős-gyökeres jász ifjúnak nem cse­kély fáradságába került, hanem a mely ne­hézségeket ö igen hamar és nagy szeren­csével győzött le. Alikor 1777-ben a nagyszombati kir. egye­temet Budára költöztették. Alakó egy mü­vet irt, a mely latin és német nyelven Bécsben jelent meg s általános feltűnést ébresztett. A latin munka czirhe „Oratis, quam anno 1777. cum regia scienti- arum Universitas Budáé collocaretur, adornavit etc.“ a mely intézetnél ő a bölcsészeti kar igazgatója volt, a jezsuita­rend eltörlése után pedig világi pap, szent Margitról czimzett bélai apát, váczi kano­nok, kir. tanácsos stb. lett. Alakó a maga búdalait latin nyelven irta s azokat annyira szerették, hogy Svajczban még az iskolákban is tanították. A nyel­vekben rendkívüli jártasságot szerzett, be­szélt francziául, olaszul s ha a szükség- ügy hozta volna magával hát görögül is; a zsidót pompásan értette, német nyelven tanított és könyveket irt s a latint valódi római classicitással kezelte versben úgy, mint prózában. Alikor 1879-ben Bánóczy „Révai Miklós életrajzát“ kiadta Makóról nem valami rész- rehajlatlanul azt állította, hogy a munkája nem tudományos s külföldi adatokat mond el a mennykövek pusztításáról. A külföld ítélete Makó felől sokkal kedvezőbb; mert a szerint őt folyton a tudomány ma­gaslatán találjuk s ö volt az, a ki az érdek­lődést Bécsben a felsőbb menyiségtan iránt felkeltette, a melyet annak előtte ottan csak híréből ismertek ; előadása meg any- nyira világos, sőt vonzó, miszerint hall­gatósága előtt a legnehezebb problémák is könnyen felfoghatókká váltak. Természettudományi müvei a következők: ci) Compendiaria Physicae institutio. Partes duo. Vindobonae, 1764. 8-ad rétben ; megvan Budapesten, a m. nemz. muzeum könyvtárában. b) Dissertatio de figura telluris. Olo- mucifi 1764. 4-ed rétben. c) Physikalische Abhandlung von der Eigenschaften des Blitzes und den Mitteln wieder das Einschlagen. AVien, 1772. II. Auflage 1775. 8-ad rétben. Ezt a müvet Ketzer József hamarabb adta ki. mint sem az eredeti latin szöveg megjelenhetett volna. d) Dissertatio physica de natura et remediis fulminum. (loritiae, 1773. 8-ad |

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents