Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1888-01-29 / 5. szám
II. ÉVFOLYAM. 5. szám. VÁCZ, 1888. JANUÁR 20. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési ára: helyben házhoz hordatással, vagy a vidékre postán való elküldéssel e?ész évre ........................................ « frt - kr. tel évre .............................................. 3 , _ > negyed évre ..........................! "" 1 , 50 > Egyes szám ára 10 kr. — Kapható a kiadóhivatalban. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Vácz. Duna-sor 587. szám alatt. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, az előfizetési pénzek, hirdetési dijak és hirdetések. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Kéziratok vissza nem adatnak. 30 kr. Hirdetések: sora. (négy hasábos garmond sor) ............................... Nyilt-tér : sora 30 kr. Bélyeg Illeték : minden beigtatásnál ................................. 3^ k[. A nyugta-bélyeg külön fizetendő. Szegényügyünk. A magyar közigazgatásnak van két i nyílt sebe, melynek kisebb gondunk i is nagyobb meggydgyitásánál. Ez a 3 ■ szegény- és a toloncz-ügy. Igaz, hogy mind a kettő' rokon egymással, b akár a sorvadás és asszkór, mely nya- / valyáklioz még abban is hasonlít, hogy i , nem akadtak eddig gyökeres orvosságá- ’i ra. A mig emberi társadalom lesz mindig lesz szegénység is. Csakhogy a szegény- a séggel no a bűnök és társadalmi bajok 9 erjesztő anyaga is, és a modern állam 0 csak úgy, mint történet kezdete óta a í régiek, puszta önvédelemre van utalva ß a pauperizmus társadalmi betegsége 9 ellen. Megszüntetésére alig van orvosig ság, mert az orvossággal legtöbbször 7 vele nő a betegség. Mennél nagyobb J3 a jótékonyság, annál nagyobb a kol- f> dusok serege. A magyar közigazgatásban a sze- § gényügy a toloncziigygyel eddigelé 3Í legtöbbször csak mint illetőségi kérdés szerepel. Az a sok irka-firka, mely lépjen nyomon minden ügy elintézését m megállítja, legtöbbször az illstékesség kérdéséből származik. Minden Irrp/.- 38 ségi hatóság, mielőtt valamely ügybe cí bele nézne, először is azt keresi, ille- T tősége alá tartozik-e az abban eidekelt fél, nehogy ez által az valaha a közig ség szegényei számátszaporitbassa star- t tas és kórházi költsége a községét terhelik je. A tolonczolás is ilyen illetékességi járt téka és pénzkidobálása a közigazgatás- j nak. Hogy egyik község lerázzon valamely csavargót, koldust vagy más valami élhetetlent a nyakáról, elküldi ajándékba illetőségi községébe, hogy onnan vissza szökjék más napra. És ez igy megy József császár toloncz-pá- tense óta és senki bele nem tekint a társadalom e sötét aljának dolgaiba. Iljah aristokratikus sallangos nép vagyunk, bennünket csak a magas politika és alkotmány kérdése érdekelne, a szegénység pedig hadd szaporodjék, és gyarapítsa a bűnök birodalmát. Ebben csakis osztrák szomszédaink köz- igazgatása tesz túl rajtunk, hol az egyes községek úgy szoktak megszabadulni koldúsasszonyaiktól, hogy fizetett szenzál utján férjhez adták valamely szomszéd falubeli koldúshoz s aztán a férj illetékes községének nyakára tolonczolták minden hozzátartozójával. Pedig a szegényügy rákfenéjének is meg volna a maga orvossága ha rá érnének az emberek utána nézni. Három orvosa volna: az egyház s veid az iskola, az állam és község. A társadalom e részben maga is sokat tehet, feíeSeFaiapítKat’°<$e'a*éajt csak enyhíteni fogja és gyökerében nem orvosolja. Oda csak az állam és község rendőri hatalma, a vallás erkölcsneme- sitő munkája s az iskola nevelése hatolhat. Egyesített működésükre sem fog talán teljesen megszűnni a koldulás, de bizonyára fogyni fog a koldulásból élethivatást csináló dologtalanság és minden erkölcstelenség szülője, a restség. E munkának eredménye azonban nem egy-két nap műve. Nekünk pedig mar most gyors intézkedésre van szükségünk, mert városunkban a szegény- úgy égető kérdéssé nőtt s sürgeti a hatóság és társadalom beavatkozását. Koldusaink száma arczátlanul' felszaporodott. Legnagyobb részük ma végig kilincseli a várost és másnap tele kosarakkal hordja haza a lakmározni valót, s rendőrségünk ellenőrző gondosságának ünneplésére, úgy lehet még vasárnaponként valamely korcsmában bankettet is rendez. Mindenesetre jobb dolduk van, mint a kenyerét sanyarú napszámmal kereső szegény embernek. Hozzá parázna, fajtalan nép, — mely a szegénység álorczája alatt bujálkodik és gyermeket nevel a bűn és nyomor számára. A koldúsok ezen fajtájának sem kellene csak erélyes rendőrség s menten vége szakadna tizeiméinek. Ez volna tehát rendőrségünk feladata. De vannak a nyomornak igaz és szánalomra méltó alakiai, is "NT \7f\mrkr\ minden vagyonuktól meglosztottak, elaggottak, kiknek nincsen más támaszuk, mint a koldúsbot. Különösen pedig ott van az az elszegényedett munkasnép, kinek keresetforrása elpusztult, s ott vannak a .egény iskolás gyermekek, kik czipo ruha nélkül fázva és dideregve ván- L-ognak az iskolába s nem tehetnek sze szór róla, hogy ínségben születtek. Ezek felé kellene minden áldozatkészségnek irányulni s ezeken, és csak ezeken kellene a jótékonyság vallásos erényét gyakorolnunk. De épp róluk van alig gondoskodva. A professionatus koldusok elterelik róluk a figyelmet. Pedig van jótékony alapunk elég s nem lehet mondani, hogy városunkban nem lakoznék emberbaráti szeretet a szivekben. Csak helyes alapra kellene fektetni s helyes irányba terelni a jótékonyságot. Ne hideg pénz legyen az alamizsna, hanem meleg étel, meleg ruha, és meleg szoba. Természetben kellene kiadni a segélyt, hogy a szegény krajczáraival a pálinkás bódéba ne szoruljon. Ez meg legyen társadalmunk feladata és a községé. A meleg ruhákat adja a rongyos e§’yKt, melynek nem kellene alapsza.- bály csak jóakarat, hogy szedje össze minden háznál a kopott rongyokat a szegény gyermekek számára. A meleg ételt és meleg szobát pedig adja a népkonyha, melyet ha más városok fel léptetni. Azután jönne a gyermek-men- hely félig bölcsőde, félig óvoda. Majd máskor, alkalom adtán Írunk is felőle. Ez úttal csak a pillanat szüksége és gyors segély érdekében, irtunk, s hallgassa meg szónkat az emberek szivében lakozó könyörület. Ä „Yáczi Hírlap“ tarczája. Rendületlenül. I Fölajzom a lantot! Zengjen újra a dal, Mert a pihenéstől hangja tán ki is hal ! ? Fölajzom a dalra, de nem úgy, mint régen, A mikoron még más csillag volt az égen ! Hejh, akkor csakis szerelemről szóltam S bánatomnak árja nem sirt bánkódottan. Nekem nyílott minden kerek e világon . . . Mért is ébredtem föl; mért volt ez csak — álom ! ? A mi volt, az elmúlt; soha vissza nem jő , Halottat vissza nem ad többé a temető . . . Minek is feltörni a gyógyuló sebet, Ha reá uj gyógyirt találni nem lehet! ? Hagy hulljon rá lepel, régen múlt időre, Föl egy másik dalra, szaporán, előre! Föl, s gyújtson, merre zeng, örök-tüzet A szentséges neved, oh hazaszeretet! Rózsahintő tavasz minden lehelleted ; Az igaz boldogság karöltve jár veled ! Átkod fölzúg . . . s belévegyül csaták zaja ; Áldásod elröppen . . . e a szivet áthatja. Mert nyomdokidon kél valódi szeretet, Mint napsugár ölén a legszebb kikelet, S a honfi honfiért ég, lángol és hévül, Mert Te gyújtod keblét, Te „rendületlenül! „Rendületlenül!“ ha magyar szived, lelked, Hogyha szilárd minden gondolatod, tetted ! Ha, mint szikla-kő állsz meg „rendületlenül“ : Szemedbe a szégyen könyüje soh’sem ül . . . Ne aggódj a számon; ne, hogy maroknyi vagy: Nem dicső ott győzni, ahol az erő nagy ! Hisz’ lehet a patak is zajló nagy folyam, A mely ront, tör, zúz : ha megbőszülten rohan. Lehet a szikla is emésztő nagy lánggá Hogyha mindenki a fát reája hánya . . . Éh, oh szép idők ! lett is . . . Ama napok alatt Millió kebelben a legszebb virág fakadt; Mert „rendületlenü 1“ helyét megállotta A kinek magyar volt minden gondolatja; S a bőszült, vad vihar megtört erős lelkén És újra felvirult a haldokló remény I Milliók rebegték e szót; „rendületlenül 1“ S megremegett belé a hon mindenfelül ! Kárpátok bérczei, délibábos róna, Duna-Tiszaköze egyedül csak róla És tőle visszhangzott! Oh csak őt imádta, Lelkesedve minden szivébe őt zárta ! A hon fél-isteni kivívták a tusát, Mert keblünkön a hon szeretete tört át 1 Most nyugalom uralg; de jöhet a vihar, Mert ki tudhatja azt, hogy Isten mit akar ! ? Ha megkondul talán az intő vészharang S villám czikkázását kiséri ez a hang : Csak Te légy szivünkben, áldott honszeretet, S kisérj, mint árnyék fényt folyton lcisérget: Akkor, — bár szemünkben néma bánat-könny ül : Megvédjük hazánkat, meg „rendületlenül!“ S ha leszállóit közénk a béke angyala : Ki volna az, a ki szódra ne hajlana ! 1 Királyi kincset és a legszebb koronát Minden hazafinak bizton Te nyújtod át. Boldogságot szórsz Te, a merre visz utad ; Vidám mosolygásod boldogságra mutat. A legszegényebb sincs elhagyva, egyedül, Hazáját szereti ha nr e n d ü 1 e 11 e n ü 1!“ Oh égi lény, dicső virág, honszeretet 1 Népek éltetője, viruló kikelet 1 Te, a mire nincs szó, nincsen fogalom: Légy örökre velem, légy őrző-angyalom ! Hogyha majdan ajkam végszava elröppen Akkor is csak Te, Te honolj bensőmben, S ajkamon e mondat lebegjen egyedül: „Hazámat szerettem én rendületlenül!“ Fölajzom a lantot’.! Zengjen újra a dal, Mert a pihenéstől hangja tán ki is hal ! ? Fölajzom a dalra, de nem úgy, miut régen, A mikoron még más csillag volt az égen 1 Hej, akkor csakis szerelemről szóltam S bánatomnak árja nem sirt bánkódottan. Nekem nyílott minden kerek e világon . . . Mért is ébredtem föl; mért volt ez csak álom ? ! Kapás Lajos. Borzadva nézi . . . Borzadva nézi lelkem ezt a kort Mint gyújt Molochnak áklozat-tüzet, Mig kéjben úszó arczain kigyul A szenvedély vétkes őrület, A bűn, a csáb, az inger az, miért E romlott század legjobban hévül, A pillanatnyi kéj után rohan, S őrülve lejti bálványát körül. Szeméből élv-sovár lángot lövel, Pokol tüzébeu égnek arczai, Tiltott gyönyör érdekli már csupáu, Ettől sorvadnak lankadt tagjai. Oh istenverte korszak, ébredezz’! Vesd el magadtól bűnöd mámorát! Vagy nem bánod, ha kárhozat lesz is Méltó dijad egy örökléten át i Csapó János. Társaságom. —■ Egy hajós naplójából. — Kezembe vettem ismét toliamat, bogy száműzetésem, magányom óráit feledve, lelkem az eszmék végtelen világába bevezessem s ott keressem fel az Örömeket, miket hivatásom oly fukar kezekkel oszt. Rám mosolyognak íróasztalomról az isméit, szép női arezok s akaratlanul körükbe vonzák gondolataimat; — a bűvös-bájos társaság leköt és csak ritkán tudok szabadulni az emlékek tündérországából, melyről ez arezok mindegyike tud egy-egy rövidke kis regét. A melyiknek pedig arczképe sem a talon nem függ, sem az íróasztalon nem áll, hanem szivemnek oltára felett van: az előtt lelkem, — gondolatban, szégyen nélkül borul le s bálványt alkotva belőle magának, imádja azt. Női szépség, mi vagy tehát, hogy az erős férfinek lelkét, a mindenség legtávolabb zugából, képes vagy egy hivó szavaddal magadhoz vonzani? Te tünde játéka a természetnek, mely minden egyébb utjain oly példás rendet követ s nálad szeszélyének oly megfogkat- lan, változatos, nagy tért nyitott örök időktől ? A lelkűiét szépségét, a tudományt, társadalmi állást, adhatja nevelés, születés, hely és idő tradicziója ; de a külső szépséget. a termet bájait Örökölni, vagy g°n- dos nevelés által megszerezni csak részben lehet. Nagyban és egészben az alkotó és föntartó erő lehelte azt a nőre. S mégis szép az egy és kevésbbé szép a más. Miért a kivétel ? Meghazudtolta volna az alkotásnál az- isteni bölcsesség magat ? Valóban, úgy látszik első pillanatra ; sőt lánczszemmé kovácsolja a szemlélődés kételyünket, mely magában meg nem áll, de kovácsol tovább, tovább, mig lánczczá lesz a sok szem s tagadássá a kétely. Avagy nem-e olaj kételyünk tüzére a mindenségnek majd minden alkotása ? Mi joggal nagyobb a Syrius ragyogó kettős csillaga, a mi szerény ke bolygónknál ? Mi joggal tündököl a nap fényes mezében
